Gianni Annoni: „Amikor azt mondja valaki, hogy milyen unalmas az élet, akkor van minden rendben!”
Gianni szeret elmerülni egy-egy beszélgetésben, szerinte ezek az interjúk lehetőséget adnak az igazi eszmecserére. Olaszországi nyaralásuk után sikerült beszélgetnünk, nem volt egyszerű egy nyugodt órát találni ehhez, hiszen a vendéglátásban soha nincs megállás.
- Milyen volt a nyaralás Olaszországban? Itthon vagy otthon vagy?
- Ilyenkor hazamegyek, ez az érzésem. A szűk családban csak kilencen vagyunk és mindenki eljött. A mi nyaralásunkban is minden a gyerekekről szólt, együtt mentünk mindenhová, figyelni kellett az időbeosztásra, mert aludnia kellett az egyiknek, ennie a másiknak.
Szerintem amikor unalmassá válik egy vakáció két gyerek mellett, az jelenti azt, hogy nagyon jól sikerült. A gyerekeknek kell az állandóság, a mindennapos rutin, amiben feltalálják magukat, örülnek, játszanak, felfedeznek. Amikor azt mondja valaki, hogy milyen unalmas az élet, akkor van minden rendben, nem kell fölbolygatni, mert az élet majd magát bolygatja föl úgyis. Milyen érdekes, hogy mindenki az unalmat utálja, miközben az egy nagyon jó jel.
- Teljesen átlagos családként élitek az élet?
- Nagyon hiszek a család hagyományaiban, és ez teljesen jó a gyerekeknek is. Kell nekik ez a stabilitás az első pár évükben, amikor tulajdonképpen megszokják, hogy a szülők ott vannak, elérhetőek. A családi érték nem egy divathóbort.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A szüleim is itt élnek Magyarországon, mert nekik, mint nagyszülőknek fontos, hogy a gyerekekkel lehessenek ebben az életszakaszban. Az unokáik az életük gyümölcsei, a nyugdíjas éveiknek ez a következő szintlépése. Azt akarták, hogy az unokákkal meg tudják élni mindazt, amit lehet, mert anno velünk kevesebbet tudtak lenni. Most mi élünk így szülőként, most mi dolgozunk, elfoglaltak vagyunk.
Itt ragadtak, mert úgy gondolták, hogy az a legjobb, ha együtt van a család. Nagyon fontos, hogy a családi energia áramolhasson, hiszen a gyerekek is ebből töltekeznek.
Azt gondolom, hogy fehér holló vagyok, mert a családi értéket képviselem, ami a mai világba kevésbé illik bele. Büszke vagyok erre, nem akarok megváltozni, mert ehhez le kéne venni a bőrömet, és arra nem lennék képes.
- Milyen egy vegyes családban élni?
- Van egy olasz mondás, amit eléggé sűrűn lehet hallani arrafelé, hogy ökröt és feleséget a saját országodból. Szerintem ebben nagyon sok igazság van, de az ember, ha szeret, akkor szeressen önzetlenül. Ahogy megy előre az idő, vannak elképzelések, vágyak, jó és rossz minták. Zita és köztem is akad kommunikációs zavar, de azt látom a mindennapokban, hogy az egész világban ez van most. Sűrű félreértések vesznek minket körül, mert nem lehet mindenről beszélni, és talán nem is kell. Nyilván az életben nem tudunk mindenre magyarázatot adni, hogy miért döntünk így vagy úgy.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Én Olaszországban nőttem fel, máshogy vagyok szocializálva, másképpen tanultam, másképpen jár az agyam, de ez nem hiba. Nem a problémáról kell beszélni, hanem a megoldásról, és tudni azt, hogy mit akarunk.
Annyi probléma lehet egy kapcsolatban, ezeket el kell engedni. Minden egyes olyan házasságban, ahol nem ugyanabból a népből jöttek, egy tanácsom lehet: vakon szeretni! Ezzel el lehet kerülni a nagyobb bajokat. A gyerekek pontosan látják, hogy az egyikünk miért így viselkedik, a másik miért úgy, ők értenek mindent, mert bennük ez is, az is meg van.
- Mit gondolsz erről a mai világról?
- Ne felejtsük el, hogy olyan időket élünk, ahol lassan az ember is tárgy lesz, lecserélhető. Ezért vannak válások, mert az „én boldogságom”, az „én életem” fontosabb, nem küzdünk a másikért.
Én is voltam fiatal és bolond, nekem is volt nehéz korszakom, de hála istennek, ha lehet így mondani, volt az a tücsök hang bennem is, mint a Pinokkióban, és valahogy gátakat, meg határokat rakott elém, amit nem szabadott túllépnem. Nem akartam a családom nevére szégyent hozni, túlságosan szeretem őket ahhoz, hogy megbántsam őket ezzel.
- Nyilván más vagy ma, mint a 30 évvel ezelőtt, mi hozta el ezt a bölcsességet?
- A bölcsesség szerintem a korral jár. Láttam, hogy az energiámmal nagyon sok embert megbántottam. Azt hitték, hogy egoból megyek előre, pedig nem így volt. Megtanultam ezt kezelni, pofont is kaptam eleget.
Leginkább mondjuk úgy, hogy diplomatikusabb lettem. A magam életét irányítom, ami a többieknek maximum egy példa lehet, hogyha akarják. Nincs annyi energiám, hogy másokkal foglalkozzak. A virtuális világ távol tart minket az ismeretektől, ezek nagy bajok lesznek, amit alapjáraton szerintem érzékelni fog majd a következő generáció. Annyira szabadszájúak lettünk hirtelen. Mindenki úgy akar élni, hogy csak azt hallja meg, amit akar. Nem tudom, hol van az igazság, lehet, hogy a korom miatt beszélek így. Úgy érzem, hogy
Ezt az energiát jobban is fel lehetne használni.
- Csak Magyarországon érezhető ez a probléma, vagy Olaszországban is hasonlóan?
- Az egész világon érezhető. Komolyan ezt akarjuk, hogy kifelé éljünk és ne üzenjünk pozitív dolgokat? Szerintem lépjünk hátrébb és értékeljük a családunkat, a nagymamákat, a rokonainkat. Nem kell szégyellni, cikinek érezni azt, ahonnan jöttünk, mert a szüleink jó és rossz mintáival lehettünk ilyenné, amilyenek vagyunk.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szeretném, hogy az emberiség pozitívan gondolkozzon, csak pozitívan. Amíg van ereje annak, amit mondok, ki fogom használni, az sem baj, ha bántanak emiatt. Meg kapom én is, hogy takarodjak haza, de ez engem nem gyengít, mert őket minősíti. Nem előre kigondolt dolgokról beszélek most veled, van, ami éppen most jön fel bennem, és lehet, hogy soha nem mondtam ezelőtt.
- Sokat mozogsz az emberek között, ott is előjön ez a téma?
- Az étteremben általában viccelődök, hülyéskedek, olaszosan hangoskodok. Együtt vagyok a barátokkal, a vendégekkel, a kollégáimmal, de magamról nem kezdek el csak úgy beszélni. Mindenki tudja, látja, hogy mit csinálok 30 éve. Csapat- és emberszerető vagyok, nekem az öröm, hogyha a másik élete tiszta és boldog. Mindenkinek jár a tisztelet.
Kicsit elszabadult a pokol, mert a mai világ a pénz mércéjében van, mindig feljebb, mindig több kell, ez egy játék, amire az ember rá van kényszerítve. A kedvesség még nem jött divatba.
- Az olasz közösség összetartó Magyarországon?
- Nem, egyáltalán. Ez egy tévhit, régebben jobban összetartottak, még úgy is, hogy nem értettek egyet. Az olaszokat szeretik a világban, de van egy olyan folyamat, amiben kiközösítenek vagy félre tesznek minket irigységből. Akivel Olaszországban sem barátkoznék, azzal itt sem fogok valószínűleg.
A barátság egy mély szó. A szótárban el tudjuk olvasni a szó jelentését, de a mélységét nem.
- Mit üzennél annak, akinek a példaképe vagy?
- A mai fiatalságban más szabályok vannak, más a rendszer mint, ami a mi időnkben volt. A fiataloknak meg kell találni azt, ahol a motiváció és a példakép van. Azt a szenvedélyt, amibe bele kell zúgni, mintha a rózsaszín ködben lennél. Így kell szeretni ezt a szakmát és mindent, amit csinálsz. Szerintem nem lehet semmit elérni lemondások nélkül.
Hogy ki van melletted, ki marad melletted, ki néz föl rád. Ez olyasmi, minthogy a munka nem szégyen. Csak így tudsz előre menni: lemondás a hétvégékről, az ünnepekről, az estékről, a filmnézésről, a meccsnézésről.
A lemondás hosszú távon nagyon is pozitív. Nem jól értelmezzük, mert nem azt jelenti, hogy lemondasz az életedről, csak azt, hogy egy időre valamiről, ami a te érdekedben történik. Meg kell értsék a fiatalok, hogy mit jelent a munka, az izzadság, hogy egyáltalán miről van szó, mert ez fontos.
- Hogyan látod a jövőt?
- Nagyon jónak és azt gondolom, hogy én is benne vagyok egy metamorfózisban, mint minden a világunkban. Ma meg kell tanítani a gyerekeknek újra, hogy mi a fontos dolgok jelentése. Tudom azt, hogy játszanom kell, hülyéskednem, nevetnem, hogy jól legyek. Hogy elengedjek dolgokat, hogy türelmes és flexibilis legyek ehhez a világhoz, mert ami merev az törik.
Amikor az egyik kihasználja a másik jóindulatát, naivságát, hülyeségét és nem segít. Nem célom az ítélkezés, engem se ítélgessenek, de őszintén nem értem, hogy miért nem azt nézzük, hogy hogyan segítsük egymást. Az élet nem mindig alakul úgy, ahogy eltervezzük, de emiatt ne legyünk gondterheltek, mosolyogjunk, nevessünk sokat jóban-rosszban.
