Nem merem megnézni a Stranger Things utolsó részét, mert félek, hogy pont olyan alaposan el lett szúrva, mint a Dexter és a Lost
Ez most egy erősen spoileres kritika. Én figyelmeztettelek.
Annak idején egy éjszaka alatt néztem meg a Stranger Things első évadát, olyan intenzíven és gyorsan behúzott. Nagyon tetszett. A történet, az atmoszféra, a szereplők, a cselekmény mozgatása.
És bár kiszúrtam egy-egy hibát vagy következetlenséget, alapjában véve nem tartottam elhibázottnak az irányt vagy magát a sorozatot.
Most viszont nem merem megnézni az eddig látott részek alapján nem merem megnézni a záró epizódot. Félek, hogy a Stranger Things pontosan olyan nyomorultul végzi, mint a Lost, a Dexter, a Trónok harca vagy a Szex és New York.
Mivel együtt nézünk sorozatokat, a férjemet is megkérdeztem, szerinte képes lesz-e a mára egyszerre agyonbonyolított és leegyszerűsített Stranger Things kifarolni a történetből az ötödik évad legvégére. De ő sem bízik benne.
A Lost azért is sajnálatosan jó párhuzam szerinte, mert meggyőződése szerint annak az alkotói is megrészegültek a sikertől, de amikor már halvány dunsztjuk sem volt, mi legyen a folytatás, elkezdtek mindenféle hülyeséget belevinni a cselekménybe, és addig kevertek-kavartak, hogy a végére iszonyatos katyvasszá vált a sorozat.
Pontosan így látom én is. Újabb és újabb nyakatekert magyarázatokat kapunk, még több ellenség, még elborultabb világ, még újabb dimenziók, ostoba megoldások, időhúzásra szolgáló párbeszédek, következetlenségek, és abból a gigantikus zsákutcából, ahová a történetet szorították, lehetetlen egyetlen rész alatt kikeveredni úgy, hogy a nézőknek ne okozzon csalódást, és a sorozat alkotói ne rombolják le az előző 10 év munkáját.
Amikor bevontátok Vecnát/Henryt a történetbe, akkor még megvolt a remény arra, hogy frappáns módon győzik le a szereplők, a történet erejének gyengítése nélkül. A rajongói teóriák között volt is egy olyan, hogy igazából a Mind Flayert kell legyőzni, mert valószínűleg ő irányítja és uralja a Vecnává lett Henryt is befolyásolja. Erre most jöttök ezzel a szuperanyaggal vagy mi a bánattal, az új dimenzió, az újabb szállal, amin el lehetne indulni, és felfejteni, de ahhoz ez az utolsó évad kevés.
Erre utal egyébként az is, hogy a sorozatban több hibát is elkövettetek kezdve Hollyval, aki első évadban még 3-4 éves lehet maximum, a történet szerint is csak 4-5 évvel idősebb, de az ötödik évadra kapunk egy 12-13 éves kislányt.
Aztán ott van a Bayers-kastély építésével kapcsolatos hiba, amire rajongók hívták fel a figyelmet.
Vagy a folyékony, sűrű, speciális anyag, amiben térdig gázol Nancy és Jonathan, a lábukra és ruhájukra ragad. Aztán amikor megszilárdul a titokzatos anyag, érdekes módon már nincs is a ruhájukon.
Nem kielégítő magyarázat a szuperhős képességekre a vérátömlesztéses sztori sem, ne is próbáljatok megetetni azzal, hogy ettől rendelkeznek különleges képeségekkel a hawkinsi laboratóriumban tenyésztett gyerekek.
Harry történetét sem bontottátok ki rendesen, mármint azt az elemét, hogy mégis mi a franctól lett ilyen hiperszuper képességű, és egyelőre az, hogy kinyitott egy bőröndöt egy barlangban, miután kővel agyonvert egy embert, rohadtul nem magyarázat semmire.
Szóval ott tartunk, mint a Dexternél és a Trónok harcánál. Mindkettő iszonyatos csalódás volt ahhoz képest, hogy előtte néhány évadon keresztül mit kaptunk a nézőként. Ott is sikerült az utolsó évadokat összecsapni és mondvacsinált magyarázatokat adni úgy, hogy elvegyék a nézők kedvét nemhogy attól, hogy újranézzék a sorozatot, hanem hogy egyáltalán gondoljanak rá.
