Egy lányos apa vallomása: három lány után érkezik a negyedik!
Nem vagyok (leszek) fiatal apuka, megnyugtatásként elárulom, az anyuka fiatal, nekem a második feleségem és neki az első gyermek. Szóval jön a legkisebb, utoljára 13 éve volt hasonlóban részem és ha hozzávesszük a rendkívül gyatra memóriámat (melyről úgy szoktam nyilatkozni, hogy „úgy élek, mintha egy óriási radírt húznék magam mögött”), akkor ebből tisztán sejlik, ezt nem fogom rutinból megoldani.
Annyi emlékem azért van, hogy a gyerek nem kerékpár, szóval nagy rajtam a teher, a feleségem nyilván számít a tapasztalataimra. Színészi munkával fogom áthidalni a szakadékot, tudniillik a memória és az elvárás között tátongót.
Amíg nem tudtuk a nemét, addig nem tudtam azt sem, melyik verziónak örülnék jobban.
Egy fiú igazi kihívás lett volna három lány után,
de közben azt is éreztem, hogy a 100 métert már nem úgy futom, mint 25 éve.
Ezzel ellentétben nincsenek up-to-date ismereteim a pókember-verzumból, autókból sosem voltak, focizni meg világ életemben utáltam, ugyanúgy, ahogy a fegyverektől is irtózom. Ezzel felvértezve játszottam el a gondolattal, hogy ha fiam lesz, hogy tudom majd a kellő helyen meghúzni a határokat úgy, hogy később ez ne tűnjön fel neki. Mert akkor majd lázadni kezd és pókember ruhában, egy tuning Hondával jár focimeccsre. Láttunk már ilyet. Nem azt mondom, hogy én nem voltam tipikus fiú. Sőt, édesanyám elmondása szerint kifejezetten rossz gyerek voltam. Amennyire emlékszem, tényleg így volt.
Ó azok a békés 80-as évek! Amikor egy játszótér a mai szemmel nézve életveszélyes volt, amikor minden bútornak nagyon kemény volt a sarka és amikor kaptál egy fülest vadidegen emberektől, ha csintalankodtál és ha véletlenül otthon elmondtad, akkor az volt rá a válasz, hogy megérdemelted.
Nem volt jobb világ, félre ne értsetek, sőt.
Annyiból viszont jobb volt, hogy a gyerekek (még a lányok is!!!) egyedül mentek iskolába, majd haza 10 évesen, akár átszelve a várost és senki nem gondolta, hogy bajuk fog esni.
Szépen betáraztam őket az autóba, suli előtt leparkoltam, megnéztem, hogy biztonságosan besétál az épületbe a nagyobbik, aztán irány az ovi.
Gyerekkoromban, amikor a lakótelepen eltévedt egy 5 éves kislány és sírva fakadt, volt mögötte egy „szülői háló”. Odament hozzá pl. egy férfi, megkérdezte hol lakik, megfogta a kezét és hazakísérte. Mikor hazaért, megköszönték neki a segítséget. Nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy nem voltak akkoriban perverz alakok. Csak azt mondom, hogy ma már, ha meglátnám a kislányom egy férfivel kézenfogva sétálni, akkor békés természetem ellenére is agresszíven lépnék fel. Legfeljebb bocsánatot kérnék a tévedésemért. Mikor fordult ekkorát a világ?
Kicsit elkalandoztam. Ott tartottunk, hogy meg voltam rémülve attól, hogy 3 lány után mi lesz, ha fiam születik.
Ezt egyébként nagyon hosszan tudnám sorolni.
De lány lesz!
Huh. Mármint nyilván nem „huh”, feladat lesz bőven, volt a három nővérével is, de ezt a marvel-es, csonttörős vonalat talán megúszom. Persze így is van rá esély, de akkor majd úgy fogom szeretni, mert ebben nincs kímélet, agyon lesz szeretve, minden körülmények között.
Mert ez az egy, amit stabilan tudok neki garantálni, és ebbe bármikor fog tudni kapaszkodni. Állítólag minden gyereknek kódoltan az apja a legnagyobb traumája felnőtt korára. Úgy döntöttem, jól kiszúrok vele és nem adok rá okot. Haha! Micsoda egy aljas, gonosz terv, igazi life hack.
Négyszeres lányos apa leszek. A férfi, az erő, a támasz. Aki megvéd, aki képes megszerelni, a nyakába venni, 4 táskát cipelni, de közben nagyon vicces, amikor tütüben balettozik, mert az annyira lányos, miközben apa annyira fiús. Az is csodálatos, hogy apa babaházat, vagy kerti kisházat tud építeni homokozóval és együtt festjük rózsaszínűre. (Persze a lányom nem látta a gondterhelt arcomat a barkácsáruházban, hogy melyik rózsaszínt is mutatta pontosan otthon, hiszen abból is létezik 16 árnyalat.) De mindig, minden körülmények között jó lesz az árnyalat, ezt garantálom a lányos apukáknak.
Kell, hogy rájöjjön egyedül, hogy a sár nem finom, a sóból is megárt a sok, az egyest ki kell javítani, a rövid szoknya nem mindig jó választás, az a srác pedig jesszusmária.