LOVE

Leánylopás, nemzőtárs, pacalvetés – ilyen volt a házasság a régi paraszti világban

Az együttélés a mai pároknak se mindig egyszerű, de azért jó, hogy ma már nem kell az ember lányának nyers pacallal a nyakában álldogálni a templom előtt, ha félrelépett.

Megosztom
Link másolása

Ugyan manapság már senki sem szólja meg az embert, ha egyházi vagy polgári szertartás és ezeket igazoló dokumentum nélkül éli le az életét a szerelmével, a házasság intézménye nem ment ki a divatból. Hogy ez az igény nosztalgia, meggyőződés vagy a praktikum miatt maradt fent, azt most nem tárgyaljuk, azt viszont annál inkább, mik azok az olykor furcsa, olykor megdöbbentő, de mindenképpen tanulságos képződményei a régi paraszti társadalomnak, melyek a házasság előtti és alatti időszak különféle problémáit igyekezték orvosolni.

Lakva ismerszik meg az ember

Ma már senki se lepődik meg azon, ha egy szerelmes pár először összeköltözik, és csak bizonyos idejű együttélés után mondja ki egymásnak a boldogító igent.

Azt gondolnánk, hogy ez régen elképzelhetetlen lett volna. Pedig a magyar paraszti világban is létezett ilyen, úgy hívták, próbaházasság. A Magyar Néprajzi Lexikonban ezt írják róla:

„A próbaházasság a közösség és család tudatával létrejött, a törvényes házasság előtti szexuális viszony, amely nem ellentétes a bevett erkölcsi normákkal.”

Ez a jóváhagyott tesztüzemmód néha csak pár hónapig, de akadt, ahol egy egész évig is eltartott. Ha menet közben összejött a gyerek, az nem számított szégyennek, hiszen a menyasszony termékenységét bizonyította. Ha viszont végül nem így történt és a párocska szét is ment, a lányra rendszerint ráfogták, hogy meddő, így aztán gyakorlatilag lenullázták a további házasodási esélyeit.

A bukovinai székelyeknél és Kalotaszegen hasonló célt szolgált a leányszöktetés, leánylopás, nőrablás, bár ez általában inkább azért következett be, hogy a lány szülei erre az enyhének nem mondható nyomásra beleegyezzenek a frigybe.

Választhatott a kedves papa és mama, hogy melyik a nagyobb szégyen: hozzáadni a lányt egy olyan emberhez, aki gazdasági, vallási vagy egyéb társadalmi helyzetéből adódóan nem volt megfelelő parti, vagy egy életen át tűrni a közösségnek az ex lex kapcsolatra (ún. vadházasságra, lásd később) tett megjegyzéseit.

Egy tisztességes leányrablásban a vőlegény barátai is segédkeztek, már csak azért is, mert sokszor megneszelte a lányos család a tervet, és pálinka meg foszlós kalács helyett vasvillával várta a társaságot. Ha végül a rablás sikeresnek bizonyult, a fiatalok addig éltek a vőlegény szüleinek házában, amíg komámasszonyék beletörődtek a helyzetbe - utána persze megtartották az esküvőt is. Viszont állítólag ezek a lányszöktetések sokszor csak azt a célt szolgálták, hogy a költséges lakodalom megtartását elkerülhesse a fiatal pár.

A mai elopement esküvők hátterében is sokszor a családi büdzsé védelme áll, nem csak az, hogy nem akarunk anyóssal vagy Rózsi nénivel egyezkedni az ültetési renden.

Az esküvő előtti közös háztartás kipróbálását egyébként ma sem érdemes kihagyni, még a legbombabiztosabbnak ítélt szerelem esetében sem. Az összecsiszolódás, a munkamegosztás kialakítása, a személyes terek és idők mindenfajta esküdözés előtti tisztázásával sok pénzt és bosszúságot takaríthat meg magának a pár.

Oh, baby, baby, it’s a wild world...

Sokan vannak egyébként, akik ezen időszak - mármint a próbaházasság, vagy mai szóval élve az együttélés - alatt annyira bejönnek a gyakorlatba, hogy egy idő után felesleges, macerás és költséges mulatságnak gondolják a hivatalos papírozást, meg a lagzit. A vadházasság kifejezést ma már csak viccesnek szánt véleménynyilvánításra használják, régen azonban volt, akinek kizárólag ez az út volt járható, ha együtt akart élni valakivel. Ismét idézem a Magyar Néprajzi Lexikont:

„A vadházasság állami hatóság előtti házasságkötés vagy egyházi esküvő nélkül létrejött együttélés férfi és nő között. A magyar parasztságnál elismert együttélési forma, ha házasfelekként gazdaságilag együttműködve, együtt lakva, szexuális kapcsolatot tartanak fenn, esetleg utódokat hoznak a világra. Ez a kapcsolat elsősorban idősebbekre, özvegyekre, elváltakra, esetleg testi fogyatékosokra volt jellemző.”

Az alföldi tanyavilágban például a vadházasságnak sokszor az volt az oka, hogy nem volt lehetőség elmenni a városokban székelő hatóságokhoz, hiszen az, hogy egyszerre mindketten ilyen hosszú időre elhagyják a tanyát, az állandó munka miatt gyakorlatilag kivitelezhetetlen volt. Így egyfajta fordított elopement esküvő jött létre, ahol a lakodalmat megtartották, a hivatalos esketésre meg sokszor csak a negyedik, ötödik gyerek születése után került sor. A paraszti társadalom – amennyiben a házasság erkölcsi normáit a felek betartották - ezeket a kapcsolatokat is teljes jogú házasságnak ismerte el, ez alapján tagozta be a párokat a különböző közösségi feladatokba és eseményekbe. Csak a hivatkozó terminológiában tettek különbséget a törvényes és nem törvényesített párok között.

A népnyelvben ennek az állapotnak egyébként igen sokféle megjelölése volt: bagóhiten élés, ebhiten élés, összeállás. A szertartás hiányára célzó megjelölések: disznóvályúnál való esküvő, összekötötték a madzagot, balkézről esküdtek, holdvilágnál esküdtek, fűzfa alatt esküdtek. Bár utóbbi kettő mai szemmel nézve egészen Disney-hercegnős, romantikus megoldás, a 19. század előtti világ érzelemmentes, alapvetően gazdasági vagy vallási alapon elrendezett engodám frigyei között sokszor ez volt az egyetlen lehetőség egy valódi szerelemi házasságra.

(Be)etetés

Egy férj megfogására vagy megtartására számtalan ősi női bölcsességet találunk a magyar nyelvben is. Ilyen például a klasszikus „Egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út”, amihez az én apai nagyapám még hozzátette a férjemnek annak idején, hogy „A fiatalasszony főztjét mindig dícsérni kell.” Így párba állítva valóban hasznos tanácsnak tűnnek, hiszen nagymamám fantasztikus szakácstudománya valószínűleg sosem szökkent volna szárba, ha annak idején nagyapám türelmesen körbe nem rágja a félig főtt túrógombócokat, amikkel az új asszony kedveskedni akart neki.

„A bikát etetni kell” mondás már kevésbé egyértelmű, hiszen a férjre, mint bikára való utalás egyaránt irányulhat egy feleség házastársi és élelmezési kötelezettségeire. „A megszákolt halat nem kell etetni” viszont azt sugallja, hogy a kezdeti beetetési időszak után kevésbé kell e két téren teljesítenie az asszonynak.

Nem tudom, vajon a vőlegények milyen feleségmegtartási-bölcsességet szoktak kapni, mindenesetre szomorú, hogy anyáink szerint a férfiakat kizárólag ezzel a két eszközzel lehet távol tartani a házasságtöréstől.

Amit viszont a szájhagyomány és ezáltal a néprajz is ismer, az az ételnek és a paráznaságnak egy egészen meghökkentő párosítása: a pacalvetés.

A 18. században ugyanis voltak olyan települések, ahol

a házasságtöréssel megvádolt nőknek vezeklésképpen ki kellett állnia a templom elé egy hatalmas nyers pacallal a nyakukban.

Ennek a büntetési módnak a továbbfejlesztett változata a „kipacalozás”, amikor is marhapacalt terítettek a bűnösre és seprűvel kihajtották a faluból.

Egy másik, református területeken elterjedt egyházi eredetű büntetés, az eklézsiakövetés ennél talán egy fokkal kellemesebb, szó szerint és átvitt értelemben is kevésbé gyomorforgató volt: a bűnöst a templomban istentisztelet alkalmával különálló fekete székre ültették, vagy a szószék mellé állították és fekete terítővel leborították, majd a pap a szószékről bűnbánatra hívta fel. Ekkor hangosan meg kellett vallania bűnét és bűnbocsánatért esedeznie.

A megszégyenítés különböző formái után általában lezáródott az eljárás, már csak azért is, mert a törvényesen megkötött házasságot állandónak, felbonthatatlannak tartották.

Ilyen procedúrának egyébként jellemzően csak asszonyokat tettek ki, a férfiak félrelépései felett valahogy a férfiak által gyakorlott állami és egyházi testületek érdekes módon rendre szemet hunytak.

Azonban volt egy érdekes élethelyzet, amikor a nő a férjén kívül mással is hálhatott: ha a törvényes házasságba nem született gyermek, a problémát orvosolandó, a férj nemzőtársat hívhatott a feleségéhez.

„A nemzőtárs csak idegen lehet, vér- vagy műrokont (koma) nemzőtársnak nem hívnak. A férj esetleg a „szívességért” pálinkával fizet. A gyermeket a férj törvényes leszármazottjának tekintették."

Na! téged is egy pohár pálinkáért csináltak! – szólt régen a mondás, de érdekes, hogy a férjet helyettesítő nemzőtársról nem csak a magyar, hanem a német, litván, görög joghagyományok is tudnak, sőt, állítólag a Hawaii- szigeteken is bevett szokás volt így biztosítani a család tagjainak gyarapodását.  (A mai spermabankok tehát gyakorlatilag diszkrét nemzőtárs-kereső intézmények. Mindenesetre utóbbiak használatára senki se kötelezheti a másikat, sőt, férj se kell hozzájuk.)

Nem feltétlenül könnyebb, csak más

Ma már nem kell attól félnünk, hogy egy szürke novemberi napon bekopogtat hozzánk a régen gyalogsátánnak is nevezett házasságközvetítő, és kenetteljesen tudtunkra adja: a szüleink megegyeztek a szomszéd srác szüleivel, hogy farsangkor összeadnak minket. (Aztán még meg is kell kínálnunk egy kis alkohollal meg sütivel, mint valami Szomszédok-beli Janka nénit)

Attól se kell félnünk, hogy házasságtörés esetén szalmakoszorúval a fejünkön vernek végig minket a falun, hogy utána már csak lápi boszorkányként tudjunk tevékenykedni (amíg amiatt is ránk nem szállnak).

Ma már bármiféle hivatalos okirat nélkül leélhetjük az életünket a szeretett személlyel, vállalhatunk gyereket, aztán dönthetünk úgy, hogy mégse maradunk velük egy fedél alatt, aztán akár vissza is költözhetünk. Hozzámehetünk és elválhatunk ugyanahhoz az emberhez többször is.

Szabadság van.

(Vagy ahogy az én családomban szoktuk mondani: Esküvő van, mindent szabad, hurrá!)

Csak ez a fene nagy szabadság, akár az egyre több és egyre könnyebben elérhető információ: elég nyomasztó tud lenni.

Meddig várjon, keressen az ember, míg biztosan megtalálja az igazit? Hány párterapeutát, mediátort kell együtt, és hány pszichológust vagy érzelmi naplót külön-külön is elkoptatnunk addig, amíg végül megoldódik egy probléma, és együtt, erősebben mehetünk tovább az úton? Vagy hol van az a lélektani határ, amikortól már nem érdemes egy házasságért küzdeni?

Sajnos ezekre a kérdésekre kizárólag mi magunk tudunk válaszolni. Nem dönthet helyettünk sem a férjünk, sem a szüleink, sem az állam, sem az egyház, sem a barátnők.

Pokoli nehéz nap mint nap felvállalni a saját döntéseinket, és elszámolni azok következményeivel.

De ettől vagyunk, ettől leszünk többek egy egész életében mások irányítása alatt nyomorgó 19. századi kamaszlánynál: hogy felelős felnőttként kezeljük saját boldogulásunkat és boldogságunkat.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


LOVE
„A feleségem megcsalt egy ugyanannyi idős, sráccal, mint a fiunk, többé nem bízom benne”
A férfi meglepetés estét szervezett a feleségének, és elment érte a munkahelyére. Így derült ki, hogy a nő egy 22 éves fiúval csalja.

Megosztom
Link másolása

Az egyik legnépszerűbb rovatba a The Sun brit bulvárlapban a Dear Deidre. Ide párkapcsolati tanácsokért fordulnak az emberek: a szakértő az olvasók leveleire válaszol.

A megcsalás rendszeresen visszatérő téma. Ennek esett áldozatul egy férfi is, aki így írta le a történetüket.

"A feleségemnek viszonya volt egy, a fiunkkal egyidős férfival.

Azt mondja, hogy ez az egész nem jelentett semmit, csak a szexről szólt, de nem hinném, hogy meg tudom bocsátani a hűtlenségét.

Úgy jöttem rá a megcsalásra, hogy meg akartam lepni: az terveztem, a munkából egyenesen egy előadásra viszem.

Egy kávézóban várakoztam az irodájukkal szemben, amikor megláttam, hogy kilép az épületből. Már épp felálltam volna, hogy üdvözöljem, amikor láttam, hogy hátrafordul és megcsókolja őt nála sokkal fiatalabb férfit. Ugyanannyi idősnek tűnt, mint a mi 21 éves fiunk - mint kiderült, 22 éves.

Lefagytam, nem tudtam, odamenjek hozzájuk vagy megvárjam, amíg észrevesznek. Végül kocsmába mentem, megpróbáltam összeszedni magam. Néhány sörrel később hazamentem, és szembesítettem a feleségemet a történtekkel.

Nagyon meglepődött, és bevallotta, hogy szexuális viszonyuk volt - de esküdözött, hogy nem szerelmes a srácba. Én 48 éves vagyok, a feleségem pedig 46. 18 éve vagyunk házasok, két gyerekünk van, egy 15 és egy 21 éves.

Az elmúlt néhány éve nagyon nehéz volt a munkám miatt. Eléggé magam alatt voltam, de mivel a feleségem is keményen melózott, a meglepetéssel pont azt akartam kifejezni, hogy megbecsülöm őt, és szerettem volna, ha látja, igyekszem jókedvű lenni és jól érezni magamat. De az egész visszafelé sült el.

Még mindig azt szajkózza, hogy nem érez semmit a másik férfi iránt, de nem tudom, hogyan tovább, nem bízom benne."

A szakértő válasza az volt, hogy ha a felsége ismét elkötelezte magát a házasságuk, adhatna neki egy második esélyt. Igaz, hogy a férfi mélyponton volt, és a depresszió hatással lehetett a kapcsolatukra, de ez azért nem mentség a hűtlenségre. Azt javasolta, mindkettejüknek foglalkozniuk kell azzal, hogy a történtek hogyan hatottak a házasságukra, és mit csináltak rosszul.

De mindkettőtöknek foglalkoznotok kell azzal, hogy ez hogyan hatott a kapcsolatotokra, és mi ment rosszul.

Ön elismeri, hogy mélyponton volt, és a depresszió nagy hatással lehet a házasságokra és a családokra, bár ez nem mentség a megcsalásra.


Megosztom
Link másolása

LOVE
Kiderült: ezt a testrészt nézik meg a férfiak először egy nőn
Fényképeket adtak nekik nőkről, és figyelték, hogy a női test melyik részén időzik el leghosszabban a tekintetük.

Megosztom
Link másolása

A Nebraska-i Egyetem kutatói 36 férfi részvételével végeztek kísérletet arra irányulóan, hogy mit néznek meg először a férfiak egy nőn.

A jelentkezők okos szemüvegeket kaptak, melyek figyelték a szemmozgásukat és a tekintetük időtartamát. Ezután fényképeket adtak nekik különböző nőkről, figyelve azt, hogy a női test melyik részén időzik el a leghosszabban a tekintetük.

A kísérlet során kiderült, hogy a férfiak jóval hosszabb ideig figyelték a nők testét, mint az arcukat.

A vékony derék, telt kebel és széles csípő különösen vonzó volt a férfiak számára, mivel az ősi ösztönök az anyasággal és a gyermekvállalással társítják ezeket a vonásokat. Azonban a modern társadalomban sajnos az is közrejátszhat, hogy

a média gyakran tárgyként ábrázolja a nőket, és ez a felfogás befolyásolhatja a férfiak viselkedését is.

Az eredmények azt mutatják, hogy a nők is hasonlóan viselkednek: amikor potenciális versenytársakat figyelnek meg, gyakran a testi vonásokra koncentrálnak.

Sarah Gervais szociálpszichológus szerint ugyan a tanulmány eredménye valószínűleg nem meglepetés, tudományos bizonyíték eddig még nem létezett arra, amit már sejtettünk: a férfiak, amikor csak tehetik, felmérik a hölgyek adottságait, és az arc az egyik utolsó dolog, amire figyelmet fordítanak.

Forrás: bien.hu


Megosztom
Link másolása


LOVE
Mindent elárul rólad a szemed színe, különösen a szerelmi életedről
Milyen szexi titkokat árul el valakiről a szeme színe? Ha elég közelről megnézed, láthatod, milyen az ágyban? Talán.

Megosztom
Link másolása

Azt tudjuk, hogy elég belenézni valakinek a szemébe, és azonnal érezzük, ha nekünk van teremtve. Aztán ott van a szerelem első látásra-mondás is. Meg hogy a szem a lélek tükre. Nézzük meg akkor alaposabban, mit árul el valakiről a szeme színe. Ha jól figyelsz, többet, mit gondolnád.

Íme, ezt árulja el rólad a szemed színe, ha a randizási szokásaidra kíváncsi valaki:

1. Barna szemek

A barna szemről azt gondolhatod, hogy túl gyakori, és ez igaz is, a legtöbb embernek barna szeme van. De ettől még nagyon nem lesznek unalmas emberek.

A barna szeműek mások igényeit helyezik előtérbe. Ha szerelemről van szó, intenzívek és elkötelezettek a partnerük iránt.

És hát a szexben ez nagyon jól jön.

2. Kék szeműek

A kék szemű emberek békeszeretők, akik mindent megtesznek azért, hogy mindenki boldog legyen körülöttük. Ez igazán kifizetődő a hálószobában is.

De van egy feltételük. Elég gyors elköteleződést várnak a partnerüktől.

Amint ezt megkapják, a többi már zászlósmenet.

3. Mogyoróbarna szemek

A mogyoróbarna szemű emberek elegánsak, vidámak és meglehetősen huncutak. Az igazi kihívás egy mogyoróbarna szemű emberrel az, hogy megtartsd őket.

Minden csak rövid ideig köti le őket, és MINDIG a következő legjobb dolgot keresik.

Ez okés, ha a következő legjobb dolog egy pizza, amit együtt vacsiztok majd meg, de nem annyira jó, ha elhagy téged a húgodért.

4. Szürke szemek

A szürke szeműek a legjobb alárendeltek. Ez a ritka szemszín ugyanis általában nagyon passzív emberek sajátja.

Kedvesek és hűségesek, és nagyon intelligensek.

De erős kézre van szükségük, ha valóban boldogulni akarnak.

5. Fekete szemek

Amikor azt mondjuk, hogy fekete szem, akkor olyan emberekre gondolunk, akiknek barna szeme olyan gazdag és sötét színű, hogy feketének látszik. Meg a sárkányra és esetleg Voldemortra is gondolunk.

A fekete szemű emberek ravaszak és titokzatosak.

Lassan kezdenek megbízni a másikban, de ha egyszer ráveszed őket, hogy megnyíljanak, intenzívek és szenvedélyesek.

6. Zöld szeműek

Egy zöld szemű ember egy korty friss levegőt jelent.

Ők azok, akiket minden buliban ott szeretnél látni, mert garantáltan feldobják a hangulatot. A párkapcsolatban is könnyedek és vidámak.

Csak elég népszerűek, ezért nem könnyű megtartani őket.


Megosztom
Link másolása


LOVE
Randira hívta egy cuki srác, de mikor utánanézett a social médiában, ijesztő titkot talált
Találkoztak, és a srác úgy csinált, mintha egyáltalán nem ismerné a lányt. Mint kiderült azonban, az elmúlt 5 év alatt több tucatszor írt már neki, és az est során feltett kérdések nagy részére korábban már rákérdezett.

Megosztom
Link másolása

Az első randik önmagukban is elég kellemetlenek tudnak lenni, de persze mindig kiderül, hogy lehet ennél sokkal rosszabb is.

Egy Madi nevű lány ugyanis egy nagyon felkavaró élményről számolt be TikTokon, videója pedig vírusként terjed a közösségi médiában.

Elmondása szerint ugyanis éppen a barátaival lógott, amikor odament hozzá egy cukinak tűnő srác és elhívta őt vacsorázni. Madi igent mondott és találkoztak is.

A vacsorán minden rendben ment, a fiú sok kérdést tett fel a lánynak, de ezzel ugye normál esetben nincs is semmi gond, hiszen valahogy csak meg kell ismerni a másikat.

Madiben azonban volt egy furcsa érzés, miszerint a srác már tudja a válaszokat a saját kérdéseire, de nem gyanakodott, hiszen simán lehet, hogy randi előtt utánanézel a másiknak.

Hazaérve FaceTime-ozni kezdett egy barátnőjével, és közben rácsekkolt a srácra. A felhasználó nevét meglátva azonban kirázta a hideg.

Mint kiderült, látta már ezt a nevet, és mikor az üzenetekre kattintott, az is kiderült, hogy nem az, hogy egyszer-kétszer, de negyvenötször írt már rá a srác az elmúlt 5 év alatt.

Ezekben a beszélgetésekben is feltette már neki azokat a kérdéseket, amiket a vacsora közben is, amivel amúgy nem lenne gond, ha a fiú az elején tisztázta volna a helyzetet és nem úgy adta volna elő, mintha egyáltalán nem ismerné a lányt.

@immadeleine it’s the dishonesty for me 🚩 #dating #datinghorrorstory #nyc ♬ original sound - madi

Szóval érdemes azért mindig rálesni az első randis partnerünkre, biztos, ami biztos, hátha nem kerülünk hasonlóan kellemetlen helyzetbe.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása