Műanyagmentes június: elsőre mondjuk megpróbálhatunk műanyag nélkül menni a strandra
Sajnos a vízpartig sem kell elmennünk ahhoz, hogy elfogyasszunk egy mások által eldobott poli-valamit, például a kémiaórák kedvenc poénjának számító „polip-ropilén” (PP) nevű vegyületet. A mikroműanyagok ugyanis ma már ott vannak a Mount Everest havában, a Föld körül az űrben, de még a meg sem született magzatok vérében is. Bár a szervezetünkből a bevitt mikroműanyag 90%-a kiürül, az egészségügyi kockázatokról továbbra sem tudunk eleget.
A Természet végtelenül okos, mindig utat talál magának, viszont emberi léptékkel nézve nagyon lassan halad. Ahogy az evolúció tempója miatt az agyunk még nem tud különbséget tenni a képernyőn napi szinten látott celeb és a nagymamánk fontossága között, úgy a műanyagok megjelenése is túl közel van még ahhoz, hogy egyszerű, természetes megoldásunk legyen az eltüntetésükre. Vagy mégse? Vajon hol tart a Természet, és hol a tudomány a probléma kutatásában? És amíg nincs átfogó megoldás, mi az a pár apróság, amivel egyszerű földi strandolóként is enyhíthetünk a helyzeten? Indul a műanyagmentes június, úgyhogy készítettünk egy Műanyagtalanító Cselekvési Medence-körképet. Lényegre törő olvasók a gyakorlati tippekért görgessenek a „Pancsoló” bekezdéshez!
Mélyvíz- Figyelj és tanulj!
Nézzük először is, mik azok a mikroműanyagok. Jöhetne itt egy szép tankönyvi leírás, de az a helyzet, hogy a tudományos világban sincs még konszenzus róluk, annyira újkeletűek mind maguk az anyagok, mind az általuk keletkezett problémakör. A legtöbben azért abban egyetértenek, hogy az 5 mm-nél kisebb méretű, különböző típusú és tulajdonságokkal rendelkező golyó, szál, vagy más formájú műanyag darabkákat nevezzük így. És hogy a gond velük az, hogy a műanyagot járó malmocska mellé még senki se találta fel (vagy meg) a műanyagot eltüntető változatot, magyarán nincs, ami lebontsa őket.
Ilyen például a nagy nyári klasszikus, a hányást és hasmenést okozó rotavírus is. A plusz élőlény nélkül, önjogon okozott egészségügyi hatásukról csak azért nem beszélünk, mert azokat még bőszen kutatják. Mindenesetre az eddigi kísérletek „nyulai”, például a balatoni vizibolhák szaporodásában és testméretében is negatív változásokat okoztak a szervezetükben feldúsult mikroműanyagok.
Ahol viszont a Természet megveti az egyik, jelen esetben az emberiség szempontjából nem túl csinos lábát, ott mindig találhatunk valami számunkra hasznos újítást is. Egy svéd kutatás szerint például ahol nagy mennyiségben fordulnak elő a mikroműanyagok, ott egy idő után megjelennek az azt lebontó szervezetek is. A tanulmánnyal kapcsolatban az egyik legmegnyugtatóbb felfedezés az volt, hogy az adott környezetből származó műanyagbontó enzimek száma arányos volt az adott helyen tapasztalható műanyagszennyezés mennyiségével.
Ugyan a nemzetközi, átfogó kutatások sajnos még gyerekvíziszandálban járnak, a legtöbb tudós abban bízik, hogy a számítógépek és az internet robbanásszerű fejlődéséhez hasonlóan ez a terület is hamarosan felpörög.
A tudósok pedig figyelnek is. Egy másik hasznos felfedezés 2017-ben történt, amikor is néhány tudós a viaszmoly lárvájának műanyag zacskós szállításakor arra lett figyelmes, hogy a hernyók kis lyukakat rágtak a polietilén zacskókba, az egyik legellenállóbb műanyagfélébe. Ezt azért tudták megtenni, mert a polietilén struktúrája hasonlít egyik eledelükhöz, a méhviaszhoz. Mintha a menzán kicserélnék a milánóiban a darálthúst valami jobbfajta szójakészítményre, a gyerek meg ugyanúgy repetázna belőle annak tudatában, hogy másnap úgyis lucskos káposzta lesz. Nincs új a Nap alatt: a műanyagok is csak már meglévő elemekből lettek összekutyulva és jó esetben le is lehet őket bontani ilyen az elemekre, mondjuk szénre meg hidrogénre. Legalábbis a tudósok ebben reménykednek.
Tanmedence-kutatók, edzők meg az AI
Persze a mélyvizes medencében elért eredményekről is a kutatók révén tudunk, de ahhoz, hogy az onnan ellesett megoldások emberi léptékben is érzékelhetőek legyenek, szükségünk van azok továbbfejlesztésére. Egy ilyen továbbfejlesztés a magyar Poliloop.
A különleges keverék 6-8 hét alatt konkrétan szerves iszapot csinál a PET-palackból, ráadásul a folyamat közben semmilyen káros anyag ( pl. metán) nem keletkezik. Ahogy régen bevált termőföld javító volt a szeméttrágya, úgy a koktélnak köszönhetően a sárga színű szelektív kukákból is származhat még hasznos és szerves anyag. A természet adta megoldások felturbózásának egy másik jó példája az Ideonella sakaiensis nevű baktérium. Egy japán hulladéktárolóban fedezték fel még 2016-ban, így nyerte el a megtisztelő Első Műanyagevő Baktérium címet. Sajnos a baci egy kétéves ételpreferenciáját hozza, így kizárólag egyféle műanyagot, PET-et hajlandó fogyasztani. 2018-ban azonban kaliforniai tudósoknak sikerült ezt a baktériumot véletlenül úgy módosítani, hogy ha másféle műanyagot nem is, de azt az egyfélét legalább gyorsabban bontsa le. Sőt, 2020-ra a további kísérletek már hatszorosára növelték a lebontás sebességét.
Mert hogy nagyon nem mindegy, hogy hogyan viselkedik egy ilyen élőlény laboratóriumi körülmények között, és hogyan a való világban.
Tarjányi Dóra mikrobiológus, aki a már említett Poliloop-nál is dolgozott, egy interjúban elmondta, „…ahol a környezet nekik optimális (mármint a baktériumoknak, enzimeknek), ott bontani fogják a dolgokat. Ha ez valakinek a lakása, akkor ott. Szóval nem tehetjük meg azt, hogy laborban kikísérletezünk valamit, és utána kiszórjuk például az enzimeket az óceánba, mert lehetetlen garantálni, hogy utána mi történik.”
Garantálni talán nem, de a mesterséges intelligencia elemzésének köszönhetően azért megbecsülni már egész jól tudnánk. Ugyanis az AI ezen a területen igazán nagy segítséget tud nyújtani nekünk.
Ahogy a koronavírus járvány idején a mesterséges intelligencián alapuló algoritmusok segítették a fehérjék háromdimenziós szerkezetének felrajzolását vagy a vakcinák genetikai komponenseinek megtalálását, úgy a műanyagbontás kérdésében is hasznosnak bizonyulnak.
Egy, a Nature folyóiratban 2022 áprilisában közzétett tanulmány szerint
Emellett a FAST-PETase-nak elnevezett enzim különlegessége, hogy kevesebb mint 50 Celsius-fokon képes lebontani az adott műanyagot, ezzel pedig ipari környezetben is könnyebben alkalmazhatóvá válhat.
Az ígéretes kutatások eredményeinek egyszerű elérhetőségére azonban még várni kell, ezért is fontosak az olyan egyszerűen megvalósítható kezdeményezések, mint a műanyagmentes július.
Pancsoló- sok kis zöld mikroinfluenszer sokra megy
Azt mondják, egy munkát nem lehet egyszerre jól, olcsón és gyorsan elvégezni. A Természet műanyagfeldolgozás szempontjából lassan, olcsón és jól dolgozik. A tudósok gyorsan, drágán és jól. Mi pedig... mi pedig dolgozhatunk úgy, ahogy tudunk. Néha úgy, ahogy a Természet, néha úgy, ahogy a tudósok.
Amit viszont biztos nem kell tennünk, az a már meglévő műanyag tárgyaink kihajítása.
Amit szintén nem kell megtennünk, az az életünk hirtelen történő megváltoztatása. Sokkal messzebb juthatunk a zöld úton egy kényelmes és lassú tempóval. Elsőre mondjuk megpróbálhatunk műanyag nélkül menni a strandra.
Odafelé csomagoljunk dobozba gyümölcsöt, zöldséget, a szendvicset rakjuk textilszalvétába. A termoszról sokaknak még mindig csak a melegen tartás jut eszébe, holott a hideget is ugyanolyan jól tartja, emiatt felesleges hűtött, műanyag palackos italt venni magunknak vagy a gyereknek. Ha nincs a strandon szelektív szemetes, vigyük haza a sajátunkba az általunk termeltet- és legyünk bátrak kérvényezni a fenntartónál a hulladékgyűjtés módjának korszerűsítését.
Egy-egy ilyen „mindenmentes” strandolás elég lehet ahhoz, hogy legközelebb már önállóan találják fel magukat, és másokat is bevonjanak ezekbe a játékokba. Ha pedig mondjuk úgy alakul a pancsolás, hogy kilyukad a matrac vagy a karúszó, esetleg használhatatlanná vált a sátor, ne dobjuk őket a szemetesbe. Küldjük el Jeney Orsinak, aki Ursuslupus néven csodás fenntartható zászlófüzéreket és egyéb dekorációs elemeket készít belőlük.
Ezek a nyári napok igazán alkalmasak a lelassulásra, ami nem csak a lelkünknek, de a fenntarthatóságnak is jót tesz. Ha például nem vittünk magunkkal külön szatyrot a vizes/homokos cuccoknak, egy új vásárlása helyett akár várhatunk is a természetes, ingyenes megoldásra:
