Szalai Kriszta kiemelkedő érzékkel és szenvedéllyel választja meg történeteit és karaktereit. Stílusa egyedülálló, emberi nyitottsága irigylésre méltó. Alkotásai maradandó nyomot hagynak a nézőkben, nincs ez másképp új projektjével sem. Április 21.-én Kiabálj címmel a Marczibányi téren egy színházi este keretében  14 ember meséli el traumatizált gyermekkorát és a legfontosabbat, hogyan tudott abból talpra állni.

- Az előadás teljesen független a magyar közélet eseményeitől. Egy éve kezdtem foglalkozni ezzel a projekttel, lehidaltam, amikor kiderült, hogy gyerekbántalmazás ügyben kegyelemet adtak egy bűnrészesnek. Ahogy egyre hangosabb lett a közvélemény, úgy egyre jobban féltem, hogy mi lesz, ha ez az ügy megzavarja a projektemet, ugyanis az április 21-i előadás célja, hogy az emberek merjenek beszélni arról, ami történt velük, és a személyes történeteiken keresztül gyógyítsanak másokat. Végül a közéleti események nem befolyásolták az ötletemet, sőt az emberek elkezdtek figyelni a gyerekbántalmazás témájára, aminek régóta itt volt az ideje.

Tehát ezt a programot nem a politikai botrány inspirálta, hanem valójában egy film, a Három óriásplakát Ebbing határában. Ez a film egy nőről szól, akinek megerőszakolták és megölték a lányát, az édesanya pedig küzd az igazáért, de a küzdelme idegesítővé válik a társadalom számára – érdemes megnézni a filmet. Ugyanis ez történik hazánkban is, aki előáll a történetével, újra bántalmazottá válik. Amikor napvilágra kerül egy gyerekbántalmazási ügy, akkor hirtelen mindenki felháborodik, de végül semmi sem történik. Ezért feladatunk, hogy megtanítsuk a gyerekeket arra, hogyan tudnak beszélni arról, ha bántalmazás áldozatai lettek. Vagyis nem csupán egy színházi előadásról van szó, hanem egy három részből álló programról. Elsősorban a zaklatás, abúzus és szexuális visszaélések témájában indítottunk el tanórai foglalkozásokat, amelyet április első hetében vittünk el az első iskolába, és terveim szerint folyamatosan fogjuk vinni újabb oktatási intézményékbe.

- Hogyan lehet megtanítani a gyerekeket arra, hogy bátran és nyíltan beszéljenek arról, amiről sokszor még a felnőttek sem tudnak?

- Az iskolai foglalkozások során tiszteletben tartjuk a gyerekek intim terét, nem teszünk fel nekik egyértelmű kérdéseket, helyette azt kérdezzük, tőlük: mit csinálnál, ha egy társadat bántalmaznák? Ezáltal

Volt iskola, ahol előzetesen kérték, hogy ne beszéljünk kifejezetten a szexuális bántalmazásról, mert az osztályban több áldozat is van. Az tanórai foglalkozások célja, hogy a gyerekek felismerjék, hogyan és kinek mondhatják el, ha bántalmazzák őket. Ezen kívül most a közelgő színházi előadásra koncentrálok, amelynek célja a bántalmazott felnőttek gyógyítása.

Szalai Kriszta estje megtörtént eseteket tár fel

- Civil emberek a színpadon, a téma: gyerekbántalmazás. Hogyan vetted rá az érintetteket, hogy újra feltépjék a régi sebeket?

- Nem kellett rávenni senkit, egyszerűen kiírtam Facebook-on, hogy érintett személyeket keresek, az emberek pedig önként vállalták, hogy megosztják velem a történeteiket. Végül olyan sokan jelentkeztek, hogy másfél órán belül összegyűlt egy estére való történet. Az előadásban tizennégy felnőtt történetét hallhatjuk, ők főleg civilek, de van köztük egy színésznő és két terapeuta is. A többségüket nem ismertem korábban, az említett színésznő viszont régi ismerősöm, megdöbbentő a története.

Illetve van, akinek alkoholisták voltak a szülei, így vált áldozattá. Nagyon érdekes volt, amikor ez a férfi elmesélte nekem, hogy ittak a szülei, majd hozzátette, hogy ez teljesen átlagos, mondván a legtöbb kisfiúval pontosan ugyanez történt gyerekkorában: az apja elvitte őt a kocsmába, ahol jól lerészegedett.

- Mi a helyzet a projekt harmadik részével?

- Mondatokat gyűjtök a gyerekektől arról, hogy mit üzennek a felnőtteknek, a fő kérdés, hogy mitől lehet biztonságos egy gyerek élete. Az üzeneteket gyereknap környékén szeretném kiplakátolni.

- A bántalmazásnak számos arca van. Egy előadás nem fog áttörő változást hozni, de sokat segíthet. Mit remélsz ettől a projekttől?

- Szeretnék elindítani egy változást, hogy a gyereknek nem hallgass a neve, a gyerek nem verve jó, az asszony nem verve jó. A gyereknek is van szava, az asszonynak is van szava. Végső soron pedig merjük kimondani, mi történt velünk, és ezzel másokat is bátorítsunk a megosztásra, a cselekvésre, a segítségkérésre.