Néhány dolog, amit a magas intelligenciájú emberek ki nem állhatnak, az alacsonyabb IQ-júak pedig imádnak
A többség gyakran vágyik arra, hogy hasonló szellemi képességekkel rendelkezzen, mint a magas IQ-jú emberek. Ők pedig sokszor olyan dolgoktól szenvednek, amiket mások kifejezetten élveznek.
Veled is előfordult már, hogy csak pár percre mentél fel a TikTokra vagy az Instára, de végül órákat töltöttél ott? A jelenség annyira általános, hogy kutatók és újságírók is vizsgálni kezdték, pontosan mi történik az agyunkkal a végtelenített görgetés közben. A Washington Post tavaly októberi, 1100 felhasználó 15 millió videós naplóját elemző vizsgálata szerint a kezdő felhasználók napi nézési ideje néhány hónap alatt átlagosan 30 percről több mint 70 percre nőtt, míg a legaktívabbak akár napi négy órát is az alkalmazásban töltöttek.
A friss tudományos eredmények azonban ennél jóval árnyaltabb képet festenek. Egy 2024-es kísérlet például kimutatta,
Egy másik, idei egyetemi kutatás pedig szemmozgáskövetéssel igazolta, hogy már öt percnyi TikTok-görgetés után a hallgatók kevésbé tudtak fókuszálni egy hosszabb szöveg elolvasására.
A hosszú távú hatások sem megnyugtatóak. Serdülőknél a közösségi média gyakori ellenőrzése az agy jutalomközpontjának fokozott érzékenységével társult, ami az idegrendszer fejlődésére is hatással lehet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem minden képernyőidő egyforma, és a hatások sem mindenkinél azonosak. Egy sokat hivatkozott kutatás például kimutatta, hogy extrém koraszülött gyerekeknél a napi két óránál több képernyőidő alacsonyabb IQ-val és gyengébb végrehajtó funkciókkal – például tervezési és problémamegoldó képességekkel – járt együtt, de ez az eredmény egy speciális, sérülékeny csoportra vonatkozik, és nem általánosítható a teljes népességre.
A celebpletykák és a rajongásig fokozódó imádat szintén felkeltette a kutatók érdeklődését. Egy 1763 fős magyar mintán végzett vizsgálat szerint a sztárok bálványozása kis mértékben, de statisztikailag szignifikánsan együtt járt a gyengébb kognitív teszteredményekkel, még az anyagi és demográfiai tényezők kiszűrése után is. Az összefüggés azonban itt sem jelent ok-okozati viszonyt.
Egy megállapítás szerint
A kriminológiai kutatások is rácáfolnak arra a közkeletű sztereotípiára, miszerint a szabályszegést „csak” az alacsonyabb IQ-jú emberek kedvelnék. Ehelyett egy kis-közepes negatív korrelációt találtak az IQ és a bűnözői viselkedés között, de a kapcsolatot erősen befolyásolják olyan közvetítő tényezők, mint az iskolai teljesítmény, a társadalmi-gazdasági háttér és legfőképpen az önkontroll, illetve az impulzivitás.
Sokan élnek úgynevezett rögzült gondolkodásmóddal, és nem nyitottak az új dolgok elsajátítására. A legújabb elemzések szerint azonban a fejlődési szemléletet erősítő beavatkozások hatása viszonylag kicsi, és ez a gondolkodásmód inkább egy motivációs keret, mintsem az intelligenciaszint közvetlen tükörképe.
A kutatások azt mutatják, hogy a minél több mély, tartalmas beszélgetés valóban együtt jár a mentális jólléttel (jól-léttel), de maga a small talk nem káros, és az ezzel szembeni ellenérzés nem függ össze bizonyítottan az intelligenciaszinttel.
Az ismétlődő, monoton tevékenységek elutasítása sem kizárólag az IQ függvénye; sokkal inkább köthető az „intellektuális bevonódás” iránti igényhez és a nyitottság személyiségvonáshoz, amelyek ugyan kapcsolódnak a kognitív képességekhez, de nem azonosak azokkal.
