INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Ugyan már, a kötésben nincs semmi környezetszennyező! Vagy mégis?

Mikroműanyag szennyezés az akril fonalakból, káros vegyszerek az ismeretlen kínai gyártóktól, hogy a gyógyíthatatlan CMEF-szindróma tüneteit ne is említsük... De szerencsére majdnem mindre van megoldás!
Solomayer Anna - sassy.hu
2024. február 25.


Megosztom
Link másolása

Nem csak a kötés, de a többi fonal alapú hobbi: a horgolás, a hímzés, a makramézás vagy a szövés hobbi szintű gyakorlása is számtalan egészségügyi előnnyel jár.

Egyfajta meditációként lecsendesíti az elménket, csökkenti a stresszt (és állítólag a demencia kockázatát), javítja a koncentrációt és a szem-kéz koordinációt, és így tovább.

Örömet okoz a készítőnek és jó esetben annak is, aki a kész alkotást majd viselni vagy használni fogja.

Azt azonban sokan nem tudják, vagy bele se gondolnak, mennyire nem mindegy környezetterhelés szempontjából, milyen alapanyagokat és eszközöket használnak, hogyan és honnan szerzik be őket és mit kezdenek a maradékkal.

Cikkünkben összeszedtük, mire érdemes figyelni ahhoz, hogy egy pulóver kötése vagy egy kendő meghorgolása ne csak a készítőnek, de a környezetnek se legyen káros.

Akrilt csak másodkézből

Lassan már azt se mondhatjuk, hogy bezzeg a mi nagyszüleink csak természetes fonalakból készítették az őszi-téli ruhatár elengedhetetlen darabjait, hiszen a műanyag szálak 1930-as forradalma után a 40-es, 50-es évekre Magyarországon is széles körben elterjedt a használatuk.

Az addig kizárólag természetes, általában helyben fellelhető alapanyagok- a gyapjú, a len vagy a kender- kiváltására vagy javítására kezdték el a kőolaj alapú szálak gyártását.

A gyapjú helyettesítésére, annak kedvezőtlen tulajdonságainak kiküszöbölésére született az akril. Önmagában is, de leginkább gyapjúval, moherrel vagy pamuttal keverve használja a textilipar, mivel jó színtartó, nem bolyhosodik, a gyapjúval ellentétben nem okoz viszketést és a mosására sem kell olyan kiemelt figyelmet fordítani, valamint a molyok sem fogyasztják. Csupa-csupa pozitív tulajdonság. Azonban vannak az anyagnak árnyoldalai is. Legtöbb változata nagyon hőérzékeny, tűzveszélyes, és ha egyszer a szemétbe kerül, 200 év is kellhet a lebomlásához.

Az angol Plymouth Egyetem kutatása alapján az akril ruhákról egyetlen mosással akár 730 ezer mikroműanyag részecske is leválhat.

Az anyag előállításához akrilnitrint alkalmaznak, amely mérgezi a szemet, a bőrt, a tüdőt és az idegrendszert.

A felhasználó ennek tudatában mérlegelhet.

A többi mesterséges fonal alapanyag: a poliamid vagy a poliészter se jobb, és hiába kerülnek csak alacsony százalékban a kevert fonalak szálösszetételébe, ugyanolyan károsak.

Ezek használatát jó szívvel csak akkor javasolják a szakértők, ha másodkézből kerülnek hozzánk, ugyanis ebben az esetben is az az alapanyag vagy kész termék a legkörnyezetkímélőbb , ami már egyszer elkészült. Még a legtisztább, legetikusabb körülmények között készült cukornád vagy csalán fonal előállítása is nagyobb környezeti terheléssel jár, mint felhasználni azt a 100% akril, de már meglévő fonalat, ami a nagyi vagy a barátnőnk fiókjában lapul.

Gyakorolni, vagy mosást csak ritkán igénylő tárgyak (virágtartók, díszpárnahuzatok, stb.) létrehozásához ezért tényleg jobb választás egy már meglévő vagy másodkézből beszerzett akril fonal, mint egy újonnal vásárolt természetes alapanyagú.

Ha viszont olyan ruhadarabot, gyerekjátékot vagy egyéb alkotást szeretnék elkészíteni, amit rendszeresen mosni kell és a bőrünkkel is érintkezik, érdemes megismerni a természetes fonalak új családját.

Miről álmodik a vegán? Növényi fonalakról!

Nagyanyáink csikorgós akril fonalait egyébként sikerült a tudománynak megszelídítenie, így ma már vannak olyan akril fonalak, amik sokkal kellemesebb tapintásúak, mint elődeik, és a velük való munka is sokkal élvezetesebb.

Sajnos.

Az akril környezetterhelő hatása ugyanis nem sokat javult, így továbbra is a természetes fonalak használatát ajánlják a szakértők.

A legfenntarthatóbb, legkisebb ökológiai lábnyommal rendelkező fonal alapanyag az alpaka gyapjú, utána következik a hagyományos birkagyapjú, a dobogó harmadik fokára pedig (legalábbis ezen lista alapján) a lyocell-nek sikerült felkapaszkodnia.

Az állati eredetű fonalak azonban az egyre többek által képviselt vegán életmód követői számára nem elfogadhatóak. Szerencsére nem csak műanyag, hanem a természetes fonalaknak is kialakult a maga kutatói bázisa, így ma már a cukornádtól a kókuszdión keresztül a csalánig számos újvonalas növényi fonallal találkozhatunk a boltokban.

Ezek közül az egyik legmegosztóbb azon fonalak családja, melyek előállításához valamiféle növényi rost vegyi és mechanikai úton történő átalakítása szükséges, vagyis az összes viszkóz.

Ilyen például a cukorgyártás melléktermékeként hátramaradó rostokból nyert selymes és hűvös cukornád fonal, a remek nedvszívó képességű bambuszfonal vagy az antiallergén és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkező, eukaliptuszból készített Lyocell.

Utóbbiról egyébként azoknak is érdemes tudni, akik nem babrálnak a fonalakkal, hiszen a ruhaipar környezettudatos részének is egyik nagy slágere, hol Lyocell, hol Tencel néven találkozhatunk vele a boltokban. (A kettő egyébként ugyanazt az anyagot jelenti, a Tencel márkanév gyorsan köznevesült, ahogy annak idején az Adidas).

De hogy egy régi fonal alapanyagról is szót ejtsünk, lássuk, mi a helyzet a pamuttal.

Sajnos a gyapot nagyon kényes növény, sok vizet és vegyszert igényel, ezért is törekednek génmanipulációval olyan fajták előállítására, amik kevesebb gondoskodást igényelnek.

Jelenleg ez sajnos abban merül ki, hogy fő célként a gyomirtóknak való ellenállást tűzték ki a kutatók, így amit nyernek a víz- és munkacsökkentéssel a biológiai termesztéshez képest, azt a vegyszerezéssel vissza is szerzik.

A kender és a len viszont jóval igénytelenebb, pamuttal keverve kisebb terhelést jelent a környezet számára, mint a tisztán pamutból készült fonalak, így ezek továbbra is környezetbarát alternatívát jelentenek az állatvédők számára.

Szakértők azonban mindent egybevetve tömeggyártásban a viszkóz fonalaknak jósolják a legfényesebb jövőt.

Cipőt a cipőboltból, fonalat a csomagautomatából

Fonalat ma már többen vesznek online, mint valódi rövidáruboltban. A pandémia erre csak rásegített, hiszen meg is ugrott a kötögetők száma, akik csak házhozszállítás útján tudtak fonalhoz jutni.

Ez azonban jóval nagyobb terhelést jelent, mint ha elsétálnánk a legközelebbi rövidáru üzletbe.

Az Aliexpress vagy a Shein után most a Temu tolja a fonalkeresők arcába soha vissza nem térő ajánlatait, a csillogó képeknek és az alacsony áraknak pedig nehéz ellenállni. Pedig nem csak a négyszer-ötször annyi csomagolás vagy a légi szállítás okozta károsítás miatt kellene addig tiltanunk a Temu ajánlatait, amíg az algoritmus meg nem érti a szándékunkat. Az egyáltalán nem transzparens gyártók miatt is jobb, ha inkább nem rendelünk tőlük semmit, ami a bőrünkkel érintkezhet, hiszen az ázsiai gyártók sokkal lazábban kezelik a vegyi anyagokra vonatkozó szabályokat.

Szerencsére Európában is számos gyártót találunk, ott van például a német Schachenmayr, melynek Catania fonalait Nagyatádon is gyártják, az olasz Lana Grossa, a spanyol Katia vagy hogy egy teljesen magyar vállalkozást említsünk, a Dörögdi gyapjú.

Ezen fonalak jóval kevesebb szállítást igényelnek, amit azzal tudunk még jobban kizöldíteni, ha olyan csomagpontra kérjük az árut, amit gyalogosan is útba tudunk ejteni.

A gyógyíthatatlan CMEF-szindróma tüneti kezelése

Akár a színátmenetes gyapjú csodák, akár a földszínű nyers len fonalak dobogtatják meg a szívüket, abban a legtöbb kötögető egyetért, hogy olyan gyakorlatilag nem létezik, hogy pont elég a fonal. Vagy megmarad valamennyi az eredetileg elegendőnek becsült mennyiségből, vagy pont a vége előtt fogy el, és így kénytelen az ember még egy gombolyagot venni az aktuális projekthez, de hát ki vesz egyetlen gombolyagot, ha már ott van a boltban?

Akit tehát egyszer elkapott a fonallal történő alkotás varázsának ékszíjja, az egészen biztosan elkapja a jelenleg gyógyíthatatlan FSE-szindrómát is.

A Csak Még Egy Fonal- szindróma egy krónikus állapot, melynek  jellegzetes tünete a fonalfelhalmozás. Az alap betegségre sajnos nincs megfelelő kezelés, a tüneteket azonban számtalan módon enyhíthetjük.

A Pinterest remek forrása a különböző fonalmentő projekteknek.

A maradékokból készíthetünk padlókímélő zoknit a széklábakra, színes madárkákat a tavaszi ablakdekorációhoz, a könnyen bontható többszálú fonalakat szétszedve felhasználhatjuk őket hímzéshez, és így tovább. Az amigurumik, vagy más, töltetet igénylő alkotások pedig színre, anyagra és hosszra való tekintet nélkül minden fonalmaradékot elnyelnek.

Kis odafigyeléssel ez a hobbi igazán környezetkímélő tud lenni.

Végezetül, fontos megjegyezni, hogy a fonallal való babrálás mindenfajta plusz környezetkímélő odafigyelés nélkül, önmagában is egy szuper fenntartható hobbi, ezért minden kötögető és horgoló nyugodtan veregesse magát néha vállon a Föld nevében.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása