Dombóvári István: „Inkább azt érzem, hogy kivettem a pótkereket a kocsiból”
Dombóvári István író, humorista. A hazai stand-up comedy műfaj egyik kiemelkedő alakja. Közel húsz éve hallhatta először a közönség, azóta töretlenül szerepel rádiókabarékban, televíziós műsorokban, és az utóbbi években önálló estekkel járja a világot, Magyarország mellett számos országba hívják. A fellépések és a rádiókabaré mellett öt könyvet írt.
- Miért kezdtél könyveket írni?
- Elsősorban írónak tartom magam, akiből humorista lett. Ahogyan sokan mások, úgy én is szeretek több dologgal foglalkozni, az egyik ilyen tevékenység az írás, a másik a humor, és ez a kettő valójában egész közel áll egymáshoz, elvégre szórakoztató könyveket írok.
- Amit a könyvben leírsz, akár a színpadon is elmondhatnád.
- Ez nem ilyen egyszerű. Fontos, hogy az ötleteimnek megtaláljam a megfelelő helyet, ez lehet rádiókabaré, televíziós felvétel, önálló est vagy éppen egy könyv. Akkor végzem jól a munkám, ha alkotóként megtalálom, hogy hol van a helye egy témának.
Vagyis szeretem, ha minden a helyére kerül.
- Vagyis te magad kopogtatsz a kiadónál?
- Mostanra inkább a Kiadó kérdezi tőlem, hogy nincsen-e valamilyen ötletem. Húsz éve csöppentem bele a könyvkiadás világába, ezidő alatt öt könyvet írtam, mindet a Jaffa Kiadónál, de sosem házaltam könyvötletekkel. Magyarországon egyébként sem lehet megélni a könyvkiadásból, hiszen a szerzők tíz százalékot kapnak a bevétel után. Úgy tudom, hogy ez kivételes, és mindenhol máshol nagyobb bevételt kapnak az írók, tehát itthon nem érdemes kizárólag könyvkiadásra alapozni.
Mostanra egy fix árral dolgozom a televízióknál, rádióknál és más helyszíneken, ahova hívnak, és ha valahol nem tudunk megállapodni, akkor ott nem fogok fellépni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
- A napokban attól volt hangos a bulvársajtó, hogy Dombóvári István visszavonul. Pletyka vagy tény?
- Nem akarok visszavonulni, ezek az újságcikkek nem csináltak mást, mint kiemeltek egy részletet az életemből, és elkezdték felnagyítani.
Nem szeretem ezt az irányt, olyan, mintha már csak képekből olvasnánk, mint egykor az őseink, akik hieroglifákat használtak. Az egészben az a legrosszabb, hogy a bulvársajtó nem csinál mást, mint alkalmazkodik az olvasókhoz, ez egy közös játék, amelynek a végére mindenki elfelejti az értő olvasást. Éppen ezért tudatosan edukálom az embereket, hogy nézzenek a dolgok után, és ha valami érdekli őket, akkor ássanak a mélyére, így kisebb eséllyel tudják őket megtéveszteni.
- Maradjunk a visszavonulásnál. Nemrég elhagytad a Showder Klubot. Mi történt?
- Ez egy szakmai döntés volt. Persze mögé lehet gondolni, hogy biztos valamilyen kifizetési botrány volt, vagy a színfalak mögött konfliktus dúlt, de szó sincs ilyenekről. Egyszerűen úgy döntöttem, hogy nem hosszabbítom meg a szerződést, amely idén tavasszal járt le. Tizenhat évig csináltam a műsort, ott voltam az első adásban, és közben egyre több önálló estet tartottam, az utóbbi évek pedig kifejezetten az önálló turnékról szóltak. Ezek az előadások olyanok, mint egy film, van eleje, mélysége és lezárása. Ezzel szemben
Ma már mindenki rövid videókat csinál, tele van ezekkel a tartalmakkal az internet, és a televízió nem tudja felvenni a versenyt ezekkel, mert nem képes olyan gyorsan új rövid videókat közvetíteni, mint a például a TikTok. Úgy érzem, hogy egy megalapozott szakmai döntést hoztam, hiszen már kinőttem azt a cipőt, amit Showder Klubnak nevezünk.
- Mi kerül a műsor helyére?
- Nem kell tenni a helyére semmi, nem fog összeomlani az építőkocka, ha kiveszem ezt a kis darabot. Nem lesz sokkal több szabadidőm, nem fog megváltozni semmi. Inkább azt érzem, hogy kivettem a pótkereket a kocsiból.
