INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Dobszay-Meskó Ilona: „A karmester nem diktátor, nem uralkodó, hanem egy jó vezető, aki a pszichológiához is ért”

A zeneszerző-karmester azt vallja, a vezényléshez nem elég önmagában a zenei és technikai tudás. Erről a különleges hivatásról a Forbes Power Women’s Summiton beszélgettünk.

Megosztom
Link másolása

Ha a karmesteri pozícióról esik szó, sokan férfit látnak maguk előtt frakkban. Részben azért, mert gyermekként talán soha nem láttak női karmestereket, részben azért is, mert valamiért a férfimunkával azonosítják a dirigensek szerepét. Pedig az irányítás képessége és a karmesterséghez nélkülözhetetlen jó vezetői attitűd a nőkben is megvan.

Női karmesterek már a múlt században is voltak, mára pedig egyáltalán nem számítanak különleges kivételnek Magyarországon sem. Példa erre az Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző és karmester Dobszay-Meskó Ilona pályafutása is. A Forbes Power Women’s Summiton beszélgettünk a karmesteri hivatásról, álmokról, és arról, hogy milyen tulajdonságok tesznek kiemelkedővé egy dirigenst a zenekar élén.

- Tiniként is így látta magát, hogy majd egyszer áll egy zenekar előtt és vezényel? Vagy egészen más életpályát képzelt el magának abban az időben?

- A tinédzserkor sajátja a lázadás, és nálam a lázadás abban manifesztálódott, hogy meg akartam változtatni a világot. Hatni akartam a zenémmel, hittem abban, hogy a hangok által a társadalom jobb lesz. Ez főként a zeneszerzésre irányult.

Arra pedig, hogy a karmesteri hivatás miként nőtte ki magát ebből, inkább a zenei tanulmányaim adnak magyarázatot. Mindig is zenéltem, hatéves korom óta zongorázom, zenét írok; ez az összetett zenei tudás, illetve a felnőttkoromra kialakult vezetői attitűd vezetett a vezényléshez.

- Ahhoz, hogy valaki jó karmester legyen, és irányítsa a zenét, valamint az emberekkel való bánásmódhoz kell-e némi pszichológia?

- Sőt, egyenesen nélkülözhetetlen a karmesteri munkában a pszichológia, mert így van, ahogy mondta: emberekkel kell bánnunk és nem egy gépezetet irányítunk.

A zenekarban olyan szintű emberi kapcsolódás jön létre, amely még a művészetek és sportok összehasonlításában is kiemelkedő. Határtalan együttműködésre van szükség. Sarkalatos különbség azonban, hogy a focival, balettel, színházzal ellentétben itt az előadáson van egy főnök, aki minden pillanatot kontrollál és helyben alkot. Ez az, ami nem szabad, hogy megfossza a muzsikusokat a szabadon áramló energiától, kamarazenéléstől a mű előadása során.

A karmestertől jön az a mennyiségű energia és az a minőségű energia, amitől az a húsz, harminc, nyolcvan vagy akár százhúsz ember úgy érzi, közös célért dolgozik. Fontos az is, hogy olyan pozitív legyen a légkör, a flow, amiben jó dolgozni. Tehát a pszichológiát vétek kihagyni a vezetésből.

- Ehhez a mosoly is hozzátartozik? Nemrég egy interjúban beszélt arról, milyen lényeges a kedvesség és az első benyomás szerepe.

- Nagyon fontosnak tartom a tükörneuronok szerepét az emberi kommunikációban. Röviden összefoglalva: a tükörneuronok olyan speciális agysejtek, amelyek akkor is aktiválódnak, amikor valaki végrehajt egy cselekvést, és akkor is, amikor ugyanezt a cselekvést egy másik személyen megfigyeli. Elsősorban a mozgások megértésében, az empátiában, valamint a tanulásban és utánzásban játszanak fontos szerepet. Ahogyan mi viselkedünk, a másik viselkedése is azt tükrözi vissza.

Ha tehát karmesterként vagy bármilyen más vezetői pozícióban kizárólag irányítunk, és az irányításban nincsen derű, nincsen kérés, nincsen cinkos összekacsintás, akkor az csak diktátum, a többi ember leuralása. Ez pedig káros, de nem csak az adott produkcióra nézve, hanem általánosságban is. Ilyen közegben elgondolkodhat az ember, érdemes-e így zenélni.

Az, hogy a zenész megélje a pillanatot, nem bónusz, hanem szakmai kritérium. Ugyanis a komolyzenének sajátja a hallatlan precizitás, embert próbáló fókuszálás és nyilvánvaló, hogyha valaki nincs „állapotban”, akkor a finommotorika, a tudatosság is sérül, mert az ember maga le van blokkolva. A karmesternek feladata megteremteni az ideális légkört.

Női karmesterek már a múlt században is voltak, mára pedig egyáltalán nem számítanak különleges kivételnek Magyarországon sem. Példa erre az Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző és karmester Dobszay-Meskó Ilona pályafutása is. A Forbes Power Women’s Summiton beszélgettünk a karmesteri hivatásról, álmokról, és arról, hogy milyen tulajdonságok tesznek kiemelkedővé egy dirigenst a zenekar élén.

- Erről beugrott a Tár című film, amelynek a főszereplője egy meglehetősen ellentmondásos karmesternő. Sokan káros mintának tartják, mert szerintük a néző tévesen a nőkkel fogja azonosítani ezt a típusú diktatórikus, mindenkin átgázoló, „tehetséges vagyok, de senki nem érdekel” attitűdöt.

- Ebben a sztoriban érdemes leválasztani a főszereplőről azt, hogy történetesen nő és anya. A film inkább azt mutatja be, hogy egy karmester akár ilyen is lehet, ám ennek nem szabad megtörténnie.

Úgy gondolom, akár nő viselkedik így, akár férfi, az rendkívül káros az emberekre, és véget kell vetni ennek a fajta működési mechanizmusnak.

Mára túljutottunk a metoo mozgalmon, hatására talán az ember jobban meghúzza a határait. Igen, a harmadik pultban a brácsás is meghúzhatja a határait, ennek az egésznek erről kell szólnia. Nem egy-egy eseten, konkrét történeken kell ruminálni, hanem bölcsebben továbbmenni. A lényeg ebben az, hogy nekünk, művészeknek sem kell eltűrnünk sem a zsarnokokat, sem az olyan viselkedést, ami az emberi méltóságot aláássa, semmit, amiről úgy érezzük, ez már nem fér bele.

Persze ez nem csak a karmester zenekarral szembeni viselkedésére vonatkozik, hanem például az orvos és a páciens közti kapcsolatra is, vagy bármilyen emberi kapcsolódásra.

- Azt a vezetői szerepet, amelyet a karmesteri feladatok igényelnek, hogyan lehet összeegyeztetni az intimebb, valamiféle elvonulást igénylő zeneszerzéssel?

- Talán a habitusom kettősségében rejlik. Személyiségemnek van egy extrovertáltabb oldala, amelyiktől nem idegen a szereplés: amint rám szegeződnek a tekintetek a koncertteremben, szárnyra kapok. Sokkal több jön ki belőlem, mint amit magam is gondoltam volna, elképesztő energiáim szabadulnak föl a színpadon.

A személyiségem másik oldala, pici gyermekkoromtól fogva, rendkívül filozofikus és melankolikus. Számomra létszükséglet az is, hogy sokat tudjak elmélkedni. Azért jó, hogy ezt a két szakmát választottam – a zeneszerzést és a karmesteri hivatást – mert így személyiségem mindkét oldalát megélhetem.

- Inspirációt honnan lehet meríteni a zeneszerzéshez?

- Az a vicc az egészben, hogy soha nem kellett meríteni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy akadnak olyan témák, amelyek az érdeklődésem fókuszában állnak, amelyeket szeretnék elmondani. Amikor találok egy olyan verset, könyvet vagy festményt, ami egyezik ezzel, azonnal rákapcsolódom, és hálát érzek, hogy valaki például szavakkal leírta azt, amit én képtelen lennék megfogalmazni. Ilyenkor egy pillanat alatt ki tudom írni magamból, amit a zenével el szeretnék mondani.

- Az Álom című műve hogyan született? Ez számomra, laikusként elsőre nehezebben befogadhatónak tűnik, ugyanakkor nagyon érdekes darab.

- Az Álom születéséhez hozzátartozik, hogy ez a darab nem jellemző rám, itt az általam tapasztalt legfurább állapotot ábrázoltam. Ugyanis mindig írok, itt történetesen betegen.

Tavaly ugyanis egy fülkürthurut miatt két hónapig nem hallottam. Akkor is írtam, csak nem volt jó a hallásom, fél hang különbség volt a két fülem között.

Úgyhogy ebben a darabban sűrűsödik minden, az álommal kapcsolatos absztrakció. Az, ahogyan álmodunk, az, hogy az álom nem egybefüggő, nem történetmesélős, hanem cikázó. A hangzások is kicsit szürreálisak: olyan különös hanghatásokat használtam, amelyeket az ember talán be sem tud azonosítani. Egyáltalán nem realista, nem a valóságot kívánja ábrázolni, hiszen az álmunk sem valóság.

Elképzelhető, hogy ez a darab nem is illik bele az életművembe, de nagyon fontosnak érzem, hogy akkor is írtam, amikor rosszul voltam, beteg voltam, és nem hallottam.

- Az, aki zenét szerez, tartozik-e bármilyen felelősséggel a fiatalok vagy az egész társadalom felé?

- Azt gondolom, hogy míg egy kamasznál az önkifejezés a lényeg – ezzel így voltam én is, amikor fiatalon alkottam -, és az, hogy a benne dúló indulatokat, érzelmeket, szorongásokat, vágyakat hangokká formálja, az élet derekán viszont, ahol most járok, ennek szükségszerűen meg kell változnia.

Én már nem traktálnám a közönséget azzal, hogy én ezt érzem, hallgassátok ti is, hanem felelősséget érzek azért, hogy milyen üzenetet adok át a zenémen keresztül. Amit írok, az valami olyan szinten hat, amit szavakkal, neveléssel és racionális magyarázatokkal nem lehet megtanítani, hiszen a legősibb kommunikációs módról beszélünk. Márpedig ha a zene elsősorban az érzelmekre hat, akkor az ember lelkének legmélyebb rétegében indulhat el változás. Ez nagy felelősség, mert nem mindegy, hogy elvettem egy órát valakinek az életéből, vagy olyat kapott, ami továbblendíti és felemelkedik tőle.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A gerincműtét sikeres volt” – nagyszerű hír érkezett a Jókai utcai házomlásban megsérült balerináról
A Tóth Nikolett Alapítvány jelentette be a jó hírt a táncosnő sikeres németországi műtétjéről. A beavatkozásra a kezeinek folyamatos gyengülése miatt volt szükség, de már javulást tapasztalnak.

Megosztom
Link másolása

Miközben itthon a Jókai utcai házomlás felelősei a bíróságon tagadják a bűnösségüket, a tragédia túlélője, Tóth Nikolettet Németországban megműtötték. A fiatal balerina sikeres gerincműtéten esett át, és a kezében már érezhető is a javulás. Az otthon töltött egy hét pihenés után ma újra megkezdte az intenzív gyógytornát, hogy a műtét eredményét a lehető legjobban kiaknázzák.

Ez a mostani beavatkozás létfontosságú volt. Nikolett állapota január óta folyamatosan romlott, a kezei egyre gyengébbek lettek, és ez a negatív folyamat már a mindennapjait is komolyan nehezítette. Ezt a leépülést kellett megállítani a beavatkozással, amire a neves Asklepios Klinikum Bad Abbach kórházban került sor – írta a Tóth Nikolett Alapítvány közleménye alapján a Blikk. A remények szerint ez volt az utolsó ilyen jellegű operáció a táncosnő életében.

Az alapítvány beszámolója szerint „az azóta eltelt időszak és a kezében tapasztalható javulás egyértelműen azt mutatja, hogy a beavatkozás sikeres volt”.

A másfél hetes kórházi tartózkodás és az otthoni regenerálódás után a pihenésnek tehát vége. Az alapítvány szerint Nikolett „most azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a javulásból, és tovább erősödjön".

A közleményben külön köszönetet mondtak a klinika orvosainak és dolgozóinak a magas színvonalú ellátásért, valamint a Schiller Autó Családnak, akiknek köszönhetően a balerina az alapítvány autójával biztonságban haza tudott térni Németországból.

Tóth Nikolett az elmúlt hetekben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon is megjelent, hogy szembenézzen a házomlás négy vádlottjával, akik tagadták bűnösségüket. A tárgyalás után nem rejtette véka alá a fájdalmát.

Egy erős mondatban fogalmazta meg, mit érez a felelősök iránt: „Legszívesebben kívánnám nekik, hogy éljék át ugyanazt, amit én.”

A jogi csatározás mellett pedig ott van az anyagi bizonytalanság is, hiszen a megítélt kártérítéséhez továbbra sem jut hozzá, mert a fizetésre kötelezett cégek felszámolás alatt állnak. A mindennapi helyzete a legutóbbi beszámolók szerint rendkívül megterhelő, és a legegyszerűbb mozdulatokhoz is segítségre szorul. Egy korábbi, szívszorító vallomásában így fogalmazott: „Egyedül képtelen vagyok egy napot is végigvinni.”


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A Metallica titokban 6 millió forintot adott a Budapest Bike Maffiának, eddig nem beszélhettek róla
A Puskás Arénában tartott koncertek után derült fény az All Within My Hands alapítvány támogatására. A pénzt a Vitamin Kommandó projektre fordítják, a szendvicsekre pedig az alapítvány matricái kerülnek.

Megosztom
Link másolása

Amíg Budapest a Metallica-koncertekre készült, a színfalak mögött valami egészen más zajlott.

Kiderült ugyanis, hogy a thrash metal ikonjai nemcsak zúzni jöttek.

A zenekar profin megszervezett jótékonysági akciókat is levezényeltek a helyi erőkkel.

A végeredmény: 1600 adag kaja rászorulóknak, és egy hatmillió forintos csekk, ami egy teljes évre megoldja a Budapest Bike Maffia egyik legfontosabb projektjének finanszírozását.

A nagy bejelentést, amiről eddig nem beszélhettek, most tették közzé a Budapest Bike Maffia Facebook-oldalán: a Metallica All Within My Hands nevű alapítványa 6 milió forintot adott bringás aktivistáknak.

„A támogatás összege elegendő ahhoz, hogy egy teljes éven át biztosítsuk a Vitamin Kommandó csapatunk szendvicseit és rászorulókhoz juttassuk el.”

Ennek látható jele is lesz, a szendvicsekre ugyanis a jókívánságok mellé a Metallica alapítványának matricái is rákerülnek majd.

Renée Richardson, az All Within My Hands jótékonysági igazgatója tolmácsolta a zenekar üzenetét, akik szerint a magyar csapat munkája kimondottan egyedi.

„...a Metallica tagjai külön kiemelték, hogy mennyire cool és mennyire egyedi az, amit csinálunk. Olyan, amivel ritkán találkoznak.”

Az egész persze nem a semmiből jött. Az alapítvány már hónapokkal ezelőtt megkereste a magyar szervezetet, hogy segítsenek nekik megmenteni a stadionban megmaradt ételeket. A koncertek alatt aztán három napon keresztül jártak ki a Puskásba, hogy bedobozolják és elszállítsák a felesleget. Összesen 1100 adag levest, főételt, desszertet és gyümölcsöt mentettek meg, amit hét budapesti hajléktalanellátó intézménybe vittek ki.

A szállók visszajelzései pedig mindent elárulnak: „A szállókon nagy örömmel fogadták az adományokat, különösen hétvégén, amikor egyáltalán nem magától értetődő, hogy ilyen mennyiségű, no pláne minőségű étel álljon rendelkezésre.”

Közös főzés is volt, a Bike Maffia Farmon a Metallica önkénteseivel együtt dobtak össze még 500 adag ételt, így jött ki a végső, 1600 adagos mérleg.

A koncertek idejére egyébként a Puskás Aréna környéke gyakorlatilag megbénult, a BKK-nak komoly közlekedési lezárásokat kellett bevezetnie, ami jól mutatta az esemény méretét. A zenekar körüli felhajtást az is jelezte, hogy a sajtó még a frontember, James Hetfield különleges autógyűjteményével is foglalkozott.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Egy ország rajongott érte 1994-ben, de Bayer Friderika nógrádi albérletre cserélte Budapestet
Az 1994-es Eurovízió sztárja, Bayer Friderika a fővárosból Nógrád megyébe költözött családjával. Legidősebb fia a budapesti lakásban maradt, ő két kisebb gyermekével él a bérelt házban.
Sassy - sassy.hu
2026. június 15.


Megosztom
Link másolása

Több mint három évtizeddel azután, hogy 1994-ben a negyedik helyen végzett az Eurovízión, és az egész ország megjegyezte a nevét, Bayer Friderika élete más fordulatot vett.

A fővárosi nyüzsgést egy nógrádi albérlet nyugalmára cserélte.

23 évesen lett sztár, és egy ideig a zene körül forgott az élete.

Ám pár hónapja úgy döntött, változtat.

Férjével és két kisebb, örökbe fogadott gyermekével, Szofival és Robival hosszas keresgélés után Nógrád megyében találtak rá az ideális fészekre, egy kertes, bérelt ház formájában

– írta a Meglepetés magazin a Best interjúja alapján.

A család legidősebb fia, a felnőttkor kapujában álló Krisztofer maradt a budapesti lakásban.

A döntés, úgy tűnik, azonnal bevált, Friderika szerint a környezetváltozás látványos hatással volt a gyerekekre.

„Jó azt látni a gyerekeken is, hogy megnyugodtak, hogy szinte azonnal volt eredménye, mit jelent, ha nem cibáljuk, tépjük őket nap mint nap egyik helytől a másikig, hanem igazán van időnk egymásra” – mondta.

Az énekesnő arról beszélt, hogy a költözés szinte azonnal éreztette a pozitív hatását, mert végre nem kell a családot ide-oda rángatni a városban.

Bayer Friderika ma is aktív, elsősorban gospel-előadóként találkozhat vele a közönség.

Vagyis a nyugalomra váltás nem a zenei karrier végét jelenti, inkább csak egy új, sokkal békésebb fejezetet. Ez a lépés tökéletesen illeszkedik abba az életútba, amit a hirtelen jött népszerűség után választott: a popszakma helyett a család és a spirituálisabb zene felé fordult.

Az énekesnő pár éve a Palikék világában adott interjút:


Megosztom
Link másolása