Az a fránya szabad szex boldogtalanná teszi a fiatalokat, és főként a nőket vágja haza – állítja egy újságíró
Megosztó témáról írt egy ausztrál újságíró: a kötöttségek és lelkiismeretfurdalás nélküli szexről.
A szexpozitív hozzáállás, az a tanács, hogy nyugodtan feküdjünk le annyi emberrel, amennyivel csak akarunk, végső soron a nőkön csattan, és boldogtalanná teszi a fiatal lányokat - állítja Amanda Plattel a Dailymalnek írt cikkében.
A szerző azzal indít, hogy ha éjszaka nem tudok elaludni, akkor nem a birkákat számolja, hanem a volt szeretőit - ez pedig kétszámjegyű szám: 14.
Azt is elárulta, hogy házasságban élő ismerősei megítélik ezért, sok férfi pedig, akinek jó része elvileg boldog házasságban él, rámozdul, azzal a szöveggel, hogy "a felesége nem érti meg őt".
A nő szerint teljesen természetes az érdeklődés a szexuális partnerek száma iránt; most éppen szingli, ismerkedik, és a randikon ő is megkérdezi a férfiaktól, hogy mennyi szexuális partnerük volt eddig. Úgy véli, ez igenis számít, és ő is ez alapján értékeli az embereket.
Amanda Plattel szerint a generációja nőtagjai (ő 65 éves) felszabadította a fogamzásgátlók megjelenése, és ennek eredményeként több szexuális partnerük volt, mint a szüleinknek, de azért körükben még mindig ellentmondásos az alkalmi szex, illetve a promiszkuitás (szexuális partnerek váltogatása) megítélése.
A szerző szerint egy új kutatás - ami 9000, 18 éven felüli fő bevonásával készült -, most arra a következtetésre jutott, hogy a promiszkuitás fogalma felett eljárt az idő. Egyszerűen elavult. A fiatalok ma már nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget annak, hogy előttük hány emberrel feküdte le a párjuk.
A házasság előtti szexuális partnerek száma - akár kevés volt, akár sok - nem befolyásolja azt, hogy milyen esélyekkel indul valaki a tartós kapcsolatnak. Amanda Plattel leírta, hogy megkérdezte a munkahelyén néhány 30 körüli férfitől és nőtől, hogy érdekli-e, a párja őeleőtte hány emberrel feküdte le, és a válasz az volt, hogy egyáltalán nem. Az egyikük azt is hozzátette, hogy a múltnak nincs jelentősége, csak az számít, hogy most vele van (bár ha mással feküdne le a kapcsolatuk alatt, akkor kinyírná).
Egyes szakértők szerint sem számít a partnerek száma, emiatt nem lehet elítélni senkit.
Amanda Plattel ellenpéldaként viszont azt hozta fel, hogy az egyik ismerősének a lánya olyan gyorsan váltogatja a partnereit, hogy a szülőket is meglepő vagy kellemetlen helyzetbe hozza, és van, aki már elvesztette a fonalat azzal kapcsolatban, hogy a gyereke ki mindenkivel feküdt már le.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a partnereit váltogató lány antidepresszánsokat szed, önkárosító tevékenységeket folytat, és a szorongása miatt egymás után mond fel a munkahelyein.
"De tényleg ennyire ártalmatlan mindez? Ha a „szexuális pozitivitás” olyan nagyszerű, miért szed az ezredforduló környékén születettek 68 százaléka napi rendszerességgel legalább egy gyógyszert depresszió vagy szorongás miatt? És miért van közülük 30 évesen még mindig annyi elkeseredett szingli?
És miért van tele boldogtalanságról és párkapcsolati kudarcokról szóló videókkal a YouTube?
- teszi fel a kérdést a szerző.
"Ha az apám egy idegen férfit talált volna az ágyamban, puskával kergeti végig az utcán"
- teszi hozzá.
A szerző azt is leírja, hogy az ő fiatalkorában a szüzességnek még volt értéke, később az AIDS és a meddőséget okozó, szexuális úton terjedő betegségek árnyékolták be a nagy szabadságot, de ebből az emberek nem tanultak. Példaként hozza fel, hogy az online társkeresőknek köszönhetően a 65 év felettiek körében is egyre jobban terjednek a nemibetegségek, mivel a teherbeeséstől már nem félnek, és a védekezésre nem ügyelnek.
A konklúzió az, hogy hiába próbálunk pozitívan állni a "szabad szerelemhez" és a szabad partnerválasztáshoz, hiába tartjuk elavultnak a promiszkuitás kifejezést, a túl sok alkalmi szex boldogtalanná teszi a fiatalokat, különösen a nőket. A szerző szerint ez az egész nem felszabadítja, hanem leminősíti a nőket.