INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Ezt kaptuk eddig a méhlegelőktől - tapasztalatok és tanácsok, ha saját „beporzó rezervátumra” vágyunk

Milyen különleges fajok bukkantak fel a 2021-ben kialakított fővárosi méhlegelőkön, hova lehet jelentkezni rovarmegfigyelőnek és mit tartsunk szem előtt, ha saját magunk vágnánk bele egy beporzó rezervátum létesítésébe?

Megosztom
Link másolása

Ahhoz, hogy ne jussunk az elhíresült kézzel (pontosabban csirketoll-seprűvel) porzó kínai körtetermelők sorsára, sok nyugati országhoz hasonlóan hazánkban is szükséges felhívni a figyelmet a beporzók védelmére. Fontos beszélni róluk, hiszen a gyökér- és levélzöldségeken kívül szinte valamennyi termesztett zöldségnövény esetén szükség van rovarbeporzásra.

A városi környezetben élők számára a figyelemfelkeltésnek az egyik legkézenfekvőbb, és több szempontból is hasznos formája a méhlegelő.

Hazánkban még nincs túl nagy hagyománya a városi közterületek ilyen fajta hasznosításának, ezért érthető volt az első, 2021-es telepítéseket övező kétkedés, rosszallás és az esetleges önbíráskodás.

A szakemberek szerencsére igyekeznek minél többször és minél sokrétűbben tájékoztatni a lakosságot a méhlegelők céljáról, a bevont területeken történő változásokról és a további tervekről, bár sokszor kénytelenek egyes információkat visszatartani (például, hogy melyik kerületben bukkant fel egy növénykülönlegesség, a méhbangó), a kialakult törékeny élettér megőrzése érdekében.

Az óvodás korba lépett budapesti méhlegelőkkel kapcsolatos eddigi tapasztalatokból igyekeztünk összeszedni a legközérdekűbb és leghasznosabb tudnivalókat, legyen ez a parlagfű vagy toklász kérdése, a tavaszi hagymások szerepe vagy az, mit érdemes szem előtt tartani, ha beszállnánk a bogárhotel bizniszbe.

Kinek jó ez egyáltalán?

Talán nem meglepő módon, mindenkinek.

Egy méhlegelő persze értelemszerűen elsősorban az állat-és növényvilágnak kedvez, hiszen elkerített rezervátumként otthont adhat számos olyan fajnak, melyek máshol nehezen vagy sehogy sem találnak élőhelyet.

„Paradox módon az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt a nagyvárosok zöldfelületei lettek a beporzók ökológiai menedékei”nyilatkozta még 2022-ben Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze.

Ezek a háborítatlan területek még olyan, alig ismert fajoknak is szállást nyújtanak, mint a Nomada thersites, mely egy kisméretű méh, amiből itthon még múzeumi példány sem lelhető fel.

A ritka jószágot a XII. kerület egyik, pontosan meg nem nevezett méhlegelővé alakított részén figyelték meg.

Ezekhez az eredményekhez azonban sokszor szerencse, és még többször nagy türelem szükséges. Egy évekig, évtizedekig fűkaszált vagy géppel nyírt terület átalakítása során óhatatlanul megjelennek azok a pionír növények, melyek az allergiásoknak vagy a kutyatulajdonsoknak okoznak nem kis bosszúságot.

A parlagfű és az egérárpa (közismertebb nevét toklász) a bolygatott földterületek, így építkezések, útszélek elterjedt növénye, azonban ha megfigyelünk egy erdei rétet, szinte biztos, hogy nem találunk belőlük. Egy jól beállt gyepes társulás ugyanis kiszorítja őket.

A fajgazdagság mellett nem elhanyagolható tény, hogy minden ilyen érintetlen zöld terület pozitív hatással van az adott város környezet klímájára, ami az egyre erősödő aszályos nyarakat látva nem elhanyagolható előny.

Méhlegelő az angliai Cornwallban

Dr. Szigeti Viktor biológus szerint a jövőben a kutatók szeretnék a lakosság érdeklődő tagjait, mint segítőket bevonni a méhlegelőkkel kapcsolatos adatgyűjtésbe, meghonosítva ezzel itthon is a citizen science műfaját. Egy már most is futó kezdeményezés, a Pollinátor motinoring néven futó projekt például örömmel látja a lelkes jelentkezőket. Ha pedig saját kertünkből kerítenénk el egy kisebb darabot a hasznos rovarok számára, a kutatók szerint erre érdemes figyelnünk:

Szakaszos böjt helyett szezonális svédasztal

Ahogy mi emberek is szeretünk az év minden napján élelemhez jutni, úgy a beporzók sem szívesen böjtölik ki a kora tavaszi vagy késő őszi napokat. A méhlegelőkről legtöbbünknek a tavasz végén vetett egynyári virágok vagy ilyenkor virágzó évelők jutnak eszünkbe, pedig kiemelten fontos, hogy a lehető legszélesebb időintervallumban táplálékot tudjon nyújtani a benne élőknek az adott legelő.

Ehhez nem kell mást tennünk, mint az amúgy is közkedvelt tavaszi hagymás virágot közül minél többet ültetni a területre.

A hóvirág, a téltemető, a sáfrányok és a hunyorok fontos élelemforrásai a tavaszi időszaknak, őket követik a különböző nárciszok, díszhagymák, jácintok. Ezeket nyugodtan ültethetjük lombhullató cserjék és fák alá is, a gyümölcsfák beporzásának elősegítéséhez kifejezetten ajánlják a kertészek a tövükbe ültetett nárciszokat, krókuszokat, hiszen ha ezekhez „odaszoknak” a beporzók, a fák virágzására is biztosan visszatérnek majd.

A hóvirág fontos élelmeforrása a tavaszi időszaknak

Fontos a fényviszonyoknak megfelelő növényeket választani, és ugyan a legtöbb rovar a napfényesebb területeket preferálja, vannak, melyek az árnyékban érzik jól magukat, és ha van rá mód, ott is táplálkoznak. Számukra érdemes a kert árnyékosabb pontjaira árnyékliliomot, haranglábat , nefelejcset ültetni, de jó választás a tüdőfű, az ibolya vagy a szellőrózsa is. Az éjszakai lepkéknek pedig az éjjel nyíló estikék kínálnak táplálékot.

Vegyük figyelembe a fajtaválasztásnál, hogy a vad típusokhoz közelebb álló szimpla virágú fajták általában több pollent termelnek, mint a belőlük nemesített dupla szirmú vagy hibrid változatok.

Szerencsére ma már hazánkban is egyre több kertészet külön is jelzi a kifejezetten jól mézelő növényeket, ami megkönnyíti a választást.

Aki pedig veteményessel büszkélkedik, annak talán még könnyebb dolga van, hiszen a legtöbb beporzó csalogató növény egyszerre szép és hasznos a termés számára, és nem okoz gondot virágozni hagyni néhány tő petrezselymet vagy kaprot, a paradicsom alá bársonyvirágot, az uborka alá sarkantyúkát, borágót és bazsalikomot vetni, hiszen ezek nem csak szépek és hasznosak a rovarvilág számára, de finomak is.

Az évelő fűszernövény közül a rozmaring, a kakukkfű, a citromfű is népszerűek a rovarok körében, sőt, a csalánt is érdemes egy-egy kevésbé frekventált helyen meghagyni, mert ezek sok lepkefaj hernyókori tápláléknövényei.

Föld alatti bunker vagy több emeletes társasház

Ahány rovar, annyiféle lakhatási preferencia. Vannak, melyek a földbe vájt magányos üregekben élnek, vannak, akik családostul élvezik a magaslati helyeket, ezért jól tesszük,

ha igyekszünk mindenfajta igényt kielégíteni - vagyis minél kevesebbet bolygatást végezni mind a földön, mind a föld felett.

A kert sarkában meghagyott rőzsehalmok, farönkök, levélkupacok számos rovarnak nyújtanak fészkelő- és búvóhelyet, ezért jó, ha az elszáradt növényeket csak tavasszal, és csak óvatosan távolítjuk el, vagy kifejezetten méhlegelőnek szánt területen nem is nagyon piszkáljuk őket.

Remek lakóhely lehet egy általunk készített rovarhotel is.

Kialakításukban oda kell figyelni, hogy száraz és árnyékos helyre kell elhelyezni, legalább egy méter magasan a földtől, úgy, hogy előtte ne legyen növényzet, amely eltakarja az üregek, fészkek bejáratait.

Legyen kellően masszív, szélnek, esőnek álljon ellen, és kizárólag olyan anyagokból épüljön, amik nem veszélyesek a kis lakókra, tehát sem lakkot, festéket vagy más vegyszer ne használjunk a készítésükkor.

A lakás és az élelem mellett a rovarok számára is kiemelten fontos a vízforrás.

Ehhez egy sekély mélyedés is elég, amiben álló vagy lassan folyó víz van. Ha sár is társul hozzá, azzal nagyban segítjük a sárból készült fészket rakó rovarok megtelepedését is.

Ha pedig semmi időnk hasonló dolgokkal pepecselni, akkor elég, ha például áprilisban vagy májusban kimenőt adunk magunknak és a fűnyírónknak is, ugyanis a klasszikus angol pázsit nem csak a karizmainkat meg a pénztárcánkat, de a biodiverzitást is a földbe döngöli.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása