3 évesen, fehér ruhában, babával a kezében adták feleségül a 68 éves szektavezérhez: Serena Kelly 18 évesen menekült el
Háromévesen fehér, puffos ujjú ruhát viselt, és egy babát szorongatott a kezében, amikor „feleségül adták” a nála 65 évvel idősebb szektavezérhez.
A közösség hatalmas megtiszteltetésként ünnepelte az eseményt, a kislány pedig egy ritka ajándéknak örült egy olyan világban, ahol játékot szinte sosem kapott.
Ahhoz, hogy megértsük, miként válhat egy kisgyerek „menyasszonnyá”, látnunk kell, hogyan fordította ki a valóságot a szekta sajátos nyelvezete. A David Berg által alapított csoport központi tétele szerint Isten egyenlő a szeretettel, a szeretet pedig a testiséggel, ezért annak nincsenek életkori vagy rokonsági korlátai. Az ideológiával pedig a tagok a legkegyetlenebb tetteiket is igazolták.
Berg, a kultusz prófétája és vezetője először az idősebb nővérét szemelte ki magának, de amikor megtudta, hogy édesanyjuk ismét gyermeket vár, Serenát is „befogadta”. A kislány életútját már az anyaméhben kijelölték: a szervezet kiadványaiban akarták bemutatni a „helyes” nevelés mintapéldájaként, hogy megmutassák a követőknek, mi minden lehetséges.
Erről a nő azt mondta:
A szertartás azonban nem egy lezárt esemény volt, hanem a módszeres visszaélések intézményes kapuja.
A mindennapok részévé vált a szexuális zaklatás, amelyet a közösség teljesen ártalmatlannak állított be.
– mondta a Cults to Consciousness podcastban.
„Leginkább az ágyában történt, tapogatott és fogdosott, szerencsére ennél tovább sosem ment, mivel még csak hároméves voltam” A környezet is a szexualitásról szólt: a ház körül nők készítettek sztriptízvideókat, a gyűléseken pedig tizenéves gyerekek vetkőztek a tapsoló felnőttek előtt. „Mindig is rémisztő volt számomra, mert tudtam, hogy egyszer majd nekem is ugyanezeket a dolgokat kell csinálnom.”
Hatéves korában, 1989-ben Brazíliába szállították, és soha többé nem látta a szektavezért. A megpróbáltatásai azonban nem értek véget.
Amikor David Berg 1994-ben meghalt, helyét felesége, Karen Zerby vette át, de a rendszer alapjai nem változtak. Serena a következő éveket különböző közép- és dél-amerikai országokban töltötte.
A kilépés pillanatával nem ért véget a története, csak újabb megpróbáltatások következtek.
„Megpróbáltam rájönni, hogyan építsek fel egy életet. Szükségem volt autóra, találnom kellett egy lakhelyet. Azt sem tudtam, mi az a bankszámla” – mondta a The Sun bulvárlapnak. Idővel azonban sikerült talpra állnia: 2013-ban beiratkozott az austini egyetemre, ahol vállalati kommunikációt tanult, ma pedig egy játékfejlesztő cégnél dolgozik.
Amikor a múltjáról beszél, igyekszik a negatívumok helyett a tapasztalatokból származó előnyökre fókuszálni. „Nem úgy ébredek fel, hogy azokra a szörnyű dolgokra gondolok, amik velem történtek. Hálásan ébredek, hogy három nyelven beszélek, hogy 42 országban jártam, hogy tíz országban éltem hosszabb ideig, és hogy csodálatos a világnézetem. És sokkal több empátiával és megértéssel fordulok mások felé a különböző helyzetekben és kultúrákban, mert így nőttem fel.”
