Vannak slágerek, melyekről szeretnénk tudni, miről szólnak, mi vagy ki adta hozzájuk az ihletet, de ha ezek kiderülnek, utólag azt gondoljuk, kifejezetten jót tett nekik a balladai homály.

És természetesen vannak olyanok is, amik vicces vagy megható, pikáns vagy szomorú plusz tartalmukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy egy-egy számot még jobban megszeressünk.

Az alábbi felsorolásban ilyet is, olyat is találunk.

Bedezodorozott álmok - Smells Like Teen Spirit

Az X generáció himnuszának is kikiáltott Nirvana-nóta címének jelentésére mindenkinek van egy kamaszosan lázadó költői képe.

Kurt Cubain-nek is volt egy.

A címet (pontosabban a mondatot: Kurt Smells Like Teen Spirit) egyébként a girlpower punk rockzenekar, a Bikini Kill énekesnője, Kurt jó barátja írta fel ittas állapotában a falára.

Ebből a szemszögből valóban hízelgőnek tűnhetett a sajátos graffiti, pedig az énekes ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. A mondat ugyanis egy akkori dezodor márkanév, a Teen Spirit illatára utalt, amiről az énekesnő, Kathleen Hanna jól tudta, hogy a dobosuk, Tobi Vail használja.

De, mint már említettük, Kurt ezzel nem volt tisztában.

Az énekes végül egy évvel később szakított Tobi Vail-lel, majd megírta a dalt, aminek a címéről milliók gondolták ugyanazt, mint ő: hogy egy csodálatosan eltalált metaforája a fiatalság megfoghatatlan, lázadó szellemiségének.

Ez a Mária nem az a Mária - Let It Be

A Beatles egyik leglíraibb dalának „Mother Mary”-jéről az emberek többsége úgy gondolja, hogy nem lehet más, csakis Szűz Mária, Jézus anyja, hiszen a szöveg egésze a szeretetteljes elengedésről, megbékélésről, sötét időkben előtörő fénysugárról szól. A költő - jelen esetben Paul McCartney - a dal születésének idején életének nem éppen a legbékésebb időszakát élte: a zenekar felbomlóban volt, sokat éjszakázott, ivott, drogozott.

Arra kérte, ne tépelődjön a dolgokon, hagyja, hogy azok maguktól megoldódjanak.

Paul másnap megírta a dalt, az pedig, miután megadta a kegyelemdöfést a zenekarnak (Lennon gyűlölte, túlságosan egyszemélyesnek, Beatles-mentes McCartney dalnak érezte), elindult meghódítani minden elkeseredett ember szívét.

Én és a csajom 69-es pózban- Summer of ’69

Bryan Adams itthon alapvetően lírai nótáiról híres, a Summer of ’69 talán az egyetlen zúzósabb száma, ami viszont akkora klasszikus, nem telik el nap, hogy ne játszanának a hazai rádiók. A szöveg könnyen érthető, a cím azonban rendre megihleti a hallgatókat és a riportereket: miért ’69 nyara? Mi történt ’69-ben?

A választ már rég megadta a két szerző, Adams és Jim Vallance. Utóbbi értelmezésében ez csak egy évszám, a lényeg a nosztalgián, a nyári élményeken, a visszaemlékezésen van. Azt azonban ő is elismerte, hogy amikor annak idején a demót készítették,

„Nem akarok Bryan nevében beszélni. Ketten írtuk a dalt… Lehet, hogy ő valami teljesen másra gondolt… de én arra a csodálatos nyárra gondoltam, amikor 17 éves lettem”- mondta Vallance.

Az a szép az egészben, hogy a két értelmezés egyáltalán nem zárja ki egymást.

Dél-Detroit, a mesebeli városrész - Don't Stop Believin'

A hazai rádiók által újra felkapott Journey szám, az 1981-ben született Don't Stop Believin' szép karriert futott be: a 2014-ig a legtöbb bevételt hozó letöltött szám többek között szerepelt a Maffiózók-ban, a Glee-ben vagy Will Ferrel és Jimmy Fallon eme közös produkciójában.

Jonathan Cain, a Journey billentyűse a 70-es években a dalban megénekelt fiúhoz hasonlóan fogta magát, és Chicago-ból Los Angeles-be költözött, hogy kövesse az álmait. Persze a tündérmese nem indult be azonnal, sokat kellett kölcsönkérnie, főleg a szüleitől, és amikor egyszer a kutyáját elütötték és nem tudta kifizetni az állatorvos díját, újra hozzájuk fordult.

Elkeseredésében megkérdezte az apját, mit gondol, nem kellene-e abbahagynia ezt az egészet és hazaköltöznie. Az apja bíztatta, ne adja fel az álmait, tartson ki és sose hagyjon fel a hittel, hogy sikerülhet elérnie, amit szeretne.

Egy évtizeddel később, akkor már a Journey énekeseként újra elővette a füzetkét, mert szükségük volt még egy dalra az aktuális albumhoz, majd pikkpakk megírták ezt az útkeresős balladát.

Van azonban a dalban valami, amiről sokan nem sejtik, hogy a történethez hasonlóan csak kitaláció: ez dél-Detroit.

„Csak egy városi fiú, aki dél-Detroit-ban született és nőtt fel”

De akkor miért lett a megénekelt városi fiú dél-detroiti?

„Végigfuttattam a szöveget fonetikai szempontból keleti, nyugati és északi változattal is, de semmi sem hangzott olyan jól vagy érzelmileg helyesnek számomra, mint dél-Detroit” - mondta Steve Perry egy interjúban.

Szerencsére a rajongók nem a földrajzi hitelessége, hanem az megidézett életérzés miatt szeretik a számot.

Vidám iskolai lövödözés - Pumped Up Kicks

Adott egy kellemes hangulatú nóta, ami lehetne egy mentes citromos sör reklámjának aláfestő zenéje vagy csak egyszerűen a strandbüfék kedvenc nyári slágere.

A zenéje alapján.

A szövege ugyanis a dallammal ellentétben egyáltalán nem olyan kedvesen hipsteres indie-limonádé.

A 2010-ben megjelent szám a Foster The People együttes debütáló slágere ugyanis egy magányos, mentális problémákkal küzdő gyerek szemszögéből leírt iskolai lövöldözésről szól.

A dallammal szöges ellentétbe álló, az átlag pop slágerek témáitól egészen távol álló dalszöveg egyébként úgy született, hogy Fostert aggasztani kezdte az akkortájt publikálásra került számos felmérés a kamaszok mentális betegségeinek ugrásszerű tendenciájáról.

„Megijedtem, hogy hová vezet a minta, ha nem kezdünk változtatni azon, ahogyan a következő generációt neveljük”

A dal megírásával Foster arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy ezek a borzalmas események mindig a szerető és elfogadó környezet, a figyelem és a megértés hiányából fakadnak, és beszélni kell róluk.

Négy sor a hallhatatlanságért-Csönded vagyok

Bereményi Géza Cseh Tamás alkotótársaként több száz dalt írt, amibe kettejükön kívül nem nagyon volt beleszólása senkinek.

Egyik leghíresebb daluknak, a Csönded vagyok címűnek azonban volt egy harmadik szerzőtársa is.

Kadarkai Endre műsorának vendégeként 2022-ben mesélt erről.

A történet szerint Bereményi egyszer kapott egy levelet egy házaspártól, akik fél évvel azelőtt veszítették el 17 éves fiukat, akinek utolsó kívánsága az volt, hogy küldjék el Bereményinek azt a pár sort, amit írt.

A papíron pedig a következő állt:

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked:

vártál ha magadról szép éneket,

dicsérő éneked én nem leszek,

mi más is lehetnék, csak csönd neked.

Több nem volt a levélben, sem felkérés, sem utalás, semmi. A dalszerző végül egyfajta párbeszédet készített a kapott szövegre, amire Cseh Tamás pillanatok alatt megírta a máig népszerű művet.

„A legtöbb ember ezt hallgatja. Szerintem ugyanúgy nem tudják, mitől kell hallgatniuk, mint ahogy én sem tudom, hogy miért, és így tovább” – mondta, hozzátéve: „ez a jó benne, ez a gyönyörű benne, hogy a fene sem tudja”.

A zene, az kell, a szöveg viszont nem mindig

A zene univerzális nyelvének köszönhetően egy fülbemászó dallam akkor is meg tudja érinteni az ember lelkét, ha a dal szövegéből egy kukkot sem ért.

A mai fordítóprogramok persze végérvényesen áthidalták a nyelvtudás hiányának problémáját (legalábbis ezen a szinten), és pár gombnyomást követően ma már bármilyen nyelvű dal szövegét megérthetjük, ha szeretnénk.

Ha pedig tovább mennénk, a legtöbb sláger születésének legendás vagy kevésbé legendás körülményeiről is sok helyen olvashatunk az interneten, a kérdés csak az, jót tesz-e az adott slágernek és nekünk, ha túl mélyre megyünk a backstage-ben…