Elhunyt Scherer Péter, aki januárban még így köszönte meg a közönség szeretetét: „Ha ezt megérdemeltem, akkor nagyon szépen köszönöm”
Május 19-én délelőtt meghalt Scherer Péter. Hatvannégy éves volt. A hírt a Nézőművészeti Kft. közölte, az a társulat, amelyhez az utolsó másfél évtizedben a neve a legszorosabban kapcsolódott. Este virrasztást tartanak érte, és a sajtót arra kérik, maradjon távol.
Néha egy fél mondattal, néha egy oldalpillantással, néha azzal a különös, esendő, mégis szemtelenül élő jelenléttel, amitől a legkisebb szerep is úgy kezdett működni, mintha valaki hirtelen kinyitott volna egy ablakot a jelenetben.

Ajkán született 1961-ben, eredetileg nem is színésznek készült: a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki diplomát szerzett. Közben azonban már ott volt a színházban: 1984 és 1994 között az Arvisura Színházi Társulat tagja volt, később a Bárka Színház alapító tagja lett, majd a Krétakörben dolgozott, 2009-től pedig a Nézőművészeti Kft. tagjaként folytatta a pályáját.
Ez a pálya nem a klasszikus, ünnepi színészportrék anyaga volt, hanem valami sokkal elevenebb. Scherer Péter nem szoborszerű volt, hanem jelen idejű. Nem távolról csodálható, hanem közelről felismerhető. Az a fajta színész, akiről az embernek nemcsak szerepek jutnak eszébe, hanem hanghordozások, gesztusok, ritmusok, összenézések, félmosolyok, robbanásszerű kitörések és teljesen váratlanul érkező csendek.
A széles közönség Jancsó Miklós filmjeiben (Kapa és Pepe) ismerte meg: a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998/99) Pepe szerepe kultikussá tette a Mucsi Zoltán–Scherer Péter párost. De láthattuk őt más filmekben, sorozatokban, színházban, hallhattuk szinkronban. A PORT.hu adatlapja
ismertebb alakításai a Kontrollhoz, az Argóhoz, a Papírkutyákhoz, a Made in Hungáriához, A vizsgához, a Kossuthkiflihez és a Kincsemhez is kötődnek. Állandó filmes partnere Mucsi Zoltán volt, kettejük kettőse pedig külön fejezete lett a magyar mozgóképes humornak és indulatnak.
Januárban Makón még átvette a Páger Antal-színészdíjat. A Hagymaházban, vastaps közepette kapta meg a díjat és Páger legendás pecsétgyűrűjének másolatát. Elérzékenyülve beszélt arról, hogy élete egyik legnagyobb sikere — a három gyerekén kívül — az, hogy színésszé tudott válni, és külön megköszönte feleségének a támogatást.
Akkor hangzott el az a mondat is, amely most, néhány hónappal később, szinte elviselhetetlenül pontos búcsúmondatnak tűnik:
Nem nagy művészi póz volt ez, nem gondosan megírt zárómondat, hanem Scherer Péter-i mondat: szerény, zavart, hálás, önironikus és mélyen emberi.
És talán ezért olyan nehéz most múlt időben beszélni róla. Mert Scherer Péter nem azok közé tartozott, akiknek a pályája lezárt. Ő mozgásban maradt. Mindig volt benne valami kiszámíthatatlan. Akkor is, amikor évtizedek óta ismertük. Akkor is, amikor azt hittük, pontosan tudjuk, milyen lesz, ha belép egy jelenetbe. Aztán belépett, és mégis más lett minden.
Jászai Mari-díjas színész volt, de ennél sokkal többet jelentett a magyar közönségnek.
Scherer Péter ma elment. De itt maradnak a filmek, az előadások, a felvételek, a mondatok, a nevetések, a hirtelen elcsukló hangok, a Mucsival közös legendás jelenetek, a színházi esték emlékei. Nagyon szépen köszönjük.
Via Schererpeter.hu