GYEREK
A Rovatból

Gyerekek az esküvőn: igen vagy nem?

"A gyerekem nélkül egy lépést se!" vagy "Gyerekesek kíméljenek!"? Négy felállás, négy megoldás, számtalan lehetőség.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. július 08.


Megosztom
Link másolása

 

Vigyük, ne vigyük, hívjuk, ne hívjuk? Érvek és ellenérvek gyerekmentes-esküvő témában!

A gyerek a miénk és szeretnénk, ha ott lenne

Ha van már gyereked, akkor valószínűleg túl jól ismered a „Szülő tervez, gyerek közbetesz” közmondást. A szülő B, C és ZS tervet is bekészítve indul neki egy-egy eseménynek, előre kalkulál a 40 fokos tűző napsütéssel és a hirtelen lecsapó jégesővel, három napi hideg élelem és váltás ruha van nála, a gyerek mégis tud olyat produkálni, amit „nem látott jönni.”

Éppen ezért, egy esküvő, ahol a megérkezéstől kezdve a távozásig legalább tíz, időponthoz kötött tevékenység várható, nem a legbiztonságosabb terep a kisgyerekesek számára.

A nehezített pálya ellenére a legtöbben mégis azt szeretnék, ha a csimota is részese lenne a nagy napnak: láthassák őt parádéba vágva a távoli rokonok, bandázhasson a rég látott unokatesókkal, meg egyáltalán, szocializálódjon.

Utóbbiról szól Gábor Huba ceremóniamester nagyon is találó kérdése:

„Hogyan tanulja meg a gyerek a társas viselkedést, akár az esküvők hagyományát, ha sose viszik el oda?”

Egy esküvő ráadásul alapvetően családi esemény. A családba pedig beletartozik a kilencven éves déditől kezdve a két hónapos csecsemőig mindenki, tehát hivatalosan nem is lehetne kérdés, hogy mehetnek-e. És hogy ne csak gyerek nevelésének szemszögéből nézzük a dolgot: egy kisgyerekes anyukának (és apukának) is óriási feltöltődés lehet egy olyan nap, amikor ugyan gyerekkel együtt, de a mókuskerékből kiszabadulva újra csinosba öltözhet, amikor nem neki kell menedzselni a család étkeztetését, amikor családtagok és barátok között lehet, akik közül

mindig van egy gyerektelen, aki örömmel megy egy kört a babakocsiban alvó picivel, amíg a szülők olyan ritka örömöknek hódolhatnak, mint a saját tányérból való meleg étel megszakításmentes elfogyasztása és hasonlók.

Persze nem bazírozhatunk egy ilyen napot ismeretlenek/ismerősök kegyeire, ezért is jó, ha szülőként végiggondoljuk a szokásos A, B és Zs terveket az adott eseményre aktualizálva.

  • Mennyire kell ragaszkodunk a hétköznapi rutinokhoz? A gyerekünket mi ismerjük a legjobban, ezért sejthetjük, hogyan és mennyit fog bírni a kötött programokból. Ha az egyévesünk olyan típus, aki órákig elvan a kedvenc rágókájával az ölünkben egy hang nélkül (irigyeik sokan vannak), akkor nem kell a legszélső helyeket vadásznunk a szertartás vagy az ültetett vacsora idejére. Ha viszont tudjuk, hogy inkább hangosabb, mozgást igénylő gyerek, akkor senki se fog megsértődni, ha az ajtó közelében táborozunk le, vagy a nászmise alatt a templomhoz közeli játszótéren fárasztjuk őket.
  • Érdemes előre kitudakolni, lesznek-e puffer zónák, mind időben, mind térben, amikor és ahova mondjuk el tudunk menni szoptatni, pelenkázni, altatni, nagyobb gyereket lefoglalni. Ezekre nyugodtan kérdezzünk rá a jegyespárnál. Nekik is megnyugtató előre tudni, hány etetőszék, csendes szoba vagy komplett játszóház kellhet a szertartás vagy a lakodalom helyszínén.
  • Készüljünk fel minden felkészülhetőre. Vigyünk babakocsit, tabletet, takarót, színezőt, nedves törlőkendőt, ragtapaszt és maszkolószalagot, és amúgy is mindig mindenből legyen nálunk még kettő, legyen az a saját ruhánk vagy a gyerek kedvenc kisautója. És mivel úgyse tudunk mindenre felkészülni, engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy napra eltekintünk a bevált megoldásoktól, szabályoktól, és engedjük a dolgokat a maguk medrében megoldódni.
  • Az egyik típusú vendég végigtáncolja az estét az aznap megismert új barátokkal, a másik egész este ül az asztalnál és a tortáját piszkálja. Igen, ez egyszerre igaz gyerekre és felnőttre is. Egyikkel sincs baj, szülőként pedig a mi dolgunk, hogy az egyik vagy a másik típust támogassuk akár a saját érzéseiben, akár mások elvárásaival szemben.

A gyerek a miénk, de nem szeretnénk, ha ott lenne

Ha végignézünk pár régi esküvői fotót mondjuk a Fortepan-on, nem nagyon látunk rajtuk 3-4 évesnél fiatalabb gyereket. Régen csak az a gyerek vehetett részt egy ilyen eseményen, amelyik már kvázi felnőttként tudott viselkedni. A frissen szült anyák meg a magas gyerekhalandóság miatt nem kockáztattak: ha úgy jött ki a szülés és a gyerekágyas időszak, akkor bizony kimaradtak az esküvőkből.

Ma már ugyan sokkal mobilisabbak a kismamák, mégis vannak, akik alkalomadtán nem hogy a pár hónapos, de sokszor az iskolás gyerekeiket is inkább otthon hagyják, ha meghívót kapnak egy számukra fontos ember esküvőjére.

Teljesen érthető egyébként, hogy mondjuk egy anya néha a gyerekei nélkül szeretne szórakozni.

Jogos igénye az évi 365 napos 0-24 órás készültségből néha kilépni, és csak a saját létfenntartására koncentrálni. Esetleg még arra, hogy hány Gin Tonic-ot tud elalvás vagy idő előtti asztalon táncolás nélkül elfogyasztani.

Sok édesanyának ezek az alkalmak jelentik az egyetlen lehetőséget a hétköznapokból való kiszakadásra, hiszen egy esküvői meghívást nem magának intéz az ember, úgymond passzív elszenvedője/élvezője a dolognak, amire viszont joggal hivatkozhat a férjnél/nagymamánál („Nem sérthetem meg Timiéket, ott kell lennem, meg amúgy is, csak én tudom Pista bácsit helyre tenni, ha belelovalná magát a politikai/vallási nézeteinek megosztásába, az meg gyerek mellett biztos nem fog menni.”)

Viszont ha szülőként úgy döntesz, hogy gyerek nélkül mész egy esküvőre, azt vállald fel mások és magad előtt is!

Ne magyarázkodj a vidéki/pesti rokonoknak, miért nem hoztad el azt az édes kis gyereket, és csapj a kezedre, ha percenként csekkolnád a telefonod, hogy hívtak-e otthonról.

Ha rábíztad valakire a gyereked, akkor bízz meg benne, és élvezd ki, hogy felnőtt témákról felnőtt emberekkel beszélgethetsz, vagy aludj egy jót az egyik kényelmesebb karosszékben.

A gyerek nem a miénk, de szeretnénk, ha ott lenne

Ha főszereplőként tárt karokkal várod a meghívott vendégeid apraját is, akkor számodra nem csak a kettőtök közti kötelék, hanem a hozzátok tartozókból álló kapcsolati háló is fontos.

Mivel ritkán esik egy esküvő két ember háttérországának olyan időszakára, ahol épp senkinek sincs kisgyereke, nem is lenne túlzottan fair az aktuálisan ebben az életszakaszban lévőket kategorikusan távol tartani. Engedd csak, hogy minden szülő maga dönthessen a saját gyerekei hollétéről, és ha úgy döntenek, csapatostul járulnának hozzá a jó hangulathoz, segítsd őket ebben!

  • Érdemes a szülőket előre tájékoztatni a nagy nap részletes forgatókönyvéről, mikor vannak a fix programpontok, mik azok az időszakok, amikor mondjuk el tudnak menni gyereket altatni, átpelenkázni, stb. A helyszínekről is küldjetek részletes leírást, hol találják majd a mosdókat, elvonulásra alkalmas szobákat vagy mondjuk a játszószobát.
  • Extra jófejség tőletek, ha készültök olyan étellel, amit biztosan megesznek a kicsik is: a rántott hús+sült krumpli ÉS ketchup valószínűleg mindenkinek bejön majd.
  • Animátort, arcfestőt, bábjátékost fogadni is jó ötlet, de a legjobb egy gyerekbarát DJ-t keríteni, aki pontosan tudja, mik azok a slágerek, amiket a felnőttek és a gyerekek is ismernek és szeretnek.
    A gyerekek által a Madagaszkárból ismert „I like to move it”, a Trollokban felcsendülő Justin Timberlake-nóta, a „ Can’t stop the feeling!” vagy a Gru első részét aláfestő, Pharrel Williams által előadott „Happy” szinte minden táncos lábút a parkettre csábít.

Mindentől függetlenül azért abban is adhatsz nekik útmutatást, hogy mik azok a számotokra fontos pillanatok, amiknél nem szeretnétek kiabáló vagy síró gyerekeket. Ilyen lehet az IGEN-ek kimondása, a kreatív fotózás, a nyitótánc vagy egy vetítés- bármi, ami nektek fontos. Hiszen végül is akármilyen cukik a gyerekek, ti vagytok a nap főszereplői.

A gyerek nem a miénk és nem szeretnénk, ha ott lenne

Menyasszonyok rémálma, amikor felfokozott hangulatban, az örömkönnyeket visszatoloncolva kimondaná az ember lánya a boldogító igent, mire felsír egy csecsemő vagy bejelenti egy hároméves, hogy „Kakilni kell”.

Vagy amikor valakinek, mondjuk a fotósnak vagy egy lelkes nagymamának eszébe jut, milyen jópofa lenne egy olyan csoportkép, ahol az összes gyerek fogja a menyasszony fátylát, aztán a gyerekek összevesznek azon, ki melyik részt tartja és csak a megfelelő lélekjelenléttel rendelkező többi felnőttön múlik, hogy egy darabban marad a ruha.

Hogy a fél percre átadott kisbaba lebukja a koszorúslány nagy gonddal varratott ruháját.
Hogy a cukorsokkot kapott ovisok széttrollkodják a nyitótáncot.
Hogy leöntik, kitépik, eltapossák, összekenik azt a napot, amire talán évek óta készül a menyasszony.

Na szóval igenis meg lehet érteni azokat, akik előre paráznak az ilyen helyzetektől, és nem szeretnék ezek megoldásával tölteni életük tervezetten egyik legszebb napját.

Meg lehet érteni, ha valaki nem akar még azzal is sakkozni, hogy hogy lesz jó a kisgyerekeseknek. Aki azt szeretné, ha mindenki csak magáért felelne. Ha csak a saját érzéseit kellene kordában tartania, vagy kiszabadulásuk esetén kezelnie. Ha mindenki felnőtt módjára viselkedne.

És itt szokott egy kicsit sántítani a dolog. Hogy miért nem viseljük el a gyerektől, ha gyerekesen viselkedik, és miért nézzük el a felnőttnek, amikor alkohollal vagy anélkül, de bizony gyerekesen viselkedik.

Ezért aztán ha valakinek fontos, hogy csak a részegen politizáló nagybácsi vagy a házi pálinkát mégsem annyira bíró koszorúslány okozzon felejthetetlenül kínos pillanatokat, az tényleg ne hívjon gyereket az esküvőre.

Vagy ha ők is zavarnának, rendezzünk elopement esküvőt, és utána egy olyan bulit a megválogatott VIP körnek, amit nem hívunk lakodalomnak.

Úgy általában véve pedig mindenki csak olyat hívjon meg az esküvőjére, akit kortól függetlenül, bármilyen állapotában szeretettel el tud viselni arra a pár órára.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Könyörtelen anya: kirakta a házból terhes tinédzser lányát, amikor kiderült, hogy a baba miatt otthagyta az egyetemet
Elég extrém húzás, na de meg fogja-e bánni? Valószínűleg.

Megosztom
Link másolása

Amikor egy tinédzser terhes lesz, az anyák számára hatalmas kihívást jelent, hogy megállapítsák, hogyan segítsenek a gyermeküknek a nehéz időszakban. Egy anyuka most azon tanakodik, hogy helyesen cselekedett-e, amikor

a lányának azt mondta, hogy költözzön ki a házból, miután kiderült, hogy otthagyta a főiskolát, hogy felnevelje a babáját.

Az anya a Reddithez fordult segítségért. Azt mondta, hogy a "kemény szeretet" útját választotta, miután megtudta, hogy hamarosan nagymama lesz. Az anya leírta, hogy lánya mindig kiváló tanuló volt, és ösztöndíjat kapott egy fantasztikus főiskolára.

Néhány hónappal ezelőtt azonban egy olyan fiúval kezdett randizni, akiről az anya úgy gondolta, nem megfelelő a lányának. Annak ellenére, hogy figyelmeztették, a lány továbbra is vele maradt, és végül terhes lett.

Az anya felajánlotta az abortusz lehetőségét és segített volna a lányának az eljárásban és a felépülésben. De a lány nemet mondott és a barátjával maradt.

Az anya ellenezte azt az ötletet, hogy a fiú beköltözzön, és azt tanácsolta lányának, hogy költözzön ki, mivel már elég idős ahhoz, hogy saját magát és a babát eltartsa.

Az anya úgy véli, hogy a lánya döntéseinek következményei már nem az ő vállát terhelik. A nő a saját tapasztalataira hivatkozva mondja, hogy a lánya a múltban is elutasította a segítségét, és most sem hajlandó beszélni vele. Bár nehéz döntést hozott, úgy érzi, hogy a kemény hozzáállás szükséges volt.

Ez egy minden szempontból szörnyű helyzet, de ennek az anyának rá kell jönnie, hogy az együttérzés és a támogatás nagyban hozzájárulhatna ahhoz a kapcsolathoz, amelyet a jövőben nemcsak a lányával, hanem az unokájával is kialakíthat.

Forrás: Your Tango


Megosztom
Link másolása

GYEREK
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása


GYEREK
7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen
A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Megosztom
Link másolása

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek
A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés óriási kihívás, mire megoldod az egyik felmerülő problémát, máris ott van a következő. Emellett persze vezetni kell a háztartást, és a jobb esetekben életben kell tartani a párkapcsolatunkat is. Persze, akármilyen nehéz is, az ember nem véletlenül vállal gyereket, és ha már ott van(nak), szeretné jól csinálni.

De hogyan veheti rá egy szülő a dackorszakos/kis tini/lázadó tinédzser gyerekeit, hogy azok hallgassanak rá, és együttműködőek legyenek?

Mutatunk 3 apró trükköt, ami segíthet megkönnyíteni a helyzetet:

1. Figyeld meg a helyzetet

„Mielőtt megpróbálnád irányítani a gyerekeidet, lépj hátra egy lépést, és nézd meg, mi történik” - mondja Harwood. Nézd meg, hogyan érzed magad abban a pillanatban.

Frusztrált vagy dühös vagy a gyermekedre? Esetleg felemelted a hangodat, vagy egy kicsit passzív-agresszívan viselkedtél, anélkül, hogy észrevetted volna?

Gondolj a gyermek érzéseire. Hogyan fejezi ki ő jelenleg az érzelmeit? Milyen jeleket mutat, és mit vajon miért érez így?

Várd meg, amíg megnyugszanak, majd beszélgess vele/velük. Mondd ezt: „Szia, észrevettem, hogy korábban frusztrált voltál. Lélegző gyakorlatokat fogok végezni, és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám”:

Add meg a lehetőséget a gyereknek, hogy kijavítson, vagy csatlakozzon. Mutasd meg, hogyan szabályzod az érzelmeidet.

Ezután összpontosíts arra, hogy többet dicsérd a gyereket, és lehetőleg kevesebbet büntesd. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pozitív megerősítés motiválhatja őket arra, hogy jobban viselkedjenek.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Harwood azt mondja, hogy amikor a dolgok kaotikussá válnak, gondoskodik arról, hogy több minőségi időt töltsön a gyerekeivel.

Az időtöltés azonban nem azt jelenti, hogy céltalanul üldögélve a telefonját görgeti a gyerek mellett. Inkább azt, hogy ebben az időben teljesen jelen van és minden energiájával a gyermekre figyel.

A közös lógás és szórakozás bizonyítottan javítja a gyerekek viselkedését és erősíti a kötődést.

Nehezedre esik a minőségi idő töltés a gyerekeiddel? Próbáld ki ezeket a tippeket Dr. Jessica Alvarado professzortól:

- Minden nap szánj valamennyi idő arra, hogy a gyerekeiddel legyél!

- Találj ki különleges rituálét rá. Ilyen lehet akár a közös esti mese olvasás is.

- Fejezd ki a szeretetedet mindennap!

- Vegyél részt olyan tevékenységekben, amit szívesen csinálnak.

- Legyél szórakoztató és bolondos, ez a kis idő nem a tiltásokról és a nevelésről szóljon!

3. Dolgozz a kapcsolatotokon

Ha nehéz együttműködni a gyerekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kitaláld, hogyan érdemes velük úgy beszélni, hogy annak legyen is hatása.

Próbálj meg például ütemtervet készíteni a napi elvárásaiddal. Sorold fel akár rajzzal, akár írásban, hogy miket fognak aznap csinálni a gyermekeid. Ahogy Harwood magyarázza: „Mert így a szabályok a számból a papírra kerülnek. És ha valahogy papíron van, akkor valódibb és kézzelfoghatóbb”.

Családként minden a változásról szól, lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekei benne vannak a dologban, és olyanok, amikor nem. Harwood szerint ez nem jelenti azt, hogy szülőként kudarcot vallottál, csak azt, hogy vissza kell kormányoznia a hajót a helyes irányba.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása