GYEREK
A Rovatból

Barátokból idegenek: miért teszi próbára az anyaság a legszorosabb kapcsolatokat is?

Sokan nem is sejtik, hogy a baba érkezése nemcsak örömmel, hanem komoly elszigeteltséggel is járhat. Egy pszichológiai folyamat miatt az anyák identitása teljesen átalakul, ami a kapcsolataikat is felforgatja.

Megosztom
Link másolása

„Szomorú vagyok… ez az utazás néha magányosnak érződik” – írta egy 24 éves édesanya idén januárban a Reddit egyik fórumán, miután úgy érezte, gyermektelen barátai viccei és megjegyzései egyre jobban elszigetelik. Érzése nem egyedi. A gyermekvállalás utáni kötelékek megváltozása szinte minden nőt érintő, mégis keveset tárgyalt jelenség, amelynek mélyén egy alapvető identitásváltás húzódik. Ahogy Alexandra Sacks reproduktív pszichiáter egy TED-előadáson megfogalmazta: „Amikor egy baba születik, egy anya is megszületik.”

Ez az átalakulás, amelyet a szakirodalom Dana Raphael antropológus nyomán matrescence-nek, azaz anyaságba érésnek nevez, a kamaszkorhoz hasonlóan felforgatja a nők testi-lelki világát, és elkerülhetetlenül hatással van a legfontosabb viszonyaikra is.

A baráti hálózatok átrendeződése nem csupán érzet, hanem kutatásokkal alátámasztott társadalmi jelenség.

Nemzetközi adatok szerint a szülővé válás után a barátokkal való érintkezés gyakorisága jellemzően csökken, miközben a szomszédokkal való kapcsolatok felértékelődnek. A változás különösen a szülés utáni első időszakban drasztikus. A baráti körökben ugyanakkor egyfajta „szinkronhatás” is megfigyelhető: egy amerikai szociológiai tanulmány szerint

a gyermekvállalás „fertőző” lehet, és azok a barátok, akik nagyjából egyszerre lépnek az anyaság útjára, könnyebben tartják meg a szoros kapcsolatot.

A baráti találkozók elmaradása komoly mentális egészségügyi kockázatot hordoz. A szülés utáni depresszív tünetek nemcsak az első hetekben, hanem jóval később, akár 9-10 hónappal a szülés után is megjelenhetnek. Az ekkor tüneteket mutató nők több mint felénél korábban semmilyen jel nem utalt a problémára, ami a folyamatos szűrés és a támogató háló fontosságát hangsúlyozza az egész első év során.

„Azt találtuk, hogy a magány központi szerepet játszott a depresszióval küzdő várandós és újdonsült anyák tapasztalataiban”

– idézte Dr. Katherine Adlingtont, a University College London kutatóját a The Guardian 2024 augusztusában.

A barátságok fenntartásának egyik legfőbb akadálya az idő és az energia hiánya. Jeffrey A. Hall kommunikációkutató vizsgálata szerint egy új ismerősből nagyjából 50 óra alatt lesz laza barát, 90 óra kell a baráttá váláshoz, és több mint 200 óra a szoros, bizalmi kapcsolathoz. „Nem csettinthetsz egyet, és máris lett egy barátod” – mondta a KU News-nak. Egy újszülött mellett ezek a számok elérhetetlennek tűnnek, ami természetes módon rendezi át a kapcsolati köröket. A legbelső, 5-15 fős mag általában stabil marad, de a külsőbb rétegekben gyakori a lemorzsolódás.

A gyerekes és gyermektelen barátok eltérő élethelyzete is súrlódásokat okozhat. A Romper nevű portál által megkérdezett szakértők szerint a termékenységi nehézségekkel küzdő barátok számára fájdalmas lehet a folyamatos babatartalom, míg a „felnőttbarát” programok szervezése állandó egyeztetési nehézségeket szülhet.

„Várható, hogy a barátságok változnak, ez a személy fejlődésének része”

– magyarázza Beverley Andre pár- és családterapeuta.

A szakértők szerint a kapcsolódást nem luxusként, hanem alapvető szükségletként érdemes kezelni.

„Egy kis idő is jobb, mint a semmi”

– tanácsolja Dr. Melanie Ross Mills. A rövid, alacsony energiabefektetést igénylő kapcsolódási formák, mint egy 10 perces telefonhívás, egy hangüzenet vagy egy közös séta a ház körül, aranyat érnek. Kulcsfontosságú az őszinte kommunikáció a saját kapacitásainkról és a konkrét, teljesíthető kérések megfogalmazása. Ugyanilyen fontos az új, azonos élethelyzetben lévő ismerősök keresése is, akikkel a közös tapasztalatok azonnali megértést és tehermentesítést nyújtanak.

A régi barátságok pedig átalakulhatnak „szezonális” kapcsolatokká: ha egy barát most nem tud jelen lenni az életünkben, az nem jelenti azt, hogy egy későbbi életszakaszban ne találhatnának újra egymásra.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Falatnyi bikiniben mutatta meg hatalmas babapocakját Szandi lánya
Bogdán Blanka 24 óráig elérhető Instagram-sztoriban osztott meg magáról képeket. A 27 hetes terhes kismama első gyermekét várja, aki az énekesnő, Szandi első unokája lesz.

Megosztom
Link másolása

Megérkezett a kötelező bikinis babapocak-fotó.

Ezúttal Szandi lánya, az Amerikában élő Bogdán Blanka jelentkezett be a műfajban.

A 27 hetes kismama egy falatnyi fekete bikiniben mutatta meg, mekkora a pocija.

Bogdán Blanka egy 24 órán át látható Instagram-sztoriban tette közzé a képet.

Blanka és férje, Ricardo már korábban bejelentette, hogy kislányt várnak.

A nagy távolság ellenére a nagymama-jelölt Szandi is igyekszik minden fontos pillanatnál ott lenni. Az énekesnő áprilisban látogatta meg a lányát, a nagy, videóra is vett tavaszi találkozás pedig jelezte, hogy a családi kötelék simán átíveli az óceánt is. Szandi a lapnak elárulta, mennyire várja már a kicsi érkezését.

„Most már alig várom, hogy a karomban tartsam a kis unokámat” – mondta az énekesnő.

A baba érkezését szeptemberre várják.

Már az is kiderült, hogy a kislányt Hazelnek fogják hívni.

Az egész babaprojekt hivatalosan március 8-án, a nemzetközi nőnapon robbant be a köztudatba, amikor Blanka egy tökéletesen megkomponált tengerparti videóval tudatta a világgal a nagy hírt. A felvételen férjével együtt mutatták meg a friss ultrahangképet.

A mostani bikinis fotók egy tudatosan és a nyilvánosság előtt építkező családi történet legújabb állomását jelentik, ami egy villámgyorsan elmélyülő szerelemmel indult. Blanka és brazil származású férje, Ricardo a megismerkedésük után fél évvel már az eljegyzésnél tartottak, amit egy titkos vegasi esküvő követett, most pedig már a közös gyermekük érkezésére készülnek a napfényes Amerikában.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
„Ne legyen felismerhető” – Kátai-Németh Vilmos 5 pontban szabta meg, hogyan írjon a sajtó a bántalmazott gyerekekről
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebookon tett közzé útmutatót a sajtó számára. A posztban a traumaérzékeny kommunikáció alapelveit részletezi a gyerekeket érintő ügyekben.

Megosztom
Link másolása

Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebook-oldalán tett közzé egy öt pontból álló útmutatót arról, hogyan kellene a tartalomgyártóknak és a sajtó képviselőinek a gyerekeket érintő érzékeny témákról, például az elszenvedett traumákról kommunikálniuk.

A miniszter az első pontban a tartalomgyártó motivációinak tisztázását kéri a bántalmazással, traumával kapcsolatban. „Tisztázd magadban, hogy miért foglalkozol az üggyel!

A traumaszenzitivitás alapja, hogy nem használod ki és fel a másikat; a célod nem lehet önös érdek.

Lehet, hogy az adott témáról éppen sokan és sokat beszélnek, de ez ne befolyásolja azt, hogy te milyen traumaszenzitív szempontokat gondolsz át, mielőtt elkészítesz egy anyagot.”

A traumaérzékeny látásmód abban is megjelenik, ha a rendszerszintű problémákra is felhívod a figyelmet.

A második pont a „traumalencsén” keresztüli szemléletet hangsúlyozza, amely szerint egyszerre kell figyelni az érintett sérülékenységére és megmutatni az erőforrásait.

A harmadik pont a szavak erejére hívja fel a figyelmet. A poszt szerint kerülni kell azokat a kifejezéseket, amelyek az érintettet stigmatizálják, vagy úgy tüntetik fel a bántalmazást, mintha ő is közrejátszott volna benne.

„Ne használj megbélyegző, obszcén, durva vagy trágár megfogalmazást, akkor sem, ha tudod, hogy az figyelemfelhívó, és ezáltal akár több emberhez eljuthat a tartalom!”

A negyedik pont a „do no harm” alapelvet részletezi, mely szerint

„az érintett / áldozat / túlélő jólléte alapvető fontosságú. Nem okozhatsz neki kárt.”

Kátai-Németh arra is kitér, hogy a közönségben is lehetnek hasonló traumát átélt emberek. Ezért javasolja a trigger warning használatát, a segítő szervezetek elérhetőségeinek megadását, és a tartalom fokozatos felépítését.

Joga van ahhoz, hogy ne érje bántás, visszaélés vagy kihasználás.

Az ötödik, befejező pont a tartalomgyártást folyamatként kezeli. „Az áldozat magánéletének védelme fontos alapelv, amelynek jóval szélesebb a tartalma annál, mint hogy ne legyen felismerhető.

Az érintett / áldozat / túlélő jogainak védelme nem csupán annyit jelent, hogy a nevét nem hozod nyilvánosságra, és az arcát eltakarod.

Joga van ahhoz, hogy megfelelő és teljes körű tájékoztatást kapjon. Joga van ahhoz, hogy elmondhassa a véleményét, és az számítson is. Ezt a folyamat egészében tartsd szem előtt” – zárul a miniszter útmutatója.

A bejegyzés időzítése nem véletlen, május 31-én, vagyis május utolsó vasárnapján éppen a gyereknapot ünnepeljük.

Kátai-Németh Vilmos május 12-én, parlamenti bizottsági meghallgatásán átfogó reformokat és egy önálló gyermekvédelmi ombudsman intézményét ígérte. A mostani útmutatót azután tette közzé, hogy múlt csütörtökön a rendőrség nagyszabású akciót tartott a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató telephelyein, ahol öt embert gyanúsítottként hallgattak ki és egyet őrizetbe vettek. Az esetet követően a miniszter személyesen egyeztetett az intézmény vezetőivel a rendszer átvilágításának szükségességéről.

<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Ftisza.budapest.09oevk%2Fposts%2Fpfbid02adWDCUbaBaDpRQRcGWgPPuUr4WLkrsBm759W89wHTQuhkg8asBsBXLh4LPSoXpUil&show_text=true&width=500" width="500" height="565" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowfullscreen="true" allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share"></iframe>


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
A kulcsos gyerekek még tudták, amit a maiak már nem - és ennek felnőttként fizetik meg az árát
A 60-70-es évek kulcsos gyerekeinek önállósága olyan készségeket fejlesztett, mint a problémamegoldás és az önszabályozás. A mai gyerekkorból hiányzó tapasztalatok a felnőtt életben ütnek vissza.

Megosztom
Link másolása

A kulcs ott lógott a nyakukban – nemcsak a lakásajtóhoz, hanem a saját életükhöz is. Míg a hetvenes években a „majd megoldod” a mindennapok alapja volt, ma a szülői chatcsoportban már azelőtt megszerveződik a mentőakció, hogy a gyerek egyáltalán észrevenné, hogy otthon maradt a tornacucc.

A nagy kérdés, ami most már tudományos kutatások tucatjait is foglalkoztatja, hogy ezzel a nonstop készenléttel nem csinálunk-e magunknak egy sokkal nagyobb bajt, mint egy otthon felejtett uzsonna.

A helyzet ugyanis az, hogy miközben a városok veszélyesebbek, a forgalom nagyobb, és a hírek is zörnyűbbek lettek, valami más is megváltozott – írta a témát körbejáró cikkében a Dívány.hu is. A gyerekkori unalomra, erre a régen teljesen természetes állapotra ma már ott a digitális „pótlék”, a konfliktusokra pedig ott a szülő, aki egy telefonhívás után már rohan is igazságot tenni a homokozóban. És miközben a szándék a legjobb – védeni, óvni, segíteni –, a tudomány egyre hangosabban jelzi, hogy a túltolt gondoskodásnak ára van.

És itt jön a lényeg, a friss tudományos csavar. Egy idén megjelent, nagyszabású metaelemzés kimutatta, hogy a gyerek minden lépését kontrolláló, túlvédő nevelés és a serdülőkori szorongásos, depressziós tünetek között kicsi, de statisztikailag kőkeményen kimutatható kapcsolat van. A kutatók persze óvatosak: ez nem jelenti azt, hogy a túlféltés egyenesen depressziót okoz, de a minta gyanúsan következetes, több kultúrában is.

A hétköznapok nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy ha egy gyerek ritkán kap esélyt arra, hogy maga másszon ki a slamasztikából, akkor nehezebben épül fel benne az az alapélmény, hogy „képes rá”.

Ezt támasztja alá egy korábbi, szintén a témába vágó áttekintés is, amely a meleg, támogató szülői jelenlétet élesen elválasztja a túlkontrolláló viselkedéstől. Az üzenet az, hogy a kettő nem ugyanaz. Attól, hogy nem oldod meg a gyerek helyett a vitát a barátjával, még nem vagy rossz szülő. Sőt. A kutatások szerint éppen

az apró, mindennapi súrlódások – „most nem sikerült”, „ma nem én nyertem” – tanítják meg a gyereket a legfontosabb leckére: az önszabályozásra.

Arra, hogy képes megnyugodni, újratervezni és higgadtan segítséget kérni, ahelyett, hogy minden frusztrációnál azonnal a felnőtt mentőövért kapkodna.

És hogy mit lehet tenni? A válasz meglepően egyszerű: vissza kell engedni a játékba a vállalható kockázatot. A kutatók ma már nem a veszély szinonimájaként, hanem a fejlődés motorjaként tekintenek a kockázatosabb szabadtéri játékokra.

Felmászni arra a fára, ügyetlenkedni a társas kapcsolatokban, beverni a térdet, és közben megtanulni, hol a határ

– ezek mind-mind olyan tapasztalatok, amikkel a gyerekek többet nyernek, mint amennyit egy horzsolással veszítenek.

A lényeg az egyensúlyon van, azon, hogy a teljes burok helyett egy biztonságos, de kihívásokat is rejtő „gyakorlóterepet” biztosítsunk. Az életkornak megfelelő, apró önállósági lépések – egy egyedül teljesített út a boltba, egy önállóan megoldott konfliktus – építik azt a belső tartást, amire a kulcsos gyerek generációjának talán több jutott, nekünk pedig tudatosan kell visszaadnunk a gyerekeinknek.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
Ritkán látott 7 éves kisfiáról posztolt Földes Eszter – sorai mindent elárulnak a válás utáni időszakról
Földes Eszter fotóval és személyes vallomással köszöntötte 7 éves fiát, Álmost. A bejegyzése azt sejteti, hogy a kisfia egyfajta érzelmi támaszt jelent számára.

Megosztom
Link másolása

„Boldog gyereknapot annak a kisfiúnak, aki megtanított rá, hogyan lehet egyetlen öleléssel helyretenni egy nehéz napot... Szeretlek, Álmos” – posztolta Földes Eszter gyereknap alkalmából.

Ezzel letudta a következő időszakra a kisfiáról való posztolást a közösségi médiában.

A színésznő ugyanis szigorúan veszi a magánélet védelmét, és 7 éves Álmosról több mint fél éve nem tett ki fotót. A képen a fia látható a Margitszigeti központi virágágyásnál, ami mellett éppen egy gólya sétál.

Látszik, hogy Álmos az elmúlt hónapokban rengeteget változott, igazi nagyfiú lett.

A KÉPET ERRE A LINKRE KATTINTVA LÁTHATOD.

Földes Eszter számára az anyaság egyfajta önterápiáról is szól.

„A gyerekkori traumák, bizonytalan kötődési minták programozták sokáig, hogy milyen élethelyzeteket teremtettem magamnak” – mondta egy interjúban Földes Eszter.

Korábban nyíltan beszélt arról, hogy a saját gyerekkora egyáltalán nem volt felhőtlen, és ez a tapasztalat sokáig rányomta a bélyegét a döntéseire. A fia születése ébresztette rá, hogy tudatosan kell szakítania a hozott mintákkal, és egy teljesen másfajta, biztonságos közeget akar teremteni. Ahogy fogalmazott:

„Más a kapcsolatom a fiammal, mint amit én otthonról hoztam.”

A mostani idilli poszt egy kifejezetten viharos időszak után érkezett. Februárban jelentették be, hogy tíz év után elválnak Lovasi Andrással. Bár a közleményük a békés szétválásról és a közös gyereknevelésről szólt, Földes nem rejtette véka alá, hogy a szakítás pokolian megviselte.

Egyik posztjában csak ennyit írt: „Bevallom, voltam már jobban…”

A csendet végül Lovasi András is megtörte, aki elismerte, hogy a mögöttük álló időszak számára is komoly válságokkal volt tele. A nehéz hónapok után azonban úgy tűnik, Földes Eszter lassan továbblép: a bulvársajtóban már felröppentek a pletykák egy új, titokzatos kapcsolatról is. A mostani gyereknapi fotó mindenesetre azt üzeni, hogy a legnagyobb viharok közepette is van egy biztos pont az életében, aki egyetlen öleléssel helyre tud tenni mindent.


Megosztom
Link másolása