"Ha egy sráccal nem fekszel le max egy hét után, otthagy” – egy huszonéves lány őszinte vallomása
– Akkor vágjunk a közepébe. Most éppen van barátod?
– Nem tudom. Két hónapja elvagyok egy sráccal, de egyelőre nem érzem, hogy haladnánk előre. Mondjuk a barátnőim szinte mind ilyen kapcsolatokban élnek.
– Hogy-hogy nem haladtok előre?
– Hát átjárok hozzá, szexelünk, mondjuk ez a srác aranyos, minden nap rám ír, tök kedves, meg a reggeli kávémba vett laktózmentes tejet, mert megjegyezte, hogy laktózallergiám van. Szóval ezek jó jelek, de azt nem tudom, járunk-e.
– Két hónapja szexeltek, de nem tudod, jártok-e?
– Nem, mert nem mondta. Én meg nem merem megkérdezni, mert akkor megpattan. Azért a barátainak egyszer úgy mutatott be, hogy “Lili, a párom”, amikor összefutottunk velük az utcán, de például még nem voltunk együtt sehol. Még egy moziban sem, pedig jólesne. Mindig azt mondja, sokat dolgozik, a szabadnapján meg alszik. Ja, hogy a szex? Az én generációm kapcsolatait 90 százalékban a szex mozgatja.
Ha egy sráccal nem fekszel le max egy hét után, otthagy. Oké, nagyon ritkán két hétig is húzhatod. Hatalmas a választék, ha téged nem, majd megkap ezer mást.
Ha a barátnőimmel lemegyünk hétvégén egy szórakozóhelyre, a pultnál ott ülnek sorban a csajok, és radar-üzemmódban pásztázzák a termet. Szó szerint vadásznak. Várják, hogy egy srác odamenjen, és meghívja őket egy italra. Ezeknek a lányoknak a fele egy ital után már szétteszi a lábát, pedig nem kurvák.
– Hát ez az, budapesti, jól szituált családból való, tanult, csinos lányok vagytok. Neked is jó állásod van egy utazási irodában, beszélsz angolul, jól is keresel. Nem fontos a szerelem, a házasság?
(Elgondolkozik). – Szerelem? Az nem nagyon van már. Még definiálni se tudjuk, a barátnőimmel épp beszéltük, hogy régen lehet, hogy mindenki tudta, mi a szerelem, de mi már inkább “bebizsergésnek” hívjuk így egymás közt. Én öt vagy hat éve hallottam utoljára egy pasitól, hogy “szeretlek”. De ő is csak addig mondta, amíg itt lakott, és anyámék eltartották. Közben meg felújította a saját lakását, mert havi fél millát keresett. Aztán odaköltöztem hozzá, de akkor már úgy bánt velem, mint egy ronggyal, egyszer meg is ütött. Aztán egyik napról a másikra kirúgott, de előző nap még kifizettette velem a telefonszámlát, mert az közös számláról ment. (Felnevet). Lehúzta rólam azt a 11 ezret is, pedig akkor már tudta, hogy kirak.
– Ez nagyon durva.
– Igen, pedig őt azt hiszem, szerettem. Két évig hittem benne, hogy ő lesz a férjem, családunk lesz...de átvert. Abba iszonyatosan beletörtem, 24 évesen szinte minden illúzióm odalett. Azóta senkiben sem bízom.
– De mégis, honnan tudod, hogy egy pasi – mondjuk a mostani – komolyan akar tőled valamit, vagy csak az idődet húzza?
– Sehonnan. Várok. A mai srácokhoz rengeteg idő meg türelem kell, mert ők is félnek. Előbb tutira akarnak menni veled, hogy tényleg jó társ vagy-e, nem vered-e át, aztán majd talán beléd szeretnek. Nézd, a mi szüleink már szinte mind elváltak. A legjobb barátnőm apja tíz éve ingázik köztük meg a “másik családja” között. Belezúgott valami sportmasszőrnőbe, aztán egy hétig itt van, egy hétig ott. A mai huszonévesek szerintem ettől lettek olyanok, hogy totálisan lesz...ják egymást, csak nekik jó legyen.
– Ne mondj ilyet, ismerlek, nem vagytok ti olyan önzők.
– Hát, egymással igen. Tudod, hány olyan pasim volt, aki szex előtt bejelentette: “Annyi időd van elmenni, amennyi nekem?”
– Mármint az orgazmusra?
– Igen. Nincs ám romantikázás, meg előjáték, hogy nőnek néznek, vagy ilyesmi. Aztán persze már semmi kedvem az egészhez, csak eljátszom az orgazmust, de közben arra gondolok, hogy utána mikor mosok hajat, meg mennyi időm lesz kihúzni a hajvasalóval.
– Tényleg nem túl romantikus.
(Fintorog). – Nem. De egy párkapcsolat is olyan ma már, mint... mindig jöttök az iPhone-nal, akkor mondom azt. Szóval van egy új iPhone-od, és nézed, hogy minden funkció megvan-e rajta. Mi is azt nézzük, hogy egy kapcsolatban minden megvan-e: ha működik a szex, oké. Ha még beszélgetni is tudunk, oké. Ha látod, hogy a srác megbízható, dolgozik, vannak céljai, jó jel. A múltkor például a pasim rám írt: “Ma olyan csinos voltál.” Na, az nagyon sokat dobott a dolgon. Tudod, mikor hallottam ilyen kedveset utoljára?
– Mármint azt, hogy csinos vagy?
– Igen, vagy bármi aranyosat, szívmelengetőt. Mondjuk ez a srác vidékről származik, ott még hagyománytisztelőbbek, talán azért ilyen normális.
De a fiúk mostanában nem bókolnak ám. Egy-két hónapig “használnak”, legyen szex, meg csetelgetés, én például jól főzök, süssek neki palacsintát meg ilyenek, legyek mindig a topon, aztán bejelentik: “Bocsi, de nincs meg benned az a plusz.”
Vagy “Bocsi, de most nem érek rá egy kapcsolatra.” Istenem, hány barátnőm meg kolléganőm éli át ezt évek óta...
– Nem gondolod, hogy a fiúk azért nem bókolnak meg tepernek, mert rögtön megkapnak mindent?
– Persze, megfordult a sorrend, tudom. A szex jön a szerelem előtt, sokszor a gyerek a házasság előtt...mondom, a párok nem előre haladnak, hanem össze-vissza. Meg azért minket, csajokat se kell félteni. Van barátnőm, aki csak akkor megy el egy sráccal, ha minimum egy BMW-kulcsot lát nála. 24 éves, és kijelentette, hogy neki gazdag pasi kell. Én is szívattam meg a nagy csalódásom után egy-két rendesnek tűnő srácot, aki tök odavolt értem, de én annyira szét voltam csúszva lelkileg, hogy csak a hibát kerestem bennük. Mondom, mi huszonévesek sz...runk egymásra. Fiúk is, lányok is.
– De hát nem akartok családot, gyereket, stabilitást?
– Gyereke már két barátnőmnek is van. Igaz, egyiküknél se volt még esküvő. A srácok úgy félnek a házasságtól, mint a tűztől. Az a bajuk, hogy ha válás lesz, miből fizetik a gyerektartást, meg majd a csaj zsarolja őket a gyerekkel...A többségük ebben nőtt fel, tök megértem, hogy félnek. És jó néhány barátnőm van, aki nem is akar gyereket.
– Egy fiatal nő? Miért?
(Vállat von). – Azt mondják, nem szeretik a gyerekeket. Rosszul vannak attól, ha az utcán vonyít egy gyerek, nem akarnak. Van, aki az alakját félti, egy másik inkább külföldre akar menni dolgozni, most dobbant Londonba, mire vállaljon babát? Él egy barátnőm külföldön, hat éve együtt van a pasijával, ő se akar, pedig a srác igen. Én például biztos akarok, de hát ezt egy pasinak megemlíteni...Soha. Semmit nem szabad nekik nyíltan mondani, se azt, hogy járunk-e, vagy összeköltözünk-e, mert azonnal beijednek és lelépnek. Csak célozgatni szabad, de azt is csak óvatosan, finoman.
– Ezer éve ismerlek, szinte láttalak felnőni, tudom, hogy ezért voltál ilyen őszinte velem. De kemény dolgokat mondtál, úgyhogy a cikkben megváltoztatom a nevedet, meg néhány paraméteredet, mert kapni fogsz hideget-meleget.
(Elmosolyodik, ez már nem egy huszonéves mosolya, hanem egy jóval érettebb, sokat látott nőé).
– Ugyan már. Én ezt felvállalom. Én ezt élem meg, ezt látom magam körül. Ha kimondjuk, ha nem, ez van. Mi, fiatalok sem vagyunk teljesen érzéketlenek, tudunk szeretni, baromi sokat melózni, vannak álmaink, céljaink. De keménnyé tett minket a világ. Lehet ezért minket hibáztatni, de nyugi: a kortársaim többségét ez se érdekli. Amúgy – engem sem.
