INSPIRÁLÓ

„Ezeket a lábakat én nem mutogatnám ilyen rövid nadrágban” - nem kell egy életen át cipelnünk a másoktól kapott, torz testképünket

Gózon Eszter stylist nem csak ruhatárakat alakít fenntarthatóvá, hanem a fejekben is igyekszik rendet és békét teremteni a környezetvédelem, a divat és személyes önképünk egymásnak sokszor ellentmondó kérdéseivel kapcsolatban.

Megosztom
Link másolása

Szinte minden nő életében előfordult már olyan időszak, amikor sem a ruhásszekrényben, sem a saját bőrében nem találta önmagát.

Mert más lett, megváltozott, átalakult kívül és belül is.

Karriert vagy családi állapotot váltott, életmód- vagy szemléletbeli átalakulás kezdődött az életében, vagy egyszerűen csak átrendeződtek a prioritásai.

Mondjuk fontos lett számára az, hogy a ruhái ne csak az ízlését tükrözzék, hanem a környezetet se károsítsák.

Gózon Eszternek, a The less waste stylistnak egy ilyen prioritás váltás olyan mértékben alakította át az életét, hogy mára az egykori modellből és franciatanárból fenntartható és tudatos ruhatár-mentor, greenfluencer, hal helyett hálót és sokszor lélekbúvári tudást is osztogató segítő lett.

Zöld sztrádáról zöld ösvényre

Eszter útja a fenntartható divat szakmába szintén a kevesebb több elvén alapult. A hazai megjelenés előtt találkozott Bea Johnson Zero Waste Home című könyvével, melynek hatására

2018-ban elkezdte vezetni a Zero Waste Hungary oldalt, ahol az elsők között írt magyarul a témáról.

A ma már sajnos a greenwashing egyik alap kulcsszavaként használt zerowaste akkor még ismeretlen kifejezés volt itthon, Eszter pedig egyike volt azon keveseknek, akik belevágtak a környezetvédelmi edukálásnak ebbe a formájába: tippeket, fontos infókat osztott meg közérthető módon olyan dolgokról, mint a csomagolásmentesség vagy a fair trade fontossága (és ezek sorrendiségének kérdése), az egyszerhasználatos eszközök alternatíváiról vagy fontos hazai greenfluencer-ekről.

A számtalan zöld területet érintő blog mellett azonban egyre nagyobb szerepet kapott saját zöld útja is.

Saját fenntartható ruhatárának nehézkes kialakítása során döbbent rá, mennyi kérdése és kétsége támad az embernek, ha környezetvédelmi szempontból is jól akar kinézni.

Ez indította el a szín-és stílustanácsadás felé, először, mint ügyfél, később pedig már mint oktató. A szakma kitanulásakor már egyértelmű volt számára, hogy a hozzá érkezőknek nem csak a színtípusuknak megfelelő színeket fogja megmutatni, hanem azt is, hol és hogyan tudják az új ismeret tükrében környezetkímélő módon illeszteni be az új darabokat a gardróbjukba.

Ma már nem csak szín-és stílustanácsadással, hanem alkatelemzéssel is foglalkozik, ezen tudás birtokában pedig sokszor nem csak kívülről, de belülről is megváltoztatja az ügyfeleit.

Second hand torzító tükreink

Kivétel nélkül minden hozzá érkező nőnek van valamilyen frusztrációja, és Eszter itt nem csak a klasszikus, a társadalom általi általános pressziókról beszél.  Sajnos szinte mindannyiuknak van a tarsolyában olyan örökölt családi önértékelési probléma, ami talán bagatellnek tűnik, mégis mélyen meghatározza az adott személy testtudatát és az öltözködéshez való viszonyát.

Ezek lehetnek a saját testükre vonatkozó berögzült megjegyzések, melyeket sokszor még gyerek- és kamaszkorban kaptak („Ezeket a lábakat én nem mutogatnám ilyen rövid nadrágban.” „Aki ilyen nagyra nőtt, az inkább ne hordjon magassarkút.”)

Lehetnek ezek stílusbeli szabályok, melyek vagy sohasem léteztek, vagy már régen elavultak ( „Egy vörös hajú nem hordhat pirosat.” „Mintásat mintással sose veszünk fel.” stb).

A fentiekhez hasonló hozott csomagok mellett Eszter olyan érdekes kollektív mintákat is felfedezni vél, mint a „dáma nagyi-praktikus anya-útkereső unoka” felállás.

Erről így írt egyik posztjában:

„Van egy, a kinézetére sokat adó, igazi "dáma", vagy "nagyasszony" nagymama, az a típus, aki még kilencven éves kora környékén is vörös rúzzsal sminkeli magát, és aki nem pusztán belép az ajtón, hanem megjelenik valahol. Van neki egy lánya, aki ennek a szöges ellentéte: nem sminkel, nem érdeklik a ruhák, az öltözködés, nem akarja, hogy feltűnést keltsen és észrevegyék, sőt, akár megvetéssel is tekint ezekre a 'világi hívságokra'.”

És van az ő lánya, a dáma unokája, aki hozományba kapta mindkét világot, és megrekedt közöttük. Eszternek sokszor az is a feladata egy-egy ilyen esetnél, hogy kívülről is megadja az engedélyt az önazonosságra, hogy megerősítse ezeket az unoka-nőket abban a nehezen, de megszerzett/megtanult hitükben, hogy az ember nem attól lesz felszínes, hogy foglalkozik azzal, hogy milyen ruhák állnak jól neki, és hogy kisminkeli magát, hanem attól, ha ezen kívül semmi más nincs az életében.

Nem egymáshoz, hanem önmagunkhoz mérünk

Mivel az átlaghoz képest sokkal több testet lát a maga valójában, szakmai szemmel, Eszter azt is fontosnak tartja, hogy a túl kicsi a mellem-túl nagy a fenekem-túl rövid a lábam berögzülések lassan de biztosan eltűnjenek.

„Azt lekövetni, hogy a testünk mennyire illik bele az éppen uralkodó trendbe, nagyon nehéz. Ezért van az, hogy nálam a testalkatelemzés sem arról szól, hogy mi előnyös és mi előnytelen, hanem arról, hogy mivel milyen hatást ér el az ember” – mondta a Hype&Hyper-nek adott egyik interjújában.

Egy elemzés során nála az ügyfél nem fog olyan kifejezéseket hallani, hogy előnyös vagy tiltólistás.

Ahogy a testünk, a testünkhöz való viszonyunk és a szépségről alkotott fogalmunk is egyedi.

Hiszen van, aki szereti kiemelni a lábát, legyen az az aktuális ideálhoz képest erősebb vagy vékonyabb, van, aki elrejteni igyekszik a fenekét, míg mások inkább kihangsúlyoznák a magukét. Eszter minden igényhez hozzá tudja adni azt a szükséges trükk-tárat, amivel az adott hatás elérhető.

Ugyanígy, azon túl, hogy nevéhez híven egy less waste stylist természetesen nem fogja az embert a fast fashion boltokba küldeni az elemzés végén, Eszter a fenntarthatóság csomagot is mindig személyre szabja.

Ha valaki irtózik a second hand üzletektől, akkor olyan márkákat fog ajánlani, amik már a gyártásnál figyelembe veszik a környezet védelmét.

Ha valakinek a pénztárcája nem engedi meg a hirtelen jövő nagyobb ruházati befektetést, akkor együtt megkeresik a legsarkalatosabb pontjait a gardróbnak, és az alapján állítanak fel egy fontossági sorrendet.

„Amit tőlem kapsz, az a szabadság, hogy érted a testalkatod arányait, és ismered azokat az optikai trükköket, amelyeket a stylist, tanácsadó és divattervező tanítványaimnak is megtanítok” -írja honlapján.

​Eszter tanári attitűdjéből adódóan valóban nem halat osztogat, hanem halászni tanítja a hozzá fordulókat, hosszútávú és megvalósítható rendszereket alakít ki nekik, teszi ezt ráadásul sokunk örömére a social media felületeken ingyen is.

Cherchez la greenfluencer!

Az Instán és a blogjában ugyanis rendszeresen oszt meg olyan tartalmakat, melyek segítségével bárki elindulhat a maga fenntartható ruhatár kialakításának macskaköves útján. Mi az ideális arány az alapdarabok és az extravagáns ruhák között? Mivel lehet a tokát leplezni? És egyáltalán, mennyire kell komolyan venni ezt az egész zöld utas divat kérdést?

Maga az influenszer-kultúra elég megosztó téma, azonban a greenfluencerek, vagyis a mikroinfluencer-nek nevezett, kis követőtáborral rendelkező tartalomgyártók sokban különböznek a klasszikus influencerektől.

Ők általában nem termékek vagy szolgáltatások megvásárlására buzdítják követőiket, hanem

utat mutatnak a saját példájukon keresztül, edukálnak, mikroközösségek lehetőségeire hívják fel a figyelmet, vagy a lakóhelyük témába vágó eseményeiről informálnak.

Eszter például rendszeresen ad hírt storyban az AdományTaxi tevékenységéről, vagy a hamarosan kezdődő Fashion Revolution Week 2024-ről, melyen minden évben részt vesz minimum kommunikációs szinten, de sokszor szereplőként is. Idén például Divatforradalmárok témában április 18-án kerül majd színpadra Fritzson-Bajdor Tündével (Swappis) és Majoros Zitával (Printa), ahol Pölz Klaudia moderálásával fognak beszélgetni arról, hogy miként formálható a fenntartható divat iránti attitűd itthon, milyen tendencia figyelhető meg öt évvel ezelőtthöz képest, illetve hogy milyen akadályai vannak a fenntartható divat széleskörű terjedésének.

Akiket érdekel a téma, de nem tudnak ezeken a programokon részt venni, azoknak Eszter jó szívvel ajánlja a többi hazai fenntartható divattal foglalkozó influencer bekövetését, elsősorban Mengyán Esztert ( Holyduck! ) és Csalár Bencét, akiknek nyomtatásban is megjelentek témába vágó írásaik.

Rajtuk kívül viszont még nagyon sok olyan divattervező, stylist, lelkes magánember van, aki szintén folyamatos inspirációt szolgáltathat számunkra, csak keressünk rá #fenntarthatodivat hashtagre, egészen biztosan találunk több olyan tartalomkészítőt is, aki szimpatikus lehet számunkra.

A szimpátia ugyanis kiemelt fontossággal bír ebben az esetben is. Valakinek a szárazabb, tömör zöld divatipari tények ismerete lesz az, aminek hatására elindul a maga zöld ösvényén, valakinek az egészen személyes, akár magánéleti jellegű tartalmak lesznek elég őszinték ahhoz, hogy elkezdjen más szemmel nézni a saját életére.

Egy second hand boltban is egymás mellett lapul a vintage blézer és a fast fashion sportmelltartó, és bármelyiket választjuk, ugyanúgy tudjuk az önazonos ruhatárunkat építeni és a környezetet óvni.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
Felrobbantotta az internetet az amerikai fiú, aki magyarul próbál rendelni egy gyorsétteremben - videóval!
Mindenki ugyanazt gondolja, aki megnézte a felvételt!

Megosztom
Link másolása

Aki próbált már külföldön valamelyik gyorsétterem autós részén rendelni, az tudja hogy elég embert próbáló feladat megérteni, mit is mond vagy kérdez éppen az éttermi dolgozó a furcsán minden eltorzító headsetben. Nem csoda, hogy csak azok vállalkoznak erre, akik tényleg jól beszélik az adott nyelvet. A többség inkább besétál és úgy veszi meg az ételt.

Nem így egy amerikai férfi, aki úgy döntött, magyarul fog rendelni egy magyar gyorsétterem drive részén.

A rendelés videója alig 24 óra alatt közel 100.000 megtekintésnél jár, és egyszerűen mindenki imádja!

@exotranq That was great practice! Let me know how I did thank you @Burger King for the meal! #fyp #xyzbca #hungary #american #language #viral #challenge #food ♬ original sound - exotranc

A több száz kommentelő dicséri a fiú bátorságát, hogy ezt a nyelvet tanulja:

„Elképesztő, hogy sokakban van ambíció egy ilyen kis ország ilyen nehéz nyelvét megtanulni . Gratulálok, nagyon jó volt! ” - írja egyikük.

„Nagyon szépen beszélsz viszont a legjobban a kedvességed és a tiszteleted ” - tette hozzá egy másik néző.

„Úriember vagy, rengeteg magyar nem képes ilyen illedelmesen rendelni! Csak így tovább!” - írta egy harmadikuk.

Volt, aki még ennél is tovább ment: „Jobban beszélsz, mint sok magyar, gratulálok”.

Szerinted is ügyesen rendelt vagy még lenne mit gyakorolnia?


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - nem hittem a szememnek: így néz ki a szerződés, ha a brit királyfi a tulaj
A vidéki Anglia bája lenyűgöző, főleg, hogy végre becuccolhattunk a farmházba, ami félig üresen is rabul ejtett.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

A szerződés és a marketplace

Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy a miénk lesz a ház. Van az a helyzet, amikor már annyira belefáradsz valamibe, hogy elfelejtesz örülni a jó hírnek is. Viszont ennek megvan az az előnye, hogy utána aztán folyamatosan örülsz. Mindennek. Minden pillanatban.

Igazán akkor fogtam fel, hogy tényleg igaz, és Vilmos herceg háza a mi otthonunk lesz, amikor

postai úton megérkezett egy nagyon vaskos boríték, benne egy 20 oldalas szerződéssel, súlyos, merített papíron, kemény, fényes borításban. Ennek a második oldalát foglalta el félig a herceg neve és címeinek felsorolása

ott, ahol a tulajdonos nevének kell állnia. Nem emailben küldtek át két oldalt, nem egy géppapírra nyomták és adták a kezünkbe - ami megjárja a trónörökös hivatalát, annak úgy is kell kinézni, mint ami ott járt. Drága papír, elegáns dizájn, alapos leírás:

Így érkezett meg a szerződés, ez a fedőlapja

Az a gondolat, hogy a herceg saját maga hagyta jóvá, hogy Molli kutyusom (név szerint is megemlítve a szerződésben) velem éljen a házban, kifejezetten megnevettetett. Szinte láttam magam előtt, ahogy Katalinnal egy este megbeszélik: Figyu, lenne itt egy bérlő, van neki egy Molli nevű kutyája, megengedjük, hogy bevigye a házba? Hát - fordult képzeletemben Vilmoshoz Katalin -, egyetlen kutya, ha jól nevelt, nem okozhat akkora kárt, és mi is mennyire szeretjük a sajátunkat, aki Lajoska ágyában alszik. A nagyid meg egyenesen bolondult a kutyákért… Rendben, akkor aláírom a szerződésüket, de lovat nem tarthatnak! - adta meg magát Vilmos.

Hogy mire tért még ki a szerződés? Mindenre.

Nem tudnál olyat kérdezni, amire ne lenne benne egy passzus.

Sőt, mellékletek is érkeztek, azok is huszonoldalakkal, bennük a ház különböző felméréseinek az eredményei szerepeltek, hivatalos, céges aláírásokkal. Még arra is kitértek, hogy a farmon a felmérések szerint korábban hol találtak azbesztet és azzal mi történt. Eléggé megnyugtató volt olvasni.

A farmház az átadáskor egészen üres volt. Úgy értem, hogy teljesen, leszámítva a konyhát, ahol volt szekrény meg fiókok, de ahogy írtam, nem volt se tűzhely, se hűtő, se mosógép, egyáltalán nem volt semmi.

Az angol házakban megszokott beépített szekrények sem könnyítették meg az ember dolgát, pedig legalább a hálóban jól jöttek volna.

Azt nem mondom, hogy eredetileg sem voltak, mert láttam már néhány György-korabeli házat belülről, és bizony de. Csakhogy ezt a miénket néhányszor már átépítették, és valahogy mindig egyre kevesebb dolog maradt benne.

A csodálatos fával burkolt ablakfülke csak a nappaliban élte túl a XX. századot,

a többi szobában szépen lefejtették a falról, a belső spalettákkal együtt. Gondolom, egyszerűbb volt, mint felújítani, vagy kicserélni az elkorhadt részeket.

Az ajtók eredetiek, a zárszerkezetekbe bele lehet szeretni

Hasonlóan jártak a kandallók is. Eredetileg minden szobában volt egy-egy, de a központi fűtés beszerelését követően egyszerűen legipszkartonozták őket (a beugrók árulkodnak a helyükről), csak a nappaliban hagyták meg, bár nem a régi, embermagas, besétálható méretben, de betettek egy cuki öntöttvas kályhát. Na nem nagyon nagyot, ha a fahasáb 25 centinél szélesebb, azt már nem rakod bele sehogysem.

Azóta voltam a két szomszéd bérlő házában is, ők ebből a szempontból szerencsésebbek, ugyan bejátszották hozzájuk is a vaskályhát, de

meghagyták az eredeti kandallókat, azokat az óriásiakat, amikbe tényleg be lehet sétálni, és az egész mikulás-sztori a kéménnyel sokkal érthetőbbé válik:

Hosszúhétvége után, egy kedd délelőtt vehettük át a kulcsokat. Előzőleg eléggé el voltam keseredve, hogy az első napokban még aludnunk is a földön kell majd - azzal vigasztaltam magam, hogy legalább süppedős padlószőnyeg fedi a padlót, sem fázni nem fogunk, sem nyomni nem nyom majd annyira.

De végül nem kellett a földön aludni, mert a szerencse megint ránk mosolygott:

pont a kritikus hétvégén volt hatalmas leárazás a helyi bútorbolt online részlegén. 20 százalék mindenből! Az egész hétvégét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk magunknak összerakni a legolcsóbb, de a lehetőségekhez képest legkényelmesebb ágyat.

Én egy fekete vaságyat választottam, mert előzőleg ehhez hasonlóakban aludtunk, amikor a hercegség más, többszáz éves kis házaiban nyaraltunk. Mondjuk azok az ágyak legalább 100 évesek voltak :) A házhozszállítás is ingyen volt, és keddre kértük.

A lányom talált az egyik használt cuccokat kínáló csoportban egy csodás étkezőasztalt negyed áron. Lecsaptunk rá.

Tovább böngészve a marketplace-t, felbukkant egy villanytűzhely. Kicsit használtas, de az eladó azt mondta, hogy fél éves. Negyedáron? Naná, hogy kell!

Nemsokára feltett valaki egy eladó mosógépet. Ráírtunk, adja, mondta, de csak pénteken, mert még használja. Ha használja, az jó hír, akkor üzemképes. Semmi gond, péntekig megleszünk mosás nélkül! Két órával később ugyanő meghirdetett egy hűtőt is. Hűtő 60 fontért? Már repült is az email. Hát, kicsit bizalmatlan lett, hogyhogy nekünk minden kell, de aztán az előleg átutalása után megnyugodott. Csakhogy a hűtő is csak pénteken érkezik majd. Ezen kicsit elgondolkoztunk. Végül is három és fél nap hűtő nélkül még kibírható. A vaj nem romlik meg a kilencven centis kőfalak mögött, a tojás sem, tejet meg majd nem iszunk, a mélyhűtött borsónkat pedig otthagyjuk a másik lakásban. Majd örül neki, aki utánunk jön. Ha a többi ételt mindig frissen vesszük, simán megleszünk.

Ez a használtcikk piac itt nagyon komoly dolog. Konkrétan bármit kifoghatsz a helyi lakosok zárt csoportjában, még nem is kell a marketplace-re menned.

Láttam már egy teljes 1800-as évekbeli optikus szettet a hozzá tartozó gyönyörű eredeti fadobozban, antik traktort (ebbe konkrétan beleszerettem), ingyen elvihető zongorát és rengeteg szép viktoriánus bútort.

Persze eladó a ballagási öltöny is épp úgy, mint a megunt szörfdeszka, csak résen kell lenni, mert a legjobbakat nagyon hamar el is viszik az ember orra elől.

A csodálatos traktor, ami mindenki fantáziáját meg tudja mozgatni

Mindenesetre a költözés napjának estéjén már nem voltam teljesen kétségbeesve. Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Igaz, hogy ez a mondás már nem állná ki a modern idők próbáját, de ez jutott eszembe, tisztelegve az ősök előtt, akiktől évtizedekkel ezelőtt hallottam. Ezt a házat ők is nagyon szeretnék, ebben biztos voltam.

@ourcornishfarmhouse The details of our garden #fyp #cornwall #garden #cottagecore #aesthetic #summer #xyzbca #foryou #viral ♬ som original - gii

Ahhoz képest, hogy nyolc hónapot húztam le egy teljesen berendezett házban, amiben minden volt, ezért nem kellett venni még egy kanalat sem, a pakoláskor kiderült, hogy meglepően sok cucc gyűlt össze végül. Nem fért be a bőröndbe, főleg a konyhai dolgok: egy teljes sorozat fűszer, tortaformák, kézi robotgép, kávéfőző, olajak, lekvárok, cuki poharak, kedves bögrék, formás teáskanna, a karácsonyi bejgli sütéséhez vásárolt sodrófa, és még rengeteg minden várt becsomagolásra, nem is vettem észre, hogy ennyi dolgot összehordtam már. Persze amikor bevittük Vilmos herceg házába, szinte elveszett benne mindez.

Körbenéztem, hogy állunk: a ruhák a bőröndben maradnak, a nappali totál üres, van még egy szobánk, ami teljesen üres, a hálókban egy-egy ágy.

Most egyelőre ennyi volt a bútorozás. Vízforralót, kenyérpirítót és mikrót vettünk, tehát a konyha üzemelni fog addig is, amíg a bele való nagygépek felszabadulnak és ideérnek.

A délután és az este az ágyak összeszerelésével telt. Még jó, hogy a nap csak fél tízkor ment le, így nem tűnt olyan későnek, amikor végeztünk. Épp csak besötétedett. Estére eléggé fáradtan, de nagyon elégedetten számoltuk meg a sarkokat a hálószobában, hogy amit álmodunk, az valóra váljon. De tökre nem emlékszem, mit álmodtam. Lehet, már valóra is vált?

Folytatás jövő vasárnap, amikor Viktória királynő lábnyomába lépünk.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - ilyen az élet magyarként a brit trónörökös birtokán
Mindig is imádtam a vidéki Angliát, de sosem gondoltam, hogy egyszer egy igazi farmházban élhetek, ráadásul Viktória királynő lábnyomában járva.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem postai címe, hanem neve van? Elmesélem.

A házkeresés - 1. rész

Amikor kiköltöztem Angliába, csak néhány hétre jöttem. Sok dolog történt előtte, már nem segített az sem, ha napi 7-8 kilométert gyalogoltam a közeli erdőben a kutyámmal, szóval változtatni kellett. Kapóra jött, hogy a gyerek épp akkor indult vissza Cornwallba az egyetemére, csatlakoztam hozzá.

Cornwallt úgy képzeljétek el, mint a horvát tengerpart legfelkapottabb partszakaszát, vagy a Balaton-felvidéket. Ez Nagy Britannia legkedveltebb nyaralóhelyeinek egyike, ha nem pont a legmenőbb. Nyaranta a félmillió lakos mellé megérkezik még egymillió látogató, valójában a mezőgazdaság mellett a turizmus élteti. Az ügyesek összefuthat itt Jason Momoával, aki most építi éppen a házát, Stanley Tuccival, aki jó ideje itt él, Cate Blanchett miatt ki vannak a szomszédok, mert olyan zajjal alakíttatja át épp az otthonát, hogy nem lehet megmaradni a közelében, van nyaralója itt Jamie Dornannak, és pont a napokban járt erre a Pókember és a csaja is (Tom Holland és Zendaya). A helyiek alig kapják fel a fejüket, ha mellettük harap bele a pasty-ba Sofia Vergara, ha Dua Lipa haját fújja a szél előttük, amíg a tengerben gyönyörködnek, vagy a boltban összefutnak Warwick Davisszel, maxi azon, hogy milyen menő a segway, amin mászkál. Ja, és természetesen magával Vilmos herceggel is össze lehet akadni, például a strandon.

Ennek megfelelően még a kertek fáskamrái is kiadóakká válnak nyaranta, nem véletlenül tűnik lehetetlennek, ha lakást akar itt valaki találni.

Van egyébként, szép is rengeteg, de extrém drágán és csak rövidtávú megoldásokat kínálva, az Airbnb mindent visz.

Szerencsére amikor úgy döntöttem, hogy kiköltözöm, már kifutott a szezon, gondoltam, hogy ha a turisták hazamennek, és a tulajok kiadják télire a nyaralóikat, azzal elleszek, amíg kell. Napokig kerestem, kerestünk, írtunk minden létező fazonnak, akinek az Airbnb szerint a következő hónapban üres volt a lakása, de mindenhonnan lepattantunk. Végül egy olyan városban találtunk kiadó lakást néhány hétre, amiről sosem hallottam előtte, hiába jártuk Cornwallt már 10 éve nyaranta, ez valahogy teljesen kiesett. Oké, nézzük meg, mit nyújt a következő egy hónapra ez a hely - gondoltam kevés lelkesedéssel.

Vicces volt, mert első pillantásra beleszerettem, pedig mindenben más volt, mint amiért addig rajongtam Cornwallban.

Nyüzsgő, laza, bohém település a nyugati parton (mások szerint északin, ezen mindig jót lehet vitázni), tele fiatallal, tele szörfössel, tele élettel, tele mosollyal, tele kutyával, tele stranddal.

Nyolc strandja van konkrétan, és mind gyakorlatilag a városban.

Az első sokk a bolt parkolójában ért, amikor kiszálltam a kocsiból mindjárt a legelső napon. Az a kilátás a tengerre azóta is a telefonom háttérképe.

Éreztem, hogy én innen nem akarok elmenni, én ebben a városban akarok élni. Csakhogy ez itt édeskevés, hiszen csak néhány hétre sikerült megoldani a lakáshelyzetet. Aztán, épp mielőtt hazaindultam, a kiköltözés előtti napon szólt vissza az ügynök, hogy a tulajdonos beleegyezett: mégis maradhatok tovább a teljesen berendezett lakásban, egészen március 8-ig. Winter let - tanultam meg a szót. Megkönnyebbültem: a március még nagyon messze van.

Októberben elkezdtem nézegetni az ingatlanos oldalakat, a hosszútávra kiadó lakásokat.

Akkor döbbentem rá, hogy mit is jelent pontosan az a lakhatási válság, amiről egész Európában beszélnek.

Hogy alig van hosszútávra kiadó lakás. Hogy ami mégis kiadó, az elképesztően rossz állapotban van, lelakott, dohos és csillagászati összegeket kérnek érte. Már viccelnek is vele az ingatlanügynökök. Körbevisznek valami házban, mutatják az ablaktalan másfél négyzetméteres helyiséget, majd kacsintva mondják, hogy Londonban ezért 800 fontot kérnek. De nagyon nem vicces. Mert tényleg így van.

Maguk az ingatlanok is nagyon mások, mint amiket otthon megszoktunk.

Először is minden elképesztően kicsi. De tényleg. A két hálószobás (plusz nappali) kertes sorház 50-60 négyzetméter. Maximum. A három hálós néha eléri a 75-öt. De csak néha.

Ha valaki bérelni szeretne, ne lepődjön meg, ha az ingatlanügynök olyan épületbe tessékeli be, ahol egy 175 centis ember feje már koppan az ajtófélfában, ahol a plafont kényelmesen eléri kézzel, és ahol a keskeny és meredek lépcsők miatt azt mutatják meg először, hogy melyik deszkákat kell kiemelni a konyha mennyezeti részén, ha ágyat akar feljuttatni valahogy az emeletre.

Mellesleg azt is elárulják, hogy régen a halottakat is ott engedték le, ha az élet úgy hozta.

Folytatás jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - fekete-arany címer és magánút vezet a házig, de akadt néhány probléma
Mindig minden az utolsó pillanatban jön össze: megkaptam a házat, de micsoda kanyarral! Lesznek képek és egy kicsit Vilmosról is mesélek.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Megvan a ház!

Ahogy a múlt héten írtam, nagyon nem egyszerű a lakáskérdés Cornwallban. Az első hónapokban még lelkes voltam, minden szebb meghirdetett lakásban láttam magunkat, de egyiket sem én (vagyis a kutyával együtt mi) kaptam meg. Aztán egy jóindulatú ügynök felvilágosított:

egy-egy lakásra minimum 40, de sokszor 80 jelentkező jut. Közülük egy lesz az a szerencsés, aki kibérelheti, a többiek gyakorlatilag egy az egyben mennek rá a következő kiadó lakásra.

Azok vannak jobb helyzetben, akik épp bérlők, és van hol kivárniuk, amíg rájuk mosolyog a szerencse. Én, a magam winter let megoldásával nem tartoztam közéjük…

Márciusban kikönyörögtem egy újabb hónapot a tulajtól. Aztán áprilisban egy utolsó 30 napot.

Addigra már eléggé feladtam, hogy itt éljek, kezdtem látni magam újra otthon. Elfáradtam.

Április 20.-án (hogy Cseh Tamást idézzek) nem lehet tévedés, ott volt a hirdetés. Egy kiadó ház a város mellett, a fotókon azok az ablakok, amelyeket annyira imádtam, tágas terek, oké, fullra üres konyha, még tűzhely sem volt benne, de nem érdekelt.

Ez a házunk! - küldtem át a hirdetést a lányomnak. Itt van!

Jelentkeztünk rá.

Az üres konyha, a gyönyörű, fekete kőlapokkal a padlón

Azzal együtt három lakás volt még játékban. Kettőt már láttam. Az egyikből visszaszóltak, hogy sajnos, nem én kapom. A másik egy apró sorház, zsúfolt környék, fekete, csillámos, smirgli-szerű tapétával borított pici fürdőszoba, a fedett teraszt szobaként számolták be. Amint megtudta a tulaj, hogy az előző években nem Angliában dolgoztam, sőt valójában most is távmunkában dolgozom, köddé vált és többé nem volt elérhető. Már csak az a ház maradt, amire a legkisebb esélyt láttam, de a legjobban vágytam.

Egy héttel később írtak a Cornwalli hercegségtől, hogy beválogattak azok közé, akik megnézhetik a farmházat. Túl voltunk az első rostán!

De mi is valójában a Cornwalli hercegség (Duchy of Cornwall)?

Ez Vilmos herceg magánvagyonának kezelője, annak a vagyonnak, ami nemrég még Károly herceg magányvagyonának számított.

A Cornwalli hercegséget 1337-ben alapította III. Edward, hogy anyagi függetlenséget biztosítson fiának, a Fekete hercegként is emlegetett trónörökösnek (lásd a Lovagregény című filmet). Egy korabeli oklevél rendelkezett arról, hogy Cornwall összes jövőbeli ura az aktuális uralkodó legidősebb fia, vagyis a trónörökös legyen.

És hát Angliában élünk, itt egy 687 éves rendelet természetesen még érvényben van.

Erzsébet királynő idején Károly volt a cornwalli herceg, aki ráadásul egy rekordot is fenntart: ő viselte eddig a leghosszabb ideig ezt a címet. A jelenlegi herceg pedig Vilmos maga. Ő a 25. a birtok történetében.

A hercegség 7 538 hektár földterülettel rendelkezik, van kb. 50 farmháza, amibe hosszú távú bérlőket fogad, ők többnyire a házhoz tartozó földeket is bérlik, a bérlők ritkán lépnek le, ezért üres ingatlant kifogni elég nehéz.

A Duchynak van még számos nyaralója, melyeket jó pénzért bárki kibérelhet. Ezek azért elég jól néznek ki:

A Duchy of Cornwall Lostwithielben található nyaralóházainak egyike (Penlyne)

Plusz a herceg fennhatósága alá tartoznak a helyi bányák és Cornwall teljes tengerpartja is. Nemrég történt, hogy egy befektető a tökéletes és elvehetetlen panoráma érdekében közvetlenül a szirtekre akart építeni egy hotelt, emiatt nekilátott a terület átalakításának, omlásveszélyt okozva és veszélyeztetve az ott élő madarak fészkelő helyét.

Miután hiába tiltakoztak a helyiek az önkormányzatnál, levelet írtak Vilmos hercegnek, aki hallva a természetkárosítást, egy mozdulattal leállíttatta az egész építkezést. Ilyen is van…

Mindenesetre a Cornwalli hercegségből származó bevételeket Vilmos és családja a köz-, magán- és jótékonysági tevékenységeinek finanszírozására használja.

A lányommal az első pillanattól úgy beszéltünk a farmházról, mint ami a „mi házunk”.

Sosem használtunk feltételes módot, hogy mi lesz, HA megkapjuk. Mindig úgy beszéltünk róla, hogy mi lesz akkor, AMIKOR megkapjuk.

Hogy mi lesz? Mondjuk meg kéne gyógyulnom, mert covidos lettem.

Már nem voltam lázas aznap, amikor megnézhettük, de a covid totál elvette a szaglásom, szóval vak orral érkeztem a megtekintésre. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a régi házak errefelé is sokszor dohosak, penészesek - jó, az újabbak egy része is. Ezért az ember orra nagy segítség egy ház első felmérésekor: akarok-e egy dohos, penészes házban élni, vagy inkább elengedem?

Magamtól akkor sem találtam volna meg a házat, ha száz évig élek, mert ez a név-téma nekem még nem ment. Utcákhoz és házszámokhoz szoktam, és még a Google térkép sem segített. Az irányítószám alapján megvolt a környék, de sehogysem volt meg a ház. Végül a megtekintés előtt kevéssel nekem, mint idegennek, segítségként elküldték a koordinátákat is. Azt követve döbbenten kanyarodtam le egy keskeny útra, ami Magyarországon inkább bicikliútnak számítana, és

a fekete-arany hercegi címeres kiírást követtem egy magánúton, egészen a házig. A György korabeli épület élőben még lenyűgözőbb volt, mint a képeken.

Két kedves nő fogadott, és vezettek körbe a gyönyörűen felújított, 200 éves épületben. A bejárattól balra nyílt a nappali, kandallóval és egy római rolós ablakfülkével, amibe be lehet kuckózni és nézni a tájat, vagy épp olvasni valami jó könyvet.

Az üres ház ezzel a látvánnyal fogadott: az ablakfülke és a roló

A konyha padlója fekete, hatalmas táblákban lerakott kőlapokból állt, az emeleten rengeteg szoba (3), tágasak, fényesek - azt éreztem, hogy hazaértem.

Izgalmamban alig értettem a kérdéseket, amiket feltettek. Hogy laktunk-e már ilyen öreg házban? Hát… nem? Igen? Nem. Hogy szeretjük-e a meleget? Tényleg ezt kérdezte? Micsoda hülye kérdés ez. Imádjuk. Mert hogy itt fűteni kell télen, különben felüti a fejét a penész - mondták. Hát én nem tudok 15 fokos házban élni, mint itt sokan. Én ezt a telet is 22 fokban töltöttem - válaszoltam nekik.

Hazafelé aztán tépelődtem: rosszat feleltem, biztosan mást kellett volna mondanom.

Csakhogy hamarosan papírokat küldtek, sokat. Mindenre kíváncsiak voltak. Munkahely adatai, főnökök, kollégák, bankszámla száma, tartalma…

Ezek szerint túl voltunk egy újabb rostán… Aztán amikor szóltak, hogy miénk lehet a ház, HA át tudok menni egy... hmmm… talán vagyonellenőrzésnek fordítanám - újabb vizsgán, komolyan berezeltem. Szóval mindent le fognak ellenőrizni, bankszámlákat, azon a forgalmakat 3 hónapra visszamenőleg, adósságokat (ha van), munkahelyet, kellenek emberek, akik jót állnak értem, hogy tisztességes vagyok, és igen, fel is hívják majd őket.

Tudtam, hogy nem mehetek át ezen a credit checkken, hiszen nincs angol bankszámlám.

Angol bankszámlád akkor lehet, ha van igazolt angol lakcímed. Angol lakcímed akkor lehet (vagyis akkor bérelhetsz házat), ha van angol bankszámlád… nem folytatom.

Csakhogy a Duchy of Cornwall dolgozói végre elfogadták a magyar bankszámla kivonatait, a magyar munkahelyet, és valószínűleg az sem ártott, hogy véletlenül az utolsó tíz évben (a Covidot leszámítva) az ő nyaralóházaikba jártunk nyaralni. Ez egy olyan referencia volt, amit nem lehetett meghekkelni.

Folytatás a jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása