LOVE
A Rovatból

Nem kellettem eléggé – Mit fogadtam meg, miután a pasim lapátra tett?

Igen, leírtam magamnak, hogy okuljak. Ha a szakítás utáni borzalmas eltiportság elmúlik, emlékezzek: mi az, amit soha többé.
Sassy - sassy.hu
2022. július 19.


Megosztom
Link másolása

Elárulva érzem magam. Elvesztem. Mintha belöktek volna egy kamrába. Ott hagytak egyedül, a végtelen sötétségben, ahol nincsenek könnyek, csak elszorult torok és zsibbadó végtagok. Vádolom magam, hogy hol ronthattam el. Éjszaka felriadok: pedig annyi szeretetet adtam. Izzadtan ülök az ágyon, vaksi, könnytelen szemekkel. Annyiszor próbáltam megbeszélni vele. Gondosan megfogalmazva, vattába csomagolva, hogy ne sértsem meg. Hogy neki ne fájjon.

Annyit vártam, reméltem, tűrtem, álmodoztam. Miért álmodozunk, mi, nők? Miért nem válunk felnőttként cinikussá, vagánnyá, nemtörődömmé, mindent leszaróvá?

Ülök az íróasztalomnál, és egy üres post-it szélét gyűrögetem. Annyiszor győztem meg magam, hogy igenis, boldognak kell lennem, én tehetek róla, hogy nem vagyok az. Pedig nem voltam az. Hiába posztoltam a Facebookra a csillogó mosolyú, lobogó hajú fotókat. Persze csak egyedül, mert a közös fotóktól irtózott. Hogy én milyen hülye voltam... Tizenegy hónapig küzdöttem, minden eszközzel, amiről úgy éreztem, méltó hozzám. Aztán a végén már olyannal is, ami nem az. Például ultimátummal. Szomorúan vicces, hogy végül épp az jött be. Az ultimátum öntött tiszta vizet a pohárba. Mint egy gyomorszájon rúgás, olyan volt. De legalább igaz volt.

Kattog az agyam. Nem, nem én voltam a hisztis picsa. Nem, nem én voltam a labilis, a megbízhatatlan. Bármennyire is megpróbált mindig, mindenért engem hibáztatni. A gyávaságát bizonyítja, hogy még ezt a balhét is velem akarta elvitetni. Én pedig elhittem, hogy minden az én hibám. Hogy a fájó érzés, hogy nem érkezett meg hozzám, hogy tulajdonképpen soha nincs igazán velem, az csak az én neurotikus kreatúrám. Minden erőmmel igyekeztem legyőzni önmagam. Elfoglaltam magam, amikor nem ért rá (szinte soha, max kéthetente egyszer egy-két napra), ugrottam, amikor csettintett, lélegzetvisszafojtva vártam a két szavas cset-üzeneteit. Minden szeretetmorzsának örültem. Győzködtem a családomat és a barátaimat, akik a fejüket csóválták, hogy ennek a kapcsolatnak igenis van jövője.

Ez a férfi szeret, csak még egy kis türelem kell, idővel túljut a válásán, hiszen már két éve, és rájön, mekkora ajándék, hogy miután kidobták, találkozott velem, hiszen újrakezdheti. Igen, idővel feloldódik, megérkezik hozzám.

Most már nem áltatom magam. Szembenéztem azzal, ami annyira fájt, hogy még egy kis híján egy évig tartó álomba ringatózás is jobb ötletnek tűnt. Szembenéztem azzal, hogy NEM KELLETTEM ELÉGGÉ. Nem ÉN kellettem. Ő a mai napig várja vissza a volt feleségét. És vele együtt a régi életét. Értem odavolt. Testileg. Talán kicsit lelkileg is, hiszen annyi melegséget, intimitást, aggódást, bátorítást és törődést kapott tőlem, amiben tizenöt év alatt összesen nem volt része. De ez neki csak fájdalomcsillapítónak volt jó. Mint az égett sebre a hűs olaj. A hormonok fűtötték, de a szíve soha nem volt az enyém. Soha nem tartozott hozzám. Ezért rántotta ki a kezét az enyémből a házukhoz közeli bevásárlóközpontban. Nehogy meglássanak.

És ezért dobott ki gondolkodás és kímélet nélkül, amikor azt kértem - igen, végül ultimátumban követeltem -, hogy meséljen végre rólam a gyerekeinek, hiszen a volt felesége új párját már rég ismerik, sőt, együtt is nyaraltak vele, és jöjjön el egy kávéra az én családomhoz is.

Mert megérdemlem egy év után. De ő ezt nem akarta. Mert ezzel tovább oszlott volna a remény, hogy talán mégis visszakapja az asszonyt. Egyszer, majd.

Ülök a kádban, zúdítom a forró vizet a fejemre. Istenem, olyan egy közhely vagyok. Becsaptak? Ugyan. Én csaptam be magam. Ezerszer elmondta, hogy szeret, hogy a felesége már a múlté. És én hinni akartam neki. Kapaszkodott belém, apró ajándékokkal halmozott el, csokival meg illatgyertyával és virággal, és én hittem, hogy ez szerelem. "Bízz bennem, téged még soha nem szeretett senki igazán" - mondta. Milyen aljas mondat ez valakitől, aki egy közös fotó erejéig sem mer felvállalni? És milyen butaság valakitől, aki ezt beveszi?

Fekszem a kanapén, a laptop fénye az arcomba világít. Szégyellek minden sort, amit leírok. De azt akarom, hogy nyoma maradjon. Hogy ha ez a borzalmas eltiportság elmúlik, emlékezzek. Okuljak. Hogy többé soha ne kezdjek olyan férfival, akinek nem szabad a szíve, aki csak búfelejtésre használ. Aki titkol. Hogy higgyek a szememnek, a fülemnek, a szívemnek, az ösztöneimnek. Hogy higgyek önmagamnak, ha azt érzem: társas magányban élek.

Hogy igenis verjem bele abba az ostoba, naiv, rózsaszín ködös fejembe, hogy klassz nő vagyok. Aki egyszer valakinek a legszebb álma lesz. A hülyeségeimmel, hibáimmal együtt. És hogy amíg az a valaki meg nem érkezik, ne érjem be kevesebbel. Soha többé.

Fotó: Pixabay


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


LOVE
A Rovatból
Íme a 60 másodperces intim gyakorlat férfiaknak, ami drámai hatással van a teljesítményükre
A legjobb pedig az, hogy a gyakorlatot bárhol, akár a munkahelyen is diszkréten el lehet végezni.

Megosztom
Link másolása

Létezik egy 60 másodperces gyakorlat, ami nemcsak az ágyban hozhat komoly javulást a férfiaknak, de még a hólyagkontrollon is segít – és ez most nem valami kétes webshop reklámszövege, hanem tudományosan alátámasztott tény. A dolog ugyanis nem légből kapott:

rengeteg ötven év feletti férfi küzd egyszerre a gyengülő hólyagkontrollal és szexuális teljesítménygondokkal,

a korai magömlés pedig a Nemzetközi Szexuális Orvostudományi Társaság szerint a férfiak körülbelül 30 százalékát érinti élete során. A megoldás pedig közelebb lehet, mint gondolnánk, és nem igényel semmilyen külső eszközt.

Van egy izomcsoport, ami kulcsszerepet játszik az erekció stabilitásában, az ejakuláció kontrolljában és úgy általában abban, hogy „működik-e minden, amikor kell”.

Nem, nem a bicepszről van szó, és nem is a haskockáról, hanem a medencefenék izmairól.

Ezek erősítésére szolgál a Kegel-gyakorlat, amit sokáig kizárólag női témaként kezeltek, pedig a férfiaknál legalább ennyire számít.

A jó hír: az egész egy perc. Se felszerelés, se edzőterem, se látványos mozdulatok. Senki nem veszi észre, mégis dolgozik.

Először: hol van ez az izom?

Az az izomcsoport a cél, amellyel vizelés közben meg tudnád állítani a sugarat. (Fontos: ezt csak azonosításra használd, ne így eddz rendszeresen.)

A gyakorlat – összesen 60 másodperc

0–10 másodperc


Ülj vagy állj egyenes háttal. Lazítsd el a hasat, combot, farizmokat. Normál légzés, nincs feszülés.

10–30 másodperc: rövid szorítások


Feszítsd meg a medencefenék izmait 1 másodpercre, majd lazíts 1 másodpercig.
Ezt ismételd meg tízszer. Gyors, kontrollált munka.

30–50 másodperc: hosszú tartások


Feszítés 5 másodpercig, majd lazítás 5 másodpercig.
Kétszer egymás után. Itt már az állóképesség dolgozik.

50–60 másodperc: levezetés


Teljes lazítás, pár mélyebb, lassú lélegzet.

Mire jó ez az egész?

A rendszeresen edzett medencefenék stabilabb erekciót ad, javítja az ejakuláció feletti kontrollt, és általában jobb ideg–izom kapcsolatot eredményez ott, ahol ez számít.

Milyen gyakran?

Napi 2–3 alkalommal, teljesen észrevétlenül végezheted. Ülés közben, munkában, sorban állva. Az első érezhető változás jellemzően néhány hét alatt jelentkezik – feltéve, hogy nem csak egyszer próbálod ki.

Nem csodaszer, nem instant megoldás, viszont az egyik leghatékonyabb, legolcsóbb és legkevésbé kínos dolog, amit egy férfi tehet a saját teljesítményéért. Egy perc. Ennyi.

A kulcs a medencefenék-izomzat, vagyis az az izmokból és szalagokból szőtt „függőágy”, amely a hólyagot, a beleket és a végbelet támasztja alá. Ezt a területet eddig főleg a szülés után lábadozó nőknek javasolták erősíteni, de

kiderült, hogy a férfiak szexuális életére is drámai hatással lehet.

Dr. Ashwin Sridhar, egy londoni urológus szakértő szerint a mechanizmus pofonegyszerű. „A medencefenék izmai függőágyként támasztják alá a belső szerveket. Tehát, ha ezek az izmok erősek, számos egészségügyi előnnyel járnak” – magyarázta a szakember. Kifejtette, hogy az edzett izmok sokkal hatékonyabban segítenek abban, hogy a vér a péniszben maradjon, ami elengedhetetlen az erekció fenntartásához. „Megerősítésük keményebb, hosszabb ideig tartó erekcióhoz vezethet” – tette hozzá. De itt még nincs vége az előnyöknek. „A Kegel-gyakorlatokkal jobban tudod irányítani az ejakulációs reflexet.

Az erős medencefenékkel rendelkező férfiak gyakran képesek akaratlagosan összeszorítani az izmaikat, hogy késleltessék az orgazmust.”

Sőt, a rendszeres edzés erősebb összehúzódásokat eredményez ejakuláció közben, ami „intenzívebb és élvezetesebb orgazmusokhoz” vezet.

És ez nem csak egyetlen orvos magánvéleménye. Egy, a Therapeutic Advances in Urology szaklapban publikált kutatás konkrét adatokkal támasztotta alá az elméletet. Negyven, korai magömléssel küzdő férfit kértek fel, hogy három hónapon keresztül, heti háromszor végezzenek medencefenék-rehabilitációs gyakorlatokat. Az eredmények megdöbbentőek voltak: a résztvevők 83 százaléka képes volt az ejakulációs reflexét az átlagos 39 másodpercről 2 percre és 40 másodpercre kitolni.

A kutatók szerint a fizikai kontroll javulása meglepő módon megdobta az önbizalmukat is.

Persze az életmódbeli tényezők, mint a megfelelő testsúly vagy a kardiovaszkuláris fittség, szintén sokat számítanak, de a tudomány zöld utat adott: napi egy percnyi célzott edzés valóban jelentős változást hozhat.


Megosztom
Link másolása

LOVE
Először beszélt nyíltan a szerelméről Xantus Barbara és Laklóth Aladár, akiknek a kapcsolata mindenkit meglepett
Sosem gondolták, hogy egyszer egy pár lesznek. Mi kellett ahhoz, hogy végül egymásra találjanak, és miért nem hitt senki a szerelmükben?

Megosztom
Link másolása

Két színész, két külön világ: a konzervatív Laklóth Aladár és az általa csak „liberális pillangónak” nevezett Xantus Barbara évtizedekig kerülgette egymást a színházi és televíziós kulisszák mögött, most pedig először beszéltek nyíltan a szerelmükről.

A pár a Palikék Világa YouTube-csatorna Szóló című műsorában tett kivételt, és Dombovári Vandának sok mindent elárultak magukról.

Bár a Madách Színházban vagy a Barátok közt forgatásain is találkozhattak volna, sorsuk végül az első közös színházi munkájuk során fonódott össze.

A kollégáik eleinte nemigen hittek benne, hogy tartós lehet a szerelmük.

„A kívülállók, akik ismernek minket, valószínűleg csodálkoznak azon, hogy két ennyire különböző ember összejött. Nem titok, hogy én – a magatartásomból is sugárzik – meglehetősen konzervatív beállítottságú ember vagyok, míg itt van az én ‘liberális pillangóm’, aki repked mindenfelé” – ecsetelte Laklóth Aladár, aki 2015-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is megkapta.

A színész szerint a kapcsolatuk titka az elfogadás.

„Ezt azért össze kell simítani a hétköznapokban, és csak elfogadással lehet. Fontos a másik elfogadása bármilyen nehéz helyzetben. Szoktunk mi is ütközni, olykor szikráznak a pengék a szobában, de az a vége, hogy nem letarolni akarjuk a másikat, hanem megérteni.”

Arról is beszéltek, miért nem verték eddig nagy dobra a kapcsolatukat.

„Nincs benne titok, csak nem akartuk kitenni a kirakatba”

– jelentette ki Laklóth.

Xantus Barbara elárulta, örül, hogy most és nem korábban találtak egymásra, mert aggodalmas típus, és korábban halálra izgulta volna magát.

A színésznő azt is elmondta, imponál neki, hogy a párja mindent elintéz és megszerel, mert korábbi kapcsolataiban sokszor neki kellett ezeket a feladatokat elvégeznie. A szakemberekben nem bízik, tréfásan csak „Mekk Eleknek” hívja őket, így különösen értékeli Aladár ügyességét.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása


LOVE
A Rovatból
„Százhatvan kilósan is egy dzsigoló voltam az ágyban”: magyar sztárok kitálaltak a hálószobatitkaikról
Hírességeink nem finomkodtak, amikor a hálószobáról kérdezték őket. Kiderült, ki a lírai szerelmes, és ki az, aki bárhol, bármikor elcsábulna!

Megosztom
Link másolása

A hálószoba rejtélyes hely, de a magyar sztárok szerencsére időnként résnyire kinyitják az ajtaját. A Story.hu gyűjtése szerint van, aki a nyers energiára esküszik, más a tudatos tervezésre, de egy biztos: a szenvedélyt mindenki másképp tartja életben.

Emilio például nem sokat teketóriázik,

ha a témáról van szó, szerinte a dolog pofonegyszerű:

„Az ágyban kezdődik és végződik minden, én pedig kilencven évesen is ’pornósztár’ akarok lenni. Ez nem korfüggvénye. Sőt!”

Az énekes állítja, az idő csak jót tesz a libidójának, és a fogyása óta még komolyabb formában van.

„Százhatvan kilósan is egy dzsigoló voltam az ágyban, keményen odatettem magam,

most pedig, hogy lefogytam, pláne nagy lepedőakrobata vagyok. Állandóan nézegetem, méregetem Tinát. Bárhol, bármikor el tudnám kapni, annyira kívánatos!”

De nem mindenki pörög ennyire a nyers fizikalitáson.

Bochkor Gábor például

egy meglepően lírai oldalát mutatta meg, amikor élő adásban festett képet magáról. „Én ellágyulok közben, én olyan érzelmes vagyok, azt el nem tudjátok képzelni.

Én sírni tudnék magamon, ha látnám filmen magam.”

A rádiós odáig ment, hogy egy filmes hasonlattal írja le magát: „Én kék lagúna vagyok! Mert van az építőmunkás, aki jön, és megcsinálja a dolgot, van a költő, aki lírai, hedonista módon csinálja, és van a kék lagúna, aki elvész az érzelmekben és a gyönyörben, na ez volnék én!”

A romantikához persze nem kell feltétlenül kék lagúnának lenni, van, aki szerint az egész agyban dől el.

Détár Enikő

és párja, Kiss Péter a külsőségek helyett a minőségi időre és a figyelemre esküsznek. „Az izgalom, az erotika az agyban kezdődik, a mi kapcsolatunknak a titka pedig a valós odafigyelés” – mondta Péter, míg Enikő arról beszélt, hogy

„nem tudom, hogy mitől függ, hogy ez a zsigeri vonzalom meddig fog tartani köztünk, de most nagyon jelen van”.

Párja szerint a színésznő energiája mindent elárul: „ha 57 éves korában spárgában pörög a táncpartnere feje fölött, akkor el lehet képzelni, milyen tűz van benne…”

A spontán tűz és a zsigeri vonzalom mellett létezik egy másik út is: a kőkemény tervezés.

Palya Bea szerint

a vágynak igenis meg lehet ágyazni, sőt, kell is. „Ahogy egy vacsorához, úgy a szexnek is meg lehet teríteni, ez egy rituális dolog” – ecsetelte az énekesnő, aki bevallotta, náluk a spontaneitás helyett a tudatosság működik.

„Nálunk szexrandik vannak. Leülünk az asztalhoz, és eszünk. Lefekszünk az ágyba, és szerelmeskedünk.”

Sőt, a naptár is előkerül: „Beírjuk a naptárba, hogy mikor van időnk együtt lenni. Nekünk ez jól működik, és imádom.” Míg Palya Bea a naptárra, addig

Polgár Tünde és Polgár Árpád

a közös fantáziára esküszik: nemcsak a szerepjátékokat kedvelik, de egy pikáns bakancslistájuk is van, aminek egyik pontja, hogy egy repülő mosdójában szeretkezzenek.

És mi történik, ha a naptárba a szexrandi mellé a gyerekek is bekerülnek?

Laky Zsuzsi és Dietz Guszti

szerint a kapcsolatuk ettől csak jobb lett. „Amikor megszületett Luca, akkor sokkal jobb lett a kapcsolatunk” – mondta a szépségkirálynő, aki szerint náluk ez sosem volt logisztikai kérdés.

„Nekünk soha nem okozott gondot, hogyan oldjuk meg, hogy együtt legyünk. Tudtam, hogy meg kell oldani…

Guszti annyira férfi… Nem az, hogy követeli, de a mindennapjaink része.”


Megosztom
Link másolása


LOVE
A Rovatból
A legártalmatlanabb mondattal kezdődik a legmérgezőbb kapcsolati játszma, és a legtöbben észre sem veszik
Lehullott a lepel a mártírkodás és bűnbakképzés jelenségét illetően a párkapcsolatokban. A tudattalan minta láthatatlan érzelmi adósságot hoz létre, ami elhidegüléshez vezethet.

Megosztom
Link másolása

„Hagyd csak, majd én megcsinálom!” – hangzik el az ártalmatlannak tűnő mondat, ami valójában egy érzelmi aknamezőre vezet, ahol a gondoskodásból hatalmi játszma, a szeretetből pedig fojtogató adósságspirál lesz. Ismerős a jelenet?

Az egyik fél szent mártírként mindent magára vállal, sóhajtozva mosogat, miközben a másikból lassan, de biztosan bűnbakot farag.
A jelenség annyira hétköznapi, hogy a Meglepetés magazin a napokban egy egész cikket szentelt neki, amelyben Hennel Éva mediátor boncolgatta, miért lépünk rá erre a kapcsolati dinamitra, és hogyan lehet hatástalanítani.
A taktika lényege, hogy a mártír nem őszintén ad, hanem befektet.
„Mártírszerepben az ember rendszeresen háttérbe szorítja a saját szükségleteit, túl sokat ad, túl keveset kér, majd – kimondva vagy kimondatlanul – elvárja, hogy ezt a másik észrevegye, értékelje és visszaadja” – mondta a szakember.

A rejtett üzenet valójában egy érzelmi zsarolás: „Lásd, mennyit szenvedek érted, és ezért te tartozol nekem.” Ez a láthatatlan adósság pedig lassan megmérgezi a legszorosabb köteléket is, mert a mártírkodás valójában a passzív agresszió egyik leggyakoribb formája. A „jobb, ha én megcsinálom” attitűd nem az alázatról szól, hanem a kontroll kiharcolásáról.

De miért csinálja ezt bárki is? A háttérben többnyire nem a rossz időbeosztás áll, hanem mélyebb sérülések:

tanult családi minták, ahol a szeretetért teljesíteni kellett, vagy egy olyan belső meggyőződés, ami szerint önmagáért nem elég szerethető.

„Sokszor abból fakad, hogy az illető nem érzi magát önmagáért szerethetőnek, így a teljesítményéért és a gondoskodásáért próbálja kiérdemelni a szeretetet és az elismerést.” A nélkülözhetetlenség illúziója pedig kényelmesen elfedi a „nem vagyok elég jó” érzését.

A kapcsolatban ez a dinamika törvényszerűen rombol. A mártír egyre frusztráltabb lesz, a partnere pedig vagy passzívvá, vagy védekezővé válik, hiszen senki sem kérte tőle az áldozatot.

„A kapcsolati dinamika torzul: az egyik fél túlvállal, a másik passzívvá vagy védekezővé válik” – hangsúlyozza a cikkben. A bűnbakképzés egyenes út az elhidegüléshez és a magányhoz. Egy bűnbakká tett családtag szavaival élve, aki egy hasonlóan mérgező rendszerben nőtt fel: „A kudarc elfogadhatatlan volt. A visszabeszélés hazaárulásnak számított.”

A jó hír, hogy a csapdából ki lehet mászni. Az első lépés a kíméletlen önvizsgálat: „Valóban meg akarom ezt tenni, vagy csak félek nemet mondani?” A második a nyílt kommunikáció: nem célzásokkal és sóhajokkal, hanem konkrét kérésekkel. A harmadik pedig a határok kijelölése bűntudat nélkül.

Ha pedig a párunk hajlamos a mártírkodásra, a legfontosabb, hogy ne erősítsük rá a viselkedésére.
Ne jutalmazzuk a szenvedését extra figyelemmel, hanem kérdezzük meg, mire van valójában szüksége, és tegyük egyértelművé, hogy a közös terheket közösen akarjuk megoldani, nem pedig egy mártír árnyékában élni.


Megosztom
Link másolása