Miért és mióta eszünk virslit szilveszterkor Magyarországon?
A szilveszter elmaradhatatlan kelléke Magyarországon a virsli. Sokunk számára elképzelhetetlen az évbúcsúztató éjszaka virsli nélkül, és a statisztikák is alátámasztják, milyen fontos fogás.
Felmerül a kérdés, mikor és hogyan vált szokássá ez az étel szilveszterkor, milyen okokra vezethető vissza, és vajon magyar sajátosságról van-e szó, vagy más országokban is ismert hasonló hagyomány?
A virsli eredete és magyarországi elterjedése
A virsli – noha ma már szinte magyaros szilveszteri fogásnak tekintjük – valójában nem hazai találmány. A 19. században jelent meg.
Ezzel megalkotta a Wiener Wurst néven ismert finom, vékony húsrudat, amely gyorsan népszerű lett az Osztrák–Magyar Monarchia területén. Hazánk is ekkor, a 19. század folyamán vette át a virsli fogyasztásának szokását a bécsiektől.
Fontos megjegyezni, hogy a virsli az iparosodás korának terméke, nem lehetett a régi magyar paraszti hagyományok része. Nem a falusi disznótoros ünnepi ételek között kell keresnünk a gyökereit, hiszen városi környezetben született és terjedt el. A Monarchia idején gyorsan közkedveltté vált, és valószínűleg innen került be a városi szilveszteri menübe is.
A felhasznált sertéshús miatt viszont illeszkedett ahhoz a babonához, hogy újévkor együnk sertéshúst (mert a szárnyas "elkaparja a szerencsét").
Hogyan lett a virsli szilveszteri étel?
A hagyományos paraszti kultúrában újév napján rendszerint a disznóvágásból megmaradt húsételeket fogyasztották, hiszen a téli disznótor ideje gyakran az év vége volt. Mindenki ismerte a régi babonát, miszerint “a szárnyas hátrafelé kapar, a malac előre túr” – vagyis a baromfi elkaparja, elviszi a szerencsét, a malac pedig betúrja, meghozza.
Német hatásra a városi polgárok körében divatba jött virsli tökéletesen megfelelt a malachús szimbolikus jelentésének, ráadásul praktikus is volt.
Így vált a rózsaszín húsrudacska a 20. századra szinte kötelező szilveszteri étellé. A 20. század viharos évtizedei, a háborús és a II. világháborút követő szűkös idők tovább erősítették ezt a szokást. Sok család számára egy egész malacsült csak álom volt, a virsli azonban könnyebben beszerezhető és jóval olcsóbb volt.
A lencse ugyanis az apró pénzérmékre emlékeztet és a gazdagságot jelképezi. Sokan hiszik, hogy aki újévkor lencsét eszik, annak sok pénze lesz az évben.
Magyar sajátosság vagy európai jelenség?
Felmerül a kérdés, hogy vajon a szilveszteri virslifogyasztás kizárólag magyar kuriózum, vagy más országokban is találunk hasonló szokásokat? A válasz az, hogy nem csak nálunk fontos a disznóhús az újévi menüben, számos nemzetnél találunk rokon hagyományokat, bár a konkrét formák eltérőek lehetnek.
Olaszország egyes vidékein például elmaradhatatlan újévi fogás a lencse kolbásszal. Az olaszok cotechino con lenticchie nevű étele egy fűszeres sertéskolbász és lencse párosítás, amelyről – akárcsak nálunk – úgy tartják, hogy szerencsét és gazdagságot hoz az új esztendőben (a lencse ott is a pénzt, bőséget szimbolizálja) Szintén népszerű eleme az olasz szilveszteri vacsorának a zampone, a töltött sertéscsülök – látható tehát, hogy az olaszoknál is a sertés a jó szerencse záloga az ünnepi asztalon.
Szilveszterkor gyakori a malacsült fogyasztása, sőt az újévi szerencseszimbólumként szolgáló malacfigurák (ún. Glücksschwein) minden formában megjelennek. Az asztalokat gyakran malac alakú díszekkel ékesítették, marcipán- vagy csokoládé malackákat ajándékoztak, jelezve, hogy a malac az egész német nyelvterületen a szerencse jelképe. Ételeikben és babonáikban tehát ott is felfedezhető ugyanaz az elv, mint nálunk: újévkor disznóval a jómód és előrehaladás remélhető, míg bizonyos más ételek (pl. homár, szárnyas) kerülendők.
Érdekesség, hogy Ausztriában és Dél-Németországban sok helyen újévi lencselevest főznek, amit Wiener Würstchen-nel (bécsi virslivel) tálalnak – ez nagyon hasonló ahhoz, amit mi lencsével és virslivel művelünk szilveszterkor. Mindez arra utal, hogy a disznóhús újévi szerencsehozó szerepe nem magyar sajátosság, hanem Európa-szerte elterjedt hagyomány (gondoljunk akár az angolszász országokban újévkor fogyasztott malacpecsenyére, káposztára, vagy a közép-európai nemzetek hasonló szokásaira).
Boldog új évet!
