ÉLETMÓD
A Rovatból

7 durván mérgező párkapcsolati szokás, amiről azt hiszed, hogy normális

Sokan hiszünk a nekünk rendelt szőke hercegben, vagy hogy a hangos konfliktus a szenvedély jele. Hát nem.

Megosztom
Link másolása

A mérgező párkapcsolati szokások nemcsak normálisak a társadalmunkban, egyszerűen imádják őket az emberek. A szenvedélyes szerelmi történetekből kasszasikerek lesznek, a se veled-se nélküled abuzív kapcsolatból aranyat csinálnak a filmes- és zeneipari szakemberek.

A szerelemből egy mindent felemésztő, mennyet és poklot megjáró, ‘együtt, míg meg nem halunk’ lett.

És ebből a ‘meg nem halunk’ rész sajnos időnként valósággá válik. Azok a dolgok, amelyek egy kapcsolatot valóban jóvá, stabillá és teljessé tesznek, nem túl izgalmasak még könyvben sem, nem is adják el magukat. Mivel nem elég drámaiak, ezért gyakran összekeverjük a szerelmet a mérgező viselkedéssel, és azt feltételezzük, hogy a békák végül szőke hercegekké válnak. Spoiler: nem fognak. Békák maradnak.

Összegyűjtöttünk 7 olyan szokást, amelyek elsőre teljesen normálisnak tűnnek, mégis súlyosan károsítják a kapcsolatokat, és azt is eláruljuk, hogyan lehet megszabadulni tőlük.

1. Elvárni a társadtól, hogy megoldja a lelki problémáidat

Legyél őszinte: hányszor veszekedtél már amiatt, hogy a partnered nem támogatott eléggé egy nehéz időszakban, vagy nem volt kellően együttérző, amikor rossz napod volt? Gyülemlett már fel benned harag, mert érzelmileg nem állt melletted annyira, mint amennyire szükségesnek érezted volna? Bár fontos, hogy támogatást és együttérzést találjatok egymásban, nagy különbség van az önkéntes együttérzés és a kötelező támogatás között. Hozzá kell járulnotok egymás életéhez, de egyikőtöknek sem szabad függenie a másiktól.

Mit tegyél helyette?

Egy egészséges kapcsolatban odaállhatsz a társad elé:

„Ez a helyzet most nagyon nehéz nekem. Tudnál valahogy segíteni, hogy túljussak rajta?”

A lényeg a kérés. Mondd el, hogy mit szeretnél, hogyan tudna segíteni neked, anélkül, hogy elvárnád tőle vagy teljesen rábíznád, hogy megoldja a problémádat, amiben vagy. Vállalj felelősséget a saját érzelmeidért, és ne tőle várd, hogy tálcán kínálja fel neked a boldogságot.

2. Számon tartani a szívességeket

Az udvariasság csodálatra méltó tulajdonság. Szívességeket adni és kapni is nagyon jó dolog. De a kapcsolatokban a szívességek számontartása gyorsan egy pontversenyhez kezd hasonlítani.

Egy kapcsolatnak sem szabad eljutni oda, hogy egy képzeletbeli pontozólapon számoljátok, ki szúrt el több dolgot, vagy ki tartozik a másiknak több hálával.

Ha azon kapod magad, hogy fejben azt számolgatod, hogy a másik milyen erőfeszítéseket tesz, és ez hogyan viszonyul a te erőfeszítéseidhez, vagy ha valamelyikőtök a múltbeli hibák felsorolásával torolja meg a sértett érzéseit, az annak a jele, hogy jobban koncentráltok a pontszámaitok megtartására, mint a kapcsolat egészségének megőrzésére.

Mit tegyél helyette?

Egy jó kapcsolatban nem kell patikamérlegen mérni a szívességeket ahhoz, hogy a dolgok működjenek. Ha együtt éltek, nézzétek át a házimunkákat: nem kell mindig mindennek egálban lennie (például te főztél, ő mosogat, vagy tegnap elvitted a kutyát sétálni, tehát ma ő viszi le). Ehelyett ajánld fel, hogy megcsinálod azokat a dolgokat, amelyekről tudod, hogy a másik utálja, feltéve, ha neked belefér, és fordítva: vegyen át tőled olyasmit, amit te nem szeretsz. Persze szem előtt tartva, hogy a háztartás terhe nagyjából egyformán nyomja mind a kettőtök vállát. A legfontosabb, hogy kezeljetek minden nézeteltérést úgy, mintha vadonatúj lenne, anélkül, hogy egy képzeletbeli listából felhoznátok a múltbeli sérelmeket vagy épp szívességeket.

3. Azt képzelni, hogy ő a másik feled

Nézzük ezt a „te vagy a másik felem” baromságot - senki (és komolyan, tényleg senki) nem élhet normális életet azzal a hittel, hogy szüksége van valaki másra ahhoz, hogy rendben legyen. Ha fél embernek érzed magad nélküle, akkor nem fogsz keresni saját hobbikat, barátokat és olyan időt sem, amit egyedül tölthetsz (pedig az elengedhetetlen egy igazán jó kapcsolathoz). Ha úgy érzed, hogy szó szerint nem tudsz élni nélküle, akkor bizonytalanná válsz amint nincs a közeledben, és attól félsz majd, hogy elveszíted.

Ez a hozzáállás olyan durva mérgező dinamikához vezet, mint a társfüggőség és a kontrollmánia.

Mindez pedig később az egész életedre rányomja a bélyegét, sem a munkában, sem szülőként, sem barátként nem fogsz tudni olyan teljesítményt nyújtani, amilyenre képes lennél.

Mit tegyél helyette?

Tekints úgy a partneredre, mint olyan valakire, aki gazdagítja és kiegészíti az amúgy is teljes életedet.

Koncentrálj gyakrabban magadra, és keresd azt, ami boldoggá tesz. Téged.

Ezután készülj fel arra, hogy megoszd az örömödet a pároddal, ahelyett, hogy elvárnád, hogy ő legyen az örömöd kizárólagos forrása.

4. A végletek nyelvén beszélni

„Soha nem tudnék együtt lenni valakivel, aki ilyen szörnyű dolgokat mond!” Vagy: „Megérdemlek valakit, aki meghallgat engem, és törődik az én érzéseimmel is!” Vagy jöjjön a klasszikus: „Te soha nem hajtod le a WC ülőkét /pakolsz el magad után/ figyelsz rám!” Ismerősen hangzik? Amikor ilyen végletekben beszélsz, durván ítélkezel is a másik felett.

Lehet, hogy az adott esetre próbálsz rávilágítani, de akaratlanul is azt mondod el neki, hogy nem érdemel meg téged, vagy hogy ő mennyire gáz fazon.

Egy konkrét probléma, amelyet meg lehet oldani, egy nagyobb állítássá válik, és az egész kapcsolatot kérdőjelezi meg.

Mit tegyél helyette?

Koncentrálj kizárólag az adott problémára. Ne általánosíts a másik egy-egy tettét nézve, inkább azt mondd el neki, hogy miért bántott meg az adott pillanatban. Kerüld el az olyan kifejezéseket, mint a ‘soha’ vagy a ‘mindig’, ehelyett az épp felmerülő problémát kezeld egyedi helyzetként, nem tesz jót, ha általános vádakkal szórod meg őt.

5. Azt gondolni, hogy a hangos konfliktus a szenvedély jele

A tévében mindannyian megnézzük a romantikus drámákat, katarzist érzünk, amikor szenvedélyes csókokba torkollik az ordítozás. De amit a képernyőn szenvedélyként ábrázolnak, a képernyőn kívül egymást érő veszekedések, ordítások sorozata, és mindig mélyebb problémákat fed el. Ilyenek a éretlenség, a kommunikációs nehézségek, a párkapcsolati visszaélés olyan vonásai, mint a nárcisztikus viselkedés vagy a kontrollmánia (függetlenül attól, hogy mennyire jól takargatja az illető egyik vagy másik a tulajdonságát). Eltekintve attól, hogy mi okozza az állandó veszekedést, ez élhetetlenné teszi a kapcsolatot, és végül kiégéshez vezet.

A valóság az, hogy a szeretet gyengéd.

A jó kapcsolatnak inkább sima víztükörnek kell lennie, és nem haragos tengernek

benne élve pedig inkább nyugodtnak kellene érezned, magad mint szenvedélytől korbácsoltnak.

Mit tegyél helyette?

Ahelyett, hogy egymás ellen harcolnátok, gondoljatok úgy a felmerülő problémára, hogy ti ketten, együtt álltok szemben vele. Ha mégis veszekedtek, inkább a társad érzelmeire koncentrálj, ne a szavaira. Így kevésbe fog bántani, ha valami dühből vagy frusztrációból hagyja el a száját.

Kezdd el értékelni a másik olyan tulajdonságait, amelyeknek semmi közük a szenvedélyhez:

a kedvességét, azt, hogy ott van melletted, hogy ugyanaz az érdeklődési körötök, ilyesmi.

6. Célozgatni, üzengetni

Lehet, hogy véletlenül felejtettél nyitva a közös laptopon egy böngésző oldalt egy bizonyos fülbevalóról, amiért élsz-halsz. Esetleg egy olyan barátnőről mesélsz, aki összeköltözött a pasijával és nagyon boldognak tűnnek, vagy azt mondod el ártatlan arccal, hogy anyukád megkérdezte, mikor fogsz megházasodni.

Esetleg a párod az esti szexek számáról ‘poénkodik’, és te pontosan érted, mire gondol, de már csak azért sem fogja megkapni.

A kapcsolatotokat érintő célozgatások, szurkálások elhelyezése ahelyett, hogy megmondanátok, hogy mit szeretnétek, súlyosan mérgező és káros. Ha nem tudod nyíltan elmondani az érzéseidet vagy a vágyaidat, legyen szó akár arról, hogy bárcsak többet bókolna neked, vagy hogy szeretnél valami újat kipróbálni az ágyban, akkor sem célravezető sunyi módon üzengetni, majd megsértődni, ha a másik nem veszi a lapot. Nőj fel. Mondd el, ha akarsz valamit.

Mit tegyél helyette?

Legyél őszinte és nyílt, amikor az érzéseidről, vágyaidról és szükségleteidről van szó. Soha ne hidd, hogy a partnered képes lesz kitalálni, hogy mit szeretnél. Viszont ha ő áll eléd, értékeld a nyíltságát a kommunikációban.

A társad nem köteles kielégíteni az igényeidet.

Inkább értékeld az erőfeszítéseit vagy a támogatását, de ne ítélkezz felette, és ne legyél elutasító mindazzal kapcsolatban, amit nagy nehezen elmond neked.

7. Hinni abban, hogy létezik az igazi

Egy másik kasszasiker sztori, ami miatt a Disney-filmek első moziélménye óta mindannyian hiszünk a szőke hercegben, vagy a nekünk rendelt lelki társ létezésében, rosszabb esetben abban, hogy mi majd megtaláljuk azt a bizonyos tökéletes társat, csak elég ideig kell várnunk rá, vagy keresnünk őt. A nekünk rendelt társ-sztorival azonban van egy kis probléma: az egész életedet eltöltheted azzal, hogy keresed az igazit.

Minden partneredet kétféleképpen nézheted: keresheted benne azt, ami miatt ő a tökéletes választás, vagy keresheted azt is, hogy hol van benne a hiba (és lesz benne, ebben biztos lehetsz, mert mindenkinek vannak hibái).

Aztán az első hibánál kétségbe vonod a tökéletes társ státuszát (arra gondolva, hogy esetleg van valahol valaki, aki még nála is tökéletesebb a számodra), és simán lehet, hogy végül fogsz találni olyat, aki kipipálja a teljes ellenőrző listádat, de van rá egy fogadásunk, hogy akkor más hibát találsz benne. Mert valójában az elköteleződésről kellene másként gondolkodnod. Az lesz az, ami mindent megváltoztat.

Mit tegyél helyette?

Egy kapcsolat közös döntés, mind a ketten választotok olyankor. Gondolj úgy az elköteleződésre, mint egy választásra, és nem mindennek a végére.

Azt kérdezd meg magadtól, hogy szeretnéd-e, ha a gyerekeid olyanok lennének, mint ő.

Vagy hogy boldognak éreznéd-e magad vele egy nehéz vagy unalmas időszakban is, ahelyett, hogy azon rágódsz, hogy tökéletes-e a párod a számodra. Ne annak igazolását keresd minden hibában, hogy nála találnál jobbat, ha tovább keresnél. Lehet, hogy találnál. Lehet, hogy nem. De amire ez kiderül, elmegy az élet.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Évtizedes rejtély oldódhat meg: két baktérium indíthatja el a szklerózist, ezt a súlyos autoimmun betegséget?
A sclerosis multiplex egyik fő kiváltó oka a bélrendszerben rejtőzhet. A német kutatók felfedezése azért óriási lépés, mert egereken is igazolták, hogy a mikrobák tényleg képesek betegséget okozni.

Megosztom
Link másolása

Úgy tűnik, a nagy rejtély, hogy miért lesz az egyik egypetéjű iker sclerosis multiplexes, a másik meg nem, valószínűleg a bélrendszerben dől el.

Egy friss, és kitűnő kutatás ugyanis név szerint azonosított két baktériumot a betegség megjelenéséhez kapcsolódóan.

A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem tudósai egy zseniális trükkel iktatták ki a legzavaróbb tényezőt, a genetikát.

81 olyan egypetéjű ikerpárt vizsgáltak, ahol az egyik testvér SM-beteg volt, a másik pedig teljesen egészséges.

Mivel a DNS-ük megegyezik, a különbséget valami másnak kellett okoznia.

A kutatók a bélflórára gyanakodtak, és igazuk lett: két konkrét törzs, az Eisenbergiella tayi és a Lachnoclostridium sokkal nagyobb számban volt jelen a beteg testvérek szervezetében

– számolt be róla a kutatást vezető intézet közleménye.

Ezzel végre nemcsak egy homályos sejtésünk van arról, hogy a mikrobiomnak „köze lehet” a dologhoz, hanem van két konkrét gyanúsítottunk.

A baktériumokat beültették olyan steril, csíramentes egerekbe, amelyek genetikailag hajlamosak voltak az SM-hez hasonló betegségre.

Az eredmény drámai volt: az állatoknál kiütköztek az idegrendszeri tünetek, amivel a kutatók bizonyították, hogy ezek a mikrobák ténylegesen képesek beindítani a betegséget.

Ez a funkcionális bizonyíték az, ami az egész kutatást áttöréssé teszi, mert a puszta együttállás helyett ok-okozati kapcsolatra utal.

A felfedezés a betegek számára is kézzelfogható reményt jelent.

A jövőben a bélflóra elemzésével talán előre jelezhetővé válik a kockázat, és célzott beavatkozásokkal – speciális diétával, probiotikumokkal vagy akár a káros baktériumokat kiirtó terápiákkal – meg lehetne előzni a betegség kialakulását.

Persze ez nem a holnapi nap csodája, a humán klinikai vizsgálatok még hátravannak, de az irány már egyértelmű.

Az utóbbi időben a tudományos és a hétköznapi figyelem is egyre inkább az idegrendszer és a belső egészség kapcsolatára irányul. Míg egyes cikkek a hasznos bélbaktériumokat támogató étrend fontosságát hangsúlyozzák, addig a laboratóriumokban Dr. Lakatos András és csapata az idegrostok újranövesztésén dolgozik. Eközben a közbeszédet erősen formálják az SM-mel élő ismert emberek, például Christina Applegate személyes vallomásai is, amelyek megmutatják a betegség mindennapi terheit, és felerősítik az igényt az olyan áttörésekre, mint amilyet most a mikrobiom-kutatás ígér.

Via Synergy Munich


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
Súlyos intim fertőzést okozhat a nőknél 3 ártalmatlannak tűnő hétköznapi szokás
A szűk, nem szellőző ruházat, az illatosított intim higiéniai termékek használata és a cukor a leggyakoribb kockázati tényező. Felborítják a hüvely természetes pH-egyensúlyát, növelve a fertőzésekre való hajlamot.

Megosztom
Link másolása

A testünk kényes egyensúlyban lévő, élő ökoszisztéma. Ezt egyre több kutatás támasztja alá, ami az emberi szervezettel foglalkozik a mikrobiomtól a rákkutatásig.

De hiába a jól felépített és általában működő rendszer, amikor a különféle környezeti hatások, vírus- és bakteriális fertőzések folyamatosan "bombázzák" a testünket.

A divattal, az olcsó alapanyagokkal, a műanyag kajával és a modern életmóddal sajnos nap mint nap mi magunk is hadat üzenünk a szervezetünknek, köztük az intim szerveknek is.

Mi a legfőbb gond?

A túl feszes nadrág műszálas fehérneművel, az illatosított intim kozmetikumok használata és a cukorral felturbózott étrend könnyen felboríthatja a hüvelyflórát és az intim testtájak rendjét. Táptalajt biztosíthatnak a legkellemetlenebb fertőzéseknek.

Mert hiába néz ki jól a bőrünkre feszesen tapadó farmer, ha közben odabent egy trópusi üvegházat hoz létre, ami a baktériumoknak maga a Kánaán.

A testednek is megvannak a maga ciklusai, amelyek a hormonokkal közvetlenül befolyásolják a hüvely pH-értékét és a természetes védővonalat jelentő mikroflórát. Ilyen a kamaszkor, a menstruáció, a terhesség vagy a változókor.

Ezekben az időszakokban a szervezet eleve sebezhetőbb, emiatt a külső ártalmak hatása is felerősödik. Vagyis legapróbb hiba is elég lehet a fertőzés kirobbanásához. Ha a panaszok visszatérnek, vagy ezekben az érzékenyebb életszakaszokban jelentkeznek, a legjobb azonnal szakemberhez fordulni.

A poliészter, vagyis gyakorlatilag műanyag alapanyagú fehérnemű megakadályozza a bőr légzését, és meleg, párás környezetet teremt, amiben a kórokozók elszaporodnak.

Ha ezt még egy szűk szabású nadrággal is megfejeljük, a hatás garantált – írta a Femina.hu.

A megoldás nem ördöngösség: a természetes pamut anyagok engedik szellőzni a bőrt, érdemes ezeket hordani a mindennapokban.

Sportoláshoz persze kellhet a technikai anyag, de utána azonnal cseréljünk szárazra, éjszakára pedig a legjobb, ha hagyjuk az intim területet teljesen szabadon.

A hüvely öntisztuló rendszer, ezért nincsen szükséged intim dezodorra, illatosított intim törlőkendőre a tisztán tartásához.

A nemzetközi ajánlások szerint a legjobb a langyos víz, esetleg egy illatmentes, kímélő mosakodó a külső részekre.

További ellenség a sok ultrafeldolgozott élelmiszer a finomított szánhidrátokkal, és a sok cukor.

Ez bizonyítottan növeli a Candida-fertőzések kockázatát.

A gombás hüvelyfertőzések kockázati tényezői között a friss összefoglalók továbbra is kiemelik a gyakori antibiotikum-használatot és a magas vércukorszinttel járó állapotokat. Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ szerint a visszatérő vagy nehezen kezelhető esetek hátterében gyakran a rosszul kontrollált cukorbetegség áll. Ez is alátámasztja, miért éri meg a megelőzésben a vércukorszint kordában tartására és a kíméletes higiénés szokásokra fókuszálni, mielőtt komolyabb probléma alakulna ki.


Megosztom
Link másolása


EGÉSZSÉG
A Rovatból
A hatóságok komoly figyelmeztetést adtak ki a kerti medencékre – hányás, hasmenés vagy akár tüdőgyulladás is lehet a vége
A magyar népegészségügyi hatóság azért adott ki útmutatót, mert a magánmedencék komoly közegészségügyi kockázatot jelentenek. A tévhitek ellenére az erős „klórszag” nem azt jelenti, hogy túl sok a klór. Épp ellenkezőleg: azt jelzi, hogy a klór már nem bírja a harcot a vizelettel és izzadsággal.

Megosztom
Link másolása

A kerti medence addig a gondtalan nyár szimbóluma, amíg a gondatlanul beállított víz egy komplett baktériumtenyészetté nem változik. Egyetlen elrontott klórszintből családi csobbanás helyett hasmenés, bőrkiütés vagy akár tüdőgyulladás lehet.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ útmutatóban figyelmeztetett, hogy a magánmedencék hiányos vízkezelése komoly veszélyforrás.

Most, hogy tudjuk, mi forog kockán, nézzük a tiszta víz három alappillérét, és azt, hogy mit kell tenni, hogy a pancsolás ne egy biológiai fegyverkísérlet legyen.

A láthatatlan ellenségek a vízben ugyanis nem viccelnek!

Az elhanyagolt medence egy valóságos kórokozó-koktél, amiben olyan szereplők úszkálnak, mint a Cryptosporidium, a Giardia vagy a norovírus, amelyek mind csúnya, vizes hasmenést okoznak. De ott van a Pseudomonas baktérium is, ami a szőrtüszőgyulladásért és a fülgyulladásért felel, a Legionella pedig egyenesen a tüdőnket támadhatja.

A legkeményebb ellenfél a Cryptosporidium, aminek a klór sem igazán árt. Michele Hlavsa, az amerikai Járványügyi és Megelőzési Központ szakértője szerint a parazita elképesztően szívós.

Ezért a vízminőség szentháromságát, a szabad klórt, a pH-értéket és a rendszeres mérést véresen komolyan kell venni.

A pH-értéknek 7,0 és 7,8 között kell lennie, mert a klór csak ebben a tartományban tud hatékonyan fertőtleníteni. Ha ez elcsúszik, hiába öntjük bele a vegyszert, nem fog érni semmit. A szabad klór szintjének egy átlagos medencében legalább 1 mg/liternek, egy forróbb vizű pezsgőfürdőben pedig minimum 3 mg/liternek kell lennie.

Ezeket az értékeket naponta legalább kétszer, egy kerti buli alatt pedig akár óránként is ellenőrizni kell. A folyékony reagenssel működő DPD-tesztek sokkal pontosabbak, mint a papírcsíkok.

A klór pedig nem egy varázslat: az E. coli baktériumot egy perc alatt elintézi, de a Giardia parazitának már 45 percre, a korábban említett Cryptosporidiumnak pedig napokra van szüksége – derül ki az amerikai Járványügyi és Megelőzési Központ útmutatójából.

A pezsgőfürdők párája különösen veszélyes lehet, mert a Legionella baktériumot juttathatja a tüdőnkbe. Michele Hlavsa szerint ez a kórokozó és a forró vizes kádak szorosan összetartoznak.

„Ha a legionellára gondolok, a pezsgőfürdők jutnak eszembe. […] Ha legionella van a pezsgőfürdőben, a fúvókák által keltett cseppeket belélegezhetjük.”

A megelőzéshez kőkemény napi és heti rutin kell. Minden fürdőzés előtt kötelező a zuhany, hogy a testünkről lemossuk az izzadságot és a krémeket. A kisgyerekeket óránként ki kell parancsolni a vécére. Hetente egyszer pedig jöhet a nagytakarítás: a falak és az aljzat lesikálása, porszívózás, a szkimmerkosár kiürítése és a szűrő visszamosatása.

Ha a víz zavaros vagy algásodni kezd, az azt jelenti, hogy a kórokozók bulit tartanak. Ilyenkor jöhet egy alapos mechanikai tisztítás és egy átmenetileg megemelt klórszint.

Az erős „klórszag” és a vörös szem sem azt jelenti, hogy túl sok a klór. Épp ellenkezőleg: azt jelzi, hogy a klór már nem bírja a harcot a vizelettel és izzadsággal, és klóraminokká bomlott le. A megoldás a jobb higiénia, friss víz pótlása és egy célzott sokkklórozás.

A magyar szabályozás a közfürdőkre szigorú előírásokat tartalmaz, de a magánmedencéknél az üzemeltetés és a kockázatkezelés az üzemeltető (jellemzően a tulajdonos) felelőssége, ahogy azt a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ útmutatója is rögzíti.

Az egész lényege három pontban foglalható össze. Először: mérj és tartsd a célértékeket. Másodszor: végezz rendszeres mechanikai tisztítást és gondoskodj a szűrésről. Harmadszor: tartasd be a higiéniai szabályokat mindenkivel. Ha ezt a három pillért naponta őrizzük, a nyár tényleg a gondtalan csobbanásról fog szólni.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezzel az egyszerű tenyérteszttel kiszűrhető egy rejtett kardiológiai probléma
A hüvelykujj-tenyér tesztet sokan az aortaaneurizma szűrésére használják. De a pozitív eredmény még nem egyenlő a betegséggel, a valódi diagnózist csak képalkotó vizsgálatok adják meg.

Megosztom
Link másolása

A hüvelykujj-teszt az új netes őrület, amihez nem kell más, csak a saját kezed.

Ezzel az egyszerű teszttel állítólag gyorsan és könnyen kiszűrhető egy kardiológiai probléma.

Mielőtt azonban bárki rohanna a sürgősségire, érdemes lehűteni a kedélyeket: a kardiológusok szerint a dolog sokkal inkább egy érdekesség – írja a HuffPost.

A pontos diagnózis csak orvosi vizsgálatokkal állapítható meg.

A teszt pofonegyszerű: tartsa magad elé a tenyeredet, majd fektesd rá keresztbe a hüvelykujjadat. Ha a hüvelykujjad hegye túllóg a tenyered szélén, akkor a teszt pozitív.

A jelenség mögött meghúzódó elméletet Dr. Tracy Paeschke preventív kardiológus foglalta össze.

„Ha a hüvelykujj túlnyúlik a tenyér szélén, az ízületi lazaságra vagy nyújthatóságra utal, ami kötőszöveti betegségekkel hozható összefüggésbe.”

Ilyen betegség például a Marfan-szindróma, ami gyengíti az érfalak szerkezetét is.

És itt jön a csavar mielőtt az aggódók világméretű pánikot keltenének.

A teszt ugyanis gyakran nem azt mutatja meg, hogy valakinek már aneurizmája van, hanem azt, hogy esetleg hajlamosabb-e rá a kötőszöveteinek lazasága miatt.

Dr. Marc Bonaca, az Amerikai Szív Szövetség specialistája egyértelművé tette a korlátokat.

„Ne feledjük, hogy ez nem egy diagnosztikai teszt. Azoknak, akiknek pozitív a hüvelykujj-tesztjük, lehet kötőszöveti betegségük, ami aneurizmával járhat, de ez nem jelenti azt, hogy van is aneurizmájuk.”

Vagyis egy csupán jelzés, ami leginkább azoknak lehet fontos, akik egyébként is a kockázati csoportba tartoznak: dohányoznak, magas a vérnyomásuk, vagy a családjukban már előfordult aneurizmás megbetegedés.

A valódi diagnózist orvosi képalkotó eljárásokkal, például ultrahanggal vagy CT-vizsgálattal állítják fel. A pozitív teszt legfeljebb egy okkal több lehet arra, hogy valaki felkeresse a háziorvosát egy alaposabb kivizsgálásért.

Az egész felhajtás egy 2021-es Yale-tanulmányból indult, ami szerint a pozitív teszt ugyan magas valószínűséggel jelezhet rejtett aneurizmát, de a legtöbb érintett betegnél a próba negatív. A kutatás vezetője, Dr. John A. Elefteriades szerint a jelenség legnagyobb értéke, hogy figyelmeztetheti az embereket a kockázatra. Ezt támasztja alá a legfrissebb, 2022-es amerikai kardiológiai irányelv is, amely a diagnózis kulcsának egyértelműen a képalkotó vizsgálatokat (CT, ultrahang) tekinti, a fizikai jeleknek legfeljebb figyelemfelhívó szerepet tulajdonítva.


Megosztom
Link másolása