Bántalmazás az is, ha tudunk a bántalmazásról, de nem szólunk róla - Mit csináljon a gyerek, ha iskolai abúzust tapasztal?
Mit lehet tenni, ha bántalmazást tapasztalunk, és egyáltalán mi a bántalmazás? Hogyan lépjen fel ezzel szemben egy kisgyerek? Mi a teendő, ha a pedagógus a bántalmazó? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe.
Nőket, gyerekeket és férfiakat is érhet bántalmazás, semmi nemspecifikus vagy kortól függő nincs a jelenségben. Generációnként eltérhet, hogy a lakosság mit gondol bántalmazásnak. Pár évtizede a vesszővel verésnek és a kukoricán térdelésnek is nagy hagyománya volt, míg ma már tudjuk, milyen fokú lelki sérülést és továbbgörgetett társadalmi problémát okozhat az ilyesmi.
Különösen a gyermekkorban átélt bántalmazások borzasztóak a kiskorúak védtelensége, befolyásolhatósága miatt.
és ezen felül extraként még egy háttérben szinte láthatatlanul, de elérhető távolságban lévő, felkészült és erős gyermekvédelmi hálóra is, ha esetleg szükség lenne rá. Az értő figyelem, odafordulás és gondoskodás a szülők és családtagok részéről elengedhetetlen. Azt például tudtad, hogy az elhanyagolás bármely formája is bántalmazás?
Mi számít bántalmazásnak?
Tökéletesen körülhatárolt definíció van a bántalmazásra, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) határozott meg, és gazdagon magyarázzák a bántalmazás körébe tartozó fogalmakat is.
Ide tartozhat a fizikai bántalmazás, amikor az eszköztelen szülő a síró gyerekét megrázza, vagy ha bármikor fizikailag bántalmazza - megveri, kikötözi, megmérgezi (akár tudatlanságból is), leejti, felrúgja, ott az ominózus kukoricás büntetés, satöbbi. Tehát minden testi bántalmazás ebbe a kategóriába esik a „csak egyetlen atyai pofonnal” bezárólag.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány tájékoztatása szerint az Egyesült Nemzetek Gyermekjogi Bizottsága a testi fenyítést úgy határozta meg, mint „minden olyan büntetés, amelyben fizikai erőt alkalmaznak, és amelynek célja, hogy bizonyos fokú fájdalmat vagy kényelmetlenséget okozzon, bármilyen enyhe is legyen”.
A csökkentértékűségért felelős becsmérlő szavak használata, a bullying, a mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, a szégyenítés, az elnyomás, vagy a hatalommal való verbális visszaélés is bántalmazás.
Iskolai bántalmazás példái a közelmúltból
Az iskolai bántalmazás gyakori, és nem csak valami szegregátumi speciális jelenség, bárhol és bárkivel előfordulhat. Rosta Ágnes pszichológus, a Hintalovon intézményi bántalmazás megelőzésével foglalkozó Nemecsek Programjának szakmai munkatársa szerint a tanárok, a szülők és a gyerekek felkészültsége kritikus fontosságú.
Alábbi példa nemrég keltett felháborodást a médiában. Egy Fejér megyei pedagógus terrorizálta és hangolta egy kislány ellen az egész osztályt, rendszeresen becsmérelve, meghazudtolva, explicit fizikai bántalmazással fenyegetve őt. Erre a szülők csak akkor jöttek rá, amikor hangfelvevőt tettek
Vizsgálatot a tankerület kizárólag az RTL riportja után indított, holott a szülők addig is szolgáltattak nekik bizonyítékot az esetről, és a médiavisszhang után elbocsátották a tanárt. Akit azonban tanárhiány miatt mégis felvettek egy másik intézménybe. A kislányt egyébként szintén másik iskolába íratták a szülei.
Egy dunavecsei iskolában az iskola vezetője ellen folyamatban van egy rendőrségi eljárás, a vád szerint
Ez csak két példa, rengeteg hasonló esetről hallani mostanság - és rengeteg olyan is van, ami nem kap nyilvánosságot.
A pszichológus szerint a bántalmazás bármilyen intézményben, bármikor folytatódhat azért, mert
Ezért fontos lépni. Hogy megtudd, ennek milyen fokozatai vannak, olvass tovább.
További bántalmazási formák
Lelki bántalmazásnak minősül a szexuális erőszak is, ami verbális és behatolás nélküli szexuális abúzus is lehet, például nézi/látja mások szexuális tevékenységét.
Keveset említett bántalmazási forma az elhanyagolás, amit fizikailag és érzelmileg is megtehet egy szülő. Ha étlen-szomjan hagyja a gyerekét, nem járatja iskolába, az kimeríti a gyermek veszélyeztetésének fogalmát. Elhanyagolás például, ha a gyerek fejlődését a szülő nem követi, ha az iskolai teljesítmény-problémákra nem figyel, vagy épp ha a gyerek nem viselkedik a szülő elvárásának megfelelően, akkor az szeretetmegvonást alkalmaz, és érzelmileg nem elégíti ki a gyerek szükségleteit.
A rendszerszintű bántalmazás zaklatás formáját is öltheti, ilyen abúzus tipikus esete, amikor az iskolában egymást bántják a gyerekek. Az iskolai bántalmazás mint olyan szintén brutális károkat tud okozni egy gyerekben és az egész közösségben. Ez lehet a testalkat miatti csúfolódás vagy az, amikor a pedagógus verbális megalázását az osztályközösség tovább viszi.
vagy nem szólunk róla a megfelelő személynek, pedig tudunk róla vagy látjuk azt, és megakadályozhattuk volna a saját épségünk megőrzése mellett.
Magyar közvélemény: a megszégyenítés vagy a pofon se bántalmazás?
Magyarországon az ENSZ Gyermekjogi egyezményének értelmében zéró tolerancia van érvényben a gyermekbántalmazással szemben (nem mellesleg a felnőtteket érő bántalmazási formák iránt is). Ezzel szemben a KSH összesítésében szereplő UNICEF felmérése arról tanúskodik, hogy
Mint írják, a válaszadók 6 %-a szerint nem minősül lelki bántalmazásnak az a mondat, hogy „bárcsak meg se születtél volna.”
Te például nem éreznéd magad rosszul vagy bántva, ha ilyet mondanának a szeretteid vagy az, akire rá vagy utalva az életben?
Az, ha valaki ráüvölt a gyerekére, minden harmadik válaszadó szerint teljesen oké, és a nyilvános megszégyenítés sem éri el sokaknál az ingerküszöböt: minden nyolcadik válaszadó mondta azt, hogy ez nem bántalmazás.
A fegyelmezés vs bántalmazás - abúzus-e nemet mondani?
Nehéz meghúzni a határt főleg, hogy különböző érzékenységű emberek vagyunk, különböző gyerekkori háttérrel. Ezért is fontos iránytű a gyermekvédelmi szervezetek hivatalos álláspontja és ajánlása.
A kommentszekciókban ennél a pontnál - vagy már jóval korábban - szoktak megérkezni azok a vélemények, hogy „persze, majd akkor csak mosolygunk a gyerekre, bármit csinál.”
Természetesen ez is egy fatális tévedés, a gyerekeknek ugyanis még neves pszichológusok szerint is kellenek a keretek az életükbe, ezek mentén tanulnak meg egészségesen élni, ezek határozzák meg az öndefiníciójukat. A keret viszont soha nem egyenlő a korláttal.
Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány alapítója korábban azt nyilatkozta, hogy
még ha a gyerek esetleg sír is akkor, ha nem kapja meg a négyezredik legóját.
„A gyereknek nem árt, sőt kell is, hogy tapasztalása legyen arról, hogy nem minden úgy alakul, ahogy ő szeretné, hogy időnként vannak nehéz helyzetek, amikkel neki is meg kell birkóznia, és hogy ez lehet frusztráló. Ilyenkor sírhat is, és lehet neki nehéz. De ettől még ez nem bántalmazás. Sőt. Ez a felelős felnőtt magatartás” - mondta el Gyurkó.
Hogyan viselkedjünk, ha bántalmazást tapasztalunk?
Ha gyermekbántalmazás lehetősége felmerül, akárha a szülő, egy pedagógus vagy egy másik gyerek vegzálja a bántalmazottat, a megfelelő hatóságnak jelezni kell azt mielőbb, tartja a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány.
Jelzést a gyermekjóléti szolgálatnál, gyermekjóléti központnál, az iskolai/ óvodai szociális segítőnél vagy gyámhivatalnál tehetünk az alapítványi tájékoztatás szerint, feljelentést pedig a rendőrségen lehet tenni szóban vagy írásban.
Jelezni akkor célszerű, amikor magunk sem tudjuk, vajon bántalmazás történt-e, vagy miről van szó. Ilyenkor a megfelelő hivatali személy megvizsgálja a helyzetet, és ha kell, megteszi a feljelentést is, legalábbis be tud avatkozni.
Ne hagyjuk magára a gyereket!
Ha nem jelzünk, és mégis bántalmazás áll fenn, akkor igazából nem történt más, minthogy cserben hagytunk egy elesettet. Sok esetben azért nem értesítik az emberek a megfelelő személyeket a bántalmazásról, mert félnek a következményektől, prekoncepciók alapján lemondanak a helyzetről mondván, úgysem történik majd változás, nem ér semmit a szavuk. A Hintalovon csapatánál tapasztalat, hogy elbizonytalanodnak az emberek, illetve kényelmesek is - minek bejelenteni bármit is, hiszen úgyse a mi gondunk.
Lehetőség van kérni a jelzésnél az adatok zártan kezelését, de előzetes esetkonzultációt is kérhet a gyermekjóléti szolgálattól az, aki bizonytalan abban, hogy hogyan tegye meg a jelzését. A jelzés a felnőttek felelősségvállalása abban, hogy ne az elkövetőkkel, bántalmazókkal legyenek cinkosok, hanem a gyereknek segítsenek” - tanácsolja az alapítvány.
Amit mindenképp taníts meg a gyereknek!
Nem megoldás, ha a gyerekeket burokban nevelve nem beszélünk a bántalmazások formáiról és azok helytelenségéről. Sajnos ez a dolog nem úgy működik, hogy ha nem hozzuk szóba, akkor majd nem történik meg, épp ellenkezőleg: a gyereknek így nem lesz eszközkészlete arra, mit kell tennie, ha őt vagy egyik pajtását, családtagját bántják.
Emiatt, ha egy gyerek azt látja, hogy bántják egy társát, akkor mindenképp tennie kellene valamit. Itt lehetőségéhez mérten a helyzettől függően akár be is avatkozhat, közvetlenül az áldozat mellé állhat, vagy szólhat egy felnőttnek, hogy segítséget kérjen. A felnőttek szerepe itt óriási, hiszen sokan reagálnak úgy erre a segítségkérésre, hogy „ne árulkodjon” a gyerek.
- mondta el részletesen a cselekvési láncot Rosta Ágnes pszichológus iskolai bántalmazás eseteit illetően.
Vannak olyan körülmények, amikor a gyerek be nem avatkozása indokolt, például ha veszélyben érzi az életét, vagy fél, hogy ő is célponttá válik.
Tehát mikor érdemes beavatkozni, és hogy az is fontos, hogy ő maga biztonságban érezze magát. A gyerekek beavatkozási lehetőségei végesek a szakember szerint, de például kisebb kockázatú esetekben az is rengeteget segíthet, ha
Fontos, hogy nyíltan beszéljünk a gyerekekkel a bántalmazásról, így tanulhatják meg például, hogy nem csak a verés az. A szülő megkérdezheti, hogy milyen lépéseket tart kockázatosnak a gyerek, és melyeket kevésbé.
„A bátorság és független gondolkodás, a tetteinkért való felelősség vállalása szintén fontos képességek. Ha a gyerekünk elegendő önbizalommal rendelkezik, akkor hisz abban, hogy ő is képes jól dönteni, bízik az ítélőképességében. Az önálló, elemző gondolkodással pedig tudja a helyzetet értékelni, kevésbé hat rá a kortársnyomás” - összegez a pszichológus.
Amit a tanár tehet
„A pedagógus rengeteget tud tenni azért, hogy megelőzze az iskolai bántalmazást, és itt sokszor nem kell nagy dolgokra gondolni. Például
sőt kiáll amellett, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és így kerek a világ. Az iskolai bántalmazás egyik forrása, ha a gyerekek azt látják a tanártól, hogy megengedhető az adott közösségben a megalázás, a gúnyolódás. Akár azért, mert a tanár maga is így beszél néhány gyerekkel, akár azért, mert nincsenek következményei annak, ha egy gyerek bánt egy másik gyereket.”
Amikor a pedagógus bántalmaz
Nagyanyáink korában a mogyoróvessző, mint fegyelmezési eszköz volt divat, ma már szerencsére azt sem tudják a gyerekek, mi az. Az iskolai bántalmazás viszont még mindig élő jelenség, a pedagógusok ma már főleg verbális bántalmazást alkalmaznak. Ami nem kevésbé rossz, mint a fizikai erőszak.
A szülőnek iskolai abúzus esetében megfelelő sorrendben kell végig járnia a lehetőségeit. Először intézményen belül kell eljárni, vonja be eseti kezelésbe az iskolai szociális segítőt, keresse fel az intézmény vezetőjét. Ha ez nem vezet eredményre, a tankerülethez lehet fordulni Rosta Ágnes szerint.
Neki tudnia kell arról, hogy az iskolában fogjuk jelezni a problémát. Kérjünk fogadóórát, készüljünk fel a beszélgetésre” - emeli ki.
Elmondja azt is, hogy a gyereket kivenni az iskolából a végső döntés kell legyen, sem a bántalmazó, sem a bántalmazott kiemelése nem minden esetben megoldás.
Sokszor a mediáció, az átlátható eljárásrend a hasonló helyzetek kezelésére megelőzhetné azt a végső lépést, amikor iskolát kell váltani. Amennyiben az iskola nem működik együtt, és nem teszik meg a szükség lépéseket, nem veszik komolyan a helyzetet többszöri beszélgetés, felszólalás és jelzés után sem, az jelezheti azt, hogy egy másik iskolában biztonságosabb lenne a közösség.”