GASZTRO
A Rovatból

Főzelékes Feri: „Az anyai nagyanyám főzőasszony volt, az apai lakodalmakat szervezett, kódolva van bennem a főzés szeretete”

Szatmári Feri, vagy ahogy sokan ismerik, Főzelékes Feri az elmúlt évek alatt nem csak azt változtatta meg, ahogy a főzelékekre gondolunk. Most azt is elárulja, ő honnan veszi az ihletet.

Megosztom
Link másolása

Szatmári Feri receptjeivel gasztro magazinok és újságok lapjain is találkozhattál az elmúlt években, különleges ízei sokakat elvarázsoltak. Olyan ötletekkel képes feldobni a szinte unalomig ismert ételeinket, amiket aztán sokáig ismételgetünk a saját konyhánkban is, jó időre beépülnek a kedvencek közé. Rengeteg hasznos megoldást tanított már eddig is, de ezúttal egy újabb receptgyűjteménnyel rukkolt elő: tíz év kedvenc főzelékes receptjeit gyűjtötte össze egy kötetbe. Közülük a Zelleres-diós krumplifőzeléket Főzelékes Feri-módra mi is megmutatjuk a beszélgetés végén.

- Évtizedek óta főzöd a főzelékeket. Áruld el, nem unod?

- Ez a főzelékmánia nálam régre nyúlik vissza, de sosem éreztem azt, hogy unnám. Egy kis nyitottsággal sokkal izgalmasabb ételeket lehet főzni. Nem arról van szó, hogy összedobálok néhány zöldséget, egy kis mustárt, és kész is. Régen a főzelék egy standard műfaj volt, mindenki ismerte a krumplifőzeléket és a tökfőzeléket, és ennyi. Sajnos rengetegen vannak, akiknek máig ezek az alapételek ugranak be, ha meghallják a főzelék szót, én ezen próbálok változtatni hosszú évek óta.

Friss fűszerekkel, egzotikus hozzávalókkal, különféle zöldségek kombinálásával és húsfeltéttel teszem színesebbé ezeket az ételeket,

és azt kell mondanom, hogy ennyi idő után is imádom. Amikor már azt hittem, hogy mindent megfőztem, akkor jön az új ihlet, engem ez visz előre.

- Sikerült megváltoztatnod az emberek hozzáállását?

- Azt tudom, hogy a blogomat sokan olvassák és az első receptek megosztása után nem sokkal  jöttek a kiadói megkeresések. Úgy fest, hogy az emberek befogadták az új ízeket, és ez hatalmas előrelépés. A nemrég megjelent Főzelékbibliát is azért készítettem el, hogy még több alternatívát kínáljak a főzni vágyó embereknek.

- Ezen kívül van egy saját üzleted is. Úgy látom, hogy egyre többen fordulnak meg nálad. Kik a te vendégeid?

- Eleinte sokan csak kíváncsiságból jöttek el ide, a Klauzál térre a Hippeace-be, hogy megkóstolják azokat a főzelékeimet, amiket addig csak a blogon vagy a könyvek lapjain láttak. Mostanra leginkább a környékbeli irodákból érkeznek hozzánk, mások kifejezetten engem keresnek meg. Ők azok, akik mára beépítik az étrendjükbe, hogy

heti egy-két napig nem esznek húst, és ilyenkor valami igazán jó zöldséges ételt keresnek.

De érkeznek fiatalok, idősebbek, férfiak, nők – mindenféle vendég megfordul nálam. A kismamák és az alig egy-két éves gyerekek néha teljesen beveszik az üzletet, ilyenkor tele van az étterem babakocsikkal, és én egyszerűen imádom, ahogy a kisgyerekek csak úgy falják a főzeléket. Nekem az a célom, hogy mindenki, aki betér hozzám, tisztességesen jóllakjon, és ne csupán rántással, hanem zöldségekkel.

- Otthon is csak főzeléket főzöl? Biztosan vágysz néha más ételekre is.

- Bármilyen meglepő, de még otthon is főzeléket készítek magamnak. Én tényleg ennyire szeretem. Igaz, a saját konyhámban általában gyors variációkat főzök, például csicseriborsót és egyszerű zöldségeket. Nem bonyolítom túl, és szinte mindig előre gondolkodom, hogy több napra is elég legyen az, amit készítettem. Amikor pedig vendégeket várok, na akkor újra előveszem a kísérletező énemet, és jöhetnek a legkülönlegesebb főzelékek.

- Honnét ered a főzés iránti szenvedélyed?

- Nálunk a családban mindenki főzött. Az anyai nagyanyám főzőasszony volt, az apai nagymamám pedig lakodalmakat szervezett és főzött. Tehát kódolva van bennem a főzés szeretete. Emlékszem, hogy már gyerekkoromban is imádtam a konyhában lenni.

Négy-öt évesen már kísérleteztem az ízekkel, fűszerekkel. Ez mindig is az életem része volt.

Később is egyértelmű volt, hogy szakácsnak fogok tanulni, és az első munkámat is szakácsként kaptam. A többit már tudod.

- Lassan ki ne tudná. Számos gasztronómiai sikerrel büszkélkedhetsz, de mondd, mi az eddigi legkedvesebb élményed?

- Nehéz kiemelni egyet. Sokszor nem is a konkrét sikerekre gondolok, hanem azokra az emberi kapcsolatokra, amiket a főzés által nyertem. Nagyon büszke vagyok például arra, hogy olyan embereket ismerhettem meg, mint Náray Tamás vagy Alföldi Róbert, de említhetném Kulka Jánost is, akivel jó barátok lettünk. Természetesen itt van az én örök segítőm, Mautner Zsófi, aki eleinte sokat noszogatott, irányt mutatott, sőt, néha még piszkált is, hogy haladjak a dolgaimmal. Ezek a találkozások fontosak számomra! Illetve

rettentően hálás vagyok azért, hogy az édesanyám büszke rám. Ha a sikerekről beszélünk, ez sem elhanyagolható,

hiszen egy szülő számára óriási öröm, ha látja, hogy a gyermeke nem kallódott el, hanem letett valamit az asztalra.

- Mautner Zsófival híresen sokat főzöl együtt. Terveztek még az idei évre közös munkákat?

- A Heti Betevő projekt keretében is együtt fogunk főzni az adventi időszakban. Ezennel egy különleges, nagy eseményt is szervezünk, ahol pénzt gyűjtünk a rászorulók javára. Ez most egy kiemelt fontosságú munka az életemben. Úgy érzem, hogy ezzel tényleg sokat segíthetek másoknak, méghozzá a főzésen keresztül, ami számomra mindennél fontosabb.

És most a recept, amit szeretettel küldök a sassy.hu olvasóinak:

Zelleres-diós krumplifőzelék Főzelékes Feri-módra:

 

A zeller és a dió régi klasszikusok. A Waldorf salátában is kéz a kézben járnak, szóval nem nagy cucc, láttunk már ilyet.

De vajon mi lesz akkor, ha házasítjuk őket némi krumplival és belefojtjuk mindhármat egy főzelékbe?

Hát egy csodálatos nász, ahol nehéz lenne megállapítani, hogy ki viseli a nadrágot és kinek kell viselnie az ezzel járó következményeket.

Hozzávalók:

  • 1+1 evőkanál vaj
  • 3+2 evőkanál olívaolaj
  • 1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva
  • 3 zellerszár, mosva, darabolva
  • 40 dkg tisztított zellergumó, 1,5-2 centis darabokra kockázva
  • 1,2 kg tisztított krumpli (héjastól kb. 1,5 kg), 3 centisre kockázva
  • 7 dl alaplé vagy víz
  • 2 db babérlevél
  • Fél teáskanál só
  • 1 dl tejföl
  • 3 evőkanál rizsliszt
  • Frissen őrölt bors
  • Fél lime kifacsart leve
  • 10 dkg pirított dióbél, durvára aprítva
  • A szárzeller aprított levele a tálaláshoz

Egy evőkanál vajat egy 3-4 literes edényben, közepes lángon olvasszunk össze 3 evőkanál olajjal. Szórjuk rá a hagymát, finoman sózzuk és 2-3 perc alatt pároljuk puhára. Közben locsoljuk meg egy-egy kanál vízzel, hogy gyorsabban puhuljon. Borítsuk rá a krumplit, öntsük fel az alaplével, sózzuk majd dobjuk bele a babérlevelet is. Fedjük le és a forrástól számítva kb. 15 perc alatt főzzük majdnem puhára.

Közben egy serpenyőben, közepes lángon olvasszuk össze a másik evőkanál vajat 2 evőkanál olajjal, borítsuk rá a kétféle zellert és pároljuk 3-4 percig. Öntsünk alá fél deci vizet, sózzuk, majd lefedve pároljuk 8-10 perc alatt puhára. Ízesítsük pár csepp limelével, majd egy picit le is „kapathatjuk”.

A megfőtt krumpliból merjünk ki egy szűk merőkanálnyit egy magas falú mérőedénybe, pürésítsük össze egy botmixerrel, majd forgassuk vissza az alaphoz. A tejfölt keverjük csomómentesre a liszttel és fél deci főzővízzel, majd sűrítsük be vele a főzeléket. Forraljuk egy percig. Forgassuk hozzá a zellert és a dió kétharmadát. Ízesítsük borssal és lime levével, sózzuk, ha kell. Végül szórjuk meg az aprított dió maradékával és az aprított zeller levéllel.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Steiner Kristóf: A tökéletes rántott csirke… laskagombából 
Itt a ropogós, szaftos, füstös, kicsit ragacsos, kicsit maszatos, és veszélyesen finom új kedvenced!

Megosztom
Link másolása

Van az a pillanat, amikor az ember beleharap valamibe, és hirtelen minden gyerekkori emlék egyszerre jelenik meg. A nyári büfék. A fesztiválok. A gyorséttermi papírdobozok alján összegyűlt morzsák. A bűntudatos, éjféli nasik. Ez a recept valahol ott kezdődik, csak egy sokkal tudatosabb, igazságosabb helyen ér véget - hiszen senkinek nem kellett meghalnia érte. Ez a KFC-ből ismerős ízű csoda ugyanis nem tartalmaz csirkét.

Billie Eilish nyilatkozata nagy port kavart a napokban: „Ehetsz húst. És szeretheted az állatokat. De a kettő együtt nem megy.” Legfeljebb egyes állatokat szerethet, aki megesz másokat. Hadd segítsünk a váltásban!

Ez a ropogós, szaftos, füstös, kicsit ragacsos, kicsit maszatos, és veszélyesen finom. A titok nem valami ultrafeldolgozott húshelyettesítő, hanem a szerény laskagombába, ami egészen elképesztő dolgokra képes...

 

A tökéletes rántott csirke… laskagombából

A recept, 2 - 4 főre

Hozzávalók:

500 g laskagomba

A páchoz:


2 evőkanál szójaszósz

1 evőkanál mustár

1 evőkanál balzsamecet

1 evőkanál paradicsompüré

2 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál füstölt paprika

2 gerezd reszelt fokhagyma

Első tál:


120 g liszt (gluténmentes is lehet)

1 teáskanál füstölt paprika

1 teáskanál kurkuma

1 teáskanál őrölt gyömbér

½ teáskanál chili

só, bors

Második tál:


100 g csicseriborsóliszt

180 ml víz

½ teáskanál szódabikarbóna

1 csipet kala namak (elhagyható)

Harmadik tál:


200 g zsemlemorzsa vagy panko
 vagy tört cornflakes / zabpehely / kókuszchips / mandulapehely / aprított földimogyoró, vagy ezek keveréke

2 evőkanál sörélesztőpehely

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A laskagombát tépkedd rusztikus, falatnyi darabokra, a természetes rostjait követve. Egy tálban keverd össze a pác hozzávalóit, majd alaposan forgasd bele a gombát, hogy mindenhol bevonja. Hagyd állni legalább 15–20 percig, hogy magába szívja az ízeket.

Készíts elő három külön tálat. Az elsőben keverd össze a fűszeres lisztet. A másodikban a csicseriborsólisztet a vízzel, a szódabikarbónával és a kala namakkal. A harmadikba kerül a ropogós bunda: zsemlemorzsa vagy bármilyen választott morzsás keverék, sörélesztőpehellyel.

A bepácolt gombadarabokat egy kevés extra csicseriborsóliszttel finoman nyomkodd össze kisebb „csirkefalatokká”, majd forgasd meg őket először a lisztes keverékben, utána a csicseriborsós masszában, végül a morzsában.

Közepes hőfokon süsd őket bő olajban 4-6 percig, amíg mély aranybarnák és ropogósak lesznek.

Air fryerben is működik:

200 fokon körülbelül 15 perc alatt készülnek el, félidőben átforgatva.

Tálald burgerben, sült krumplival, savanyú uborkával, guacamoléval vagy barbecue szósszal. Frissen egyenesen ellenállhatatlan, de hidegen, szendvicsben is lenyűgöző.

A recept az Így is ehetünk című kreatívitást fejlesztő szakácskönyvünkből származik - és YouTube csatornánkon - www.youtube.com/@kristofandnimi - is megtekinthető.

 


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Roppanós vagy puha? Egyetlen apróságon múlik a tökéletes kovászos uborka, és ez nem a napfény
Eláruljuk a tökéletes, roppanós kovászos uborka titkát, hogy ne csak akkor lepődj meg a végeredményen, amikor már nem tudsz változtatni rajta.
Sassy - sassy.hu
2026. június 04.


Megosztom
Link másolása

Felejts el mindent, amit a nagymamád az ablakpárkányon érlelt kovászos uborkáról tanított. A tűző nap nem a barátod, hanem a legfőbb ellenséged, ami a roppanós csoda helyett egy szottyos, szomorú zöldséget fog produkálni. A tökéletes koviubi mögött nem mágia, hanem kőkemény biokémia áll, és a legtöbb, amit tehetünk érte, ha békén hagyjuk egy stabil hőmérsékletű, árnyékos helyen.

A legnagyobb tévedés ugyanis a hőmérséklet körül van.

A tapasztalatok szerint a 20–21 Celsius-fok körüli tartomány az ideális, ahol a tejsavas erjedés szépen, egyenletesen, szinte méltóságteljesen zajlik.

Amint a hőmérséklet 30 fok fölé kúszik, a folyamatok felgyorsulnak, a sejtfalakat bontó enzimek turbó fokozatra kapcsolnak, és az uborka elveszíti a tartását.

Éjszakára sem kell bemenekíteni, amíg a hőmérő higanyszála 18–20 fok felett marad, a rendszer stabil. A lényeg nem a napfény, hanem az egyenletes, közepesen meleg környezet.

Ha a helyszín megvan, jöhet a lé, aminek a pontossága egy laboratóriumi kísérlet precizitását igényli. A bevált arány szerint 1,8 kilogramm uborkához nagyjából 3,8 liter víz és 155 gramm só kell.

A víz legyen klórmentes (szűrt vagy palackozott), mert a klór kinyírja a jó baktériumokat, a só pedig jódozatlan, mert a jód ugyanezt teszi.

Ha túl kevés a só, az uborka simán megrohad, ha túl sok, az erjedés lelassul vagy le is áll. Ez nem játék, ez a fermentálás tudománya.

Mielőtt azonban bármit is az üvegbe pakolnánk, van egy kritikus lépés: az uborkák virág felőli végét le kell vágni. Itt olyan enzimek bújnak meg, amik később a puhulásért felelnek. A mosás után érdemes őket függőlegesen és szorosan az üvegbe állítani, hogy a sós lé mindenhol egyenletesen érje őket. Az erjedést beindító klasszikus kenyér helyett egyre többen használnak krumplit, ami tisztább megoldás és gluténmentes is.

Pár nap után az üveg élni kezd: apró buborékok jelennek meg, a lé opálossá válik. A felszínen képződő fehéres hab nem a világvége, sőt, az erjedés természetes velejárója, időnként elég leszedni.

Akkor kell gyanakodni, ha kellemetlen szagot érzünk, vagy az uborka nyálkássá válik.

A folyamat általában hat-hét napig tart, de hőmérséklettől függően akár tíz nap is lehet. Akkor van kész, ha a buborékképződés leállt és az íze kellemesen savanykás. Ekkor jöhet a hűtő, ahol az ízek tovább érnek.

Létezik persze az egynapos kovászos uborka receptje is, ahol a kenyeret szénsavas ásványvízzel helyettesítik, drasztikusan lerövidítve a várakozási időt.

Ez a módszer a mai, türelmetlen kor szüleménye, ami gyors, gluténmentes megoldást kínál, bár az ízek mélysége nem éri el a hagyományos, lassú érlelésű változatét.

Ha pedig a bolti megoldások felé kacsintgatunk, érdemes résen lenni. A polcokon sorakozó savanyúságok jelentős része hőkezelt, ami azt jelenti, hogy

a fermentáció során keletkezett jótékony baktériumokat elpusztították.

A probiotikus hatás érdekében a címkén a „pasztőrözetlen” vagy „élőflórás” szavakat kell keresni. Enélkül a termék csupán egy finom savanyúság, de elveszíti azt a biológiai hozzáadott értéket, amiért a fermentált élelmiszereket annyira szeretjük.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Évtizedek óta rosszul készíted a darált húst? Egyetlen apró változtatás, és sokkal szaftosabb lesz
A legtöbben az üvegesre párolt hagymára esküsznek, pedig ezzel csak egy szottyos masszát kapnak. A titok a sorrend felcserélésében rejlik, amitől minden falat ízletesebb lesz.

Megosztom
Link másolása

Ha te is úgy gondolod, hogy a darált húsos ételek alapja az üvegesre párolt hagyma, akkor most kapaszkodj meg, mert lehet, hogy évtizedek óta rosszul csinálod. Nem, ez nem egy gasztro-összeesküvés, hanem egy pofonegyszerű technika, amitől a bolognai, a rakott krumpli vagy bármi, amibe darált hús kerül, hirtelen szintet lép.

A trükk lényege, hogy fel kell rúgni a szent sorrendet: először a húst pirítjuk le, és csak utána jöhet a hagyma.

A dolog mögött nincs semmi mágia, csak kőkemény konyhai fizika. A hagyma ugyanis, ez a könnyfakasztó kis alapanyag, tele van vízzel.

Ha bedobod a forró zsírba, azonnal kiereszti a lelkét, és a serpenyődben hirtelen nem pirítás, hanem egy szomorú, szottyos párolás kezdődik. A húsnak esélye sincs megpirulni, csak fő a saját és a hagyma levében, az eredmény pedig egy szürke, jellegtelen massza lesz.

Ezzel szemben, ha a forró serpenyőbe először a húst teszed, az kap egy rendes pörzsanyagot, ami az ízek alfája és ómegája. Az a lényeg, hogy így a hús kevesebb nedvességet veszít, és szaftosabb marad. A hagymát pedig csak ezután érdemes hozzáadni, mert így jobban ki tudja engedni az aromáit, és intenzívebb, gazdagabb ízt ad a kész ételnek.

A helyes recept így néz ki: Végy egy serpenyőt, hevíts benne két evőkanál olajat vagy zsírt. Dobd rá a fél kiló darált húst – lehet sertés, marha, vagy a klasszikus vegyes –, és közepes lángon kezdd el pirítani. Ne piszkáld agyon, hagyd, hogy kapjon egy kis színt. Amikor már kifehéredett és helyenként barnul, jöhet a fűszerezés: egy teáskanál só, fél teáskanál bors és egy teáskanál pirospaprika. Keverd el alaposan, majd most, és csakis most, add hozzá az egy fej finomra vágott vöröshagymát és a két-három gerezd zúzott fokhagymát.

Pirítsd még 5-7 percig, amíg a hagyma megpuhul. Végül öntsd fel 100 ml vízzel vagy alaplével, vedd alacsonyra a lángot, és főzd még 10-15 percig, amíg az ízek összeérnek és a szaft besűrűsödik.

És hogy mire jó ez a tökéletesített alap? Gyakorlatilag bármire. Ez lesz a tökéletes töltelék, a legkirályabb ragu, a tésztád új legjobb barátja, vagy a rakott ételeid lelke. A módszerrel egy megfizethető és sokoldalú alapanyagból hozod ki a maximumot, ami a magyar konyha egyik tartóoszlopa. Szóval a lecke egyszerű: előbb a hús kapjon egy pofont a forró serpenyőtől, utána jöhet a hagyma drámázni. Próbáld ki, és figyeld, ahogy a megszokott ételeid hirtelen karaktert kapnak.

Via Blikk


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Egynapos kovászos uborka recept kenyér nélkül ezzel a pofonegyszerű trükkel
Egy új recept szerint szénsavas ásványvízzel helyettesíthető a kenyér a kovászos uborka készítésénél. A módszerrel egy nap alatt roppanós, friss savanyúság készül.

Megosztom
Link másolása

Felejtsd el a nagymama ötliteres üvegét a párkányon, amit napokig kellett kerülgetni, és amiért az egész család azért imádkozott, hogy ne robbanjon fel a kánikulában.

A nyári kovászosuborka-szezon szent és sérthetetlen rituáléját most egyetlen trükkel a 21. századba került. A nagy titok nem más, mint a szénsavas ásványvíz, ami nemcsak a napokig tartó érlelést vágja haza, de a kenyeret is feleslegessé teszi, így az egész projekt gluténmentes lesz.

A recept egy gasztronómiai lifehack, ami pont azoknak szól, akiknek nincs idejük napokig bábozódni egy üveg uborkával. A módszer egyáltalán nem kompromisszum, sőt.

„Roppanós, friss és elképesztően üde lesz tőle az uborka… és nem mellékesen kenyér nélkül készül, így gluténmentes is.” A lelkesedés pedig ragadós: „Nálam ez most abszolút favorit lett. ” - írják a kommentekben.

Az egész mutatványhoz kell egy kiló fürtös uborka, kb. 1-1,5 liter szénsavas víz, két evőkanál só, ugyanennyi cukor, egy csokor kapor, 6-7 gerezd fokhagyma és egy teáskanál tarkabors.

Az uborkákat megmossuk, a végeiket levágjuk, majd hosszában bevágjuk, de nem teljesen ketté, mintha egy kis zsebet nyitnánk rajtuk. Egy nagyobb üvegben rétegezzük az uborkát a kaporral, fokhagymával és borssal, a tetejére szórjuk a sót és a cukrot, majd az egészet nyakon öntjük a szénsavas vízzel, amíg el nem lepi.

Egy kistányérral vagy nehezékkel lenyomjuk, hogy minden a víz alatt maradjon, lazán lefedjük, és kint hagyjuk a pulton egy napra.

Másnap, amikor már kellemesen savanykás illata van, mehet is a hűtőbe. Hidegen az igazi.

Az egyik legfontosabb tipp, hogy az alapanyag minőségén áll vagy bukik minden. Minél frissebb az uborka, annál roppanósabb lesz.

A mostanában felbukkanó konyhai praktikák is rendre az időtakarékos, mégis minőségi megoldások felé mutatnak.


Megosztom
Link másolása