GYEREK
A Rovatból

Fontos tudnivalók az iskolaváltásról: mikor segít és mikor árt a gyereknek?

Van, amikor nincs más megoldás. De vajon tönkreteheti-e egy gyerek életét az iskolaváltás?

Megosztom
Link másolása

Az iskolaváltás gyakran jelent lelki nehézséget a gyerekek számára. Bartók Ivett gyermekpszichológust kérdeztük arról, hogy mikor indokolt a váltás, és mikor lehet inkább káros vagy felesleges?

Mikor indokolt az iskolaváltás?

Az iskolaváltás különböző okokból válhat szükségessé, de fontos, hogy soha ne döntsünk elhamarkodottan. Bartók Ivett iskolapszichológus szerint az egyik legnyomósabb ok az lehet, ha a gyerek tartós iskolai bántalmazásnak, azaz bullyingnak van kitéve.

„Amikor egy gyereket az osztálytársai zaklatnak, és a helyzet nem javul, akkor érdemes komolyan mérlegelni a váltást.

Ha a gyerek már olyan szintű szorongást tapasztal, hogy az fizikailag is megmutatkozik,

például hasfájás vagy fejfájás formájában, és képtelen koncentrálni a tanórákon, akkor eljött a váltás ideje” – mondja Bartók Ivett, majd hozzáteszi, hogy erre a váltásra valóban csak akkor kerüljön sor, ha indokolt, mert egy nem megfontolt döntéssel több kárt okozhatunk a gyerekünknek, mint hasznot.

Jó tudni, hogy a tanári hozzáállás is indokolhatja a váltást, ilyen az a szituáció is, amikor a gyerek folyamatosan igazságtalansággal vagy diszkriminációval szembesül. „Amennyiben egy tanár ránehezedik a gyerekre, és emiatt az állandó stresszben van, az hosszú távon káros lehet az önbizalmára és tanulási motivációjára, vagyis szintén indokolttá válhat ez a szélsőséges megoldás.”

Mikor felesleges a váltás?

Ugyanakkor az iskolaváltás nem minden esetben jelenti azt, hogy jobb lesz a gyerekünknek. A gyermekpszichológus elmondása szerint az iskolai bántalmazás nem minden esetben oldódik meg egy iskolaváltással, sőt az is előfordulhat, hogy az új környezetben is hasonló problémák merülnek fel. „A gyerek szociális készségei is jelentősen befolyásolják, hogy mennyire tud beilleszkedni egy új iskolába. Ha ezek a készségek nem megfelelően fejlettek, akkor a váltás után is előfordulhatnak nehézségek, és akkor

azzal kell szembesülnie szegénynek, hogy őt sehol sem fogadják be, ami hosszú távon nagyon káros.”

Ennek ellenére vannak olyan szülők, akik többször is a váltás mellett döntenek, bízva abban, hogy az újabb és újabb iskolákban majd megszűnnek a problémák, de ez nem történik meg feltétlenül. Akkor sem nem ajánlott a váltás, ha a szülő szeretné, de a gyerek maga nem akar menni.

„Az iskolaváltás csak akkor lehet sikeres, ha a gyerek is részt vesz a döntésben”

– hangsúlyozza Bartók Ivett, és megjegyzi, hogy a kierőszakolt helyzetek szorongáshoz vezetnek, ami tovább nehezíti a gyerekek életét.

Bartók Ivett iskolapszichológus páciensei között vannak, akik az iskolaváltás miatt szenvednek (Fotó: Bartók Ivett)

Milyen hatásai lehetnek az iskolaváltásnak?

Szakértőnk a témával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a gyerek pszichológiai fejlődésére igenis jelentős hatással van egy ilyen nagy változás. Ennek oka, hogy a váltás mindig egyfajta krízis, amelyet két módon dolgozhat fel a fiatal lélek: vagy megerősödik tőle, vagy sérülékenyebbé válik.

„A beilleszkedés időszaka általában 2-3 hónapig tart, és ha ez idő alatt a gyerek képes új barátokat találni, pozitív megerősítéseket kap, akkor a váltás akár erősítheti is az önbizalmát.

Viszont ha ez az időszak elnyúlik, és a kisiskolás továbbra is magányosnak érzi magát, vagy esetleg még visszahúzódóbbá válik, akkor ez károsan hat az önértékelésére és szociális fejlődésére”

– magyarázza a gyermekpszichológus, aki arra figyelmeztet, hogy a szülőknek ilyenkor fokozottan figyelniük kell az intő jelekre.

Ilyen lehet például a gyakori sírás, a régi iskolája emlegetése vagy az érdeklődés elvesztése az olyan dolgok iránt, amelyek korábban fontosak voltak számára. Ezek mellett az is előfordulhat, hogy a tanulmányi eredmények romlanak, és a gyerek motiválatlan lesz az iskolai feladatokkal kapcsolatban, amiből megint csak újabb problémák adódnak majd.

Nem mindegy, hány évesen kerül rá sor

Az életkor is meghatározó tényező lehet az iskolaváltásoknál. Bartók Ivett szerint az első négy osztályban (1-4. évfolyam) különösen fontos, hogy a gyerek stabil környezetben maradjon, mivel ebben az időszakban a tanítók még a „második anyuka” szerepében egyengetik a kicsik útját, ami biztonságot nyújt a diákok számára.

„A legjobb, ha a gyerek ebben az időszakban nem vált iskolát, mert ilyenkor még az érzelmi kötődés nagyon erős. Ugyanakkor

az 5. osztálytól kezdve a diákok már önállóbbak, így az iskolaváltás kevésbé viseli meg őket”

– mondja a gyermekpszichológus, aki szerint ha általánosságban van bajunk egy intézménnyel, akkor a 6. vagy 8. osztály után érdemes váltani, amikor az osztályok amúgy is szétesnek a középfokú oktatás miatt.

Általánosságban, ha probléma merül fel az osztályban, először érdemes az osztályfőnökhöz fordulni segítségért. Ha ő nem tud megoldást a gyerekek vagy a tanár-gyerek közti feszültségre, még ott a lehetőség, hogy az igazgatótól kérjünk támogatást vagy várjuk a közbelépést. Erre azonban akkor kevés esély van, ha egy tanár szállt rá a gyerekünkre. Ilyenkor a legjobb, ha körülnézünk, hogy hol van olyan iskola, olyan tantestület, ahol méltó módon bánnak a gyerekkel. Készüljünk fel rá, hogy nem lesz egyszerű megtalálni az új intézményt, és minden esetben legyünk teljesen őszinték a kiszemelt, új iskola igazgatójával. Ha azt érezzük, hogy nem szívesen fogad, keressünk más megoldást.

Legyen tehát szó korai vagy későbbi váltásról, a társak vagy a tanárok miatt, sosem egyszerű meghozni a végső döntést. Bartók Ivett hangsúlyozza, hogy a döntést mindig a gyerek érdekeinek szem előtt tartásával kell meghozni, de csak akkor, ha a jelenlegi helyzet valóban tarthatatlan, és semmilyen más megoldás nem segít abban, hogy elviselhetőbb legyen számára az adott intézmény. És van még valami: egy váltás csak akkor lesz sikeres, ha közben végig ott áll a család a gyerek mellett, és támogatja őt ebben a folyamatban.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Falatnyi bikiniben mutatta meg hatalmas babapocakját Szandi lánya
Bogdán Blanka 24 óráig elérhető Instagram-sztoriban osztott meg magáról képeket. A 27 hetes terhes kismama első gyermekét várja, aki az énekesnő, Szandi első unokája lesz.

Megosztom
Link másolása

Megérkezett a kötelező bikinis babapocak-fotó.

Ezúttal Szandi lánya, az Amerikában élő Bogdán Blanka jelentkezett be a műfajban.

A 27 hetes kismama egy falatnyi fekete bikiniben mutatta meg, mekkora a pocija.

Bogdán Blanka egy 24 órán át látható Instagram-sztoriban tette közzé a képet.

Blanka és férje, Ricardo már korábban bejelentette, hogy kislányt várnak.

A nagy távolság ellenére a nagymama-jelölt Szandi is igyekszik minden fontos pillanatnál ott lenni. Az énekesnő áprilisban látogatta meg a lányát, a nagy, videóra is vett tavaszi találkozás pedig jelezte, hogy a családi kötelék simán átíveli az óceánt is. Szandi a lapnak elárulta, mennyire várja már a kicsi érkezését.

„Most már alig várom, hogy a karomban tartsam a kis unokámat” – mondta az énekesnő.

A baba érkezését szeptemberre várják.

Már az is kiderült, hogy a kislányt Hazelnek fogják hívni.

Az egész babaprojekt hivatalosan március 8-án, a nemzetközi nőnapon robbant be a köztudatba, amikor Blanka egy tökéletesen megkomponált tengerparti videóval tudatta a világgal a nagy hírt. A felvételen férjével együtt mutatták meg a friss ultrahangképet.

A mostani bikinis fotók egy tudatosan és a nyilvánosság előtt építkező családi történet legújabb állomását jelentik, ami egy villámgyorsan elmélyülő szerelemmel indult. Blanka és brazil származású férje, Ricardo a megismerkedésük után fél évvel már az eljegyzésnél tartottak, amit egy titkos vegasi esküvő követett, most pedig már a közös gyermekük érkezésére készülnek a napfényes Amerikában.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
„Ne legyen felismerhető” – Kátai-Németh Vilmos 5 pontban szabta meg, hogyan írjon a sajtó a bántalmazott gyerekekről
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebookon tett közzé útmutatót a sajtó számára. A posztban a traumaérzékeny kommunikáció alapelveit részletezi a gyerekeket érintő ügyekben.

Megosztom
Link másolása

Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebook-oldalán tett közzé egy öt pontból álló útmutatót arról, hogyan kellene a tartalomgyártóknak és a sajtó képviselőinek a gyerekeket érintő érzékeny témákról, például az elszenvedett traumákról kommunikálniuk.

A miniszter az első pontban a tartalomgyártó motivációinak tisztázását kéri a bántalmazással, traumával kapcsolatban. „Tisztázd magadban, hogy miért foglalkozol az üggyel!

A traumaszenzitivitás alapja, hogy nem használod ki és fel a másikat; a célod nem lehet önös érdek.

Lehet, hogy az adott témáról éppen sokan és sokat beszélnek, de ez ne befolyásolja azt, hogy te milyen traumaszenzitív szempontokat gondolsz át, mielőtt elkészítesz egy anyagot.”

A traumaérzékeny látásmód abban is megjelenik, ha a rendszerszintű problémákra is felhívod a figyelmet.

A második pont a „traumalencsén” keresztüli szemléletet hangsúlyozza, amely szerint egyszerre kell figyelni az érintett sérülékenységére és megmutatni az erőforrásait.

A harmadik pont a szavak erejére hívja fel a figyelmet. A poszt szerint kerülni kell azokat a kifejezéseket, amelyek az érintettet stigmatizálják, vagy úgy tüntetik fel a bántalmazást, mintha ő is közrejátszott volna benne.

„Ne használj megbélyegző, obszcén, durva vagy trágár megfogalmazást, akkor sem, ha tudod, hogy az figyelemfelhívó, és ezáltal akár több emberhez eljuthat a tartalom!”

A negyedik pont a „do no harm” alapelvet részletezi, mely szerint

„az érintett / áldozat / túlélő jólléte alapvető fontosságú. Nem okozhatsz neki kárt.”

Kátai-Németh arra is kitér, hogy a közönségben is lehetnek hasonló traumát átélt emberek. Ezért javasolja a trigger warning használatát, a segítő szervezetek elérhetőségeinek megadását, és a tartalom fokozatos felépítését.

Joga van ahhoz, hogy ne érje bántás, visszaélés vagy kihasználás.

Az ötödik, befejező pont a tartalomgyártást folyamatként kezeli. „Az áldozat magánéletének védelme fontos alapelv, amelynek jóval szélesebb a tartalma annál, mint hogy ne legyen felismerhető.

Az érintett / áldozat / túlélő jogainak védelme nem csupán annyit jelent, hogy a nevét nem hozod nyilvánosságra, és az arcát eltakarod.

Joga van ahhoz, hogy megfelelő és teljes körű tájékoztatást kapjon. Joga van ahhoz, hogy elmondhassa a véleményét, és az számítson is. Ezt a folyamat egészében tartsd szem előtt” – zárul a miniszter útmutatója.

A bejegyzés időzítése nem véletlen, május 31-én, vagyis május utolsó vasárnapján éppen a gyereknapot ünnepeljük.

Kátai-Németh Vilmos május 12-én, parlamenti bizottsági meghallgatásán átfogó reformokat és egy önálló gyermekvédelmi ombudsman intézményét ígérte. A mostani útmutatót azután tette közzé, hogy múlt csütörtökön a rendőrség nagyszabású akciót tartott a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató telephelyein, ahol öt embert gyanúsítottként hallgattak ki és egyet őrizetbe vettek. Az esetet követően a miniszter személyesen egyeztetett az intézmény vezetőivel a rendszer átvilágításának szükségességéről.

<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Ftisza.budapest.09oevk%2Fposts%2Fpfbid02adWDCUbaBaDpRQRcGWgPPuUr4WLkrsBm759W89wHTQuhkg8asBsBXLh4LPSoXpUil&show_text=true&width=500" width="500" height="565" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowfullscreen="true" allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share"></iframe>


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
A kulcsos gyerekek még tudták, amit a maiak már nem - és ennek felnőttként fizetik meg az árát
A 60-70-es évek kulcsos gyerekeinek önállósága olyan készségeket fejlesztett, mint a problémamegoldás és az önszabályozás. A mai gyerekkorból hiányzó tapasztalatok a felnőtt életben ütnek vissza.

Megosztom
Link másolása

A kulcs ott lógott a nyakukban – nemcsak a lakásajtóhoz, hanem a saját életükhöz is. Míg a hetvenes években a „majd megoldod” a mindennapok alapja volt, ma a szülői chatcsoportban már azelőtt megszerveződik a mentőakció, hogy a gyerek egyáltalán észrevenné, hogy otthon maradt a tornacucc.

A nagy kérdés, ami most már tudományos kutatások tucatjait is foglalkoztatja, hogy ezzel a nonstop készenléttel nem csinálunk-e magunknak egy sokkal nagyobb bajt, mint egy otthon felejtett uzsonna.

A helyzet ugyanis az, hogy miközben a városok veszélyesebbek, a forgalom nagyobb, és a hírek is zörnyűbbek lettek, valami más is megváltozott – írta a témát körbejáró cikkében a Dívány.hu is. A gyerekkori unalomra, erre a régen teljesen természetes állapotra ma már ott a digitális „pótlék”, a konfliktusokra pedig ott a szülő, aki egy telefonhívás után már rohan is igazságot tenni a homokozóban. És miközben a szándék a legjobb – védeni, óvni, segíteni –, a tudomány egyre hangosabban jelzi, hogy a túltolt gondoskodásnak ára van.

És itt jön a lényeg, a friss tudományos csavar. Egy idén megjelent, nagyszabású metaelemzés kimutatta, hogy a gyerek minden lépését kontrolláló, túlvédő nevelés és a serdülőkori szorongásos, depressziós tünetek között kicsi, de statisztikailag kőkeményen kimutatható kapcsolat van. A kutatók persze óvatosak: ez nem jelenti azt, hogy a túlféltés egyenesen depressziót okoz, de a minta gyanúsan következetes, több kultúrában is.

A hétköznapok nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy ha egy gyerek ritkán kap esélyt arra, hogy maga másszon ki a slamasztikából, akkor nehezebben épül fel benne az az alapélmény, hogy „képes rá”.

Ezt támasztja alá egy korábbi, szintén a témába vágó áttekintés is, amely a meleg, támogató szülői jelenlétet élesen elválasztja a túlkontrolláló viselkedéstől. Az üzenet az, hogy a kettő nem ugyanaz. Attól, hogy nem oldod meg a gyerek helyett a vitát a barátjával, még nem vagy rossz szülő. Sőt. A kutatások szerint éppen

az apró, mindennapi súrlódások – „most nem sikerült”, „ma nem én nyertem” – tanítják meg a gyereket a legfontosabb leckére: az önszabályozásra.

Arra, hogy képes megnyugodni, újratervezni és higgadtan segítséget kérni, ahelyett, hogy minden frusztrációnál azonnal a felnőtt mentőövért kapkodna.

És hogy mit lehet tenni? A válasz meglepően egyszerű: vissza kell engedni a játékba a vállalható kockázatot. A kutatók ma már nem a veszély szinonimájaként, hanem a fejlődés motorjaként tekintenek a kockázatosabb szabadtéri játékokra.

Felmászni arra a fára, ügyetlenkedni a társas kapcsolatokban, beverni a térdet, és közben megtanulni, hol a határ

– ezek mind-mind olyan tapasztalatok, amikkel a gyerekek többet nyernek, mint amennyit egy horzsolással veszítenek.

A lényeg az egyensúlyon van, azon, hogy a teljes burok helyett egy biztonságos, de kihívásokat is rejtő „gyakorlóterepet” biztosítsunk. Az életkornak megfelelő, apró önállósági lépések – egy egyedül teljesített út a boltba, egy önállóan megoldott konfliktus – építik azt a belső tartást, amire a kulcsos gyerek generációjának talán több jutott, nekünk pedig tudatosan kell visszaadnunk a gyerekeinknek.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
„Szinte tabu volt kutatni” – a tudósok elképesztő dolgokat állítanak a magzatokról
Dr. Joel Frohlich idegtudós szerint a tudat kutatása sokáig a filozófusok területe volt, de a modern technológia áttörést hozott. Az új módszerekkel már a magzatoknál is képesek kimutatni a mintázatfelismerést, ami a munkamemória egyik alapköve.

Megosztom
Link másolása

Hogy mikortól beszélhetünk egy ember esetében tudatról, tudatosságról, sokáig vita tárgya volt. Sőt. Tiltott zóna a neurológusoknak, ahogy azt Dr. Joel Frohlich idegtudós is elmondta. „Meglepően kevés kutatás folyt arról, hogy mikor kezdődik a tudat. A tudat sokáig a filozófusok hatáskörébe tartozott. Az idegtudományban szinte tabu volt kutatni, talán az utóbbi 10-20 évig” – nyilatkozta a BBC Science Focusnak.

De mostanra a technológia eljutott odáig, hogy már nem egyetlen, megfoghatatlan jelet keresnek, hanem egy egész jelzés-csomagot. A kutatók ezt „klaszter-alapú” megközelítésnek hívják, ami annyit tesz, hogy több apró jel – agyi aktivitás, ingerekre adott válasz, a figyelem jelei – együttes megléte alapján vonnak le következtetéseket. Frohlich szerint ugyanis egyetlen jelben nem lehet vakon megbízni, de ha több is egyszerre jelenik meg, az már elég gyanús.

„Ha a mini-jelek konvergenciáját látjuk, az elég jó mutatója annak, hogy a tudat éppen kialakulóban van.”

 

A leginkább elgondolkodtató az egészben, hogy a tudatosság egyes jelei már a méhen belül is kimutathatók. Az egyik ilyen jel a mintázatok felismerése. Képzeld el, hogy hallasz egy sorozatot: Bip-bip-bip-BÍP. Ezt ismételgetik, majd hirtelen jön egy Bip-bip-bip-bip. Ha feltűnik a változás, akkor a munkamemóriád működik, ami a tudat egyik jele. Nos, német kutatók ezt a hatást kimutatták a terhesség késői szakaszában lévő magzatoknál is.

Egy másik kísérletben pedig arcra emlékeztető fénypontokat vetítettek a terhes anyák hasára, és a magzatok a fejükkel, sőt, a szemükkel is követték a fényeket. Bár Frohlich szerint vita tárgya, hogy a magzat mit lát valójában. „Senki sem ért igazán egyet abban, hogy a magzat valami olyasmit lát-e, ami egy arcra hasonlít, vagy inkább csak egy fénypacát.”

És mielőtt bárki újranyitná az abortuszról szóló vitákat, a kutatók gyorsan lehűtötték a kedélyeket. Ezek a jelek ugyanis leginkább a harmadik trimeszterre jellemzőek, ami bőven a legális terhességmegszakítás időhatárán túl van.

Frohlich szerint az agy biológiai kapuja, a talamusz és az agykéreg közötti kapcsolat csak a 24-26. hét környékén épül ki.

„Addig nem igazán beszélhetünk valószínűsíthető tudatról – legalábbis abban a formában, ahogy mi ismerjük; tele a külvilágból érkező érzetekkel” – tette hozzá. Az újszülötteknél megfigyelt, nyugalmi állapotért felelős agyi hálózat (az úgynevezett alapértelmezett hálózati mód) is legfeljebb kezdetleges formában van jelen.

Az utóbbi időszakban egyébként is a méhen belüli folyamatok kerültek a fókuszba. A „korai tanulás” gondolatát például olyan könnyen emészthető kutatások erősítették, mint az, amelyik kimutatta, hogy az anya étrendje befolyásolja a gyerek későbbi ízlését, így akár már a méhen belül meg lehet szerettetni vele a zöldségeket. Egy másik tanulmány szerint pedig a klasszikus zene bizonyítottan nyugtatóan hat a magzatokra. Ezek a hírek mind azt jelzik, hogy a magzat egy aktív, a környezetére reagáló lény, ami tökéletesen előkészítette a terepet a mostani, a tudat korai jeleiről szóló tudományos vitának.

Via Sciencefocus


Megosztom
Link másolása