INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Molnár Janka Sára fizikus: „A látványos kísérletek a kedvenceim, amik tűzzel, bűzzel járnak, isteni csoda, hogy életben maradtam”

Kisgyerekként szülei támogatták kreatív kísérleteit, ma azt mondja, hogy egy isteni csoda, hogy életben maradt és a lakásunk is, soha nem sérült meg senki, noha mindig törekedett a biztonságra.

Megosztom
Link másolása

Janka, a fiatal fizikus lány a TikTokon népszerűsíti a természettudományokat, azért, mert szívügye, hogy a szülők és a gyerekek minél több dologról tudják meg, hogyan működik a világban.

- Kicsi gyerekként ennyire kíváncsi voltál?

- Abban hiszek és azt gondolom, hogy nincs olyan gyerek, aki ne érdeklődne a világ működése iránt, ezen nem kell meglepődni ez nem egy különleges dolog. Velem is így volt, de ami talán velem különleges volt, hogy a környezetem mindig is támogatta ezt az érdeklődésemet és a kíváncsiságomat.

Amikor kicsi voltam hamar rájöttek a szüleim, hogy főleg a fizikával kapcsolatos dolgoktól voltam elragadtatva.

Már kislányként elhatároztam, hogy fizikus leszek, és mert ezt az állandó kíváncsiságomat ebben az irányban nem elnyomták, nem kiölték belőlem, hanem tényleg támogatták, folytattam. Így indult a természettudományok és a fizika iránti szeretetem.

- Műszaki beállítottságú kislány voltál?

Mindenki születik valamilyen érdeklődéssel, ami, ha megfelelő táptalajra talál, képes lesz növekedni. Azt gondolom, hogy az, hogy milyen beállítottságúak vagyunk, az egy alap, amire lehet majd építkezni, de rengeteg munka kell hozzá, amivel később megvalósul.

Persze kiskoromban, emlékszem, a többiek babázni akartak, de én erre közepesen voltam vevő, valójában a szüleim nem toltak semmilyen irányba.

Így amikor kitaláltam, jó pár évvel később, azt hiszem ötödikes lehettem, hogy fizika versenyre akarok menni, még a tanárom is nagyon meglepődött, hogy miért akarok nyolcadikosokkal versenybe szállni. Ekkor anyukám, aki egyébként nyelvész, elkezdte velem megtanulni a nyolcadikos fizikát, hogy felkészítsen. Szóval amikor érdekelt valami, hagyták és segítettek benne. Apukám szállított ezekre a versenyekre,

a családom beleadott anyait-apait, hogy megvalósíthassam, amit elképzeltem.

Egyenes út vezetett oda, hogy elvégeztem az egyetemet, és oda, hogy ma végtelen mennyiségű tudományt népszerűsítő projekttel foglalkozhatok. A szívem legnagyobb vágya, hogy meggyőzzem a szülőket arról, hogy amit az én szüleim is tettek, az jó irány. Tudom, nem könnyű a gyereknek a lelkesedését fenntartani, a végtelen számú kérdéseikre válaszolni, meg

a sok fura kísérletezés is ott van, ezen anyukámék is átmentek velem.

Azt is tudom mennyire fárasztó lehetett ez nekik, de nagyon megéri. Végtelenül hálás vagyok nekik, hogy végig csinálták velem.

- Nyertél akkor ötödikben az első versenyeden?

- Azt hiszem második vagy harmadik lettem, még nem nyertem. Ez a Lánczos Kornél fizika verseny volt, ami egyébként szerintem az egyik legkevésbé ismert, de a legjobb Magyarországon. Zseniális a koncepciójuk, tényleg rengeteget tanul, aki azon elindul. Később persze már többször is nyertem, amikor egy-két évvel idősebb lettem. Ehhez az úthoz, ami a sikerekhez vezethet, nagyon fontos, hogy gyerekként mindig legyen legalább egy valaki, aki támogat, ha nem a tanár, akkor a szülő.

- Min megy át egy szülő, ha a gyereke a lakást labornak használja?

- Bátran állíthatom, hogy a szüleimnek nagyon durva idegrendszere és tűrőképessége van, mert nagyon jól kezelték ezeket az éveimet, nem borultak ki tőlem.

Én a mai fejemmel mindig azon imádkozom, csak nehogy olyan gyerekem legyen, mint én.

Ettől félek, mert amit a szüleim velem végig csináltak a legnagyobb szeretetben, aogy követették a különböző ötleteimet, amikkel folyton előálltam, nem volt semmi tőlük. Ezzel nem akarom elvenni a szülök kedvét, de tény, hogy nagyon elfogadóak voltak és igyekeztek nekem teret adni.

Már gyerekként is a látványos kísérletek voltak a kedvenceim, amik tűzzel és bűzzel járnak, így ez egy isteni csoda, hogy életben maradtam és a lakásunk is, soha nem sérült meg senki.

Tegyük hozzá, nem őrült kísérletezgető voltam, hanem lelkes, így arra, hogy testi sérülésem ne legyen, mindig nagyon figyeltem. De még a nagy számok törvénye alapján is, simán bekövetkezhetett volna egy baleset, ami szerencsére soha nem fordult elő. Néha a szemöldököm megperzselődött, de az járulékos veszteség. Visszatérve a kérdésre, igen tonna számra hordtuk haza a kísérleteket, amikor gimis voltam, először a kémia, majd a fizika tanárom is elkezdte ezt a lelkesedésemet támogatni, ezért a szertári leselejtezett eszközöket megkaptam, egy garázs van tele a kísérleti cuccaimmal.

15 éve kezdtem el felhalmozni, az optikától kezdve a vegyszerekig, idővel egyre több lett.

Pályázatokra jelentkeztem eszközökért, és ami ebben még nagyon fontos, hogy mindig olyan kísérleteim voltak és olyan eszközökkel, amit otthon bárki meg tud csinálni, a szülők a gyerekekkel. Mind nagyon látványos és izgalmas, biztonságosan használható, nyilván tudni kell használni, de nem különleges a raktárkészletem, engedélyhez sincsenek kötve. Nagyon szeretném ezt is megtanítani a szülőknek, hogy hogyan tudnak biztonságosan a gyerekkel együtt kísérletezni.

- Milyen kísérletekről van itt szó?

- Decemberben indul majd egy karácsonyi otthoni kísérlet sorozatom, abból tudok már példát mondani, ami nagyon izgis lesz.

Lesz olyan, hogy ecetes szódabikarbónás életfestékkel fogunk vulkán kitörést alkotni.

Lesznek bűvészek által kipróbált trükkök is, ami lenyűgözi a gyerekeket. Lilakáposzta levet fogunk indikátorral átszínezni, és fogunk kristályt növeszteni cukrosvízből.

Ezekhez hasonló rengeteg egyszerű és olcsó fizika trükk van, ezért indítom el a sorozatomat a TikTokon, mert szeretném, ha a téli szünetben a szülők a gyerekeikkel ki tudnák együtt próbálni ezeket.

- Szeretsz szerepelni?

- Nekem a tudomány népszerűsítése mindig is a szívem csücske volt. Pontosan tudom milyen amikor az embert hagyják lelkesedni, és hogy mennyi embernek veszik el a kedvét. A pandémia idején fanyalodtam rá én is a TikTokra, pedig rengeteg előítélet volt bennem.

Pár hónapig vitatkozgattam magamban, mire eldöntöttem, hogy belevágok.

A célközönségem már ott volt, én csak a tudományt akartam népszerűsíteni, eljuttatni a gyerekhez és szülőkhöz. Nem hittem benne, hogy az emberek fogja érdekelni, de kiderült, hogy nagyon is oda vannak érte.

@csak_azert_is Marihuána legalizációja? Így készültünk a beszélgetésre A videó felvételeket nagyooon köszönöm a @ Creative Shorts | Lumen csapatának ❤️ @✨Hollósi Jázmin✨ ♬ оригинальный звук - ️Anyalove❤️

Hihetetlen mennyi fantasztikus ember ismertem meg. Rengeteg új lehetőséget nyitott meg előttem a platform, ez egy belső evolúcióm volt, hogy belevágtam ebbe.

- Hívhatunk tudományos influenszernek?

- Az életem nagy része ebből áll, hogy a tudományt népszerűsítem mindenfelé fórumokon. Videókban, saját eseményeken, cégekkel együttműködve, minden ekörül forog. Nagyon nagy a pörgés, de januártól teljesen új stratégiát választottam. Az egyetem után azt hittem, hogy egy fizikus bármit vállalhat, de rájöttem nem volt sok lehetőségem, sok mindent össze kellett szednem, hogy boldoguljak.

Így alakult az, hogy több lábon állok, folyamatosan tanulok.

Végül is minden érdeklődésem a tudomány köré rendezem, ebben mondhatjuk ,,kísérletezem” ki, hogy mi lesz belőle.

Áldozatokat hozok, ami sajnos szerintem a mai világban egyre ritkább, mert manapság nagyon felértékelődött, előtérbe helyeződött, az, hogy érzed magad jól, pedig senki nem fog olyan munkahelyet találni, ami csupa móka és kacagás. Sok pénz nincs kevés munkával úgy, hogy még élvezd is.

- Szeretted Öveges professzort?

- Az ő műsorain nőttem fel. Érdekes, hogy pont ezt kérdezd, mert, egy éve az az álmom, hogy modernizálva újra kellene indítani a kísérleteit. Én anno az ő könyveiből kísérleteztem otthon a szüleimmel, mert neki is van egy csomó otthoni kísérlete.

Ha őt újra akarjuk alkotni, azt csak szuper minőségben lehet.

Az iránta való tisztelet miatt, az nem lehet egy nappaliban elkészíteni, mint egy TikTok-videót. 2026-os terveim között szerepel ezekhez megtalálni a támogatókat, szponzorokat és a helyet, mondjuk egy tévécsatornát, mert ehhez profi stáb és eszközök kellenek.

- A példaképed nyomdokaiba lépnél?

- Szerintem ez egy szerencsés kapcsolódás lenne, hogy újra definiáljuk Öveges professzor hagyatékát és mai értelemben, megújítva visszahozzuk a nézőknek. Építem ehhez a kapcsolatokat, nyitott szemmel járok. Nemrégiben az egyik forgatáson pont megemlítettem valakinek és kiderült, neki van kapcsolata a professzor leszármazottaival, mondta, hogy szívesen összeköt velük, amint aktuális lesz a téma.

A fizika törvényei szerint ez megtörténhet, mert Magyarország annyira kicsi, hogy a teljesen váratlan helyzetekből, beszélgetésekből is simán létrejöhet valami.

Bizakodó vagyok, és projektmániás, nem fogom feladni.

- Tudom, hogy rohanós az életed, átlagos lány vagy?

- Senkinek ne legyen az a benyomása, hogy nem vagyok átlagos. A munkával kelek és munkával fekszem, amit nagyon élvezek, de hosszútávon ez teljesen feltarthatatlan. Egyelőre ez az út visz oda ahová tartok, majd öt év múlva többet pihenhetek. A hobbim a munka és a munkák közötti váltás, mert szerintem nagyon izgalmas egyik projektről átállni a másikra és ezt megcsinálom naponta tízféle dologgal. Főzni egyáltalán nem tudok, az tényleg igazi kísérletezés lenne.

 


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása