INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Hogyan öregedj jól? - Túlélési útmutató azoknak, akik nem akarnak berozsdásodni

Az öregedés elkerülhetetlen, de nem mindegy, hogyan éljük meg. Milyen döntések kellenek ahhoz, hogy ne csak túléljük, hanem élvezzük is ezt az időszakot? Erről beszélgettünk Miller Gertrúd önértékelési trénerrel és Pusztai Rozáliával, aki aktív nyugdíjasként pontosan tudja, mit jelent nem beleragadni a korba.

Megosztom
Link másolása

Ahhoz, hogy idős korban se csússzon ki a lábunk alól a talaj, három dologra érdemes figyelni: maradjon éles az agyunk, legyünk érzelmileg rugalmasak, és ne hagyjuk el a társas kapcsolatainkat. A hétköznapok nyugodt ritmusát a nyitottság, az alkalmazkodás és az új célok megtalálása adja – mert az öregedés nem feltétlenül leépülés, hanem egy olyan időszak is lehet, amikor végre igazán önmagunk lehetünk.

- Miért olyan fontos ez a téma?

- Sokszor hallom, hogy csak úgy elszaladtak az évek, nem is gondoltak bele, olyan gyorsan történt minden. Dolgoztak, gyereket neveltek, hamar eljött a nyugdíj ideje. Van olyan, aki retteg ettől a változástól és az öregedéstől. Félni semmiképpen nem kellene, inkább felvállalni, hiszen az öregebbek gyakran mosolyogva azt mondják, szerencsések, hogy megérhették a korukat. Manapság már lehet tudatosan élni, tervezni és olyan döntéseket hozni, amelyek majd segítenek a stabil aranykorban.

Fontos, hogy ne érjen ez teljesen felkészületlenül valakit, és keresse meg az új feladatokat, elképzeléseket,

hogy kitaláljuk miben lehetünk hasznosak, mert ez egy jó kiindulás, ami segít elkezdeni ezt az új fejezetet.

- Egyáltalán kit is nevezünk öregnek?

- Ma, amikor az emberek nyugdíjba vonulnak, a legtöbben tényleg új életet kezdenek - akár mennek az álmaik után, akár külföldre költöznek, új szakmákat tanulnak, sportokban edzik magukat - ők akkor öregek?

Gyerekkoromban a nagymamám már néninek számított a szememben, pedig csak ötven éves volt.

Ma ez a korosztály még farmerban jár szórakozni, modernek és nyitottak, eszük ágában sincs felvenni a néni-bácsi szerepet, tartják a fiatalokkal a tempót. A kor csak egy szám, de talán akkor lesz öreg valaki, amikor annak is érzi magát.

- Azért, mert más ez a mai hatvanas generáció?

- Az is, de főleg, mert minden megváltozott, vegyük csak az elmúlt 50 évet.

Az életstílus, a munkák, a kényelem, a környezet, a felfogásunk, a fogyasztásunk, a trendek jönnek mennek, ezek nagyban befolyásolnak minket, sok azt is sugallja, hogyan lehet helyes élni és minél tovább. Manapság választhatunk, hogy mit eszünk, hol akarunk élni, hogyan lazítsunk, és ha valóban követjük az saját elképzeléseinket, tovább lehetünk aktívak.

Régebben nem volt ennyi lehetőség, az emberek nehezebb életet éltek,

a világ nem volt ennyire nyitott a számukra.

- Számít az hogy hol élünk, az öregedés milyensége vajon függhet-e ettől?

- Valóban nagy lehet a különbség Magyarország és külföld között. Hangulatban nyilván nem mindegy, hogy valaki egy tengerparton él, vagy egy eldugott kis faluban az isten háta mögött.

Itt nem csak a minőségi tényezők megtapasztalásáról van szó, hanem a behatásokról, élményekről is. Azok akik külföldön kezdtek új életet, teljesen más kihívásokkal szembesültek az új hazájukban, emiatt a rugalmasságuk és a türelmük, valamint a nyitottságuk az új dolgokhoz jelentősen mást mutatnak, mint annak, aki röghöz kötött volt egész életében, és egy helyben élt.

Általában akik folyamatosan kilépnek a komfortzónájukból, azokat több élmény éri, nyitottabbak, edzettebbek a kudarcokra és a sikerekre is.

Nem ritka, hogy egy külföldi idős ember még 80 évesen is ugyanúgy tervez, mint 50 éves korában.

- Milyen szokások és életmódbeli döntések segíthetnek abban, hogy idős korban is aktív és boldog legyen valaki?

- Azok, akik az életükre egy teljesen egész rendszerként képesek gondolni, és holisztikus szemlélettel is rendelkeznek, azoknak már fiatalabb korban is fontos volt az egészségük, gondolok itt ételre, italra, mozgásra, de felteszem a határaik meghúzása is jobban szem előtt volt nekik, valamint az időtényező kihasználása és a szellemi táplálék gondos válogatása. Mert ugye az sem mindegy, hogy mit engedünk be a gondolatainkba, mit tanulunk.

Nem struccpolitikával kezelik a rossz dolgokat, hanem megpróbálják minimalizálni és felkészülnek, még időben hoznak önsegítő döntéseket. Nincs értelme halogatni, mindig változásban vagyunk: erre lehet, mind lelkileg, mind fizikailag edzeni. Nem szabad berozsdásodni,

aktívnak kell maradni és rácsodálkozni a mai világra, ami sok minden szépet tartogat, még idősebb korban is.

Természetesen egy szenior korú ember sok traumán ment már át életében, ez legtöbbször megedzette és derűlátásra is sarkallja, mert az élet megy a maga medrében, amiben felesleges a túl sok idegeskedés. Az öregebbek ezt már jól tudják, mert bölcsebbek és türelmesebbek is lettek.

- Az, hogy milyen egy generációnak az élete, összefügghet az öregkori gondolkodásukkal?

- Minden generációnak megvan a maga világnézete, a problematikája, és más-más értékrendben nőnek fel. Ma ez jól megtapasztalható, ahogyan két generáció tükröt tart egymásnak: az idősebbek sokszor a stabilitást, a kemény munkát és a hagyományokat tartják szem előtt, míg a fiatalabbak inkább a rugalmasságot, az belső egyensúlyt és az önmegvalósítást keresik.

A nagyszüleink még abban nőttek fel, hogy a munka az első, és ha van egy biztos állásod, akkor ne ugrálj. A szüleink már próbáltak egy kicsit lazítani ezen,

de még mindig fontos volt nekik a kiszámíthatóság, a stabilitás. A gyerekeink, a mostani fiatalok viszont már azt mondják: „Ha nem érzem jól magam egy helyen, továbblépek.” Nekik a munka nemcsak pénzkereseti lehetőség, hanem élmény is.

Ők abszolút a felső polcra helyezik magukat, míg az idősebb korosztály kevésbé van eleresztve önbizalommal.

Ez a szemlélet általánosságban minden 70 feletti idős emberre igaz véleményem szerint.

- Milyen hatással van a modern technológia és a digitalizáció az idősek életminőségére?

- Az idősebb generáció számos kihívással néz szembe, főleg a gyorsan változó világ miatt. A technológiai fejlődés és a digitális világ manapság nagyon jelen van, amihez mindenkinek értenie kell, hiszen a bankolás, ügyintézés, kapcsolattartás legtöbbje online zajlik. Aki lemarad, az kimarad, és

ez sok idős emberben bizonytalanságot kelt. Lépésről lépésre érdemes beépíteni az alapokat,

mert ez manapság elkerülhetetlen. Az aktív szeniorok, nem restek és beletanulgatnak, és akár segítséget kérnek a kamaszoktól is, akik kenik-vágják a modern kihívásokat. Ez szerintem egy jó irány, hogy a generációk kapcsolatai elmélyüljenek, hidat építsenek. Ez fiatalon tarthatja az öregebbeket, és tapasztalatot adhat a fiataloknak. Az idősebbek számára is természetes lesz az online tér használata, ami sok előnyt tartogat nekik is.

- Hogyan változik az élethez való hozzáállás az évek múlásával, és milyen pozitívumokat hozhat az időskor?

- A nyugdíjaskor sokak számára nem felszabadító, hanem egy olyan időszak, amikor elveszítik az addigi ritmusukat. Akik egész életükben dolgoztak, hirtelen azt is érezhetik, hogy már nincs rájuk szükség, nincs miért reggel felkelni. Ezért fontos új célokat kitalálni és tudatosan beleépíteni a mindennapokba, ez lehet önkénteskedés, tanulás vagy akár egy saját projekt.

A minőségi öregedés része, hogy pozitív tartalommal teljenek meg a mindennapok.

Az egész életre jellemző, hogy érdemes több lábon állni, így, amikor elkezdődik a nyugdíj, ne érjen majd váratlanul a ránk szakadt időszabadság, ne érezzük a céltalanságot. A hirtelen rengeteg szabadidővel kezdeni kell valamit, feladatokat találni a pihenés mellett.

Ha már fiatalabb korban tudatosan készülünk erre, kialakul a rendszeres érdeklődés, akkor kevésbé lesz lehangoló az öregkor, és valószínűleg alig várjuk majd, hogy végre magunknak élhessünk.

Idősebb korban a legtöbben türelmesebbek és kevésbé jön elő a megfelelési kényszer, az emberek bölcsebben szemlélik a dolgokat, ez mind segítheti az új helyzeteket .

Mit gondol erről az érintett korosztály:

Pusztai Rozália két és fél éve Spanyolországba költözött párjával, mind a ketten nyugdíjasok. Eldöntötték, hogy új életet kezdenek egy olyan helyen, ahol mindig süt a nap és teljes nyaralóüzemmódban élhetnek.

- A legfontosabb az, hogy az ember legyen egészséges. Itt, Spanyolországban lehetőségem van napérlelte, friss gyümölcsöt és zöldségeket enni, vagy akár a tengerből kifogott friss halak, ezek mind nagyon egészségesek. Ezzel hozzájárulok, hogy megtartsam az egészségemet és jó karban maradjak. Ehhez persze a rendszeres friss levegőn sétálás is hozzá tesz. A környezeti hatások is fontosak, itt mindenkinek jó a hangulata bármerre megyek, még a közértben is ezt tapasztalom, mert kedvesek és mosolyognak.

Véleményem szerint összefüggés van aközött, hogy az ember hol él.

Az én nyugdíjam átlagos, amivel nagyon odafigyelve otthon is megtudnék élni, nem halnék éhen, de figyelnem kéne arra, hogy mit csinálok, mit veszek. Itt ehhez képest ugyanabból a pénzből nem kell erre figyelnem, talán olcsóbbak az árak, emiatt jobban kijövök. Ez is megnyugtató, hogy nem kell ezen aggódnom.

A külföldi élet aktívabbá is tett, sokat mászkálok, ismerkedek a helyekkel. Itt legalábbis ez van, mert napi szinten új dolgok történnek, ami szintén frissen tart, a rugalmas probléma megoldás elengedhetetlen. Egy kellemes hangulatban élünk, de persze

itt is mindenkinek van problémája, amit nem mutatnak kifelé, mert az itt nem szokás.

Az időseket itt elfogadják, így én sem érzem magamat sutának, annak ellenére, hogy nem beszélek spanyolul, de már tanulom. Ez is egy jó dolog, hogy tanulhatok új dolgokat, és kell is, mert ezek is frissítik az agytekervényeket. Hatvan pluszosan az egészség, a biztonság, a komfortosságot és a finom tápláló ételek a legfontosabbak, nem egy új ruha vagy cipő megvétele.

Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és abban a közegben, ahol élünk. Itt az idősebbek között van aki mindennap 5 kilométer sétál, van aki jogázik, meditál, olvas a parton vagy esténként petangozik, a napi rutin számít, hogy gyakoroljunk valamit. Mi is teljes nyaraló üzemmódban élünk, kikapcsolódunk stersszmentesen. Idősen is el lehet kezdeni aktivitásokat, de szerintem jobb minél előbb, mielőtt még a testi bajok jelentkezhetnek.

Ebben a korban már tudunk kompromisszumokat kötni, inkább minőségi legyen valami, mint mennyiségi.

A legnagyobb pozitívuma az időskornak, hogy megnyugszunk, mert már nem az a cél, hogy munkahely legyen, nem kell ingatlanért hajtani,

és hogy magadon túl a családodnak is adj egy biztonságot. Amikor eljutsz ebbe a korba, az egy könnyebbség, hogy önmagadnak élhetsz. Ha pénzed van, akkor vásárolsz, ha nincs, akkor nem - nem kell másról gondoskodni és a magam életének a kovácsa lehetek mindenféleképpen. Semmi nem kötelező, semmi sem muszáj.

A nyugdíjas évek már csak az én kezemben vannak, mert amik a kötelességeink voltak azt megtettük és innentől kezdve nem érdekel, ki mit szól, kedvünk szerint élhetünk és megpihenhetünk.

Én nem készültem a nyugdíjas éveimre, éltem az életemet és szem előtt tartottam a fontos dolgokat.

Ahogy éli az ember a fiatalabb életét, az rányomja a bélyegét az idősebb évekre is.

Mindig pörgős voltam, ilyen vagyok ma is, nem álltam le semmiben. Önkéntesen adok segítséget másoknak, szinten tartanak dolgok, de nem kötelezem el magamat pénzért. Csak azt teszem amihez kedvem is van.

Nyilván lehetnek olyan dolgok amiket az ember koránál fogva nem tud megcsinálni, ha azt érzem, hogy meg kellene próbálnom, azt meg is teszem. A konditerembe is eljárok, nem nyomom keményen, a biciklim is elektromos, észre kell venni mit nem kell már erőltetni idősebb korban. Ez is minőségi és tudatos döntés, változtatni kell, mert az egész életben a rugalmas hozzáállás a legfontosabb!


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása