A súlyos beteg Christina Applegate már csak a lányáért kel ki az ágyból, új könyvében a legmélyebb titkairól is lerántja a leplet
Christina Applegate hálószobája szentély lett. Az 54 éves színésznő, mióta 2021-ben sclerosis multiplexet diagnosztizáltak nála, a napjai nagy részét az ágyában tölti, mert a mozgás túl nagy fájdalommal jár.
Van azonban egy rutin, amiből nem enged: a 15 éves lányát, Sadie-t ő viszi iskolába és a különóráira, akit a férjével, a zenész Martyn LeNoble-lal közösen nevel. Ez a kényszerű bezártság egyfajta szűrőmentes őszinteséget is hozott az életébe, amiről most egy március 3-án megjelenő, „You With the Sad Eyes” című memoárban mesél.
A memoár végigveszi a hírhedt Los Angeles-i Laurel Canyonban töltött kaotikus gyerekkort, a tinédzserkori hírnevet, a bántalmazó párkapcsolatokat, az anyaságot, és a mellrákkal, majd az MS-sel vívott harcának személyes tapasztalatait.
„Az életem nincs átkötve egy szép masnival” – mondja Applegate, aki egy barátnőjével és sorstársával, a szintén MS-beteg Jamie-Lynn Siglerrel közösen vezeti a „MeSsy” című podcastot. „Az emberek élete, bocsánat, de kibaszottul szar tud lenni néha. Szóval annyira őszinte és nyers vagyok, amennyire csak lehetséges.” A könyvről pedig hozzáteszi: „Ez semmiképpen sem egy inspirációs könyv. De tud inspirálni.”
Azt mondom magamnak: »Csak juttasd el biztonságban, és érj haza, hogy visszafekhess az ágyba.« És ezt is teszem.”
A könyvben feltárja, hogy gyerekkora tele volt instabilitással, amit beárnyékolt a molesztálás és a bántalmazás. Végignézte, ahogy egyedülálló anyja, Nancy Priddy színésznő heroinfüggőséggel küzd, és elszenvedte az anyja erőszakos barátját is, aki őt is bántalmazta. „Azt hiszem, 3 és 7 éves korom között volt a legrosszabb a helyzet, de ilyesmi mindannyiunk otthonában zajlott.
Ez a minta később is elkísérte, miközben a karrierje szárnyalt, és az „Egy rém rendes család” Kelly Bundyjaként a család fő kenyérkeresőjévé vált. A magánéletében azonban továbbra is nehézségekkel küzdött, többek között egy hosszú, bántalmazó kapcsolatban élt, ami a késő tizenéves korában kezdődött.
„Anyám mindig azt mondta: »Sosem találkoztam olyan drogoossal, akit ne kedveltem volna.« És én is valahogy így működtem” – vallja be. „Sosem voltam olyannal, akinek rendes munkája lett volna. Mindig ezekkel a törött szárnyú madarakkal voltam, akiket meg akartam javítani. Mindig azt hittem, sikerülhet.
Applegate, aki egy új online platformot is indít „Next in MS” néven, ahol mások is megoszthatják a betegséggel kapcsolatos tapasztalataikat, azt mondja, a könyv „egy szomorú szemű kislányról szól, akiből végül Christina Applegate lett”.
A történet pedig itt zárul be a kör. „És még mindig megvannak azok a szomorú szemei. De ő egy erősebb, más, és ellenállóbb ember. És valójában ez az én történetem.”
