10 színész, aki nemet mondott egy szerepre, aztán végignézte, ahogy másból legenda lesz
Néha egyetlen „igen” elég ahhoz, hogy a filmtörténelem egy alternatív univerzumban folytatódjon. Egy világban, ahol Will Smith a piros tablettát választja, Tom Selleck bajusza alatt mormolja, hogy „ennek a múzeumban a helye”, Al Pacino pedig lelövi Greedót.
Hollywoodban elég sok minden múlik azon, hogy valaki épp ráér-e, érti-e a forgatókönyvet, vagy van-e kedve hónapokra eltűnni Új-Zélandon. Néha egy szerep csak egy újabb ajánlatnak tűnik a sok közül, aztán pár év múlva már filmtörténeti hivatkozási pont, popkulturális mém, Oscar-díj, franchise, póló, akciófigura és örök bánat lesz belőle.
A színészek persze nem jósok. Egy csomó ikonikus film a maga idejében kockázatos, furcsa vagy egyszerűen érthetetlen projektnek tűnt. Aztán jött valaki más, elvállalta, és onnantól már nehéz volt elképzelni, hogy ugyanazt a szerepet valaha bárki más játszhatta volna.
Pedig majdnem.
1. Will Smith – Neo, Mátrix
Will Smithnek például a Wachowski tesók annyira elvont dolgokat meséltek a Mátrixról, hogy inkább bevállalta a tutinak tűnő, de végül hatalmasat bukó Wild Wild Westet. Később bevallotta, hogy a rendezők víziójából semmit nem fogott fel.
De nem Smith volt az egyetlen, akinek egy forgatókönyv egyszerűen nem állt össze
Persze ez az egész Mátrix, valljuk be, első hallásra tényleg nem feltétlenül hangzik úgy, mint egy biztos kasszasiker: számítógépes szimuláció, lassított lövedékek, napszemüveges filozófia, latexkabátos cyberpunk messiás. A szerep végül Keanu Reeveshez került, aki olyan természetességgel lett Neo, mintha eleve egy fekete ballonkabátban programozták volna be a kilencvenes évek végére.
abból az időből, amikor Hollywood még komolyan hitte, hogy a jövő kicsit zöldes árnyalatú lesz.
2. Emily Blunt – Fekete Özvegy, Marvel-univerzum
Persze nem mindig a művészi értetlenség a ludas, néha csak egy rohadt naptár áll a világhír útjába. Emily Bluntnak is egy másik meló miatt kellett passzolnia a Fekete Özvegyet, ami Scarlett Johanssonból csinált egy évtizedre Marvel-ikont.
A szerepet végül Scarlett Johansson kapta, aki több mint egy évtizeden át vitte a karaktert a Vasember-filmekből az Avengers-mozikon át egészen a saját filmig. Utólag már szinte furcsa elképzelni, hogy Fekete Özvegynek lehetett volna más arca is, de Hollywood pont ilyen: egy naptárütközés, és máris másé a szuperhősruha.
3. Tom Selleck – Indiana Jones, Az elveszett frigyláda fosztogatói
Tom Selleck volt az első választás Indiana Jones szerepére, ami utólag elég erős alternatív univerzumnak hangzik. Bajusz, kalap, ostor, régészet, kígyók: papíron akár működhetett is volna.
Sellecket ugyanis kötötte a Magnum, P.I., így nem mondhatott igent. A helyére Harrison Ford került, és innentől kezdve tulajdonképpen eldőlt, hogy az akció-kalandfilm egyik alapfigurája úgy fog kinézni, mint egy mogorva, elképesztően karizmatikus történelemtanár, aki bármikor képes lenne leütni valakit egy repülőtéren.
és bár Selleckből is lehetett volna érdekes Indy, ezt a szerepet ma már gyakorlatilag lehetetlen leválasztani Fordról.
4. Al Pacino – Han Solo, Star Wars
Al Pacino a Csillagok háborúja szkriptjét dobta vissza Will Smith-hez hasonló indokkal.
– nyilatkozta, így lett Harrison Ford a galaxis leglazább csempésze.
Al Pacinónak tehát felajánlották Han Solo szerepét, de nem igazán értette a forgatókönyvet. Ez azért valahol érthető:
Pacino végül nem kérte a szerepet, Harrison Ford viszont igen. És ezzel megkapta a filmtörténet egyik legmenőbb figuráját: a cinikus, laza, kissé önző, de persze a megfelelő pillanatban mindig visszaforduló Han Solót.
Valószínűleg sokkal intenzívebb, hangosabb és teljesen más energiájú. De sors végül Fordot választotta, és azóta nagyon reklamál senki.
5. John Travolta – Forrest Gump
John Travolta visszautasította Forrest Gump szerepét, amely végül Tom Hankshez került. Ez pedig Hanks pályájának egyik legfontosabb alakítása lett: Oscar-díj, idézhető mondatok, generációs siker, és egy film, amely a kilencvenes évek amerikai mozijának egyik nagy sikere lett.
De Forrest Gump azért mégis az a típusú szerep, amelyre utólag már mindenki úgy néz, mint egy kihagyott ziccerre. Tom Hanks viszont olyan szinten összenőtt a figurával, hogy ma már Travoltával elképzelni is inkább filmes gondolatkísérlet, mint valós lehetőség.
6. Matt Damon – Jake Sully, Avatar
Matt Damon pedig a filmtörténelem talán legnagyobb anyagi melléfogását hozta össze, amikor egy másik forgatás miatt visszadobta az Avatart, és ezzel lemaradt a filmprofit egy busás százalékáról is. Nem vállalta el Jake Sully szerepét az Avatarban, részben időzítési problémák miatt.
A szerepet végül Sam Worthington játszotta el, James Cameron filmje pedig minden idők egyik legnagyobb bevételű mozija lett. Damon később többször is viccelődött azon, hogy ezzel valószínűleg filmtörténeti léptékű összeget hagyott az asztalon. Azért ma már elképzelhetetlen lenne a szerep Matt Damonnal, egy fiatalabb srác sokkal jobban illet a történetbe.
7. Michelle Pfeiffer – Clarice Starling, A bárányok hallgatnak
Michelle Pfeiffernek is felajánlották Clarice Starling szerepét A bárányok hallgatnak-ban, de a film sötét, nyomasztó világa miatt végül nemet mondott. Nem nehéz megérteni: ez nem az a projekt, amely után az ember könnyedén hazamegy vacsorázni.
miért nem lett belőle Clarice Starling. Jodie Fosternek szerencsére nem voltak ilyen aggályai. A szerepet ő vállalta el, és ezzel a thriller műfajának egyik legerősebb női alakítását hozta létre. Clarice Starling egyszerre sebezhető, okos, feszült és elképesztően elszánt; Foster játéka pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a film ne csak egy sorozatgyilkosos thriller legyen, hanem Oscar-díjas klasszikus.
Pfeiffer döntése emberileg érthető, filmtörténetileg viszont Jodie Foster egyik legnagyobb lehetőségét nyitotta meg.
8. Sean Connery – Gandalf, A Gyűrűk Ura
A fantasy műfaj pedig Sean Connery-n fogott ki, aki a komplett Gyűrűk Urát nem tudta hova tenni, hiába ajánlották fel neki Gandalf szerepét.
Sean Connery tehát azért mondott nemet Gandalf szerepére, mert nem értette a történetet, és úgy általában a fantasy világa sem volt különösebben az ő terepe. Ha valaki nem érzi, mi a tétje egy gyűrűnek, egy varázslónak, egy hobbitnak és Mordornak, akkor tényleg nehéz három filmen át bölcsen nézni egy bot mögül.
A szerepet végül Ian McKellen kapta, aki olyan tökéletes Gandalf lett, hogy ma már a karakter szinte automatikusan az ő arcával, hangjával és tekintetével jelenik meg az ember fejében. McKellen alakítása egyszerre volt méltóságteljes, meleg, fanyar és félelmetes, amikor kellett.
Kivéve Connery bankszámláját, ha igazak a mesés honoráriumról és részesedésről szóló történetek.
9. Nicolas Cage – Aragorn, A Gyűrűk Ura
És van, amikor se a naptár, se a szkript nem számít, csak a magánélet. Nicolas Cage-nek egyszerűen nem érte meg, hogy évekre Új-Zélandra költözzön Aragorn szerepéért, távol a családjától, így Viggo Mortensen húzhatta elő a kardot.
Felajánlották neki Aragorn szerepét, de végül nemet mondott, mert nem akart hosszú évekre távol lenni a családjától a forgatás miatt. Viggo Mortensen aztán olyan természetességgel lett a száműzött királyból mítoszi hős, mintha tényleg valahol erdőkben, romok között és csatatereken nevelték volna fel.
Nicolas Cage Aragornként nyilván egészen más film lett volna. Valószínűleg több váratlan hangsúly, furcsább energia és kiszámíthatatlanabb jelenlét került volna a történetbe. De Középfölde végül Mortensent kapta, és a fantasyrajongók többsége ezt azóta sem bánja.
10. Gwyneth Paltrow – Rose, Titanic
Végül pedig ott a majdnem-helyzet, amikor a célegyenesben dől el, hogy mégsem te leszel az. Gwyneth Paltrow nevét komolyan fontolgatták a Titanic Rose-ának szerepére, de a befutó végül Kate Winslet lett, aki egy globális fenomén főszerepében vált felejthetetlenné.
Gwyneth Paltrow neve is felmerült Rose szerepére a Titanic-ban, mielőtt Kate Winslet végül megkapta volna a lehetőséget.
Winslet alakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Rose ne csak egy kosztümös melodráma gazdag lányfigurája legyen, hanem egy egész generáció emlékezetébe beégő karakter. Paltrow valószínűleg másféle Rose-t hozott volna, de Winslet annyira erősen kapcsolódott össze a filmmel, hogy utólag már ez is azon hollywoodi „mi lett volna, ha” történetek közé tartozik, amelyeknél a végén mindig ugyanoda jutunk: néha a visszautasított szerep nem elveszett lehetőség, hanem valaki más életének nagy fordulópontja.
Hollywood tele van ilyen döntésekkel.
Aztán jön a bemutató, a kasszasiker, az Oscar, a kultusz, és utólag már minden magától értetődőnek tűnik.
Pedig ezek a legendás alakítások sokszor nem azon múltak, hogy valakit elsőre kiválasztottak. Hanem azon, hogy valaki más előtte nemet mondott.
Via Aol.com
