Tapasztó Orsi: „Amikor érzed a hívást, nem sokat tudsz tenni ellene, hiába néz mindenki hülyének”
Tapasztó Orsi vicces, elgondolkodtató videói tízezrek, ha nem százezrek napjait teszik színesebbé, adnak gondolkodni valót, vagy épp szórakoztatnak egy-egy fárasztó időszak után. De ki ez a lány, aki néhány év alatt annyi ember kedvence lett azzal, hogy tűpontosan tudja megfogalmazni a problémáinkat, és egyben valamiféle kiutat is képes mutatni?
Orsi 16 évig dolgozott kutatófizikusként. Az évek során azonban rájött, hogy számára az jelenti az igazi boldogságot, ha emberekkel foglalkozhat, ezért elvégezte a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzését is. Így írt erről 2020-ban, amikor épp beiratkozott a képzésre:
„Először egyetemre 2000-ben jelentkeztem, Kolozsváron, fizika-kémia szakra, jórészt szülői nyomásra.
A BME-ről 2012-ben távoztam egy doktorival a kezemben, fizikusként.
Most 38 évesen, pontosan az első beiratkozásomtól számítva húsz évvel később érzem azt, hogy megtaláltam az eddig hiányzó láncszemét az utamnak.
Nem látom, hogy teljesen elengedném a kutatást, de a SE mentálhigiéné képzése meg kell férjen mellette, mert hosszútávú terveim közt szerepel, hogy örökbefogadói tanácsadással is foglalkozzak - legalábbis ezt látom most, de ki tudja két év múlva mire vége ennek a képzésnek, mit fogok érezni, pontosan melyik terület lesz az, ami leginkább hív.
Aki elvégezte ezt a képzést, ódákat zeng róla, ezért nem is akartam abba belegondolni, hogy felvesznek - rettenet túljelentkezés volt, én meg nem akartam pofára esni.
Most meg itt ülök egy rozoga folyosón, pislákoló neon alatt - kicsit olyan, mintha a kolozsvári BabeşBolyai egy lepukkant szegletében ücsörögnék - és várom, hogy leadjam a papírjaimat a beiratkozáshoz, közben a telefonomba pötyögök.
Ne feledjem milyen érzés 38 évesen új fejezetet kezdeni.”
- Gyönyörűen fogalmaztad meg négy évvel ezelőtti posztodban, hogy mi motivált a váltásban. De mi motivált akkor, amikor fizikusnak jelentkeztél?
- Általános iskolában kezdődött az egész, amikor először találkoztam a fizikával.
De szerencsére reálos családban nőttem fel, apukám mérnökként dolgozott, anyukám pedig könyvelő volt, az ő magyarázataik átsegítettek az első blokkon, így elkezdtem ráérezni arra, amit fizikának hívunk. Illetve a fizikatanáraim is zseniálisak voltak, mind fantasztikusan magyarázott, ez rengeteget hozzátett ahhoz, hogy beleszeressek a tudományok világába. Aztán jött az egyetem, és én fizika-kémia szakra mentem. Az alapszak után elvégeztem a mesterképzést is, majd néhány év tanítás után ledoktoráltam. Hosszú éveket dolgoztam kutatóként, míg végül a mentálhigiéné mellett horgonyoztam le.
- Amikor beiratkoztál, még csak hosszútávú tervként beszéltél a karrierváltásról, azóta azonban te is meglépted. Mi gyorsította fel a folyamatot?
- Mindig ott volt bennem a kettősség, hogy mind a két világ vonz: a tudomány és az emberek is. Fizikus éveim alatt sokat önkénteskedtem különböző civil szervezeteknél, ezzel párhuzamosan pedig elkezdtem önismerettel is foglalkozni, terápiára járni. Ugyanakkor a tudománytól nem tudtam teljesen megválni, félállásban még a férjem kutatásait segítem, hiszen a férjemet is a fizikának köszönhetem. Illetve ma egy tudományos podcast társműsorvezetője is vagyok, ami egy igazi szerelemprojekt. Az egyetemi képzés során megismertem a pszichodráma módszerét is, ez az egyik legjobb önismereti módszer, engem is ez segített át a váltás nehézségein.
- Kihagyhatatlan kérdés: segít a fizikai tanulmányok során megtanult analitikus gondolkodás a mentálhigiénés munkádban?
- Érdekes, de a segítő beszélgetésben nem a logika segít, itt nem történik mélyelemzés, hanem az empátiának és az elfogadásnak van központi szerepe.
Ha valaki egy ilyen folyamat során átérezheti az empátiát, a teljes elfogadást, akkor visszatalálhat ahhoz az erőhöz, ami mindenkiben ott van és mely a fejlődésünket szolgálja.
Ugyanakkor a pszichodráma vezetésében a logika is nagyon hasznos, mert itt egy drámajátékot kell vezetni, amihez sokszor jól jön, ha az ember rendszerben látja az elakadást. Nagyon szeretem ezt a módszert, ezért nemrég elkezdtem mélyebben is megismerkedni vele.
- Nagyon népszerűek a posztjaid, sokakat elérsz velük, és rengeteg embernek segítesz, amikor megfogalmazod mindazt, ami másokat is érint. Legyen az a menopauza, a hírek okozta szorongás, a gyereknevelés nehézségei. Úgy érzed, ott vagy ahol kell? Vannak terveid arra, hogy később visszatérsz valaha a fizikához?
- Jelenleg a segítő szakmában érzem magam a helyemen, az egyéni klienskísérésben és az önismereti workshopok vezetésében, így nem tervezem, hogy saját kutatási témát vinnék a jövőben. A mindennapi munka mellett egy önismereti könyvön is dolgozom, ami jövőre fog megjelenni a Libertine gondozásában Szabados Ági könyvkiadójánál. Jelenleg azt érzem, hogy ebben a világban találtam meg a helyem, de hogy mit hoz majd a jövő? Erről kérdezz meg öt év múlva újra!
- Miről szól majd a könyved?
- Az elmúlt tíz évem önismereti tapasztalataira épül. A saját utam, elakadásaim is megjelennek majd, olyan módszereket és eszközöket is mutatok, melyek segítettek nekem és a klienseimnek is. Az önismeret, a mentálhigiénés életszemlélet és a pszichodráma módszerei mind helyet kapnak benne. Nagyon izgalmas projekt ez számomra, egy látlelete annak, ahol most, ebben a pillanatban tartok és amit most, ebben a pillanatban gondolok arról, hogy hogy élhetnénk teljesebb életet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
És hogy milyen gyorsan változnak a dolgok, arra legyen itt egy újabb, jóval frissebb idézet Tapasztó Orsi Instagram oldaláról:
„2020 nyarának utolsó strandolós hétvégéjén ült mellettünk egy házaspár és a pasi olyan Józsi volt, a nő meg olyan anyós – ők inspirálták életem első vicces videóját, aminek hatására teljes tudathasadásba kerültem, hisz akkor még fizikusként dolgoztam (vagyis már bejutottam a mentálképzésre, de a publikus vicceskedés egyáltalán nem volt az identitásom része).
Aztán nem volt megállás, játszóteres élményeim alapján Zsorcika anyukája is megjelent a sztorijaimban, engem pedig ledöbbentett, hogy egyrészt mennyire jól esik így levezetni az ítélkezés okozta tehetetlen dühöt, másrészt milyen jó volt a fogadtatása ezeknek a lökött jeleneteknek.
Ekkor az oldalamon kb ezer ember volt jelen, akik végül megszavazták, hogy költözzenek ezek a karakterek egy külön instaoldalra, rá néhány hétre pedig hárman létrehoztuk a Nemakarokbeleszólni oldalt.
Óriáserő kell ahhoz, hogy emberek ki tudják mondani, ha valamiben elfáradtak, pedig kívülről milyen logikus és egyszerű döntésnek tűnik, nem?
Hála minden figyelemért és támogatásért, amit ott kaptunk, minden mozzanatát viszem magammal.”
