Valóban szerelem ez, vagy traumakötés? – 5 jel, hogy csak a múltbeli sérüléseid láncolnak valakihez
Segítünk, hogy eligazodj. Íme 5 jel párkapcsolati és mentális szakértőktől, amik arra utalnak, hogy nem szerelem, hanem úgynevezett traumakötés fűz a párodhoz.
#1 Úgy függsz tőle, mint egy drogos
Vagyis ha nem vagytok együtt, úgy érzed, mintha nem, vagy csak épp hogy léteznél. Az önbizalmad eltűnik, a mindennapi tevékenységeid kiüresednek, szabályos elvonási tüneteket érzel. Képtelen vagy az öröm érzésére (akár egy hobbi vagy egy barátnős este közben). Nemcsak arról van szó, hogy a pároddal jobb, hanem hogy nélküle szinte megsemmisülsz. És ami mindezt még furábbá teheti: ha viszont vele vagy, sok a feszültség és a veszekedés, tehát tulajdonképpen akkor sem vagy igazán boldog.
#2 Szereted, de nem kedveled
Ez ellentmondásnak tűnik, pedig nem az. Ha életed párjába őrjítően szerelmes vagy, de a személyisége tele van számodra kifejezetten unszimpatikus, taszító tulajdonságokkal, akkor érdemes elgondolkodnod. Nem tudsz nélküle élni, de sokszor magad se érted, hogy mit is eszel rajta, mert az esetek többségében irritál és dühít?
Vagy egyszerűen csak úgy érzed, gondolkodásban, értékrendben egy világ választ el benneteket egymástól?
Sokan persze ilyenkor abban reménykedenek, hogy a másik idővel megváltozik. Kedvesebb, törődőbb, empatikusabb lesz. Előfordulhat, de nagyon ritkán, és csakis akkor, ha ezt a másik is belátja, ő is akar változtatni, és tesz is érte.
#3 Se veled, se nélküled
Ezt már említettük. Az efféle "komplikált" szerelmek - együtt vagyunk, aztán pár hétre, hónapra szakítunk, szenvedünk, veszekszünk, sírunk, de valami miatt mégis újra összejövünk, egy darabig minden jó, majd megint jön a dráma, harc, kínlódás, újra szakítás...és egy így megy tovább, akár évekig. Mondanunk sem kell, hogy egy kölcsönös szerelmen és tiszteleten alapuló kapcsolat nem ilyen.
#4 Túl sok áldozatot hozol
Egy kapcsolat természetesen akkor működik jól, ha mindkét fél kompromisszumokat köt. De a kölcsönösség kulcsfontosságú. Ha úgy érzed, az egészért állandóan csak te teszel, sőt, áldozatokat hozol, kilépsz a komfortzónádból, bevállalsz kényelmetlen dolgokat, tepersz kegyetlenül, de cserébe semmit, vagy csak alig valamit kapsz vissza, az fontos vészjelzés.
A szerelem szép dolog, de nem érzelmi szolgaság. Ha állandóan csak te invesztálsz, a párod nem, teljesen ki fogsz ürülni lelkileg, és kimerülni testileg.
#5 Valami azt súgja, ez nem szerelem
Meg is érkeztünk a jó, öreg intuícióhoz. Érthető, ha egy (vagy sok) csalódás után nagyon vágysz már az igaz szerelemre. De az a bizonyos belső, a gyomrod környékén mocorgó érzés nem hazudik: ha azt érzed, hogy ez a kapcsolat valahogy mégsem oké, mégsem érzed, amit kellene, akkor komolyan górcső alá kell venned - elsősorban saját magadat.
A traumakötés ugyanis trükkös dolog. Belemegyünk egy nagy-nagy szerelemnek tűnő kapcsolatba, ami sok esetben nem más, mint görcsös kapaszkodás, a belső hiányaink kitöltésének kétségbeesett vágya. Azaz társfüggőség, kodependencia.
Az igazi szerelem nem "rendelésre" jön. Nem azért, mert meg akarsz gyógyulni, mert el akarsz felejteni valakit, vagy mert vissza akarod kapni az önbizalmadat. A szerelem ajándék. Teljesen váratlan, néha lassabban, néha őrült gyorsasággal jön, de jön. És megérdemli, hogy ne összetörten, hanem magabiztosan, és örömmel várd az érkezését.
Fotó: Pexels