A szerelem tudománya: 5 egyszerű szokás, amiért egyes párok örökre őrülten szerelmesek maradnak
A megfigyelések szerint a házaspárok – és általában a hosszú távú párkapcsolatban élők – az első nagyjából két évben élik meg a legerősebb szenvedélyt.
Lejár a szavatosság, aztán marad a szeretet, meg a közös Netflix-fiók?
Sonja Lyubomirsky, a UC Riverside pszichológusa kutatásaiban leírt egy jelenséget, amit elég beszédesen „kétéves szenvedélycsúcsnak” neveznek. Kutatásai alapján a kétéves csúcs után a forró, mindent elsöprő szerelem valóban átalakul. Nem tűnik el, hanem más minőségűvé válik:
Nem feltétlenül rosszabb, csak más. Csakhogy sok pár pontosan ezt éli meg veszteségként.
Pedig a szeretet, az érzelmi biztonság és a kapcsolódás önmagukban óriási értéket képviselnek egy kapcsolatban. Ráadásul ezek nélkül a szenvedély sem tudna fennmaradni. A gond ott kezdődik, hogy bár ezek megvannak, a szenvedély mégis elfogy. És ez rengeteg kapcsolatot tesz lassan, csendben működésképtelenné.
A kétéves szenvedélycsúcs trendje nagyon sok párra igaz lehet – ezt kár lenne tagadni. De ebből nem következik az, hogy a szenvedélynek törvényszerűen el kell halnia két, tizenkét vagy húsz év után. Nem kötelező kifulladnia. Nem előre elrendelt sors.
Íme öt szokás azoknál, akik láthatóan nem hajlandók beletörődni a langyosodásba.
1. Megkérdőjelezik a saját hiedelmeiket
Attól, hogy valami gyakori, még nem kötelező. Rengeteg pár úgy lép bele egy kapcsolatba vagy házasságba, hogy már eleve számít rá: a szenvedély majd elmúlik. Látták másoknál. Olvasták cikkekben. Hallották szakértőktől. Szinte kulturális alapállítás lett, hogy „ez így szokott lenni”.
Így aztán előre belenyugszanak. A szenvedély felível, majd szépen lejtmenetbe kapcsol, és nekünk az a dolgunk, hogy ezt felnőtt módon elfogadjuk.
Csakhogy attól, hogy valami gyakori, még nem biztos, hogy elkerülhetetlen. Nem tudhatjuk, mi lesz igaz egy adott kapcsolatban, de azt igen, hogy
A kétéves szabály nem természeti törvény. Amikor felmerül benned a gondolat, hogy „ez úgyis el fog múlni”, érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni a kérdést: honnan tudom ezt?
2. Eltakarítják azt, ami elállja az útját
A szenvedély ritkán hal meg magától. Sokkal gyakrabban fojtjuk meg mi, apró, hétköznapi szokásokkal. Állandó kritizálással. Szurkálódással. Azzal, hogy soha nincs időnk egymásra. Vagy azzal, hogy mindig fáradtak vagyunk, mindig máshol jár az eszünk.
A működő párok nem hibáztatnak, hanem őszintén ránéznek arra, hogyan bánnak egymással nap mint nap. Mi az, amit rendszeresen csinálnak, és ami észrevétlenül lehűti a kapcsolatot? Mi az, ami elveszi a kedvet a közeledéstől?
Először saját oldalon. Aztán megállapodásokkal, közös szabályokkal. Mert a szenvedély nem akkor marad meg, ha beszélünk róla, hanem ha nem tapossuk el naponta.
3. A sérelmeket közellenséggé teszik
A felgyülemlő sérelmek lassan mérgezik a kapcsolatot. A ritkuló intimitásból unalom lesz, az unalomból irritáció, az irritációból távolság. A beszélgetések felszínessé válnak, a közelség eltűnik, és egyszer csak azon kapják magukat, hogy valami hiányzik.
Ilyenkor sokan kifelé kezdenek nézni. Nem feltétlenül fizikailag, hanem fejben. Fantáziában. Elméletben. Mert amikor a szenvedély meghal, a kapcsolat lelke is vele hal.
Nem azért, mert mindig könnyű, hanem mert tudják: a kapcsolat nem marad életben haragtartásból.
4. Naponta teret adnak a kapcsolódásnak
Ahogy eltűnnek az akadályok, tudatosan helyet kell csinálni a kapcsolódásnak. Ez nem csak a párkapcsolatról szól, hanem az egyéni életről is. Ha minden napod rutinszerű, kiszámítható és unalmas, nehéz lesz izgalmat vinni a kapcsolatba.
Nem kell mindent felforgatni, de érdemes kilépni a megszokásból.
A szenvedély ugyanis nem csak két ember között születik meg, hanem az egyéni élettel együtt. Ha te magad nem vagy nyitott az élményekre, nehéz lesz ezt a nyitottságot megélni a kapcsolatban is.
5. Megfogják a pillanatot, amikor felbukkan
Egy hosszú kapcsolatban nem lesz minden perc szenvedélyes. Nem is kell. A gond akkor van, ha a meglévő pillanatokat észre sem vesszük. Egy csók. Egy kézfogás. Egy séta. Egy mondat, ami egész nap veled marad.
A működő párok nem hagyják ezeket elsikkadni. Megállnak, tudatosítják, visszajeleznek. Kimondják, hogy jó volt. Hogy számított. Hogy fontos.
És talán ez a lényeg: nem az a kérdés, hogy örökké ugyanúgy lehetünk-e szerelmesek. Hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e figyelni arra, amikor még igen.
Via YourTango