FONTOS
A Rovatból

„Szeretetből döntöttem úgy, hogy meghaljon, mégsem bocsátom meg magamnak soha”

'A doktornő odanyújtotta a bankkártyaterminált, hogy lehúzzam a kutyám halálának az árát.'
Sassy - sassy.hu
2022. február 21.


Megosztom
Link másolása

Családtag volt. Tudtuk, minden kutyatulajdonos tudja, hogy az ideje véges, és jóval rövidebb, mint a miénk, de meg se fordult a fejünkben, hogy milyen lehet nélküle.

Aztán megvastagodott a jobb hátsó combja. Gyanús vastagodás volt, először vizenyőnek hittük, kivittük az állatklinikára. Megröntgenezték, és egy szenvtelen hangú orvos közölte: szarkóma, a legagresszívabb ráktípus. Soha nem felejtem el a szavait: “Ez maximum két hónap, meg öreg is már, ha az enyém lenne, elaltatnám.” Nekünk ez eszünkbe se jutott. Műtétekkel, gyógyszerekkel, állandó orvosi kontrollal, immunerősítőkkel még adtunk neki bő másfél évet. Minőségi évet, mert jól elvolt, kicsit bicegősen, de elszimatolgatott a parkban, jó étvággyal evett, vidáman csaholt a környék ismerős kutyáira, hatalmas, barna szemei tele voltak élettel.

A halál úgy jött el érte, mint egy besurranó tolvaj. Alattomosan, szinte észrevétlenül, és döbbenetes gyorsasággal.

Egy nap anyám felhívott a munkában, hogy szerinte baj van, a kutya lába hirtelen iszonyatosan feldagadt, alig bír menni. Felpörögtek az események: szombat reggelre már csak ide-oda feküdt, nem találta a helyét, minden mozdulatra nyögött. Semmilyen fájdalomcsillapító nem használt. Felhívtam az állatorvosunkat, és hétfőre megbeszéltük az altatást.

De a rák beindult, és óráról órára, a szemünk előtt taszította a kutyát egyre siralmasabb állapotba. Aznap estére már vér jött a fenekéből, hányt, és a mindig fegyelmezett, alig nyikkanó állat minden lélegzetnél nyögött. Ahogy mostuk fel a padlót, anyámmal összenéztünk. Egyetlen pillantással hoztuk meg a döntést. Felhívtam az éjjel-nappali állatklinikát, ahol többször is műtötték, kezelték, és az öcsémmel beraktuk Jamie-t a kocsiba. Szegényt alig tudtuk kicsalogatni a kedvenc helyéről, az étkezősarokból, talán azt hitte, büntetni akarjuk, hogy bepiszkított – soha nem tettük – vagy csak tudta, mire készülünk. A kocsi előtt, a füvön még nagy nehezen pisilt egy utolsót.

Ami ezután következett, arra mindig úgy fogok visszaemlékezni, mint életem egyik legszörnyűbb pár órájára. Ültem a kutyánkkal a kocsi hátsó ülésén, öleltem a nyakát. “Jól van, jól van” – duruzsoltam a fülébe, miközben tudtam, hogy a biztos halálba viszem. A klinika várójában már csak megadóan feküdt a padlón. Néha rám emelte azt a nagy szemét, és erőtlenül megcsóválta a farkát.

“Szerinted tudja?” – kérdeztem az öcsémet, aki falfehéren, mozdulatlanul állt mellettünk. “Persze. Csak nézz rá. Látod, hogy nem remeg? Itt azelőtt mindig remegett”. Tényleg. A dokiknál mindig, mindenhol remegett, most nem. Már nem félt.

Majdnem egy órát kellett várnunk – éjszakai ügyelet volt, és nagyüzem, sorban hozták a beteg kutyákat, cicákat – és én nem tudtam, siettessem, vagy lassítsam azt az egy órát. Egyszerre akartam mindkettőt. Aztán kijött egy műtőssegéd, egy fiatal férfi. Az öcsémmel felsegítették a kutyát, és bevitték a vizsgálóba, az asztalra. A filigrán, barna doktornő már ismerte, talán műtötte is, csak ránézett a lábára: “Ez nagyon csúnya.” Én tanácstalanul csak annyit mondtam: “És már orrán-száján jön minden...” Hallgattunk, aztán a doktornő rátette a kezét Jamie nagy, busa fejére: “Akkor engedjük el.”

Tíz percig tartott az egész. Mivel már nem volt recepció, a doktornő kiállította a számlát, és odanyújtotta a bankkártyaterminált, hogy lehúzzam az altatás árát. A helyzet abszurd volt, de olyankor ez már mindegy. Gépiesen beütöttem a PIN-kódot. Két injekciót készítettek elő, ez a rutin. Egy sima altatót – és a másikat. Öcsémmel mondtuk, hogy mi csak azt szeretnénk megvárni, amíg elalszik. Ahogy a doktornő beszúrta a mellső mancsába a kanült, hárman öleltük a kutyát. Hátulról a műtőssegéd – mindig hálás leszek neki ezért –, a derekát az öcsém, akinek ömlöttek a könnyei, pedig nem sírós, a fejét pedig én. “Jó utat. Nagyon szeretünk” – ezt ismételgettem, és persze én is zokogtam, némán. Fél perc alatt elaludt, letette a fejét a doktornő tenyerébe. A vizsgálóban vágni lehetett a csöndet.

“Már nem érzékeli önöket” – mondta halkan a doktornő, de nem mozdult, nem siettetett. Az öcsémmel bólintottunk. Még egyszer végigsimítottunk a kutya elnyugvó testén, aztán eljöttünk. Otthagytunk az asztalon 13 évnyi darabot a lelkünkből.

Nem azért írtam ezt le, hogy sajnálatot váltsak ki. Ez a gyász a miénk volt, másnak meg más jut. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok gazda átesik, vagy át fog esni ezen. Jamie a méretéhez képest a legvégső kutyakort érte meg. Szép élete volt, mindent megtettünk érte, amit lehetett, és a végén tényleg a kínhaláltól kíméltük meg. Felelős döntés volt, szeretetből tettük.

De most, hogy mindezt átéltem, már tudom: az állateutanázia – és általában az eutanázia – sokkal bonyolultabb és nehezebb dolog annál, mint ahogy azt az elméleti viták szintjén hisszük. Mert akárhogy is magyarázzuk, szépítjük, igazoljuk: elvenni annak az életét, akit szeretsz, a világ egyik legszörnyűbb döntése. És én, személy szerint úgy élem meg, hogy talán nem is volt jogom hozzá. Mert nem én vagyok az isten, és nem én vagyok a természet. Élet-halál fölött csak ők rendelkezhetnek. A legutolsó percig.

Igen, az eszem tudja, hogy így kellett tennem, de a szívemben azóta is nap mint nap egy mondat zakatol: “Bocsáss meg.” És elképzelem a kutyánkat, amint valahol a fenti vadászmezőkön csatangol, fenyőtobozokat kerget, hegyezi a fülét, újra fiatal és élettel teli, és amikor néha lenéz rám, a méla, nagy, barna szemeivel azt mondja: “Nyugi. Nem haragszom. Jó volt veletek.”

A címkép illusztráció: Pixabay


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Vigyázat! Az Európa-szerte kapható összes tonhalkonzerv hatalmas egészségügyi kockázatot jelenthet!
150 mintából 148 bizonyult egészségre ártalmasnak. Mondjuk, mi a probléma velük.

Megosztom
Link másolása

Figyelmeztetést adtak ki a tonhalkonzervekkel kapcsolatban, amelyek egy olyan anyagot tartalmazhatnak, ami „óriási közegészségügyi kockázatot” jelenthet.

150 Európában véletlenszerűen tesztelt konzervből 148-ban higanyt találtak, amely bizonyos ráktípusokkal is összefüggésbe hozható.

A termékek több mint fele meghaladta az EU-ban engedélyezett 1 mg/kg határértéket.

A toxikus fém különösen veszélyes lehet várandós nőkre, mert károsíthatja a magzati agy fejlődését és tüdőkárosodást okozhat.

Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország tonhalkonzervjeit is megvizsgálták; Párizsban egy konzervben például rekordmagas, 3,9 mg/kg higanyszintet mértek.

A Bloom a Foodwatch France-szal közösen végezte a kutatást, és sürgős felhívást intézett a kormányokhoz az eredmények alapján. Felszólították az országokat, hogy „aktiváljanak egy védelmi záradékot” a 0,3 mg/kg feletti termékek értékesítésének megakadályozására.

Emellett kérték, hogy minden tonhalkonzervet távolítsanak el az iskolai menzákról, bölcsődékből, szülészetekről, kórházakból és idősotthonokból.

Karine Jacquemart, a Foodwatch France vezetője hozzátette:

„Ami végül a tányérunkon landol, egy óriási közegészségügyi kockázat, amelyet nem vesznek elég komolyan.

Nem adjuk fel, amíg nem lesz egy szigorúbb európai szabvány.”

Egy átlagos európai évente körülbelül 25 tonhalkonzervet fogyaszt, ami jelentős higanykitettséget jelenthet.

A higany különböző emberi és természetes forrásokból, például szén égetésével kerül a légkörbe. A higany mintegy 80%-a az óceánba jut, ahol a tengeri élőlények fogyasztják el. A tápláléklánc csúcsán végül olyan ragadozókban halmozódik fel, mint a tonhal.

A magas higanyszint kevésbé ismert hatásai közé tartozik a látás, a vesék és az idegrendszer károsodása is.

Patkányokon és egereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy a higany fogyasztása különböző daganatokat is kiválthat - írja a The Sun.

A higanymérgezés különösen azok körében okoz aggodalmat, akik évek óta nagy mennyiségnek vannak kitéve.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Mi történik valójában, amikor leállsz az Ozempic-kel? Itt a válasz!
A gyógyszer lehet, hogy csodát ígér, de a valóságban sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Megosztom
Link másolása

Egyre több ember szedi az Ozempic és Wegovy fogyókúrás gyógyszereket, amelyek csodát ígérnek: gyors és látványos súlycsökkenést. De vajon mi történik, ha valaki leáll velük? A válasz: semmi jó. Egy friss tanulmány szerint a gyógyszerek abbahagyása után a páciensek többsége visszahízza a leadott súly kétharmadát, ráadásul romlik az egészségük.

Veszélyes játék a kilókkal

A gyógyszerek hatóanyaga, a semaglutid, a kutatók szerint ugyan látványosan segít a fogyásban, de

ha valaki leáll vele, emelkedik a vérnyomása és a koleszterinszintje, és megnő a szívroham vagy stroke kockázata.

Nem véletlen, hogy az orvosok egyre többet vitatkoznak arról, érdemes-e egyáltalán elkezdeni ezt a kezelést, ha az abbahagyása ilyen súlyos következményekkel járhat.

Mennyibe kerül ez a „csoda”?

Az Ozempic és Wegovy nem olcsó mulatság: ha a társadalombiztosító nem állja a költségeket, Amerikában havi 1000 dollárba is kerülhet, és ezt sokan egyszerűen nem engedhetik meg maguknak hosszú távon. Nem csoda, hogy az emberek 71%-a már az első évben abbahagyja a szedését, gyakran azért, mert elérte a célját, vagy nem bírta a mellékhatásokat vagy a költségeket.

Csak az ár a gond?

Nem csak az. A semaglutid szedése alatt is jelentettek már komoly mellékhatásokat, például

súlyos hányingert, hányást, sőt öngyilkos gondolatokat is.

Mégis, a gyógyszer forradalmasította az elhízás kezelését: 2023-ban körülbelül 5 millió embernek írták fel, és ezek 40%-a nem is cukorbetegség, hanem kifejezetten fogyás miatt kezdte el szedni.

Életre szóló kezelés?

A kutatók szerint, ha valaki hosszú távon meg akarja tartani a gyógyszerrel elért eredményeket, lehet, hogy egész életében szednie kellene. De vajon megéri ez az áldozat?

Az orvosok és a páciensek most azon vitáznak, hogy a gyógyszer valóban megoldás-e az elhízás problémájára, vagy csak egy újabb drága divat.

Az Ozempic és Wegovy lehet, hogy csodát ígér, de a valóságban sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Az biztos, hogy nem szabad félvállról venni, és mindenkinek alaposan át kell gondolnia, mit vállal, mielőtt belevág ebbe a kezelésbe.

Via Daily Mail.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Te, aki röhögő fejet teszel mások halálhíre vagy tragédiák híre alá, áruld már el, mi ilyen „vicces”
Nem érzed, hogy gáz, amit művelsz? Nem tudod, hol a határ? Akkor én most elmondom.

Megosztom
Link másolása

Gyakran futok bele a közösségi oldalakon egy érthetetlen és ijesztő jelenségbe.

Nem csak nekem tűnt fel, és nem csak engem háborít fel.

Vannak, akik Facebookon mások halálhíre, tragédiákról, katasztrófákról, balesetekről szóló hírek alá röhögő fejet tesznek. akkor is, ha gyerekek haláláról van szó.

Sőt.

Akad, aki e hírek alatt poénkodni szokott.

Most ezekhez az emberekhez szólok.

Nem szégyellitek magatokat? Nem tanultatok illemet? Egy csepp emberség, tisztesség, empátia sem szorult belétek? Amúgy is, áruljátok már el, mégis mi ilyen "vicces" a tragédiákban?

Ha ne adj' Isten a ti családotokkal történne baj, nektek hogy esne, ha azon röhögnének mások? Ha azon poénkodnának? Ha kommentekben osztanák rólatok az észt és az idióta mémeket?

Felfogjátok egyáltalán, mennyire gáz, amit műveltek? És senki sincsen a környezetetekben aki rátok szólna, hogy mennyire bunkók vagytok?

Ha eddig senki nem szólt, akkor én most megteszem. Ti pedig kérlek, tegyétek már meg, hogy inkább nem reagáltok semmilyen módon ezekre a hírekre, ha képtelenek vagytok az empátiára.

És kérlek, tartsátok be az egyik közösségi aranyszabályt: ha nem tudsz segíteni, akkor legalább ne árts.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Ez a 3 szokatlan figyelmeztető jel egy héttel is megelőzheti a stroke-ot!
A stroke világnapja jó ok arra, hogy arról beszéljünk, amiről senki nem szeret.

Megosztom
Link másolása

A stroke életveszélyes állapot, de vannak figyelmeztető jelek, amelyek hetekkel korábban megjelenhetnek, és a gyors közbelépés segíthet elkerülni a szélütést. Egy The Lancet-ben megjelent kutatás szerint a stroke-ok túlnyomó része elkerülhető.

A stroke egy életveszélyes roham, amely akkor következik be, amikor az agy egy részének vérellátása megszakad.

Magyarországon évente közel 30 000 ember kap stroke-ot, és sokan közülük maradandó fogyatékossággal élnek tovább.

A stroke kockázata 55 év felett minden évtizedben megduplázódik, így idősebb korban különösen fontos a figyelmeztető jelek észrevétele.

A figyelmeztető jelek, amelyekre figyelj:

1. „Fura érzés”

Sokan „kis stroke”-ként vagy „figyelmeztető stroke”-ként emlegetik ezt az állapotot, amely orvosilag átmeneti ischaemiás rohamként (TIA) ismert.

Ez egy átmeneti érelzáródás, amely átmeneti tüneteket, például arcgyengeséget, karzsibbadást vagy zavart beszédet okozhat.

A TIA nem okoz maradandó agykárosodást, de azok, akik átélnek egy TIA-t, gyakran később teljes stroke-ot is kapnak. Magyarországon évente mintegy 10 000 embernél fordul elő TIA, és minden tizenkettedik érintett súlyosabb stroke-ot kap egy héten belül.

2. Brutál fejfájás

A fejfájás legtöbbször ártalmatlan, de bizonyos esetekben a stroke előjele is lehet. Egy 2020-as, a The Journal of Headache and Pain folyóiratban megjelent tanulmány szerint bizonyos esetekben fejfájás léphet fel akár egy héttel a stroke előtt.

550 stroke-ot szenvedett felnőtt vizsgálata során a kutatók azt találták, hogy az esetek 14,7%-ában fejfájás előzte meg a szélütést, amit „előjelző fejfájásnak” neveztek el.

A fejfájás típusait vizsgálva kiderült, hogy az esetek közel felében tenziós fejfájásról volt szó, egyharmaduk migrénes fejfájást tapasztalt, néhányan pedig hirtelen, robbanásszerű fájdalmat éltek át.

A fejfájások gyakran addig tartottak, amíg a stroke tünetei meg nem jelentek, bár néhány esetben a fájdalom néhány óra alatt elmúlt.

A kutatók arra a következtetésre jutottak: „Az ilyen fejfájások hirtelen megjelenése figyelmeztető jel lehet.”

3. Ijesztő szívritmuszavarok

A pitvarfibrilláció, az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, ötszörösére növeli a stroke kockázatát. Ismerjük meg a saját pulzusunkat, hogy időben észrevegyük a rendellenességeket! A normál pulzus 60 és 100 ütés percenként, de pitvarfibrilláció esetén ez akár 140-re is felmehet. Ha szokatlan szabálytalanságot érzékelünk, forduljunk orvoshoz!

Hogyan ismerjük fel a stroke jeleit?

- Arc – Ha az egyik oldal lefittyed vagy zsibbad, kérjük meg az illetőt, hogy mosolyogjon. Ha nem szimmetrikus, sürgős orvosi segítségre lehet szükség.

- Kar – Kérjük meg a személyt, hogy emelje fel mindkét karját. Ha az egyik kar lefelé süllyed, hívjunk segítséget.

- Beszéd – Ha a beszéd zavart vagy összefolyó, az stroke-ra utalhat.

- Idő – Ha ezeket a jeleket észleljük, késlekedés nélkül hívjuk a mentőket (Magyarországon a 112-t).

Mi okozhat stroke-ot, és hogyan lehet megelőzni?

Az ischaemiás stroke, a leggyakoribb típus, egy olyan vérrög miatt alakul ki, amely elzárja az agy vérellátását. Az artériák természetesen szűkülhetnek az életkor előrehaladtával, de bizonyos tényezők – például

a dohányzás, az elhízás, az alkohol, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a cukorbetegség – felgyorsíthatják ezt a folyamatot.

A ritkább a vérzéses stroke, amely az agyban bekövetkező vérzéssel jár, ezt gyakran a magas vérnyomás okozza.

A stroke kockázatának csökkentése

A dohányzás mellőzése, az egészséges testsúly megőrzése, a vérnyomás és a koleszterinszint rendszeres ellenőrzése, valamint az alkohol mérséklése mind segíthet a stroke megelőzésében.


Megosztom
Link másolása