„Kinek kell egy meztelencsiga?” – Tényleg jobban kellenek a pasiknak a szőrtelenített nők?
Nálam úgy kezdődött, hogy valamikor régen, a 90-es években, a nyári angoltáborban néhány barátnőmmel nagyon szexik akartunk lenni. Mivel a három hetes kurzuson velünk lakott egy repülőnyi brit cserediák is, és a helyes angol fiúknak tetszeni kellett, és kész, iszonyatos munkával betanultunk egy "vetkőzős" táncot, Joe Cocker You Can leave Your Hat On című dalára, és egyik este az egész tábor előtt elő is adtuk. Tizenhét évesek voltunk, és a vetkőzés természetesen csak a miniszoknya-bikinifelső kombóig tartott, de óriási sikert arattunk.
Volna, ha a végén, amikor felemelt karral beálltunk a záróképbe, nem azon röhögött volna az összes angol srác, hogy egyikünknek sincs leborotválva a hónalja.
Arról, hogy a hónaljamon lévő szőrszálakat borotválni kell, vagy pláne gyantával ki kell tépni, azelőtt soha életemben nem hallottam. Az a szexi tánc sokkoló találkozás volt a nyugati kultúrával, tény és való, de ott, akkor szembesültem a kikerülhetetlen ténnyel: bizonyos szőröknek, amelyeknek a Jóisten (vagy Darwin, ez most mindegy) szerint minden joguk megvan ott lenni, nincs helye a testemen. Mert undi, nem nőies, ápolatlanságot és lustaságot feltételez, az meg nem kell a férfiaknak, ugye.
Sok év telt el azóta, és esküszöm, nem tudom megmondani, összesen hány százezer forintot költöttem el különböző szőrtelenítő krémekre, habokra, borotvákra és gyantaszettekre (pedig nem is vagyok különösebben szőrös). Aztán pár évvel ezelőtt belefutottam az Instagramon a "Januhairy", vagyis szabad fordításban "Szőrös január" nevű kezdeményezésbe. Egy brit diáklány indította el, és nők tízezrei csatlakoztak hozzá világszerte.
Az a lényege, hogy a nők egy hónapig, vagy akár örökre felhagynak a szőrtelenítéssel, és ki is posztolják a szőrös fotóikat, mert nevetségesnek érzik, hogy a női szépségtudatot egy milliárdos kozmetikai iparág határozza meg.
Számos cikket, Instagram-és Twitter-bejegyzést, valamint kommentet olvastam el a témában, sőt, saját férficsaládtagjaim és ismerőseim körében hevenyészett közvéleménykutatást is végeztem. A válaszok nemtől és korosztálytól függően sokfélék voltak, de bizonyos tendenciák kirajzolódtak belőlük. Íme.
1. A lányok, asszonyok – minden korosztály – nagy része szinte egyöntetűen "szükséges rossznak" tartja a szőrtelenítést.
Egyszerűen azért, mert drága, baromira fáj, az érzékeny bőrűeknek szinte állandó kiütést, pörsenést, viszketést, szóval bőrproblémákat okoz, az anyajegyes részeken a bőrgyógyászok szerint kifejezetten életveszélyes lehet, és mindezt heti, kétheti rendszerességgel ismételgetni testünk legkényesebb részein nagyon kényelmetlen is. A fiatalabbak természetesen már hozzászoktak. Aki ebben nőtt fel, úgy érzi, ez az ápoltság velejárója, sőt, kényelmesebben is érzik magukat a lecsupaszított bőrükben. De a miértre csak annyit tudnak válaszolni: "Mindenki ezt csinálja, én is így szoktam meg, azért."
2. A férfiakat korántsem foglalkoztatja annyit ez az ügy, mint a nőket.
Itt a korosztály már nagyon is meghatározó. A fiatal pasik, főleg az ezredforduló után felnőtté vált "millenial" generáció, akik tökéletesre retusált címlaplányokon és agyonszűrt Insta-Kardashianokon szocializálódtak, viszonylag nagy arányban írták, mondták azt, hogy "kinek kell egy szőrös nő", hogy "a szőr undorító, ápolatlan és büdös", vagy hogy "ne legyen a csajon semmi, max alul egy kis vékony kifutópálya". A negyvesek és afölöttiek viszont még akkor voltak fiatalok, amikor a szőr nem volt probléma, sőt, örültek, ha egyáltalán láthatták, így ők épp a teljes lecsupaszítástól idegenkednek, lásd a címben szereplő frappáns véleményt: "Kinek kell egy meztelencsiga?"
De abban viszonylag nagy volt az egyetértés, fiatalok és korosabbak között egyaránt, hogy ha igazán szeretnek egy nőt, akkor semmi nem érdekli őket, akarják és kívánják őt, szőröstül-bőröstül.
Fotó:Pexels3. Azok a pasik, akik elvárják a nőtől, hogy tökéletesre legyen gyantázva, többnyire kikérik maguknak, ha erre őket is szépen megkérik.
A fiatalabb férfiak között ma már egyre többen szőrtelenítik magukat – főként a mellkasukat –, de a többségük még mindig úgy gondolja, hogy a testszőr kizárólag a nőkön gáz, a pasikon nem az, nem is undorító, nem is ápolatlan, nem is büdös. És különben is, "nekünk úgyis minden nap kell borotválkozni, elég macera az" – mondják. Szóval van kettős mérce rendesen.
A kis közvéleménykutatásom végén tehát két fontos tanulságot vontam le a szőrtelenítés-mizériából. Az egyik az, hogy a feminizmussal bizony elég nagy bajok vannak.
Hiszen nem álszentség-e egyenrangú, öntudatos nőknek nevezni magunkat, miközben rendszeresen szaggatjuk ki a bőrünkből szinte az összes oda teremtett szőrszálat, csak hogy tetsszünk a férfiaknak?
A másikat nem én fogalmaztam meg, hanem egy női kommentelő: "Ha a világ összes nője egyszerre abbahagyná a szőrtelenítést, a férfiak egy hét alatt hozzászoknának, mert fontosabb nekik a d...gás."
Hát...körülbelül így.
Címkép: Pixabay