A tökéletes emberrel kötötted össze az életed? És számít ez egyáltalán?
Egy szeptemberben közzétett kutatás szerint például a vadházasság kifejezetten növeli a válás kockázatát. Elképzelhető, hogy ilyenkor az előzetes elvárások fúrják meg a fejünkben kialakított rózsaszín képet, amit aztán a közös mindennapok szinte törvényszerűen lerombolnak.
A nézeteltérések oka azonban általában nem maga az együttélés, hanem az, hogy milyen személyiségként, milyen megfontolásból és elvárásokkal felszerelkezve döntünk úgy, hogy össze szeretnénk költözni a párunkkal. Hogyha például valaki szigorúan vallásos típus, sokkal kevesebb az esélye, hogy házasság előtt a közös légtér mellett döntsön, ugyanakkor annak is, hogy a nehézségek megjelenésével kihátráljon a dologból. Hogyha azonban egy pár szándékosan szembe indul a konzervatív értékrenddel és azért szeretne az összeköltözés útjára lépni, hogy idősebb családtagjainak megmutassa, változik a világ, szintén nagy a valószínűsége, hogy ez a szándék nem lesz hosszú életű és az együttélés sem bizonyul felhőtlennek.
Más kutatások szerint a kulcsfontosságú tényező az életkor kérdése: napjainkban egyre inkább bebizonyosodik, hogy ha a felnőtté válás nagyon korai szakaszában lépünk oltár elé, kevés az esélye, hogy az "örökkön örökké" ígérete megvalósuljon. Ehhez az is hozzátartozik, hogy fiatalabb korunkban hajalmosabbak vagyunk a friss szenvedély melegében beleugrani az összeköltözésbe, ugyanakkor rekord gyorsasággal felállítjuk magunkban az ezzel együtt érkező ideális társ és élet képét. Jóval azelőtt, hogy elég időt hagytunk volna párunk személyiségének és szokásainak valódi feltérképezésére.
Szerencsére, ahogy Alain de Botton egy kissé szatirikus, ám ünnepelt esszéjében kifejti, végső soron úgyis egy "rossz emberhez" megyünk majd hozzá. Szerinte életünk párja úgy sem fog majd megfelelni azoknak az elképzeléseknek és ideáloknak amiket előzetesen rávetítettünk, terveink többségét pedig minden rosszindulat nélkül meghiúsítja majd, szimpán azért, mivel ő is ugyanúgy emberből van, mint mi. Az a választás, hogy végül kivel kötjük össze az életünket, véleménye szerint csupán arra szolgál, hogy felfedje, a szenvedések különböző fajtái közül melyikért szeretnék feláldozni magunkat. A felnőtt élet egyik mérföldköve amikor ezt realizáljuk, megtanulunk örülni a másik hibáinak és rájövünk, hogy az előzetes forgatókönyvek helyett olykor sokkal élvezetesebb lehet egy talán drámaibb, de életszerűbb és valóban hosszútávú közös élet. Nem egy "tökéletes társsal", hanem egy hibákkal teli, de azokkal együtt is imádott párral.
Forrás: theguardian
