GYEREK
A Rovatból

Akiknek az életük kezdete is nehezített pálya, és minden szívdobbanásuk egy győzelem

A koraszülöttek ellátása nemcsak orvosi kérdés, hanem társadalmi ügy is. Minden megmentett kis élet egy új reményt jelent – nemcsak a családok, hanem mindannyiunk számára.

Megosztom
Link másolása

Koraszülött babák mindig is voltak, viszont nem minden korban lehetett megmenteni őket, ám az orvostudomány a korán érkező újszülötteket ma már képes életben tartani. Az már más kérdés, hogy milyen kilátásai vannak ezeknek a babáknak, és milyen koraszülött utóbetegségek merülnek fel a későbbiekben. Merthogy

nem elég megmenteni egy túl korán érkező csecsemőt, a fejlesztő munka nagy része ezután kezdődik.

Magyarországon évente körülbelül minden tizedik újszülött koraszülöttként érkezik a világra, vagyis a várandósság 37. hete előtt születik meg. Ezeknek a babáknak nemcsak az életük kezdete nehezített pálya, hanem gyakran egész életük során érezhetőek lehetnek a korai születés következményei. Az elmúlt években azonban a magyar koraszülött-ellátás jelentős fejlődésen ment keresztül, köszönhetően a modern technológiának, az orvosi szakértelemnek és a családbarát szemlélet térnyerésének.

De milyen kockázati tényezők veszélyeztetik a koraszülötteket? Mi áll a koraszülés hátterében? Egyáltalán, megelőzhető a koraszülés? Dr. Valent Sándor, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatóhelyettese válaszol.

Mikortól beszélünk koraszülésről?

„Koraszülésről akkor beszélünk, ha az élve születés a 37. terhességi hét előtt történik” – kezdi a beszélgetést Dr. Valent Sándor, majd hozzáteszi, hogy az orvostudomány fejlődésének köszönhetően olyan esetekben is sikerült már életben tartani újszülötteket, amikor csupán 350-500 gramm súllyal születtek, habár fontos megjegyezni, hogy a túlélés esélye alacsony az 500 gramm alatti újszülöttek esetében. Tehát hiába jó tudni, hogy a korán induló szüléseknél is megmenthető a csecsemő, a koraszülött csecsemők szülei ettől még nem nyugodhatnak meg teljesen. Ugyanis az idő előtti világrajövetel komoly fejlődési kockázatokkal járhat, amelyek a gyermekek életét is befolyásolhatják. A súlyosabb következmények közé tartoznak a koraszülöttséggel járó utóbetegségek, amelyek hosszú távú kezelést és gondozást igényelnek.

„A tüdőbetegségek, mozgáskoordinációs problémák, látási vagy hallási zavarok, agyvérzés és annak nyomán kialakuló kognitív képességcsökkenés egyaránt kockázati tényező a koraszülöttek esetében.

Továbbá érdemes megemlíteni a bélrendszert érintő nekrotizáló enterokolitiszt, amely a bélfal gyulladását és elhalását okozza, és egyes esetekben műtéti beavatkozást is igényel.”

Többek között ez magyarázza, hogy a koraszülöttek ellátása mindennapos intenzív ápolást, állandó odafigyelést és szakértelmet kíván. A koraszülés szakszerű ellátása csak a megfelelően felszerelt központokban valósítható meg, ilyen a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája, ahol a legfejlettebb inkubátorok, lélegeztetőgépek és speciális ápolási rendszerek állnak rendelkezésre. „Rendkívül fontos, hogy az idő előtt született babákat a szülés helyszínén azonnal intenzív osztályon lássuk el, hogy minimalizáljuk a szállítási trauma kockázatát. Amennyiben felmerül a koraszülés, úgy a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája ellátják a kismamákat” – mondja a szakember.

Mi állhat a koraszülés hátterében?

A válasz nehezebb, mint gondolnánk. „A koraszülés okai nem szűkíthetők le egyetlen tényezőre, rendkívül sokfélék lehetnek. Például a fertőzések a gyakori kiváltó okok közé tartoznak, hiszen ezek a fertőzések meggyengítik a méh és a magzatburok szöveteit.

Emellett a méh fejlődési rendellenességei és a méhnyak elégtelensége szintén növelhetik a koraszülés kockázatát.

Egyes esetekben genetikai okok is hozzájárulhatnak a koraszüléshez, ahogyan különböző életmódbeli tényezők, mint a tartós fizikai megterhelés vagy a lelki terhek” – mondja az orvos, aki megjegyzi, hogy a társadalmi-gazdasági tényezők, így az életkörülmények és a táplálkozási szokások is hozzájárulhatnak a koraszüléshez. Egyik édesanya sem tudhatja előre, hogy érintett lesz-e, ugyanakkor jó hír, hogy a koraszülés kockázata csökkenthető.

Hogyan előzhető meg a koraszülés?

A koraszülés megelőzése összetett feladat. „A várandósság alatti egészséges életmód, megfelelő vitaminbevitel, és a túlzott fizikai megterhelés elkerülése kulcsfontosságú annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a koraszülés.

Fontos az állandó, magas stressz elkerülése is. Bár ezt könnyű mondani, a gyakorlatban már nem olyan egyszerű betartani.

Gondoljunk csak egy kétgyermekes édesanyára, aki háztartást vezet, gyermekeket nevel, dolgozik, és közben szíve alatt hordja a harmadik gyermekét. Számára például a stresszkezelés sokkal fontosabb és sokkal nehezebb a mindennapi tényezők miatt.”

Ezért is fontos, hogy a terhesség elején megtörténjen a kockázatfelmérés, és a magas rizikófaktorba sorolt várandós anyák több figyelmet kapjanak. Dr. Valent Sándor elmondása alapján ebben nagy szerepe van a magyar védőnői hálózat munkájának, amellyel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egy világszerte egyedülálló hálózat.

Minden szívdobbanás egy győzelem

Amikor bekövetkezik az, amire senki sem számított, és amit minden kismama szeretne elkerülni, elengedhetetlen a szülői együttműködés az orvosokkal, ápolókkal és az intenzív osztály szakembereivel, akik felfoghatatlan kitartással küzdenek minden egyes lélegzetvételért.

Magyarországon a koraszülött-ellátásban egyre nagyobb hangsúlyt kap a családbarát szemlélet, amely a szülőket és a babákat egyaránt a középpontba helyezi. Az orvosi ellátás ma már nem csupán a babák életfunkcióinak fenntartásáról és fejlődésük biztosításáról szól, hanem arról is, hogy a szülők aktív részesei lehessenek gyermekük gondozásának, és érzelmileg támogassák a legkisebbeket a nehéz első időszakban.

A modern kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a szülők jelenléte és aktív bevonása nemcsak a babák gyógyulását gyorsítja, hanem hosszú távon is pozitív hatással van a fejlődésükre.

A családközpontú ellátás egyik alapköve, hogy a szülők folyamatosan jelen lehetnek a perinatális intenzív centrumokban (PIC). Sok esetben akár napi 24 órában is a baba mellett lehetnek, ami nemcsak az érzelmi kötődést erősíti, hanem csökkenti a stresszt mind a baba, mind a szülők számára.

Az úgynevezett kenguru-módszer, amely a bőr-bőr kontaktust alkalmazza, különösen hatékony: a baba közvetlenül az anya vagy ritkán az apa mellkasán pihen, eközben stabilabbá válik a légzése, a szívritmusa és a hőháztartása. Ez a módszer nemcsak a babák élettani állapotát javítja, hanem segíti a szülőket abban, hogy magabiztosabban lássák el gyermeküket.

Az anyatej szerepe is kiemelt fontosságot kap a koraszülött-ellátásban, hiszen a könnyen emészthető tápanyagok és az immunerősítő hatóanyagok rendkívül fontosak ezeknek a babáknak.

A családközpontú ellátás nemcsak a babák, hanem a szülők számára is segítséget nyújt. Az orvosok és ápolók aktívan oktatják a szülőket, hogy hogyan láthatják el gyermeküket otthon, a speciális igényekhez igazodva. Ez növeli a szülők önbizalmát, és csökkenti azt a tehetetlenségérzést, amelyet sokan megtapasztalnak a koraszülés után. Ezen túlmenően számos intézmény biztosít pszichológiai támogatást is, amely segíti a családokat a koraszüléssel járó érzelmi kihívások feldolgozásában.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Falatnyi bikiniben mutatta meg hatalmas babapocakját Szandi lánya
Bogdán Blanka 24 óráig elérhető Instagram-sztoriban osztott meg magáról képeket. A 27 hetes terhes kismama első gyermekét várja, aki az énekesnő, Szandi első unokája lesz.

Megosztom
Link másolása

Megérkezett a kötelező bikinis babapocak-fotó.

Ezúttal Szandi lánya, az Amerikában élő Bogdán Blanka jelentkezett be a műfajban.

A 27 hetes kismama egy falatnyi fekete bikiniben mutatta meg, mekkora a pocija.

Bogdán Blanka egy 24 órán át látható Instagram-sztoriban tette közzé a képet.

Blanka és férje, Ricardo már korábban bejelentette, hogy kislányt várnak.

A nagy távolság ellenére a nagymama-jelölt Szandi is igyekszik minden fontos pillanatnál ott lenni. Az énekesnő áprilisban látogatta meg a lányát, a nagy, videóra is vett tavaszi találkozás pedig jelezte, hogy a családi kötelék simán átíveli az óceánt is. Szandi a lapnak elárulta, mennyire várja már a kicsi érkezését.

„Most már alig várom, hogy a karomban tartsam a kis unokámat” – mondta az énekesnő.

A baba érkezését szeptemberre várják.

Már az is kiderült, hogy a kislányt Hazelnek fogják hívni.

Az egész babaprojekt hivatalosan március 8-án, a nemzetközi nőnapon robbant be a köztudatba, amikor Blanka egy tökéletesen megkomponált tengerparti videóval tudatta a világgal a nagy hírt. A felvételen férjével együtt mutatták meg a friss ultrahangképet.

A mostani bikinis fotók egy tudatosan és a nyilvánosság előtt építkező családi történet legújabb állomását jelentik, ami egy villámgyorsan elmélyülő szerelemmel indult. Blanka és brazil származású férje, Ricardo a megismerkedésük után fél évvel már az eljegyzésnél tartottak, amit egy titkos vegasi esküvő követett, most pedig már a közös gyermekük érkezésére készülnek a napfényes Amerikában.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
„Ne legyen felismerhető” – Kátai-Németh Vilmos 5 pontban szabta meg, hogyan írjon a sajtó a bántalmazott gyerekekről
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebookon tett közzé útmutatót a sajtó számára. A posztban a traumaérzékeny kommunikáció alapelveit részletezi a gyerekeket érintő ügyekben.

Megosztom
Link másolása

Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebook-oldalán tett közzé egy öt pontból álló útmutatót arról, hogyan kellene a tartalomgyártóknak és a sajtó képviselőinek a gyerekeket érintő érzékeny témákról, például az elszenvedett traumákról kommunikálniuk.

A miniszter az első pontban a tartalomgyártó motivációinak tisztázását kéri a bántalmazással, traumával kapcsolatban. „Tisztázd magadban, hogy miért foglalkozol az üggyel!

A traumaszenzitivitás alapja, hogy nem használod ki és fel a másikat; a célod nem lehet önös érdek.

Lehet, hogy az adott témáról éppen sokan és sokat beszélnek, de ez ne befolyásolja azt, hogy te milyen traumaszenzitív szempontokat gondolsz át, mielőtt elkészítesz egy anyagot.”

A traumaérzékeny látásmód abban is megjelenik, ha a rendszerszintű problémákra is felhívod a figyelmet.

A második pont a „traumalencsén” keresztüli szemléletet hangsúlyozza, amely szerint egyszerre kell figyelni az érintett sérülékenységére és megmutatni az erőforrásait.

A harmadik pont a szavak erejére hívja fel a figyelmet. A poszt szerint kerülni kell azokat a kifejezéseket, amelyek az érintettet stigmatizálják, vagy úgy tüntetik fel a bántalmazást, mintha ő is közrejátszott volna benne.

„Ne használj megbélyegző, obszcén, durva vagy trágár megfogalmazást, akkor sem, ha tudod, hogy az figyelemfelhívó, és ezáltal akár több emberhez eljuthat a tartalom!”

A negyedik pont a „do no harm” alapelvet részletezi, mely szerint

„az érintett / áldozat / túlélő jólléte alapvető fontosságú. Nem okozhatsz neki kárt.”

Kátai-Németh arra is kitér, hogy a közönségben is lehetnek hasonló traumát átélt emberek. Ezért javasolja a trigger warning használatát, a segítő szervezetek elérhetőségeinek megadását, és a tartalom fokozatos felépítését.

Joga van ahhoz, hogy ne érje bántás, visszaélés vagy kihasználás.

Az ötödik, befejező pont a tartalomgyártást folyamatként kezeli. „Az áldozat magánéletének védelme fontos alapelv, amelynek jóval szélesebb a tartalma annál, mint hogy ne legyen felismerhető.

Az érintett / áldozat / túlélő jogainak védelme nem csupán annyit jelent, hogy a nevét nem hozod nyilvánosságra, és az arcát eltakarod.

Joga van ahhoz, hogy megfelelő és teljes körű tájékoztatást kapjon. Joga van ahhoz, hogy elmondhassa a véleményét, és az számítson is. Ezt a folyamat egészében tartsd szem előtt” – zárul a miniszter útmutatója.

A bejegyzés időzítése nem véletlen, május 31-én, vagyis május utolsó vasárnapján éppen a gyereknapot ünnepeljük.

Kátai-Németh Vilmos május 12-én, parlamenti bizottsági meghallgatásán átfogó reformokat és egy önálló gyermekvédelmi ombudsman intézményét ígérte. A mostani útmutatót azután tette közzé, hogy múlt csütörtökön a rendőrség nagyszabású akciót tartott a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató telephelyein, ahol öt embert gyanúsítottként hallgattak ki és egyet őrizetbe vettek. Az esetet követően a miniszter személyesen egyeztetett az intézmény vezetőivel a rendszer átvilágításának szükségességéről.

<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Ftisza.budapest.09oevk%2Fposts%2Fpfbid02adWDCUbaBaDpRQRcGWgPPuUr4WLkrsBm759W89wHTQuhkg8asBsBXLh4LPSoXpUil&show_text=true&width=500" width="500" height="565" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowfullscreen="true" allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share"></iframe>


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
A kulcsos gyerekek még tudták, amit a maiak már nem - és ennek felnőttként fizetik meg az árát
A 60-70-es évek kulcsos gyerekeinek önállósága olyan készségeket fejlesztett, mint a problémamegoldás és az önszabályozás. A mai gyerekkorból hiányzó tapasztalatok a felnőtt életben ütnek vissza.

Megosztom
Link másolása

A kulcs ott lógott a nyakukban – nemcsak a lakásajtóhoz, hanem a saját életükhöz is. Míg a hetvenes években a „majd megoldod” a mindennapok alapja volt, ma a szülői chatcsoportban már azelőtt megszerveződik a mentőakció, hogy a gyerek egyáltalán észrevenné, hogy otthon maradt a tornacucc.

A nagy kérdés, ami most már tudományos kutatások tucatjait is foglalkoztatja, hogy ezzel a nonstop készenléttel nem csinálunk-e magunknak egy sokkal nagyobb bajt, mint egy otthon felejtett uzsonna.

A helyzet ugyanis az, hogy miközben a városok veszélyesebbek, a forgalom nagyobb, és a hírek is zörnyűbbek lettek, valami más is megváltozott – írta a témát körbejáró cikkében a Dívány.hu is. A gyerekkori unalomra, erre a régen teljesen természetes állapotra ma már ott a digitális „pótlék”, a konfliktusokra pedig ott a szülő, aki egy telefonhívás után már rohan is igazságot tenni a homokozóban. És miközben a szándék a legjobb – védeni, óvni, segíteni –, a tudomány egyre hangosabban jelzi, hogy a túltolt gondoskodásnak ára van.

És itt jön a lényeg, a friss tudományos csavar. Egy idén megjelent, nagyszabású metaelemzés kimutatta, hogy a gyerek minden lépését kontrolláló, túlvédő nevelés és a serdülőkori szorongásos, depressziós tünetek között kicsi, de statisztikailag kőkeményen kimutatható kapcsolat van. A kutatók persze óvatosak: ez nem jelenti azt, hogy a túlféltés egyenesen depressziót okoz, de a minta gyanúsan következetes, több kultúrában is.

A hétköznapok nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy ha egy gyerek ritkán kap esélyt arra, hogy maga másszon ki a slamasztikából, akkor nehezebben épül fel benne az az alapélmény, hogy „képes rá”.

Ezt támasztja alá egy korábbi, szintén a témába vágó áttekintés is, amely a meleg, támogató szülői jelenlétet élesen elválasztja a túlkontrolláló viselkedéstől. Az üzenet az, hogy a kettő nem ugyanaz. Attól, hogy nem oldod meg a gyerek helyett a vitát a barátjával, még nem vagy rossz szülő. Sőt. A kutatások szerint éppen

az apró, mindennapi súrlódások – „most nem sikerült”, „ma nem én nyertem” – tanítják meg a gyereket a legfontosabb leckére: az önszabályozásra.

Arra, hogy képes megnyugodni, újratervezni és higgadtan segítséget kérni, ahelyett, hogy minden frusztrációnál azonnal a felnőtt mentőövért kapkodna.

És hogy mit lehet tenni? A válasz meglepően egyszerű: vissza kell engedni a játékba a vállalható kockázatot. A kutatók ma már nem a veszély szinonimájaként, hanem a fejlődés motorjaként tekintenek a kockázatosabb szabadtéri játékokra.

Felmászni arra a fára, ügyetlenkedni a társas kapcsolatokban, beverni a térdet, és közben megtanulni, hol a határ

– ezek mind-mind olyan tapasztalatok, amikkel a gyerekek többet nyernek, mint amennyit egy horzsolással veszítenek.

A lényeg az egyensúlyon van, azon, hogy a teljes burok helyett egy biztonságos, de kihívásokat is rejtő „gyakorlóterepet” biztosítsunk. Az életkornak megfelelő, apró önállósági lépések – egy egyedül teljesített út a boltba, egy önállóan megoldott konfliktus – építik azt a belső tartást, amire a kulcsos gyerek generációjának talán több jutott, nekünk pedig tudatosan kell visszaadnunk a gyerekeinknek.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
„Szinte tabu volt kutatni” – a tudósok elképesztő dolgokat állítanak a magzatokról
Dr. Joel Frohlich idegtudós szerint a tudat kutatása sokáig a filozófusok területe volt, de a modern technológia áttörést hozott. Az új módszerekkel már a magzatoknál is képesek kimutatni a mintázatfelismerést, ami a munkamemória egyik alapköve.

Megosztom
Link másolása

Hogy mikortól beszélhetünk egy ember esetében tudatról, tudatosságról, sokáig vita tárgya volt. Sőt. Tiltott zóna a neurológusoknak, ahogy azt Dr. Joel Frohlich idegtudós is elmondta. „Meglepően kevés kutatás folyt arról, hogy mikor kezdődik a tudat. A tudat sokáig a filozófusok hatáskörébe tartozott. Az idegtudományban szinte tabu volt kutatni, talán az utóbbi 10-20 évig” – nyilatkozta a BBC Science Focusnak.

De mostanra a technológia eljutott odáig, hogy már nem egyetlen, megfoghatatlan jelet keresnek, hanem egy egész jelzés-csomagot. A kutatók ezt „klaszter-alapú” megközelítésnek hívják, ami annyit tesz, hogy több apró jel – agyi aktivitás, ingerekre adott válasz, a figyelem jelei – együttes megléte alapján vonnak le következtetéseket. Frohlich szerint ugyanis egyetlen jelben nem lehet vakon megbízni, de ha több is egyszerre jelenik meg, az már elég gyanús.

„Ha a mini-jelek konvergenciáját látjuk, az elég jó mutatója annak, hogy a tudat éppen kialakulóban van.”

 

A leginkább elgondolkodtató az egészben, hogy a tudatosság egyes jelei már a méhen belül is kimutathatók. Az egyik ilyen jel a mintázatok felismerése. Képzeld el, hogy hallasz egy sorozatot: Bip-bip-bip-BÍP. Ezt ismételgetik, majd hirtelen jön egy Bip-bip-bip-bip. Ha feltűnik a változás, akkor a munkamemóriád működik, ami a tudat egyik jele. Nos, német kutatók ezt a hatást kimutatták a terhesség késői szakaszában lévő magzatoknál is.

Egy másik kísérletben pedig arcra emlékeztető fénypontokat vetítettek a terhes anyák hasára, és a magzatok a fejükkel, sőt, a szemükkel is követték a fényeket. Bár Frohlich szerint vita tárgya, hogy a magzat mit lát valójában. „Senki sem ért igazán egyet abban, hogy a magzat valami olyasmit lát-e, ami egy arcra hasonlít, vagy inkább csak egy fénypacát.”

És mielőtt bárki újranyitná az abortuszról szóló vitákat, a kutatók gyorsan lehűtötték a kedélyeket. Ezek a jelek ugyanis leginkább a harmadik trimeszterre jellemzőek, ami bőven a legális terhességmegszakítás időhatárán túl van.

Frohlich szerint az agy biológiai kapuja, a talamusz és az agykéreg közötti kapcsolat csak a 24-26. hét környékén épül ki.

„Addig nem igazán beszélhetünk valószínűsíthető tudatról – legalábbis abban a formában, ahogy mi ismerjük; tele a külvilágból érkező érzetekkel” – tette hozzá. Az újszülötteknél megfigyelt, nyugalmi állapotért felelős agyi hálózat (az úgynevezett alapértelmezett hálózati mód) is legfeljebb kezdetleges formában van jelen.

Az utóbbi időszakban egyébként is a méhen belüli folyamatok kerültek a fókuszba. A „korai tanulás” gondolatát például olyan könnyen emészthető kutatások erősítették, mint az, amelyik kimutatta, hogy az anya étrendje befolyásolja a gyerek későbbi ízlését, így akár már a méhen belül meg lehet szerettetni vele a zöldségeket. Egy másik tanulmány szerint pedig a klasszikus zene bizonyítottan nyugtatóan hat a magzatokra. Ezek a hírek mind azt jelzik, hogy a magzat egy aktív, a környezetére reagáló lény, ami tökéletesen előkészítette a terepet a mostani, a tudat korai jeleiről szóló tudományos vitának.

Via Sciencefocus


Megosztom
Link másolása