Dobó Kata: „Valahogy sosem azt értékeljük, amink van, hanem a hiányra fókuszálunk”
Dobó Kata színésznő, anya, rendező, igazi díva, akiből sugárzik az életöröm. Sokan fürkészik a titkát, ami valójában nagyon egyszerű. Amennyire teheti, megpróbál a mostban élni. Teszi ezt úgy, hogy élhetne akár a múltban is, és azon mélázhatna, milyen volt, amikor az Egyesült Államokban próbált szerencsét színészként, és világsztárokkal dolgozhatott együtt, vagy akár ábrándozhatna a jövőjéről is, amikor talán még több film rendezőjeként fogják emlegetni. De Dobó Kata a jelenben akar kiteljesedni és erre bátorít minket is. Mert szerinte soha semmi nem történik sem a múltban sem a jövőben, csakis a mostban. Csakis ebben a pillanatban tudjuk a gondolataink által alakítani a jövőt. És ez csodálatos szabadság! Hát éljük meg a pillanatot, legyen szó akár egy színházi előadásról, vagy a szeretteinkkel töltött időről.
- Azt mondod a jelenben élsz, ami mindig változik. Így sem lehet megunni a nyolc-tíz éve játszott darabokat? Hiszen ott újra és újra ugyanazokat a szövegeket mondod, ugyanazt játszod.
- Nem jelent gondot, hogy hosszú évek óta játszom egy-egy előadásban. Szeretem ezeket a darabokat, szeretem a kollégáimat. A Nyolc nő-t tíz éve játsszuk a Játékszínben, nagy kedvencem. Gondolhatnánk, hogy mindig minden milliméterre pontosan ugyanúgy történik minden előadáson, de ez nem így van. A szövegkönyv persze adott, viszont a nézők hangulata, reakciói óhatatlanul finomhangolják az estéket, így mondhatjuk, hogy a közönség is alakítja az előadásokat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
- Itt vagyunk a nyári leállás előtt, sok előadás vár rád a következő hetekben?
- Általában tíz-tizenkét estém van egy hónapban két színházban, a Játékszínben és a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. Minden darab mást kíván tőlem, de leginkább azokban lubickolok, amikben hús-vér embereket játszhatok. Ilyen például a Teljesen idegenek is, hiszen
Nagyon komoly tükröt tart a nézőknek, akik közben sokszor nevetnek is ezeken a helyzeteken, hiszen valljuk, be az öniróniára szükség van.
- A te döntésed hogy ennyit játszol?
- Teljesen kielégít ez a mennyiség, mert így jut időm másra is az életemben, elsősorban a lányomra. Olyan gyorsan szalad az idő, és én szeretnék ott lenni a lehető legtöbb pillanatban, látni ahogy megéli a mindennapokat, beszélgetni nagyokat, együtt utazni. Nekem ez az élet valódi értelme.
De ott vannak a motivációs előadásaim, amikre mindig külön készülök, és coachként is próbálgatom a szárnyaimat, a jövőben erre mind nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni.
- Ez azt jelenti, hogy a kollégáid látnak ritkábban?
- Sok színésztársammal jó barátságban vagyok, velük folyamatosan tartom a kapcsolatot, bár való igaz, hogy a nyári leállás alatt mindenki inkább a családra, az utazásokra fókuszál. Május végén én is elutazom Franciaországba egy barátnőmhöz néhány napra. A nyár nagyon sűrű lesz, kicsit rákészülök. Nem panaszkodhatom, mert ebben az évben sokat tudtam magammal foglalkozni, a belső fejlődésemmel, megvolt rá a minőségi időm. Most viszont egy másik szakasz kezdődik, amit szintén nagyon várok! Közben Szofival is rengeteg programot szeretnék.
- Kiegyensúlyozottnak tűnsz. Mi segít abban, hogy megőrizd a békédet?
- Igyekszem beépíteni a mindennapokba a meditációt. Bár még nem tudom, hogy pontosan milyen is lesz az előttem álló időszak, de mindent meg fogok tenni, hogy ezt be tudjam iktatni a hektikusabb napokon is. Nem szeretnék róla lemondani, mert ez adja az egyensúlyt, ezzel tudom magam a jelenben tartani. Hiszen mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy a múltban és a jövőben gondolkozzunk.
és a jövőt tervezgetjük, amikor majd biztosan minden jó lesz. És közben nem vagyunk jelen az életünkben a jelen pillanatban, ami az egyetlen biztos pont.
