INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Fekete Ádám: „Senki nem gondolta, hogy nekem is lehet barátnőm”

Fekete Ádám oxigénhiánnyal született, ennek ellenére ma sikeres író, költő, dramaturg, a Freeszfe tanára, jelenleg pedig egy új, izgalmas könyvön dolgozik. Az idáig vezető útról és a készülő műről mesélt nekünk.
Sassy - sassy.hu
2024. augusztus 23.


Megosztom
Link másolása

Fekete Ádám születésekor megsérült, oxigénhiánnyal született. A harminckét éves férfi ma egyszerre író, költő, dramaturg, színész. Kamasz kora óta ír verseket, de színészként is bizonyította tehetségét. Huszonegy éves volt, amikor megkapta a Junior Prima-díjat. Három filmben és számos színházi előadásban játszott, miközben írói karrierjét is egyengette. Ma az irodalmi élet egyik kiemelkedő alakja.

 

- Az írás segít megérteni, hogy ki vagyok. Annyi előítélettel szembesülök a mozgássérültségem miatt, hogy jól esik kiírni magamból az érzéseket. Nem vagyok kerekesszékhez kötve, de nehezen tudok járni, néha botra is szükségem van, és aki meghallja a hangomat, rögtön érzi, hogy valami nincs rendben. Szaggatottan, lassan beszélek. Emellett azért is írok, mert nekem folyamatosan csinálnom kell valamit, mozgásban kell maradnom, különben szorongok, és értéktelennek érzem magam. Tehát az írás számomra egyfajta öngyógyítás is, hogy kiírjam magamból a nehézségeket.

- Szoktak előadásokra hívni, hogy mesélj az életedről, látván a sikereidet?

- Előfordult már, hogy tartottam motivációs beszédeket különböző helyeken, bár nem nagyon szeretem a szószóló szerepet. Idegenkedek tőle. Nem érzem magam senki szószólójának, hiszen minden állapot más, mindenki helyzete egyedi. Másfelől

nem nevezném kifejezetten sikeresnek az életemet,

illetve nem állíthatom, hogy hosszútávú boldogságot nyújtana azok a dolgok, amik egy külső szemlélő számára sikernek tűnhetnek. De örülök, ha segíthetek. Volt már, hogy tanácsot kértek tőlem más mozgássérültek egy lehetséges színházi karrier beindításával kapcsolatban. Hogyan lehet színészkedni kerekesszékkel? Hogyan lehet áttörni az akadályokat, amelyeket a színházi és filmes világ a mozgássérültek elé gördít? Ilyenkor elmondom a véleményem, lelkesítem azt, aki kérdez, de nem azért, mert tudom a választ ezekre a kérdésekre. Csak azt tudom mondani, hogy

nem szabad elveszíteni a hitet, amikor mindenki ellenünk van, és próbálnak lebeszélni az álmainkról.

- Téged is próbáltak lebeszélni?

- Mondhatni. Féltettek attól, hogy az egészséges emberek között majd megütöm magam, hogy meg fog terhelni a velük való versengés, és ha megpróbálok ugyanolyan lenni és ugyanannyit (vagy akár többet) elérni, mint mások, csak csalódni fogok, elsősorban önmagamban. Arról nem is beszélve, hogy

senki nem gondolta, hogy nekem is lehet barátnőm.

Pedig én is voltam szerelmes, miért ne lettem volna? Miért ne élhetnék úgy, ahogy bármelyik másik harmincas férfi, csak mert én mozgássérült vagyok? Szerintem igenis menni kell előre, csalódni kell, bírni az ütéseket, kritikusnak és harciasnak kell maradni, és menni kell tovább, mert

ha elég kitartó az ember, akkor képes áttörni a falat. Az, hogy a fal másik oldalán milyen, az már egy másik kérdés. Az csak ott derül ki.

Nem biztos, hogy könnyű lesz, de kinek könnyű az élet? Az épeknek is megvannak a maguk problémái.

- Téged kik inspirálnak? Kikből merítesz erőt?

- Az írásban mostanság (újra) Thomas Bernhard és (újonnan) Tandori Dezső regényei. Bernhard nyelvhasználata, humora, brutalizmusa lázba hoz. Tandori a szertelen írásmódjával és tobzódóan részletes önéletrajzi leírásaival ragad meg, azzal, ahogy írássá teszi az életét. Mostanában még Witold Gombrowiczot és Eszterházy Pétert forgatom, bár Eszterházyval óvatosan bánok, nehogy tudatosan vagy tudattalanul utánozni kezdjem. Más személyeket nem tudok kiemelni, tehát nekem a példaképeim is ép emberek, belőlük tudok töltekezni.

Fekete Ádám aktív része a magyar színházi és irodalmi életnek (Fotó: Szerda Zsófi)

- Nagyon fiatal voltál, amikor először szakmai díjat kaptál. Emlékszel még, hogy mit éreztél tizenegy éve?

- Színház kategóriában kaptam a Junior Príma-díjat, elsősorban dramaturgiai tevékenységem miatt, azt hiszem, bár a TÁP Színházas szerepléseim is közrejátszhattak. Akkoriban másodéves voltam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahová rögtön felvettek az érettségi után. Érdekes, hogy

itt senkit nem zavart, hogy mozgássérült vagyok; ugyanúgy tekintettek rám, mint a többi, dramaturg szakon tanuló fiatalra.

Úgy éreztem, ez csakis egy megelőlegezett bizalom jele lehet, ami természetesen jól esett, de nem gondoltam, hogy valóban megillet a díj.

Még semmit nem tettem le az asztalra, inkább valami mély rokonszenv kifejezését láttam benne, és bátorítást az ezután következő időkre. Felemelő is volt, és szorongató is.

- Szeret téged a szakma! 2018-ban elnyerted a Petri György-díjat is, amit a költői munkásságod elismeréseként kaptál.

- Megtisztelő volt átvenni a Petri György-díjat, amely egy adott verseskötetnek szólt, életem első verseskötetének. Ez megerősítést jelentett számomra, és elindította a költői pályámat. Most is aktívan foglalkozom az versírással, habár az utóbbi években egy önéletrajzi regény a főprojekt. Most az írói tevékenységem van előtérben, ebben az évadban nem is rendeztem színházat, őszintén szólva kicsit elfáradtam benne. Szeretem a színházat, de most izgalmasabb a prózaírás, és jobban fekszik az ezzel járó bezártság.

- Mit értesz önéletrajzi regény alatt?

- A történet középpontjában a mozgássérültségem áll, azt járom körbe, hogyan hatott ez az életemre, a kapcsolataimra, beleértve a családi és szerelmi kapcsolatokat. Egy szerelmi történeten keresztül próbálom meg elemezni önmagamat, szétszálazni a döntéseimet, és a testem működését. De erről még nem szeretnék többet elárulni. A regény tele van személyes élményekkel, emlékekkel. A nevelkedésem történetét mesélem el, aminek elemi része a születésemnél fellépő oxigénhiány, és az ekörüli terápiás tapasztalatok. Innen jutunk el odáig, hogy hogyan küzdök a mozgássérült identitással, a saját exhibicionizmusommal, valamint a férfiasságommal, ami egy rendkívül képlékeny valami. Ehhez jön még az apaság kérdése, ami a koromból adódóan egyre aktuálisabb a számomra.

Mozgássérültként nem könnyű az élet, az ember ki van szolgáltatva a saját önképének, amit a közösség is formál, minden rászegeződő tekintet, fintor.

De testben létezni, kiszolgáltatva lenni és megítéltetni – ez nem csak egy mozgássérült témakör, ez mindannyiunk tapasztalata. A test mindannyiunk számára fájdalom és rejtély.

- Hogyan dolgozol? Mondjuk most, amikor a regényedet írod.

- Nincs rendszerem. Általában vendéglőkben írok, lopott időkben, amikor éppen van egy kis rés. Sokszor a kevesebb idő jobb, mert hatékonyabb vagyok. Ki tudja, talán ez is annak a jele, hogy számomra az írás egyfajta menekülés, elslisszolás a napról napra élendő életem elől, amelyben teret engedhetek valami egészen másnak.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A gerincműtét sikeres volt” – nagyszerű hír érkezett a Jókai utcai házomlásban megsérült balerináról
A Tóth Nikolett Alapítvány jelentette be a jó hírt a táncosnő sikeres németországi műtétjéről. A beavatkozásra a kezeinek folyamatos gyengülése miatt volt szükség, de már javulást tapasztalnak.

Megosztom
Link másolása

Miközben itthon a Jókai utcai házomlás felelősei a bíróságon tagadják a bűnösségüket, a tragédia túlélője, Tóth Nikolettet Németországban megműtötték. A fiatal balerina sikeres gerincműtéten esett át, és a kezében már érezhető is a javulás. Az otthon töltött egy hét pihenés után ma újra megkezdte az intenzív gyógytornát, hogy a műtét eredményét a lehető legjobban kiaknázzák.

Ez a mostani beavatkozás létfontosságú volt. Nikolett állapota január óta folyamatosan romlott, a kezei egyre gyengébbek lettek, és ez a negatív folyamat már a mindennapjait is komolyan nehezítette. Ezt a leépülést kellett megállítani a beavatkozással, amire a neves Asklepios Klinikum Bad Abbach kórházban került sor – írta a Tóth Nikolett Alapítvány közleménye alapján a Blikk. A remények szerint ez volt az utolsó ilyen jellegű operáció a táncosnő életében.

Az alapítvány beszámolója szerint „az azóta eltelt időszak és a kezében tapasztalható javulás egyértelműen azt mutatja, hogy a beavatkozás sikeres volt”.

A másfél hetes kórházi tartózkodás és az otthoni regenerálódás után a pihenésnek tehát vége. Az alapítvány szerint Nikolett „most azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a javulásból, és tovább erősödjön".

A közleményben külön köszönetet mondtak a klinika orvosainak és dolgozóinak a magas színvonalú ellátásért, valamint a Schiller Autó Családnak, akiknek köszönhetően a balerina az alapítvány autójával biztonságban haza tudott térni Németországból.

Tóth Nikolett az elmúlt hetekben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon is megjelent, hogy szembenézzen a házomlás négy vádlottjával, akik tagadták bűnösségüket. A tárgyalás után nem rejtette véka alá a fájdalmát.

Egy erős mondatban fogalmazta meg, mit érez a felelősök iránt: „Legszívesebben kívánnám nekik, hogy éljék át ugyanazt, amit én.”

A jogi csatározás mellett pedig ott van az anyagi bizonytalanság is, hiszen a megítélt kártérítéséhez továbbra sem jut hozzá, mert a fizetésre kötelezett cégek felszámolás alatt állnak. A mindennapi helyzete a legutóbbi beszámolók szerint rendkívül megterhelő, és a legegyszerűbb mozdulatokhoz is segítségre szorul. Egy korábbi, szívszorító vallomásában így fogalmazott: „Egyedül képtelen vagyok egy napot is végigvinni.”


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A Metallica titokban 6 millió forintot adott a Budapest Bike Maffiának, eddig nem beszélhettek róla
A Puskás Arénában tartott koncertek után derült fény az All Within My Hands alapítvány támogatására. A pénzt a Vitamin Kommandó projektre fordítják, a szendvicsekre pedig az alapítvány matricái kerülnek.

Megosztom
Link másolása

Amíg Budapest a Metallica-koncertekre készült, a színfalak mögött valami egészen más zajlott.

Kiderült ugyanis, hogy a thrash metal ikonjai nemcsak zúzni jöttek.

A zenekar profin megszervezett jótékonysági akciókat is levezényeltek a helyi erőkkel.

A végeredmény: 1600 adag kaja rászorulóknak, és egy hatmillió forintos csekk, ami egy teljes évre megoldja a Budapest Bike Maffia egyik legfontosabb projektjének finanszírozását.

A nagy bejelentést, amiről eddig nem beszélhettek, most tették közzé a Budapest Bike Maffia Facebook-oldalán: a Metallica All Within My Hands nevű alapítványa 6 milió forintot adott bringás aktivistáknak.

„A támogatás összege elegendő ahhoz, hogy egy teljes éven át biztosítsuk a Vitamin Kommandó csapatunk szendvicseit és rászorulókhoz juttassuk el.”

Ennek látható jele is lesz, a szendvicsekre ugyanis a jókívánságok mellé a Metallica alapítványának matricái is rákerülnek majd.

Renée Richardson, az All Within My Hands jótékonysági igazgatója tolmácsolta a zenekar üzenetét, akik szerint a magyar csapat munkája kimondottan egyedi.

„...a Metallica tagjai külön kiemelték, hogy mennyire cool és mennyire egyedi az, amit csinálunk. Olyan, amivel ritkán találkoznak.”

Az egész persze nem a semmiből jött. Az alapítvány már hónapokkal ezelőtt megkereste a magyar szervezetet, hogy segítsenek nekik megmenteni a stadionban megmaradt ételeket. A koncertek alatt aztán három napon keresztül jártak ki a Puskásba, hogy bedobozolják és elszállítsák a felesleget. Összesen 1100 adag levest, főételt, desszertet és gyümölcsöt mentettek meg, amit hét budapesti hajléktalanellátó intézménybe vittek ki.

A szállók visszajelzései pedig mindent elárulnak: „A szállókon nagy örömmel fogadták az adományokat, különösen hétvégén, amikor egyáltalán nem magától értetődő, hogy ilyen mennyiségű, no pláne minőségű étel álljon rendelkezésre.”

Közös főzés is volt, a Bike Maffia Farmon a Metallica önkénteseivel együtt dobtak össze még 500 adag ételt, így jött ki a végső, 1600 adagos mérleg.

A koncertek idejére egyébként a Puskás Aréna környéke gyakorlatilag megbénult, a BKK-nak komoly közlekedési lezárásokat kellett bevezetnie, ami jól mutatta az esemény méretét. A zenekar körüli felhajtást az is jelezte, hogy a sajtó még a frontember, James Hetfield különleges autógyűjteményével is foglalkozott.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Egy ország rajongott érte 1994-ben, de Bayer Friderika nógrádi albérletre cserélte Budapestet
Az 1994-es Eurovízió sztárja, Bayer Friderika a fővárosból Nógrád megyébe költözött családjával. Legidősebb fia a budapesti lakásban maradt, ő két kisebb gyermekével él a bérelt házban.
Sassy - sassy.hu
2026. június 15.


Megosztom
Link másolása

Több mint három évtizeddel azután, hogy 1994-ben a negyedik helyen végzett az Eurovízión, és az egész ország megjegyezte a nevét, Bayer Friderika élete más fordulatot vett.

A fővárosi nyüzsgést egy nógrádi albérlet nyugalmára cserélte.

23 évesen lett sztár, és egy ideig a zene körül forgott az élete.

Ám pár hónapja úgy döntött, változtat.

Férjével és két kisebb, örökbe fogadott gyermekével, Szofival és Robival hosszas keresgélés után Nógrád megyében találtak rá az ideális fészekre, egy kertes, bérelt ház formájában

– írta a Meglepetés magazin a Best interjúja alapján.

A család legidősebb fia, a felnőttkor kapujában álló Krisztofer maradt a budapesti lakásban.

A döntés, úgy tűnik, azonnal bevált, Friderika szerint a környezetváltozás látványos hatással volt a gyerekekre.

„Jó azt látni a gyerekeken is, hogy megnyugodtak, hogy szinte azonnal volt eredménye, mit jelent, ha nem cibáljuk, tépjük őket nap mint nap egyik helytől a másikig, hanem igazán van időnk egymásra” – mondta.

Az énekesnő arról beszélt, hogy a költözés szinte azonnal éreztette a pozitív hatását, mert végre nem kell a családot ide-oda rángatni a városban.

Bayer Friderika ma is aktív, elsősorban gospel-előadóként találkozhat vele a közönség.

Vagyis a nyugalomra váltás nem a zenei karrier végét jelenti, inkább csak egy új, sokkal békésebb fejezetet. Ez a lépés tökéletesen illeszkedik abba az életútba, amit a hirtelen jött népszerűség után választott: a popszakma helyett a család és a spirituálisabb zene felé fordult.

Az énekesnő pár éve a Palikék világában adott interjút:


Megosztom
Link másolása