Levél az expasimnak: "Így veszítetted el a nőt, aki igazán szeretett."
1. Csak szeretni akartalak
Az elején azt mondtad, én vagyok életed nője. Nem tudtam, hogy ez azt jelenti: az életed körül kell forognom, mint egy kisbolygó, de csak akkor, ha neked is kényelmes. Sok szerelmes üzit küldtem neked, igen. Néha túlcsókolgattalak, túlsimogattalak, hosszabban öleltelek. Mert szerettelek. És mi, nők, a szerelmünket kimutatjuk. Valahányszor kibújtál az ölelésemből, elhúzódtál a csókom elől, nem válaszoltál az üzeneteimre, a szívemen szaporodtak a repedések. Te elintézted annyival: ragadós vagyok. Követelőző. Hát visszafogtam.
2. Te nem mutattál szerelmet, amikor a legjobban vágytam rá
Igen, néha megöleltél. Csókoltál is, bár többnyire szex előtt. A szexért. Néha hoztál csokit. Nem, nem voltál hozzám rossz, csak épp természetesnek vettél. ADNI nem adtál. Amikor a fogorvos után befájdalomcsillapítózva feküdtem, ott hagytál. Megpusziltál, csináltál teát, de mentél a haverokkal. Volt, hogy szeretkezés után, az éjszaka közepén léptél le, mert másnap meccsre mész, kipihentnek kell lenned. Fel sem merült benned, mit jelentett volna nekem a karodban aludni. Csak úgy. Szeretetből. Mert az nem NEKED fontos, hanem NEKEM.
3. Játszadoztál
Nem tisztességtelenül, de azért mégis. Ha túl kedves voltál velem – mondjuk elvittél moziba, vettél egy szál rózsát, éjszaka szerelmes szavakat suttogtál a fülembe –, másnap hirtelen hideggé váltál. Közönyössé. Elhúzódtál, mintha megijedtél volna tőlem. Vagy attól, ami kettőnk között van/lehet. Az életünk egy csiki csuki volt. Soha nem éreztem magam igazán biztonságban. És a szívem tovább repedezett.
4. Megpróbáltam megmenteni, de lepattintottál
Nem mondhatod, hogy nem szóltam. Próbáltam megbeszélni veled. Elmondani, hogy nem érzem, hogy igazán törődsz velem. Hogy megbecsülsz. Hogy nem tekintesz minket egy csapatnak. Azt kaptam vissza, hogy túlreagálom a dolgokat, és neked "nem kell a dráma". És én elhallgattam. És ismét azt éreztem, hogy bármit csinálok, bármennyi energiát, szeretetet, törődést teszek bele ebbe a kapcsolatba, soha nem leszek elég jó.
5. Végül elvesztem, és te elveszítettél
A hallgatásom mögött akkor már csak fájdalom volt. Feladtam, lemondtam rólunk. Már nem tudtam, ki vagyok, csak azt, hogy érted élek, te pedig ezt kiélvezed, és kész. Talán én voltam életed nője, de hogy cserébe az egész életemet követelted, az biztos. Már nem akartam mást, csak szabadulni. Visszakapni azt, aki voltam. Visszalopni a csillogást a szemembe.
Hát így veszítettél el. Hogy neked mekkora ez a veszteség, csak te tudhatod. Egy biztos: szerettelek, de a legnagyobb szerelmet is meg lehet ölni. És most könyörögsz. Mert rájöttél, hogy szeretsz. Hogy nem megy nélkülem. Igen, nekem is fáj, de ugyanakkor mérhetetlen felszabadultságot is érzek. És nem, ebből már nincs visszaút. Mert nekem viszont veled nem megy tovább.
A legtöbb, amit tehetsz értem, hogy nem nyaggatsz, hanem elengedsz. Ez a vonat elment. Talán – ha te is úgy akarod – a következőt jobban megbecsülöd.
