GYEREK

Elmész te a…vendégségbe! Gyerekestül! Mert az mindenkinek jót tesz!

Te is és a gyerek is utáltok vendégségbe menni? Kár, mert mindkettőtöknek hasznos lenne gyakorolni ezt a szocializációs játékot. Elmondjuk, miért!
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. szeptember 17.


Megosztom
Link másolása

Sok ember számára a gyerekkel történő vendégeskedés a szeretem-dolgok listáján valahol az éves adóbevallás elkészítése és a négy hete nem látott hétvégi telek füvének lenyírása között áll.

Magyarul nem a kedvencük.

Mert a legtöbbször kínszenvedés már az elindulás is: a gyerek nem akarja az adott ruhát felvenni, nem akar oda menni, nem akarja őket megismerni vagy újra látni, így aztán az egész család percek alatt felhergelődik... pedig nem háborúba mennek, hanem csak meglátogatni a szülők barátait, akiknek történetesen szintén van gyerekük.

Ha csatának nem is, de elit alakulatos kiképző pályának bizony beillik egy-egy vendégség, már ha a gyerek szocializációjának szempontjából nézzük a társadalmi beilleszkedésnek ezen aknákkal bőven megszórt területét. Azonban egyrészt nem kell páncélzat nélkül elindulnunk a…nem, nem csatába, csak kiképző pályára, másrészt pedig egy-egy ilyen esemény meglepően sok hasznos tudással vértezi fel a gyereket a későbbiekre, amit úgy hívunk: együttélés a többiekkel.

Mikroközösségi alapozás

A szocializáció alapja a család. Legyen az apa, anya, meg pár testvér, vagy anya, nagyi és a nagyi megözvegyült nővére, vagy apa és apu, vagy bárkik, akikkel közös otthonban él egy gyerek.

Ők a „Család” fedőnéven emlegetett mikroközösség, akik a mindennapos interakciókon keresztül megtanítják a kicsinek, hogyan kell az embereknek egymással viselkedniük, összedolgozniuk, hogy hogyan működik az „élni és élni hagyni” a gyakorlatban.

Amit ebben a körben lát, hall és tapasztal, az mintául szolgál számára a világ többi emberével való bánásmódhoz.

Viszont pontosan azért, mert egy család csak egyféle mintát tud átadni a gyereknek, szükséges bevonni a mintaszolgáltatásba a társadalom többi részét: a rokonokat, barátokat és Nyuszi üzletfeleit is.

A minta mustra legkézenfekvőbb terepe pedig a vendégség. Direkt nem az intézményeket vagy a játszóteret említjük, ezek a helyek ugyanis kicsit olyanok, mint amikor egy fényképet úgy vágnak szét, hogy csak a főszereplő marad meg belőle, és a háttér, a környezet hiányzik. Egy ilyen kép alapján nagyon nehéz megismerni valakit, megérteni a reakcióit.

Míg az óvoda, iskola vagy a játszótér minden gyerek számára ugyanazt az egységes szerepet kínálja, addig egy vendégségben igazából házigazdák és vendégek lesznek a gyerekek is, ami egészen más hozzáállást kíván tőlük. Ez persze nem azt jelenti, hogy úgy kell viselkedniük, mint egy felnőtt házigazdának vagy vendégnek, de más alapról indul a közös játék. Más lesz a tulajdonjogi viszony (az ottani játékok a házigazda tulajdonát képezik, a vendég által hozott játék pedig az övé), mások a szabályok (az adott lakásban lehet cipővel bent lenni de tilos felügyelet nélkül kimenni a kertbe), és az idő rövidsége miatt ezek elfogadása bizony gondot okozhatnak.

De akármilyen nehéz is nekik (és a szülőknek is), ezeknek a gyors viziteknek a rendszeresítése sokat segít a gyereknek mindkét szerep elsajátításában.

És mielőtt ezt valami gonosz idomításnak gondolnánk: az a gyerek, aki egészen kicsi korától kezdve tanulja és éli a többi emberrel való kapcsolódást, felnőttként sokkal magabiztosabb és sikeresebb lesz mind a munka, mind a magánélet társasjátékában.
Ez pedig gyakorlatilag megfizethetetlen előny.

Ezeknek a készségeknek az elsajátítása felnőtt korban már hatalmas belső munkát kíván, és számtalan kudarc és pszichológusra költött pénz megspórolható lenne, ha már gyerekként, szülői segítséggel sikerülne ráérezni a másokkal való sikeres kommunikációra.

De hogyan segítheti a felnőtt a kicsit ezen az úton? Tervezéssel és világos kommunikációval.

Tájékoztatjuk utasainkat, hogy indulunk Zsoltiékhoz!

Az első és legfontosabb dolog, hogy a gyerek az életkorának megfelelően legyen tájékoztatva. Mi is kiborulunk felnőttként, amikor kész tények elé állít minket mondjuk a MÁV vagy a főnök, miért lennének rugalmasabbak a gyerekek?

2-3 éves kortól már előtte való napokban is beszélhetünk arról, hogy menni fogunk valakihez, mesélhetünk az ott lakókról, hogy milyen játékaik vannak, mivel fogunk odamenni stb. beszélhetünk arról is, hogy mit viszünk oda ajándékba: süteményt, apróságot vagy születésnap esetén valami komolyabbat. Ezt is érdemes megtanítani minél hamarabb, hogy van, amikor neki hoznak ajándékot, és van, amikor ő visz. Ha kapott már attól a családtól ajándékot, azt elő is lehet venni, hogy lássa a dologban a rendszert.

Indulás előtt el lehet mondani neki a részleteket: milyen ruhában megyünk, mivel közlekedési eszközzel, mit viszünk magunkkal. itt érdemes megkérdezni, ő mit szeretne hozni a saját játékai, könyvei közül, ami biztonságot ad neki.

Soknak, szigorúnak tűnik ez az információhalom, de ezek adják a keretet és a kapaszkodót a gyereknek. Mi sem szeretjük, ha a vonatnál nem tüntetik fel, hogy hol lesz átszállás vagy a jegyünkről lemarad a székszám, és kellemetlen helyzetbe kerülünk emiatt.

Pontosan ezért egyébként érdemes a vendéglátókat is ellátni a szükséges információkkal. El lehet nekik mondani, hogy a mi Marcikánk nem szeret puszit adni, de szívesen belecsap bárki tenyerébe üdvözlésképpen, vagy hogy nem szereti a süteményeket, de szívesen eszik almát vagy valami bolti kekszet (ha biztosra akarunk menni étkezés terén, és tudjuk, hogy baj lehet belőle, inkább jelezzük, hogy a gyereknek mi viszünk finomságot, ne toljuk rá a vendéglátókra a felelősséget).

Hello, tourist!

Ha megérkeztünk, és számára ismeretlen vagy régen látott az adott lakás vagy ház, a vendégség elején járjuk körbe a gyerek számára érdekes és releváns helyeket EGYÜTT.

Mutassuk meg, milyen hasonlóságok vannak az adott helyen a mi otthonunkhoz képest („Nézd, nekünk is ilyen a szőnyeg a fürdőszobában!” vagy „Láttad, hogy nekik van komphajó is a favonathoz?”), menjünk el együtt a mosdóba kezet mosni, nézzünk körül a játékok és a mesekönyvek között is.

Beszéljünk neki röviden az aktuális szabályokról, mert nem biztos, hogy amit otthon lehet, azt itt is szabad. Vagy pont fordítva! Lehet, hogy otthon nem szabad a kanapén ugrálni, itt viszont lehet (csak baleset ne legyen belőle). Viszont lehet, hogy otthon szabad a nagytesó szobájába bemenni és kihozni a Lego-t, de itt nem. Adjunk időt neki az akklimatizálódáshoz, de egy idő után üljünk le a felnőttekkel beszélni, nem baj, ha kicsit unatkozik a gyerek. Utazás után mindenkinek kell egy kis pihenő, pár falat étel, egy pohár innivaló, hogy újra nyitni tudjon a környezet felé. Felnőttként egy hosszú út végén mi is szeretjük kicsit komfortba helyezni magunkat. Ha szeretne még mellettünk, akár az ölünkben maradni a gyerek, engedjük neki. Szüksége van arra, hogy fizikailag is érezze: elérhetőek vagyunk számára ezen az idegen, szokatlan helyen is. Bármikor vissza tud térni erre a bázisra, hogy feltöltődjön.

Duty free shop

Talán a vendégség képes a lehető legtisztább képet adni egy adott család működéséről, belső szabályairól, főleg, ha kisgyerek is van. Egy gyerek ugyanis biztosan nem fog vélt vagy valós elvárásoknak megfelelni, ő még a József Attila-i „Ordítottam, toporzékoltam”- igazságában él. Jó esetben ugyanis egy gyerek otthon érzi magát a legnagyobb biztonságban, ezért ott engedi el magát a leginkább.

Ezért szülőként kifejezetten hasznos tud lenni, hogy egy-egy gyerekes vendégség kapcsán bepillantást nyerhetünk más szülők otthoni rendszerébe.

Felszabadító tud lenni, amikor a szülő a saját nevelési hibáit máshol is látja, megnyugtató érzés, hogy hiába volt az érkezéskor rend, a gyerekek itt is 5 perc alatt csinálnak csatateret a nappaliból.

Egy vendégség kapcsán ráadásul nem csak a sorsközösség érzését vihetjük haza magunkkal, hanem ajándékötleteket is. Ha rendszeresen gondot okoz, mit vegyünk a gyereknek, ami nem csak a kirakatból tetszik meg neki, hanem élőben is hosszasan el fog vele játszani, figyeljük meg, milyen játékkal játszik másoknál. A cikk írója egyszer például kizárólag azért vette meg az általa egyébként borzalmasnak vélt Szuper Mágikus Jinnt, mert az akkor két és fél éves, nem túl bőbeszédű gyereke egy vendégségben szinte kizárólag ezzel a figurával játszott… és beszélgetett! Azóta a játék hosszú autóutakra is velünk jön, és kitűnően szórakozunk azon, ha nem találja ki a Jinn, hogy a kardszárnyú delfinre vagy az ananászra gondoltunk.

Ugyanígy, lehet, hogy pont a következő vendégség kapcsán látunk egy olyan problémamegoldást, amire mi nem is gondoltunk. Mondjuk, hogy a másik családnál a gyerek ahelyett, hogy folyton a felnőttek szavába vágna, egy közösen kialakított jelzést használ arra, ha a felnőttek épp beszélgetnek, de neki valami nem életbevágó, de fontos mondanivalója akad. Mondjuk odamegy az apjához, és háromszor megkopogtatja a hátát, majd miután apa vette az adást és visszajelez neki szintén három kopogással, a gyerek vár. Mert egyszer bevezették ezt a megoldást, és tudja, hogy ilyenkor két percen belül sorra kerül, és nem lesznek mérgesek a felnőtek, hogy ő közbeszól. És természetesen fordítva is működik a dolog, lehet, hogy a mi egyik megoldásunk lesz az, aminek hallatán a vendéglátó család a homlokára csap: ó, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!

Ezerszer többet ér a gyereknevelés terén egy-egy ilyen életszagú, hús-vér példa, mint száz szakmai könyv elolvasása.

Úgyhogy ha eddig ódzkodtunk a kisgyerekes vendégségektől, vágjunk bele azzal a tudattal, hogy hosszú távon ebből mindenki csak profitálhat. Ha mást nem, tanulságot.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása

GYEREK
6 árulkodó jel, ami a gyerek autizmusára utalhat
Sok gyereknél már csecsemőkorban észlelhetőek bizonyos eltérések, mások viszont csak pár év elteltével mutatnak tüneteket. Mutatjuk, mire érdemes figyelni!

Megosztom
Link másolása

Az autizmus egy nagyon speciális feljődési zavar, ami a szociális, kommunikációs kognitív készségekben jelentkezhet. A betegség egy egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet, ami lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot.

Mint kiderült, manapság sokszor csak négy éves kor után jutnak el oda a szülők, hogy szakemberhez vigyék a gyermekeiket. Emiatt csak jóval később sikerül diagnosztizálni őket, ami miatt csak később kapják meg a szükséges segítséget.

Éppen ezért összeszedtük a hat legtipikusabb tünetet, amik jelezhetik, hogy autizmus gyanúja áll fönt.

1. A szemkontaktus kerülése

A szemkontaktus elmaradása egy nagyon árulkodó jel. Sok autista gyermeknél a szemkontaktus kerülése csökkenteni a szorongást - magyarázza Dr. Shah, aki Inside Our Autistic Minds című, 2023-as BBC-dokumentumsorozat első epizódjában szerepelt.

2. Érzékszervi érzékenység

Zavarják a hangok? Nem bírja a hangos vagy a túl színes dolgokat? Ezek mind-mind árulkodó jelek lehetnek. Az érzékszervi érzékenység ugyanis megnehezíti számukra az irreleváns zajok kiszűrését, ami kényelmetlen és nyomasztó érzéshez vezet.

„Általánosságban elmondható, hogy az autista gyermekek különböző dolgokra érzékenyek” - mondta Dr. Shah.

„Ez gyakran kiszámítható dolgokra, például az erős fényekre és a hangos hangokra, de szokatlan színek és minták esetében is megnyilvánulhat. Ez tényleg az adott személytől függ.”

3. Beszédzavar

A szavak és mondatok ismétlése vagy az, hogy nem beszélnek annyit, mint más gyerekek, szintén mutathatják az autizmus jeleit.

Dr. Shah elmondta: „A beszéd általában egy kicsit késik az autista gyermekeknél, de nem mindig. Egy másik jel lehet az ismétlődő hangok vagy beszéd - néha echolália néven ismert -, ami az szintén az autizmus egyik jellemzője.”

A nyelv nagyon szó szerint való átvétele szintén olyan kommunikációs nehézség, amellyel az autista gyerekek gyakran küzdenek. Előfordulhat például, hogy nem értik meg az olyan kifejezéseket, mint például a "lábtörés", és túlságosan szó szerint veszik.

4. Ismétlődő viselkedés

A nagyon szigorú napi rutin betartása, valamint az, ha egy kis változásra is érzékenyen reagálnak, szintén az autizmus egyik jele.

„Jellemzően ez abban nyilvánulhat meg, hogy a napi rutinnak kiszámíthatónak kell lennie és a napi tevékenységeknek szigorúan kell követniük egymást” - mondta a szakértő.

A Child Autism UK szerint azok az autista gyerekek, akik szeretik a rutint és az ismétlődő viselkedés jeleit mutatják, minden alkalommal ugyanúgy játszanak egy játékkal, vagy sorba rakják a tárgyakat.

A jótékonysági szervezet kiemeli, hogy az is jelnek vehető ha csak egy bizonyos tevékenységet csinálnak, például csak sárga ételeket eszik meg, ugyanazt a műsort nézik újra és újra, vagy csak a kedvenc pulóverüket hajlandóak felvenni.

5. Ismétlődő mozgások

Nem csak az ismétlődő rutin lehet azonban gyanús, az autista gyerekek ugyanis hajlamosak bizonyos mozdulatok ismételgetésére is.

Kisgyermekeknél ez úgy jelentkezhet, hogy csapkodnak a kezükkel, csettintgetnek az ujjaikkal vagy ringatják magukat.

6. Az érzelmek félreértése

A Child Autism UK szerint az autista gyermekek számára nehezebb lehet barátokat szerezni, és gyakran inkább egyedül játszanak.

Néhány gyermeknek az is nehezére eshet, hogy kimondja, mit érez, és néha nem érti, mit éreznek mások.

Az érzelmek félreértelmezés és az, hogy látszólag nem értik, mit gondolnak vagy éreznek mások, azonban több állapot jele is lehet.

Dr. Shah elmondta: „Ez valóban személyfüggő, és gyakran inkább az autizmussal átfedő állapotokhoz, például az alexitímiához (vagy érzelmi vaksághoz), mint magához az autizmushoz köthető.”

Forrás: Daily Mail


Megosztom
Link másolása


GYEREK
3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek
A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés óriási kihívás, mire megoldod az egyik felmerülő problémát, máris ott van a következő. Emellett persze vezetni kell a háztartást, és a jobb esetekben életben kell tartani a párkapcsolatunkat is. Persze, akármilyen nehéz is, az ember nem véletlenül vállal gyereket, és ha már ott van(nak), szeretné jól csinálni.

De hogyan veheti rá egy szülő a dackorszakos/kis tini/lázadó tinédzser gyerekeit, hogy azok hallgassanak rá, és együttműködőek legyenek?

Mutatunk 3 apró trükköt, ami segíthet megkönnyíteni a helyzetet:

1. Figyeld meg a helyzetet

„Mielőtt megpróbálnád irányítani a gyerekeidet, lépj hátra egy lépést, és nézd meg, mi történik” - mondja Harwood. Nézd meg, hogyan érzed magad abban a pillanatban.

Frusztrált vagy dühös vagy a gyermekedre? Esetleg felemelted a hangodat, vagy egy kicsit passzív-agresszívan viselkedtél, anélkül, hogy észrevetted volna?

Gondolj a gyermek érzéseire. Hogyan fejezi ki ő jelenleg az érzelmeit? Milyen jeleket mutat, és mit vajon miért érez így?

Várd meg, amíg megnyugszanak, majd beszélgess vele/velük. Mondd ezt: „Szia, észrevettem, hogy korábban frusztrált voltál. Lélegző gyakorlatokat fogok végezni, és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám”:

Add meg a lehetőséget a gyereknek, hogy kijavítson, vagy csatlakozzon. Mutasd meg, hogyan szabályzod az érzelmeidet.

Ezután összpontosíts arra, hogy többet dicsérd a gyereket, és lehetőleg kevesebbet büntesd. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pozitív megerősítés motiválhatja őket arra, hogy jobban viselkedjenek.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Harwood azt mondja, hogy amikor a dolgok kaotikussá válnak, gondoskodik arról, hogy több minőségi időt töltsön a gyerekeivel.

Az időtöltés azonban nem azt jelenti, hogy céltalanul üldögélve a telefonját görgeti a gyerek mellett. Inkább azt, hogy ebben az időben teljesen jelen van és minden energiájával a gyermekre figyel.

A közös lógás és szórakozás bizonyítottan javítja a gyerekek viselkedését és erősíti a kötődést.

Nehezedre esik a minőségi idő töltés a gyerekeiddel? Próbáld ki ezeket a tippeket Dr. Jessica Alvarado professzortól:

- Minden nap szánj valamennyi idő arra, hogy a gyerekeiddel legyél!

- Találj ki különleges rituálét rá. Ilyen lehet akár a közös esti mese olvasás is.

- Fejezd ki a szeretetedet mindennap!

- Vegyél részt olyan tevékenységekben, amit szívesen csinálnak.

- Legyél szórakoztató és bolondos, ez a kis idő nem a tiltásokról és a nevelésről szóljon!

3. Dolgozz a kapcsolatotokon

Ha nehéz együttműködni a gyerekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kitaláld, hogyan érdemes velük úgy beszélni, hogy annak legyen is hatása.

Próbálj meg például ütemtervet készíteni a napi elvárásaiddal. Sorold fel akár rajzzal, akár írásban, hogy miket fognak aznap csinálni a gyermekeid. Ahogy Harwood magyarázza: „Mert így a szabályok a számból a papírra kerülnek. És ha valahogy papíron van, akkor valódibb és kézzelfoghatóbb”.

Családként minden a változásról szól, lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekei benne vannak a dologban, és olyanok, amikor nem. Harwood szerint ez nem jelenti azt, hogy szülőként kudarcot vallottál, csak azt, hogy vissza kell kormányoznia a hajót a helyes irányba.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása


GYEREK
7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen
A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Megosztom
Link másolása

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.


Megosztom
Link másolása