Öt dolog a lakásodban, ami miatt esélytelen a harcod a por ellen állandó takarítással is
Letörlöd a polcot. Két nap múlva újra ott a finom, szürke réteg, ami azt üzeni, hogy a por elleni háborúban ismét alulmaradtál.
Ismerős a helyzet?
Családi házban laksz? Az egész ott kezdődik, ahol a legkevésbé sejtenéd: a falakban és a plafonban futó légcsatornákban. A fűtő- és szellőzőrendszered ugyanis valószínűleg nem tökéletesen szigetelt. A réseken és illesztéseken keresztül a gépészet mohón szívja be a levegőt a padlásról, a garázsból vagy a falak mögül – vagyis pont onnan, ahol a por, a szigetelőanyag-darabkák és egyéb finomságok gyülekeznek.
Egy átlagos házban a csatornákon átáramló levegő 20-30 százaléka elszivárog, és vele együtt a kosz is bejut, amit a berendezés aztán boldogan szétfúj a lakásban. Ha ehhez még egy olcsó, gyenge szűrő vagy egy hónapok óta nem cserélt darab is társul, akkor a finom pornak esélye sincs fennakadni. Egy komolyabb, MERV 13-as szűrő a porrészecskéknek már legalább a 85 százalékát megfogja, de a legtöbb rendszerben ennél sokkal gyengébb teljesítményű a szűrő.
De hiába tökéletes a gépészet, ha a lakás levegője egy trópusi üvegházéra emlékeztet.
Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal szerint az ideális páratartalom 30 és 50 százalék között van; efölött nemcsak a por tapad jobban, hanem a penész is könnyebben megtelepszik. „Amikor magas a páratartalom, a por jobban szeret a felületekhez tapadni… a poratkák is gyakoribbak a nedves környezetben” – mondta a Martha Stewart magazinnak Alicia Sokolowski, egy takarítócég elnöke. A megoldás annyi, hogy a fürdő és a konyha elszívóját tényleg kivezetjük a szabadba, nem csak a padlásra, a szárítógépet pedig pláne.
A legártatlanabb séta is újra a levegőbe emeli a már lerakódott port a szőnyegekből, a kárpitokról és a padlóról. Ezt hívják reszuszpenziónak. És itt jön a képbe a takarítási technika.
A tollseprű viszont a por Instagram-filtere, mivel csak átrendezi a koszt, hogy egy pillanatra jobban nézzen ki, de valójában semmit nem távolít el. „Ne használj tollseprűt vagy bármit, ami felkavarja a port… egy enyhén nedves kendő és nagyon gyenge ecetes oldat bőven elég” – magyarázta Gabriel Filippelli környezettudós az American Heart Associationnek.
A takarítóiparban létezik a „15 láb szabály”: legalább ennyi, vagyis nagyjából 4,6 méternyi lábtörlő-zónára van szükség a bejáratnál (egy külső kaparó, egy belső szálas és egy nedvszívó szőnyeg), hogy a szennyeződés nagyját megfogjuk. Ennek hiánya brutális költségekkel járhat: iparági becslések szerint a már behordott szennyeződés egyetlen fontjának (kb. 45 deka) eltávolítása akár 600 dollárba, vagyis mai árfolyamon közel 200 ezer forintba is kerülhet. „Én levenném [a cipőt], mert a beltér az beltér, a kültér meg kültér. Máskülönben minek?” – fogalmazta meg a lényeget Mark P. Taylor, az ausztrál környezetvédelmi hatóság egyik vezető tudósa.
Egy nagyszabású, amerikai tanulmányokat összegző meta-analízis, ami az *Environmental Science & Technology* című szaklapban jelent meg, 45 különböző, potenciálisan káros vegyületet azonosított a háziporban.
A tíz leggyakoribb vegyület a vizsgált minták több mint 90 százalékában jelen volt. Ami R. Zota, a tanulmány vezető szerzője szerint „a beltéri por a fogyasztási cikkek vegyi anyagainak rezervoárja.” Az egyik társszerző, Veena Singla pedig bevallotta: „A szám és a szintek… sokkolóak voltak számomra.” Ez a vegyi por ugyanúgy lerakódik és felkavarodik, mint a hagyományos, így a HEPA-szűrős porszívó és a rendszeres, nedves portörlés nemcsak tisztasági, hanem egészségügyi kérdés is.
Forrás: Washington Post, The Guardian