ÉLETMÓD
A Rovatból

"Ha elmondtam volna a szüleimnek, utcára kerülök" - Fiatal lányok mondták el, miért választották az abortuszt

A baba elvetetése nagyon nehéz és fájdalmas döntés. Négy lány mesélte el, ők hogyan élték meg ezt a szituációt.
Sassy - sassy.hu
2018. november 09.


Megosztom
Link másolása

Az abortusz mindig nagyon nehéz döntés, ami örökre végigkísér az életben.

A hercampus.com oldalon négy fiatal lány mesélte el, miért döntött úgy, hogy elveteti a magzatát, és miért nem bánták meg azóta sem.

(Az első három névtelenséget kérő lányoknak kitalált nevet adtunk.)

1. Jessica, végzett egyetemista

Jessica 19 évesen esett teherbe, pedig folyamatosan szedett fogamzásgátlót, de nem használtak óvszert a barátjával. Ő volt az az 1 százalék, akinél a tabletta mellett megfogant a baba. A lányt sokkolta, hogy a gyógyszer ellenére terhes lett, de az még inkább, ahogy a barátja reagált a váratlan dologra: Facebookon megfenyegette, hogy vetesse el a gyereket, utalt is neki 200 dollárt erre, majd egyszerűen eltűnt Jessica életéből. Később ugyan bocsánatot kért tőle, de a lány már biztos volt benne, hogy nem áll készen az anyaságra, pláne nem ilyen apajelölttel.

"Úgy éreztem, hogy nem lenne felelősségteljes dolog, ha megszülném a babát. Nem tudtam, milyen életet tudok neki biztosítani, de volt egy olyan érzésem, hogy nem elég jót. Ez egy hosszú sztori, de egyszerűen úgy éreztem, hogy az abortusz a helyes megoldás, de egyben fájdalmas döntés is volt. Szerintem ezt a lehetőséget komolyabban kell venni és minden nőnek megadni."

2. Melanie, ötödéves főiskolás

Melanie 21 évesen, a sürgősségi osztályon jött rá, hogy gyereket vár. Egy tragikus autóbaleset után került kórházba, ami éppen elég sokk önmagában is, de a terhesség is meglepetés volt számára, hiszen nem is vette észre magán. A lány hetente több mint 60 órát dolgozott, alig volt ideje valamire, és egy elég rossz időszakot élt meg.

"Ha őszinte akarok lenni, alkohollal próbáltam túlélni az akkori boldogtalan párkapcsolatomat és azt, hogy megcsaltak. Nem volt ideális az életem ahhoz, hogy gyermekem legyen. Nagyon örülök, hogy meghoztam ezt a döntést. Ez a nő választása."

Melanie szerint az abortuszon senki sem akar túlesni, de nem olyan szörnyű, ha kiállsz a döntésed mellett. Azt mondja, ezért is fontos, hogy mindig legyen melletted valaki, akit szeretsz és akiben bízol. Neki még mindig könnyek szöknek a szemébe, amikor az elvetett kisbabájáról beszél, de kitart amellett, hogy jól döntött, mert ezt kellett tennie.

3. Zoe, végzős egyetemista

Zoe elsőéves volt az egyetemen, amikor megismerte a C nevű fiút (akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk most Chrisnek). Laza kapcsolatban voltak, de a lány többet akart, a fiú viszont irtózott attól, hogy valakinek a barátja legyen, ezért szakítottak. Chris mondta ki a viszony végét, ami után Zoe teljesen összetört: elkezdett inni, drogozni, nem evett és nem törődött magával. Fizikailag és mentálisan is rossz állapotban volt, közel 7 kilót fogyott és egyre jobban függött az alkoholtól. Abban bízott, hogy a téli szünetben, amikor távol lehet az iskolától és a családjával lehet, jobban érzi majd magát. Karácsonykor azonban rájött, hogy már régóta nem jött meg a menstruációja, ezért csináltatott is egy terhességi tesztet, ami pozitív lett.

"Már akkor tudtam, hogy nem tarthatom meg a babát, ha el akarok érni mindent, amit elterveztem, mert ez nem megy egy gyerek felnevelése közben. Pár héttel később elvetettem a magzatot. Képes voltam elválasztani az érzelmeimet a logikus döntéstől, és abszolút nem bántam meg, de érzelmileg megszenvedtem. Amikor meglátok egy babát az utcán, vagy elsétálok egy bababolt mellett, nagyon elérzékenyülök. Életem legrosszabb napja mégis az volt, amikor pár hét múlva elmentem egy barátom babaváró bulijára. Nem akartam elszomorítani az embereket, akik boldogok voltak egy új jövevény érkezésétől. Azon járt a fejemben, hogy egyszer talán majd én leszek a boldog anyuka."

Zoe sokat gondolkodott azon, hogy beszéljen-e a terhességről és az abortuszról Chrisnek. Végül a babaváró buli után pár héttel megtette, de élete legrosszabb döntése volt. Tudta, hogy mire számíthat, de azt hitte, majd megkönnyebbül attól, hogy a fiúnak is beszámol arról, min ment keresztül az utóbbi hónapokban. Személyesen mondta el neki, de Chris-t kicsit sem hatotta meg a dolog. Csak nevetett és azt mondta Zoe-nak, hogy ez nem nagy cucc, ne érezze rosszul magát emiatt. A lánynak persze ez nagyon rosszul esett, de szerencsére a családja, a barátai és a szobatársai támogatták őt ebben a nehéz időszakban.

Zoe szerint fontos, hogy a nők joga dönteni a saját jövőjükről, azt pedig, hogy arra kényszerítik őket, hogy szüljenek, a rabszolgasághoz hasonlította. Úgy gondolja, a gyermekáldás szép dolog, de egy babának olyan családban kell felnőnie, ahol teljes szívvel gondoskodnak róla és megfelelő életet tudnak biztosítani neki.

4. Neha

Neha bevallotta, hogy azért döntött az abortusz mellett, mert túl fiatal volt ahhoz, hogy egy gyerekről gondoskodjon.

"Azt is tudtam, hogy ha elmondom a szüleimnek, hogy ilyen fiatalon teherbe estem, utcára kerültem volna, mert még azt sem tudták, hogy már túlvagyok az első csókomon."

A lány úgy érzi, jó döntést hozott, mert szerinte jobb, ha egy gyerek nem születik meg egy olyan világba, ahol nem lenne jó helye. A baba elvetetése viszont sok mindent megváltoztatott benne.

"Az abortusz nem könnyű. Nagyon nehéz, néha már lehetetlennek tűnik elviselni. Egyfolytában agyalsz a lehetőségeken, de nem hozhatod meg a végső döntést az alapján, amit éppen abban a pillanatban érzel. Sokat kell gondolkozni rajta és a hosszútávú következményeket is figyelembe kell venni. Lehet, hogy később megbánod, de tudnod kell, mi a helyes döntés a jövődre nézve."


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
Azt mondták neki, a rák csak balszerencse – aztán a ChatGPT felfedte, hogy egy háztartási eszköz állhat a háttérben
A tünetei szinte azonnal enyhültek, miután az okokat kiderítették.

Megosztom
Link másolása

Amikor az orvosok közlik, hogy a tünetek mögött „csak gázos belek” állnak, és amúgy is „túl fiatal a rákhoz”, az ember hajlamos megnyugodni. Vagy legalábbis megpróbál. Schayene Silva, egy 38 éves, kétgyermekes anya azonban nem nyugodott meg. Miután 2022 februárjában új házba költözött, furcsa és egyre súlyosbodó tünetek kezdték gyötörni: gyomorégés, köhögés, hányás és fulladással járó pánikrohamok. Összesen nyolc különböző orvost keresett fel, de érdemi választ sehol sem kapott. Végül 2024 októberében egy MRI-vizsgálat rántotta le a leplet a valóságról: a bal veséjében daganat nőtt. A diagnózis: egyes stádiumú, kettes grádusú veserák.

A daganatot szerencsére kioperálták, Silva azóta daganatmentes, de a „balszerencse” magyarázattal nem tudott mit kezdeni. Visszagondolt, és rájött, a panaszai a költözéssel kezdődtek.

„Amikor ebbe a házba költöztem, akkor kezdődtek a tüneteim. Rengetegszer égett a gyomrom, hánytam és köhögtem”

– emlékezett vissza. „Pánikrohamaim voltak, nem kaptam levegőt, de mivel terhes voltam, azt hittem, emiatt van.” A gyanú a házra terelődött, ezért fogta magát, és szétszerelte a házzal együtt kapott jégkészítőt, ahol sokkoló látvány fogadta: a gép belsejét vastagon belepte a penész – írja a Kennedy News and Media. Ekkor fordult a ChatGPT-hez, ami segített neki összekötni a pontokat a penész és a tünetei között.

Silva ezután csináltatott egy Ochratoxin-tesztet, ami egy penészgomba által termelt méreganyag jelenlétét méri.

Az eredmény döbbenetes volt: a szervezetében a normális szint több mint tízszeresét mutatták ki.

A WHO szerint az Ochratoxin legjelentősebb hatása a vesekárosodás, és bár állatkísérletekben veserákot is okoz, embereknél ez az összefüggés egyelőre nem bizonyított. Silvának azonban ennyi is elég volt. „Azonnal abbahagytam, és már másnap nem égett a gyomrom, és nem kellett hánynom” – mondta. A változás drámai volt. „Nincsenek pánikrohamaim, újra tudok vezetni, nő a hajam, nőnek a körmeim. Amint megszűnik a kitettség, a tested tudja, hogyan gyógyítsa meg magát. Tudtam, hogy az orvosnak nincs igaza, ezért nem adtam fel. Úgy érzem, legyőztem, jól vagyok.”

Az OpenAI, a ChatGPT fejlesztője az esetre reagálva közölte, hogy a platform

„oktatási és információs célokat szolgál, nem orvosi diagnózisra vagy kezelésre való, és soha nem helyettesítheti az orvosokat vagy a szakszerű orvosi ellátást”.

A történet így egyszerre szól egy nő elképesztő kitartásáról, a modern orvoslás tehetetlenségéről, és arról a bizarr helyzetről, amikor pont egy mesterséges intelligencia adja meg a kezdő lökést a lehetséges megoldáshoz. Annak ellené, hogy nem lenne szabad neki.


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
Azt hitted, csak melegedni akar? Szakértők szerint óriásit tévedsz: ez történik, ha a macskád rajtad alszik
Ha a macskád éjszaka rád telepszik, és egy doromboló, szőrös súlyzóként nehezedik a mellkasodra, az nem szimpla kényelmi döntés a részéről. Ez kőkemény üzenet.

Megosztom
Link másolása

Egy ösztönökből és tanult viselkedésből szőtt, komplex jelzés, ami messze túlmutat azon, hogy te vagy a legmelegebb pont a szobában.

Szóval, mielőtt arról panaszkodnál, hogy nem kapsz levegőt, érdemes megérteni, mit is próbál a fejedre nőtt ragadozód a tudtodra adni.

A dolog mögött a bizalom, a kötődés és a biztonságérzet komplex keveréke áll. A macskák természetüknél fogva óvatos állatok, alvás közben pedig a legsebezhetőbbek. Ha egy macska mégis az emberi testet választja pihenőhelyül, azzal azt jelzi, hogy melletted leeresztheti a pajzsot, és nincs többé szüksége a folyamatos éberségre. Szakértők szerint ez a mély bizalmi kötődés egyik legerősebb jele.

Amikor egy macska rád fekszik, az annak a jele, hogy teljes biztonságban érzi magát melletted, és nyugodtan elengedheti az ösztönös védekező reakcióit.

Persze, a hő sem egy utolsó szempont. Az emberi test természetes, egyenletes hőforrás, a légzésünk ritmusa pedig nyugtatóan hat rájuk, hasonlóan ahhoz, ahogy kölyökként az anyjuk mellett pihentek. De a dolog nem áll meg itt. Amikor a macska rajtad szunyókál, finoman jelöli is a területét. Az illatával lényegében azt üzeni a világnak, hogy te hozzá tartozol. Ez a gesztus tehát egyszerre szól a bizalomról, a kötődésről és egyfajta birtoklásról is.

Ez a fokozatosan kiépülő, tanult bizalmi viszony nem egyik napról a másikra alakul ki. Csak akkor jön létre, ha a macskát stabilan és következetesen pozitív élmények fűzik a gazdájához.

Érdemes ugyanakkor figyelni, ha egy olyan állat, amely korábban sosem csinált ilyet, hirtelen elkezd rajtad aludni.

Ez a hirtelen viselkedésváltozás akár stresszre vagy szorongásra is utalhat, amivel érdemes lehet állatorvoshoz fordulni. A legtöbb esetben azonban ez a furcsa rituálé csupán annyit jelent: a macskád boldog, biztonságban érzi magát, és a világon a legjobban a te közelségedet keresi.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezt a hibát rengetegen elkövetik almaevés közben, pedig komoly baj lehet belőle
Az alma a legjobb barátod, amíg meg nem próbál lassan, alattomosan végezni veled.

Megosztom
Link másolása

Sokan a csutkájával együtt eszik meg a gyümölcsöt, nem is sejtve, milyen méreganyagot juttatnak a szervezetükbe. A tünetek pedig ijesztőek lehetnek. Az alma a legjobb barátod, amíg meg nem próbál lassan, alattomosan végezni veled. Na jó, ez persze túlzás, de van egy része, amit tényleg jobb, ha békén hagysz. A lényeg: az almát edd, a magházat dobd ki. Pár mag véletlenül lecsúszik egészben? Semmi vész, az univerzum nem dől össze. Szétrágod? Na, ott kezdődnek a bajok. A mag belsejében ugyanis amigdalin található, egy természetes növényi vegyület, ami rágás és emésztés közben hidrogén-cianidra bomlik. Igen, arra a cianidra.

A méreg gátolja a sejtek oxigénfelhasználását, vagyis hiába van jelen oxigén a vérben, a szöveteid egyszerűen nem tudják hasznosítani. A legnagyobb pofont az agy és a szív kapja, mert nekik kell a legtöbb oxigén.

Persze mielőtt rohannál a toxikológiára, mert tegnap lenyeltél két magot, szögezzük le: a mérték a lényeg. Egy almában van nagyjából 5–8 mag. Ha ezt véletlenül lenyeled, általában sértetlenül átszalad a rendszeren.

A mérgezéshez egy felnőttnek több tucatnyi, alaposan összezúzott magot kellene elfogyasztania.

Szóval pánikra nincs ok, de a tudatosság nem árt: a magházat egyszerűen dobd ki, ne rágcsáld el unalmadban. Gyerekeknek meg pláne soha ne add oda a gyümölcsöt a magházzal együtt, és a kutyának vagy a macskának se a magos csutkát vesd oda jutalomfalatként.

És ha már itt tartunk, mi a helyzet a héjjal, amivel mindenki riogat? Valójában az a gyümölcs egyik legértékesebb része, tele rosttal és antioxidánssal.

Ha parázol a vegyszerektől, a megoldás nem a hámozás, hanem a tisztítás.

A tuti módszer egy langyos vizes öblítés, amit egy szódabikarbónás áztatás és dörzsölés követ, a végén pedig jöhet még egy tiszta vizes kör. Ezzel a viaszréteg és a felületi szennyeződések nagy része eltűnik. Ha pedig megbízható a forrás – mondjuk a saját kerted vagy egy bio termelő –, akkor meg pláne felesleges megszabadulni tőle. Mert amúgy az alma tényleg csúcs: alacsony a kalóriatartalma és a glikémiás indexe, a pektin pedig jót tesz az emésztésnek és a bélflórának.

A végére pedig romboljunk le egy makacs tévhitet. Időnként felbukkan a „B17-vitamin” kifejezés, amely kereskedelmi vagy köznyelvi elnevezésként tapadt az amigdalinhoz. Lényeges tisztázni, hogy ez nem valódi vitamin. Ne dőlj be a téves megnevezéseknek, és ne kezdj el almamagot rágcsálni „egészségtudatosan”.

Ha pedig valaki mégis bevállalna egy nagyobb adag zúzott magot, figyeljen a korai jelekre: jöhet fejfájás, szédülés, gyengeség és zavartság, de a légszomj, a hányinger vagy a megkergült pulzus is intő jel.

Ilyenkor azonnal orvoshoz kell fordulni. A napi rutin tehát egyszerű: magház ki, a többi jöhet – tízóraira, zabkásába, salátába, vagy süsd meg egy kis fahéjjal.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
A Bridgerton-csillogás sötét titka: kőkemény napi rutin várt a nőkre, amibe simán belebukhattak
A régenskori nők napja a zongoraleckéktől a Hyde Park-i parádéig a házassági piacra való felkészülés volt. A szigorú etikett megsértése a társadalmi számkivetettséget jelenthette.

Megosztom
Link másolása

„Húsz tánc volt, és mindet végigtáncoltam, s fáradtság nélkül” – írta Jane Austen 1798 decemberében a nővérének, és ezzel a mondattal nemcsak a kondijáról adott számot, hanem egy komplett iparágról is. A Bridgerton-kor arisztokrata hölgyeinek élete ugyanis a sorozatok csillogó kulisszái mögött egy kőkemény, 0-24-es menedzseri meló volt, ahol a termék saját maguk, a célpiac a házasulandó nemes urak, a végső cél pedig egy jó parti, ami biztosítja a család és a saját jövőt. A napirendjük ehhez a kíméletlen projekthez igazodott, minden perce gondosan megtervezett stratégiai lépés volt a társadalmi sakktáblán. Forrás

Az egész egy időbeli anomáliával kezdődött. A „reggel” náluk nem a kakasszóval indult, hanem simán beletartozott a kora délután is.

A vacsora, ami a nap fő eseménye volt, egyre kijjebb tolódott, a divatos körökben már este hat-hét, sőt nyolc órára. Így aztán a „reggeli látogatás”, vagyis a morning call, simán belefért délután egy és négy közé. Ez a laza időkezelés teret adott a nap első felének legfontosabb tevékenységére: a kötelező pengetésnek, firkálásnak és trillázásnak, amit a korabeli self-help irodalom „accomplishment”-nek, azaz műveltségnek vagy készségnek csúfolt. Egy fiatal hölgynek illett zongoráznia, hárfáznia, énekelnie, akvarelleket festenie, franciául és olaszul csevegnie, és persze kecsesen táncolnia. A cél azonban nem a művészi önkifejezés volt. A The Mirror of the Graces című, 1811-es illemtankönyv kerek perec leírja a lényeget: „Legyen a tartásuk a zongoránál vagy a hárfánál könnyed és kecses… az egyszerűség legyen minden tettük dísze.” Vagyis nem virtuóznak kellett lenni, hanem egy kellemes, a férj vendégeit szórakoztatni képes, dekoratív kiegészítőnek.

Persze akadtak, akiknek ez a felszínesség már sok volt; a kor nagy hatású véleményvezére, Hannah More például keményen kritizálta a puszta „készséghalmozást”, mondván, egy nőnek inkább az erényre, az értelemre és a jótékonykodásra kellene koncentrálnia.

A délelőtti gyakorlás után jött a terepmunka, a már említett „morning call”. Ez egy kőkemény, 15-20 perces műfaj volt, egyfajta társasági speed-dating, ahol a kapcsolatokat kellett ápolni és a pletykákat begyűjteni. Túl sokáig maradni halálos bűnnek számított. A szabályok szerint a vendéglátó hölgynek ilyenkor félbe kellett hagynia minden komolyabb tevékenységet. Könnyed kézimunkát folytathatott, de eszébe ne jusson zongorázni vagy rajzolni, azzal ugyanis a vendég idejét rabolná. A nap következő nagy nyilvános eseménye a délutáni parádé volt a Hyde Parkban. A Rotten Row nevű lovas sétányon és a mellette futó kocsiúton délután fél öt és fél nyolc között zajlott a „divatóra”. Ez volt a látni és látszani legfontosabb színtere, a korabeli Instagram-feed, ahol fel lehetett mérni a konkurenciát, meg lehetett mutatni a legújabb ruhát, és persze diszkréten flörtölni a hintókból és a nyeregből.

Egy korabeli megfigyelő, C. J. Apperley szerint „egy szép délután a londoni szezon tetőpontján … ezernyi pompás fogat vonul el” – írja a Donna Hatch blog.

A park után vagy helyett a napirendbe belefért egy kis vásárlás a modistánál, vagy egy látogatás a könyvkölcsönzőben. Ez utóbbi nemcsak az olvasásról szólt, hanem egyfajta női klubként is működött. Mivel egy új, háromkötetes regény vagyonokba került, a hölgyek inkább éves tagságot váltottak. A könyvtárak olvasótermei a legfrissebb divatlapokkal, például a La Belle Assemblée-vel csábították a nőket, és tökéletes helyszínt biztosítottak a diszkrét csevegésre, távol a férfiak kíváncsi füleitől. A nap csúcspontja azonban kétségkívül az este volt. A késői vacsora után a hölgyek visszavonultak a szalonba, míg a férfiak a portói mellett beszélték meg a világ nagy dolgait, majd jöhetett a színház, az opera, egy kártyaparti vagy a szezon legfontosabb eseménye, a bál.

A bálok közül is kiemelkedett az Almack’s, a londoni társasági élet legexkluzívabb, legszigorúbban őrzött szentélye. Itt szerdánként tartottak táncmulatságokat, ahová bejutni csak a klubot irányító nagyhatalmú hölgyek, a „lady patroness”-ek által aláírt belépővel lehetett.

A kapuban Mr. Willis, a kidobók őstípusa állt, és a szabályok szentek és sérthetetlenek voltak. A férfiaknak kötelező volt a térdnadrág és a fehér nyakravaló.

A legfontosabb szabály azonban az időre vonatkozott: este 11 óra után senkit nem engedtek be, akárki is volt az. A legenda szerint egyszer magát Wellington hercegét, a napóleoni háborúk hősét is visszafordították, mert hét perccel 11 után érkezett. „A szabály szigorú, nem tágíthatok – mondja Willis –, kérem, menjen vissza a jegyéért!” – foglalja össze a helyzetet a korabeli költő, Henry Luttrell a Regency History blog szerint. Itt vezették be az olyan újdonságnak számító, enyhén botrányos táncokat is, mint a keringő vagy a quadrille, amelyek a korábbi táncokhoz képest megdöbbentően intim testközelséget igényeltek. Egy ilyen bálon pedig nem lehetett lazsálni; Jane Austen húsz tánca is mutatja, hogy ez is az állóképességről és a kitartásról szólt. A napirend persze nem volt mindenhol ennyire feszes. A londoni szezonon kívül, például a fürdőváros Bathban, a programok lazábbak voltak, a „public breakfast” nevű eseményeken délelőtt teáztak, sütiztek, sőt, akár táncoltak is a szabadban.

És hogy a kép teljes legyen, az arisztokrata hölgyeknek illett jótékonykodniuk is: iskolákat pártoltak, adományokat gyűjtöttek, ezzel is bizonyítva erkölcsi feddhetetlenségüket és a rangjukkal járó felelősségtudatukat.


Megosztom
Link másolása