Ezt a 9 ódivatúnak hitt dolgot már nem tanítják meg a szülők, pedig a gyerekük sorsa múlhat rajta
Amikor ma beülünk egy étterembe, gyakran látunk telefonozó szülőket, hangosan visító gyerekeket és disznóólat az asztalon és asztal alatt – mintha az illem már nem számítana. Pedig
Ha valóban esélyt akarunk adni minden gyereknek a sikerre, hangsúlyoznunk kell a társadalmilag elfogadott és kívánatos viselkedés fontosságát – azt, ami segít nekik abban, hogy munkát találjanak, meg tudják tartani az állásukat, barátaik és családjuk legyen - állítják a szakértők.
Nézzük akkor végig a tárgyalóasztaltól a játszótérig: így tanítsd meg a gyerekednek, hogy ne legyen bunkó . Avagy mit jelent valójában az, hogy jómodor – és miért életbevágóan fontosabb, mint hinnéd:
1. Impulzuskontroll: az asztalnál kezdődik az önuralom gyakorlása
Egy kanál borsóval indul. Dr. Kerry McGee gyermekorvos szerint az étkezési etikett nem csupán udvariassági kérdés:
És ez nem kispályás játék: az önfegyelem, az önuralom később közvetlenül befolyásolja, mennyire lesz sikeres valaki az életben. Márpedig ha valamit érdemes gyakorolni kiskorban, az ez.
2. Kommunikációs tisztelet:
Vagyis hogy nem vágunk közbe, nem káromkodunk, és „uramozunk” is néha. A gyerekek gyakran belebeszélnek mások szavába – de van erre is egyszerű szabály: beszédben is sorra kerülünk, akárcsak a csúszdán. Ez a játszótéri logika jól működik otthon is.
És ha már szavak:
hanem arra is, hogy valaki milyen szavakkal él nyilvánosan. Egy amerikai egyetem (Southern Connecticut State University) kutatása szerint a nyilvános káromkodók kevésbé intelligensnek, megbízhatónak és szociálisnak tűnnek. Márpedig ez nem biztos, hogy az a benyomás, amit szeretnénk hogy a gyerekeink hagyjanak maguk után.
3. Szemkontaktus: bizalom, de nem mindenkinél
A szemkontaktus klasszikusan a magabiztosság és a tisztelet jele. Egy Frontiers in Psychology tanulmány szerint javítja a memóriát, sőt, a segítőkész viselkedést is előmozdítja. Viszont nem árt tudni: bizonyos kultúrákban vagy neurodiverzitás esetén (például autizmusnál) a direkt szemkontaktus kifejezetten kellemetlen lehet. Nem mindenkinél érvényes az „egyenes szem, egyenes jellem” alapelv.
4. Empátia a gyakorlatban: lopás
A társas együttélés szabályai nemcsak nagy elvekről szólnak, hanem egészen apró, mindennapi döntésekről is.
Ha egy gyerek engedély nélkül elvesz valamit, először nem szidni kell, hanem segíteni neki, hogy visszaadja vagy kifizesse a tárgyat – és semmiképp ne profitáljon a dologból. Egyértelművé kell tenni, hogy ez a viselkedés a családban és a közösségben elfogadhatatlan.
5. Ajtót nyitni:
A másik előtt kinyitott ajtó nem csak gesztus. Ha mindenki megtartaná az ajtót a mögötte jövőnek, akkor összességében kevesebb erőfeszítéssel élnénk. Márpedig ez nem utópia, csak nevelés kérdése.
6 Szemetelés:
A leszidás helyett inkább működik a kérdés: „Mi történik, ha ez a szemét a tengerbe kerül?” Az empátia nem elv, hanem nézőpont.
7. Kultúra és közösség: vendéget kikísérünk, nem csak búcsút intünk
Egy vendég kikísérése az autóig nem a 60-es évek túlkapása. Kisebb gyereknél kedvesség, kamasznál már biztonsági és felelősségi aktus. Egy pillanatnyi testbeszéd, ami azt mondja: fontos vagy.
8. Belső hozzáállás: hála, veszteség, önreflexió
A hála fontos. Kutatások szerint a tudatos hála nemcsak csökkenti a depresszió és a szorongás szintjét, de javítja az alvást és a szív egészségét is. Szó szerint megéri hálásnak lenni.
9. És végül: a méltóságteljes veszítés.
Shauna Tominey professzor szerint „a gyerekkorban megtanult sportszerűség segít abban, hogy felnőttként is méltósággal tudjunk veszíteni.” Ha valami, hát ez tényleg sokak esetében hiányzik. Akár még egész magasra, a politikusokra is gondolhatunk.
Nem árt néha újraértelmezni, mit jelent „illemtudónak” lenni. Spoiler: nem a hajbókolást. Hanem az emberléptékűség gyakorlását már kisgyerekkorban.
Via YourTango
