Lubics Szilvia: „A futáshoz csak két dolog kell, futócipő és akaraterő”
Bár már 28 éves kora óta fut, a legtöbben akkor ismerték meg itthon Lubics Szilvia nevét, amikor 2014-ben a világ harmadik legjobb ultrafutójának választották. A magyar amatőr hosszútávfutó, ultramaratonista, az Ultrabalaton és a Spartathlon többszörös győztese civilben fogorvos és három fiú édesanyja.
Semmi nem tudja eltántorítani a futástól és a céljaitól. Kitartását és erejét az is mutatja, hogy 2023-ban a melanómaműtétét követően 350 kilométeres távot teljesített egy skóciai futóversenyen és megszerezte a 7. helyet.
A futásról és mindarról, amit ez a sport jelent számára, a Forbes Women's Summiton beszélgettünk, április 3-án.
- Létezik külön fiú sport és lány sport? Fiús vagy lányos sportok? Van olyan sportág, amit lányoknak inkább nem kellene űzniük, mert az nem jó nekik?
- Nincsen ilyen éles határvonal, én legalábbis így gondolom; mindenki olyan sportágba vág bele, ami őt vonzza. Nyilván vannak azért olyan sportok, amelyeket inkább tipikusan férfiak űznek, illetve olyanok amiket nők választanak.
- Többször is hallottam már azt a vélekedést, hogy a lányok inkább ne fussanak, mivel ez a sport nem tesz jót a nők szervezetének. Téged megtaláltak már ezzel a véleménnyel?
- Eddig még nem, bár elképzelhető, hogy csak nekem nem merték még ezt mondani.
- Ha valaki elkezd rendszeresen futni, azon kívül, hogy sportol és növekszik az erőnléte, az állóképessége, még mit adhat neki?
-Rengeteg mindent! Alapvetően azt gondolom, hogy a futás szuper kikapcsolódás, tökéletesen ki lehet szellőztetni vele a fejünket.
- Az mindegy, hol és hogyan futunk?
- Lehet, hogy másnak futópadon is megy ez a kikapcsolódás, én viszont csak a szabadban tudom elképzelni a futást.
Rengeteg emberi kapcsolatot hoz magával a futás, barátokat szerezhetünk vele, megismerhetjük a szűkebb és tágabb környezetünket, azt a helyet, ahol élünk. Ha elutazunk valahová, azt is másképp, más szemszögből nézzük, mint egy tipikus turista, vagy az, aki csak éppen oda megy nyaralni. Nagyon szeretem futás közben felfedezni a világot.
- Vittél magaddal kifejezetten azért futócipőt nyaraláskor, hogy ott majd lesz olyan hely, ahol futhatsz?
- Soha nem is megyek futócipő nélkül sehova, mert nincsen olyan hely, ahol ne tudnék futni. És mivel gyakorlatilag minden nap futok, ezért 20 éve nem utazom futócipő nélkül, az az első, amit becsomagolok.
- Az előbb említetted a barátokat, az ismeretséget. Egy kívülállónak, aki nem fut, magányos sportnak tűnik.
- A futást nem lehet kategorizálni és kijelenteni róla, hogy magányos vagy társas sport, mivel minden a körülményektől függ. Bárhogyan elkezdhető és űzhető, társaságban és egyedül is, aszerint, hogy kinek hogyan megfelelő.
Én igazából mind a két verziót szeretem, mindkettőnek megvan a helye az edzéseimben.
- Mit gondolsz, ha valaki teljesen kezdőként elkezd futni, mi a legelső probléma, amivel szembesülni fog?
- Szerintem nem kell semmilyen problémával szembesülnie. Ha valaki el akarja kezdeni, akkor az a legjobb, ha elvárások nélkül vág bele. Ha nem akar mindenáron gyorsan futni vagy nagy távolságot megtenni, hanem egyszerűen a saját érzéseire hagyatkozva nekiáll kocogni.
Amivel találkozni fog, azok a tipikus „kezdő futó nyavalyák”, amelyek akkor jelentkeznek, amikor az ember szervezete még nem szokott hozzá a rendszeres futáshoz. Amikor a teste bizonyos részein fájdalmat érez, mert mondjuk még nem elég erősek az ízületek, a szalagok.
- Mondhatjuk, hogy a futás bárki számára rendelkezésre áll? Hiszen nem kell speciális, drága felszerelést beszerezni hozzá, hanem nagyobb anyagi befektetés nélkül is elkezdhető.
- Kezdőként két dolog kell csupán hozzá: futócipő és akaraterő. Ráadásul a futás igazságos rendszer: ami energiát beleteszel, az megtérül. Nem egy zsűri dönti el, hogyan csináltál valamit, hanem a számok beszélnek. Úgyhogy korrekt és ebből a szempontból nagyon tiszta sport.
Nyilván lényegesen olcsóbb is, mint sok más sportág, még azzal együtt is, hogy a futócipő után vesz az ember később egy-egy pólót meg nadrágot. De ez a „befektetés” még mindig a töredéke annak, amit mondjuk a kerékpáros sportra kell áldozni.
- Melyik volt számodra a legnehezebb vagy legemlékezetesebb kihívás a futásban?
- Már az ultrában is több mint 100 verseny van mögöttem, nagyon nehéz versenyeken vagyok túl, és mindegyikre igyekeztem alaposan felkészülni, ezért nem könnyű egyet vagy kettőt kiválasztani közülük.
A körülményeket tekintve azért eléggé elmentem a végletekig. És bár futottam már a Halál völgyében is, plusz 50 fokban, úgy gondolom, a körülményeket tekintve az antarktiszi futásom volt a legdurvább, a leghúzósabb.
- Mi volt a legfontosabb, amire megtanított a futás?
- Leginkább arra, hogy bármi is történik, mindenhonnan, minden helyzetből, minden nehézségből fel lehet állni és ki lehet jönni.
