Lábas Viki: „Merjünk önmagunk lenni, bármennyire is ítélkező és kommenthuszár a társadalmunk”
Lábas Viki zenész, dalszerző, a Margaret Island frontembere tíz éve egy balatonboglári tehetségkutatóban tűnt fel először egy fiúbanda élén. 2016-ban Fonogram-díjat nyertek az év felfedezettje kategóriában és 2018-ban az év junior könnyűzenei alkotója Artisjus-díjat is megkapták. Lábas Viki megtalálta a siker receptjét, tele a naptára, de nem fárad el..
- Nekem maga a koncert a feltöltődés, boldog vagyok, hogy tíz éve együtt zenélhetek a fiúkkal, akikkel mosolyt csalhatunk a közönségünk arcára, adhatunk nekik valami kis szellemi táplálékot. Szeretném azt hinni, hogy szebbé és könnyebbé tesszük a hétköznapjaikat. Persze, amint van egy kis szabadidőm két koncert között, igyekszem mozgásban maradni, és azonnal hazamegyek a Balatonra kirándulni vagy jógázni. Egyébként nem bánom, hogy most kevesebb időm van a pihenésre, a feltöltődősre ott volt a téli időszak.
- Azt tudjuk, hogy sok világsztár a saját életét önti dalba, onnan merít ihletet. Téged mi inspirál az alkotásban?
- Én is a saját életemben megélt dolgokat próbálom feldolgozni, megfogalmazni és kiadni magamból, hátha ezáltal másokon is könnyíthetek. Ám sokszor fantázia világokból is merítkezem, beleképzelem magam szituációkba, amik valójában nem történtek meg. Igazából ez egy nyitott játszótér, ahol bármi és bárki lehetsz, és azt és úgy fogalmazol meg, ahogy csak szeretnél, ennél nagyobb szabadságot kevesebbet tudok elképzelni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
- Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?
- Mindig is olyan ember voltam, aki imád adni, tehát leginkább azzal foglalkozom, hogy a nyitottságommal adjak magamból a környezetemnek, a családomnak, a barátaimnak. De érdekes a kritikai gondolkodás, az elmélkedés és az érzelmek feldolgozása. Szeretek kerámiázni, mostanában kacérkodom a szőnyegkészítéssel is, újra járok zongora órákra az énekórák mellett, és mióta volt a táncos turnénk, a hetirendem része maradt a tánckorrepetíció is. Szeretnék egyszer megtanulni festeni, foglalkoztat a fenntarthatóság témaköre, mindig is érdeklődtem a természet, az állatok iránt.
- A koncertek, a munka és a hobbijaid mellett a Sávlekötő Camp zsűritagja vagy. Miért vállaltad el a felkérést? Balatonon is kirándulhatnál helyette.
- Mióta a zenei körforgás része lettem, rendszeresen képviselem a zenekar tagjait, hitvallását a vidéki, illetve budapesti tehetségkutatók zsűrijeiben, szóval eleve nem állt messze tőlem ez a műfaj. Illetve
Feladatomnak érzem, hogy ugyanúgy megadjuk az esélyt az új generációnak, mint ahogy mi is lehetőséget kaptunk annak idején.
De azért is vállaltam ezt a feladatot, mert a Sávlekötő Camp alatt a dalszerzőkön van a fókusz, itt mindenki a saját zenéjét, stílusát, személyiségét képviseli. Ezeket egyébként a közönség is láthatja, hiszen minden csütörtökön hét órától új részek kerülnek fel a YouTube csatornára. Így mindenki láthatja, hogy ez a folyamat tényleg a zenekészítés mozzanatait mutatja be és segít a feltörekvő arcoknak kapcsolatokat építeni. A műsor során én is sok olyan fiatal zenésszel ismerkedem meg, akivel lehet, hogy máshol nem találkoztam volna, pedig nagyon inspirálóan hat rám.
- A családod hogy fogadta a népszerűségedet?
- Mindenben mellettem állnak, a támogatásuk nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. Édesanyám és édesapám már a kezdetektől hittek bennem, és ez az erős hit rengeteget jelentett számomra. Amikor elbizonytalanodtam, mindig ott voltak, hogy emlékeztessenek, nekem ez az álmom. Édesanyám sokszor ült velem a zongoránál, amikor dalokat írtam, és édesapám pedig mindig ott volt az első sorban minden koncertemen, mosolyogva és tapsolva. A nehéz időszakokban is mellettem álltak, és minden sikeremet közösen ünnepeltük. Biztosan tudom, hogy a szeretetük és támogatásuk nélkül nem tartanék itt, és ezért hálás vagyok nekik.
a büszkesége és szeretete sok erőt ad nekem. A család mindennél többet jelent számomra.
- Sokan szeretnének profi zenészekké válni, hogy kell azt csinálni?
- Mindenkinek más az útja, de a munkát és gyakorlást sosem érdemes kispórolni a képletből, az elszántság, odaadás, kitartás és az állandó fejlődés és kíváncsiság mellett. Szerintem rendkívül fontos, hogy az ember alázatos legyen, ez nélkül nem megy. Mindeközben nem szabad elfelejteni azt sem, hogy miért is csináljuk mindezt, és emlékeztetni kell magunkat arra, hogy mennyire fontos a zene iránti szeretet és elköteleződés. A mi szakmánk olyan, akár egy jéghegy, aminek csak a csúcsa látható a közönség számára. Ez a legszebb pillanat, amikor színpadon állhatunk és élőben zenélhetünk, de az a temérdek háttérmunka, felkészülés, lelki-testi odaadás, meghozott áldozat, idő- és energiaráfordítás mindig láthatatlan marad.
- Mit javasolsz azoknak, akik tőled kérnek segítséget?
- Fontos, hogy önazonos maradjon az ember, és kitartóan vigye végig a saját elképzeléseit a magának kitalált úton, bármilyen rögös is az.
És az sem baj, ha jófejek, pozitívak, rugalmasak, kedvesek és megértőek vagyunk azokkal, akikkel együtt dolgozunk.
- Nagy utat tett meg a zenekar. Milyen tanulságot vontál le az elmúlt években?
- Nagy tanulságokat nem vontam le, de itt van például az összefogás, a csapatmunka ereje, az hogy ott vagyunk egymásnak nemcsak a szép pillanatokban, hanem a nehezebb hétköznapokban is, vagy hogy lojálisak vagyunk egymáshoz, és nem húzunk falakat magunk köré.
- Mik a terveid a közeljövőben?
- Szeretném megünnepelni a zenekar tizedik születésnapját. Alig várom már, hogy szeptember 12-én a Budapest Parkban méltóképp megünnepeljük ezt a kerek számot, ami ráadásul két hónappal a harminckettedig születésnapom előtt lesz. De a legnagyobb ajándék, hogy mi nyitjuk meg a Sziget fesztivált.