Tudtad? Ezek a jószándékú megjegyzések, a párkapcsolatok csendes gyilkosai!
Nem, nem a klasszikus tányérdobálós veszekedésről van szó. Sőt, lehet, hogy nálatok csend van. Mégis, minden vita után mintha hidegebb lenne a lakásban, és egyre kevésbé van kedved bármit is elmondani. Ismerős?
Akkor valószínűleg te is találkoztál már a párkapcsolatok csendes gyilkosával: az invalidálással. Vagyis azzal a jelenséggel, amikor a másik fél az érzéseidet, tapasztalataidat simán lesöpri az asztalról. Az invalidálás, ahogy a Psych Central is írja, az a jelenség,
Ez nem azonos azzal, hogy nem értünk egyet. Ez az, amikor a másik élményének a létezését kérdőjelezzük meg.
Vagy a kedvencünk: a jó szándékú, de valójában mérgező pozitivitás, a „minden okkal történik” és a „lehetne rosszabb is” közhelyek, amikkel valójában csak annyit mondanak: fogd már be, és érezd jobban magad.
És ez nem csak valami ezoterikus megérzés, a tudomány is kimutatta: az invalidáló megjegyzések azonnal mérhetően rontják az ember hangulatát, és a hatás még erősebb, ha a megjegyzés egy férfitól érkezik.
De mit is érez az, akinek a lelkét épp laposra vasalják? Bethany D. szerint
A párkapcsolat-kutató Dr. John Gottman szerint a dolog ritkán rosszindulatú. „A párok gyakran figyelmen kívül hagyják egymás érzelmi szükségleteit nem rosszindulatból, hanem figyelmetlenségből” – mondja.
Az egyik pszichológus szerint az ilyen légkör arra tanít, hogy a belső élményeinket jobb elrejteni, mert a kifejezésüket „gyakran büntetik vagy bagatellizálják”.
Oké, de akkor mit lehet csinálni, mielőtt mindenki külön kasszára költözik? A jó hír, hogy a validálás, vagyis az érvényesítés tanulható. Nem kell hozzá agysebésznek lenni. A lényeg: előbb az érzelmi elsősegély, csak utána a megoldáskeresés.
Először hallgasd végig, majd tükrözd vissza, amit hallottál, és nevezd meg az érzést és az okot. Például: „Csalódottnak tűnsz a mai meeting miatt.” Ennyi. Nem kell egyetérteni, nem kell megoldani, csak jelezni, hogy látod és hallod a másikat. Ahogy egy másik traumaterapeuta fogalmaz: „Tévedünk terapeutaként, amikor rögtön a sérülékenység felé törünk… előbb validálnunk kell a védekező részeket.”
Vagyis előbb a biztonság, aztán a mélyfúrás. Ha pedig elcsúsztál, és te voltál az invalidátor, javíts azonnal: „Most elsiettem, sajnálom. Mondd el még egyszer, fontos.”
Amikor a párod panaszkodik, ne ugorj egyből a megoldásra. Csak mondd azt, hogy: „Látom, hogy ez most nehéz neked.” Vagy: „Érthető, hogy ezt érzed.” Nem, nem kell egyetértened. Csak jelezd, hogy látod őt. Hogy az, amit érez, létezik és számít. Néha ennyi is elég a hídépítéshez.
Via Psych Central