INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Harnos Kristóf kerekesszékes testépítő: „A szabály egyszerű: ide jöttél? Alkalmazkodj!”

Magyarország legsikeresebb kerekesszékes testépítője nagy erővel tör előre. Az edzőterem mindig is az élete része volt, aztán közbejött egy baleset. De Kristóf nem adta fel, úgy döntött, mozgássérülten is visszamegy a vasak közé.

Megosztom
Link másolása

Harnos Kristóf testépítő májusban egyedüli kerekesszékes versenyzőként indult a Kökény Classic nevű professzionális testépítő versenyen, majd egyöntetűen megnyerte a próbát. Most éppen Torontóba készül, hogy megszerezze minden testépítő álmát, a profi kártyát. Hosszú utat tett meg idáig, és mint mondja, egyedül taposta ki ezt a göröngyös utat kerekesszékével.

- Nemrég láttalak egy testépítő versenyen. Bevallom, azt hittem, hogy szurkolni jöttél te is. Aztán megláttam, ahogy kerekesszékben felmész a színpadra és magad mögé utasítod a versenytársakat. Leesett az állam.

- Rejtegetem a formát, nem hordok olyan cuccokat, ami kiemeli a bicepszet és hasonlók. Nem verem nagydobra, hogy testépítő vagyok. Én sokkal inkább a tettek embere vagyok. Több, mint tíz éves testépítő múlttal rendelkezem, de már a baleset előtt is sokat jártam konditerembe, átlagosan egy héten négyszer. Egykor azért választottam ezt a sportot, mert fiatalon a vendéglátásban dolgoztam, és szükségem volt a jó kondícióra. De nem titkolom, hogy a lányoknak is imponálni akartam. Szóval mindig is szerettem a sportokat, ha nem dolgoztam, akkor konditeremben voltam vagy éppen fociztam, viszont sosem vágtam fel ezzel. Majd a baleset után megváltozott számomra a világ.

- Mi történt?

- 2010. január hatodikán egy üzleti útról jöttem haza egyik munkatársammal, amikor az autópályán rosszul vette be az ívet, és az autó többször is megfordult a levegőben. Én ültem az anyósülésen. Eltörtek a csigolyáim, és deréktól lefelé elvesztettem az érzékelést. Mit mondjak,

a rehabilitáció alatt megismertem magam, volt időm eldönteni, hogyan tovább, és én a küzdés mellett tettem le a voksom.

A kórházban megtanítottak az önellátásra, utána pedig egyedül kellett boldogulnom, és én újra visszamentem az edzőterembe. A testépítés mindig is a szívem csücske volt, adta magát, hogy ezen a területen folytassam az utamat.

Harnos Kristóf és edzője és Kohári Richárd a legújabb győzelem után (fotó: Harnos Kristóf)

- Mi adott erőt?

- Hiszek abban, hogy ha az ember leesik a padlóra, akkor az a dolga, hogy felálljon és menjen tovább. Minél többször esünk le a padlóra és kelünk fel újra, annál erősebbek leszünk. A baleset keményen megformált engem, habár mindig is egy céltudatos ember voltam, aki előző este már a következő napot tervezi. Jó példa erre az a testépítő verseny, ahol találkoztunk. Miután lementem a színpadról, már azon gondolkodtam, hogyan tovább. Pedig nyertem, minden okom megvolt arra, hogy hátradőljek, de én inkább azonnal számba vettem a hibáimat és felmértem, hogy mit kell javítanom.

- Hogyan lehetséges, hogy kerekesszékes indulóként ott voltál a többi testesítő között. Ebben a műfajban nincsenek parasportolók?

- A sportág wheelchair bodybuildernek nevezi a kerekesszékes indulókat. Még kevesen vagyunk, de úgy látom, hogy ez a szám folyamatosan nő. Az említett versenyen valóban egyedül voltam, mint wheelchair bodybuilder, a zsűri engem is úgy pontozott, akár a többi indulót. Ilyenkor több dolgot néznek egyszerre, mint a felépített izomtömeg, a szárazság, illetve a pózok. Nekem is ugyanúgy be kellett mutatni a formát, mint mindenki másnak, nem kivételeztek. Ez minden versenyen így van, és mint mindenkinek, természetesen nekem is vannak rosszabb helyezéseim, például volt olyan, amikor úgy éreztem, hogy életem formájában vagyok, mégis második helyen végeztem, de elfogadtam az eredményt. Ez egy kemény világ, itt farkastörvények uralkodnak, aki úgy dönt, hogy csatlakozik, annak alkalmazkodnia kell.

Mind magunktól megyünk a konditerembe, magunktól készülünk a versenyre, és ha szeretnénk itt maradni, akkor be kell illeszkednünk. A szabály egyszerű: ide jöttél? Alkalmazkodj!

- Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a versenyen?

- Triviális, de a kerekesszékem. A színpadra egy új kerekesszékkel mentem, amiben még bizonytalanul mozgok, és féltem, nehogy felboruljak vele. Ezt a félelmet kellett legyőznöm a színpadon. Remek próbatétel volt, hiszen ennek köszönhetően sokkal magabiztosabban fogok mozogni a torontói profi testépítő versenyen. Azt még fontos elmondani, hogy minden körülmény ellenére a verseny valójában egy örömünnep, egy egészen egyedülálló élmény, amely talán csak egy pillanatig tart, de örökre meghatároz.

Kristóf a pózolást is nap mint nap gyakorolja (fotó: Harnos Kristóf)

- Hogyan néz ki egy napod?

- Reggel 4:30-kor kelek, utána megfőzöm a napi ételadagom, hiszen két óránként kell ennem reggeltől estig minden nap. Majd elmegyek edzeni, eszem, és utána én magam tartok edzést.

A baleset után elvégeztem egy sportoktatói képzést, így ma hivatalosan tarthatok edzéseket.

Munka után a szponzorommal dolgozom együtt, most éppen videó sorozatot forgatok a felkészülésről, a fő támogatóm egy táplálékkiegészítő cég, de a helyi önkormányzat is segíti a sportkarrierem. Mindent egyedül csinálok, egyedül főzök, egyedül megyek bevásárolni, egyedül edzem, viszont a felkészülésben Kohári Richárd és Kohári-Pazsák Zsanett világbajnok testépítők segítenek nekem, akinek köszönhetően képes vagyok meghaladni saját magamat. Este hagyok időt a kikapcsolódásra, ilyenkor általában X-boxon játszom valamit, végül este 9:00 órakor lefekszem aludni, hiszen a regeneráció kulcsfontosságú. Hogy mit hoz a jövő? Ezt még nem tudom, de biztosan mondhatom, hogy mindent beleadok.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása