GASZTRO

A világ legcsábítóbb ünnepi süteményei és hihetetlen történeteik

Kevés dolog dobja fel úgy a karácsonyi hangulatot, mint a sütemény. Az évszázadok során a legtöbb, karácsonyt ünneplő ország már tökéletesítette a saját ehető boldogság-receptjét: panettone, fekete sütemény, pavlova, lássuk, hol mivel fogadják a vendégeket a nagyvilágban.

Megosztom
Link másolása

Fatörzs, bejgli, zserbó vagy mézes krémes? Nehéz a döntés, de mindent mégsem süthetünk meg arra a három napra, vagy mégis? Ha megnézed, milyen különleges desszertekkel várják az ünnepet a Föld népei, még az is lehet, hogy idén egy új süti kerül az asztalodra.

Most ezzel az összeállítással tisztelgünk a klasszikusok előtt, miközben mutatunk néhány kevésbé ismert isteni finomságot is. A következőket a világ a legjobb karácsonyi sütemények között tartja számon.

Panettone - Olaszország

Lehet, hogy minél finomabb egy sütemény, annál több legenda övezi keletkezését? Ez igaz lehet a foszlós, gyümölccsel teleszórt kalácsra, amelynek első említése az 1470-es évekből való. A számos eredettörténet közül a legkedvesebb egy Toni nevű mosogatófiút emleget. Amikor a milánói herceg szakácsa odaégette a karácsonyi süteményt,

Toni a maradék tésztából és gyümölcsökből készült édes kenyérrel sietett a segítségére.

A rögtönzött édesség olyan nagy tetszést aratott a hercegnél, hogy rögtön el is nevezte a fiúról, így a sütemény Panettone (azaz Toni kenyere) néven vált ismertté.

A panettone hosszú évszázadokon keresztül lapos kalács volt. A tészta emelkedése 1919-ben kezdődött, amikor Angelo Motta milánói cukrászmester élesztőt adott hozzá, és hagyta, hogy a tészta háromszor 20 órán át keljen, mielőtt egy tornyos, kupola alakú kalácsot sütött belőle. Nem sokkal később a gyümölcsös kalácsokat már ipari mennyiségben sütötték a milánói pékségek. A panettone világszerte népszerűvé vált, mivel az észak-olasz kivándorlók magukkal vitték a receptet mindenhová.

Ma már ugyanolyan népszerű Londonban, mint Peruban és Brazíliában - sőt,

a brazil Bauducco a világ legnagyobb panettone-gyártója, évente több mint 200 000 tonnát állít elő, aminek csak 10 százalékát exportálják, a többit a brazilok maguk eszik meg.

A globális változatok nem tisztelik az eredeti receptet, Peruban például kólalisztet és kandírozott papayát is tesznek bele, az olasz pékek azonban szigorúan ragaszkodnak az autentikus verzióhoz, amely szerint az igazi panettone-nak legalább 20 százalék kandírozott gyümölcsöt és 16 százalék vajat kell tartalmaznia, nem beszélve a kelesztés hosszú és fáradtságos munkájáról.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Paris chez Sharon (@parischezsharon) által megosztott bejegyzés

Fatörzs - Franciaország, Kanada (Quebec)

A legtöbb karácsonyi hagyományhoz hasonlóan a bűche de Noël (karácsonyi fatörzs) is pogány eredetű. A kora középkori Franciaországban karácsony este a családok szokása volt, hogy egy gyümölcsfáról származó fahasábot helyeztek a kandallóba, hogy az újévben bőséges termést biztosítsanak.

Miután sót, szentelt vizet és/vagy bort hintettek rá, a fahasábot meggyújtották, és ha mázlijuk volt, legalább három napig égett.

Az extra szerencse érdekében a családtagok a megmaradt hamut és parazsat használták a villámcsapás elleni védelemre. Ez a hagyomány Franciaországban és Québecben is folytatódott egészen az 1800-as évekig, amikor a kandallók fokozatosan átadták helyüket a kályháknak. Ezt követően az ünnepi rönköket a vacsoraasztalok díszítésére használták, aztán ez egyre interaktívabbá vált, később pedig az ehető változat ihletője lett. A XIX. század végi Párizsban feltalált Fatörzs minden fatörzs sütik anyja: egy könnyű piskóta alappal készült, amelyet csokis krémmel megkentek és felcsavartak, a fatörzs hasonlóság érdekében kakaós vajkrémmel vonták be, és egy villával megkarcolva a külsejét, adták meg a fához hasonló textúrát. A habcsókgombák és marcipánlevelek extra botanikus hangulatot adtak neki.

Ma már számtalan változata létezik a klasszikus receptnek. Az innovatív verziók gyümölcsöket is használnak a krémhez, például körtét vagy szárított citromot.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nils (@basilic_et_citron_vert) által megosztott bejegyzés

Stollen - Németország

A legtöbb ember a stollent egy sűrű, fűszeres, citrusfélék kandírozott héjával, mazsolával és marcipánnal telepakolt német karácsonyi süteménynek ismeri. Nemcsak a tésztája vajas, hanem a németek képesek a szeleteket vajjal megkenni és porcukorral meghinteni.

Az eredeti stollent, amelynek legkorábbi említése 1474-ből, Drezdából származik, nem ez a vajas bujaság határozta meg.

Az adventi böjt idején kínált stollenek liszt, élesztő és víz határozottan nem ünnepi keverékéből álltak.

Nem, édesítés szóba sem került. Abban az időben a katolikus egyház bűnös élvezetnek tekintette a böjt idején az olyan luxuscikkeket, mint a vaj, de Ernest herceg, Szászország választófejedelme felmentést kért a pápától e szigorú szabály alól, és csodálatos módon a pápa engedett, így 1491-ben a pékeknek lehetővé tették, hogy vajat és más finom összetevőket is adjanak a stollenhez. A hercegnek tulajdonképpen komoly érdeke fűződött mindehhez;

egy drezdai hagyomány szerint karácsonykor az uralkodókat hatalmas méretű stollenekkel lepték meg

(a hagyomány 1730-ban érte el csúcspontját, amikor Augustus választófejedelem számára 100 pék 1,8 tonnás stollent sütött). És határozottan kellemesebb volt elmajszolni a gyömülcsös-vajas verziót, mint a fojtósan szigorú elődjét.

Ma már számos változat létezik ebből a finom süteményből. Az eredeti, Dresdner Christstollen néven ismert változat azonban védett státuszt élvez. Az Európai Bizottság által elismert verzió még mindig az eredeti, XV. századi recept szerint készül, amely Hans Röckenwagner szakértő szerint

„többnyire gyümölcsökből áll, amelyeket egy kis sütemény tart össze”.

Az egymást követő kelesztési, pihentetési és érlelési időszakok miatt a teljes stollen elkészítése négy napot vesz igénybe - de persze jóval kevesebbet az elfogyasztása.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

BROTPROFI RICARDO FISCHER (@brotprofi) által megosztott bejegyzés

Karácsonyi gyümölcskenyér - Anglia

A modern kori gyümölcskenyér, más néven karácsonyi torta, legalább akkora ellenszenvet vált ki hazájában, mint amekkora rajongást. A Smithsonian Magazine az ellenszenv nagy részét a XX. század eleji, tömegesen gyártott, és postai úton kiszállított változatoknak tulajdonítja, amelyek kéretlenül - és szárazon, állottan - jelentek meg az emberek küszöbén. A brit karácsonyi sütemények rajongói azonban tudják, hogy ha hűek az eredeti, házi recepthez, akkor ez a desszert verhetetlen.

A klasszikus, viktoriánus angol gyümölcstorta tojásban és vajban gazdag, jó minőségű aszalt gyümölcsökkel van tele, és most jön a lényeg: whiskyben vagy brandyben ázik.

Az ókori rómaiaknak is volt egy satura nevű sütemény-változata, amely árpapüré, mazsola, fenyőmag és gránátalmamag keveréke volt, mézes borral és fűszerekkel megöntözve. Beszédes, hogy egy másik római találmányt - a szatírát - ez az édes-savanyú édesség ihlette.

A ma ismert angol gyümölcstorta a XVII. század közepén jelent meg. Bár számtalan változata létezik (cukros mázzal a tetején és anélkül), az egyetlen állandó dolog benne, hogy a sosem lehet elég ideig érlelni. A sütés módjánál (lassan, alacsony hőfokon) sokkal fontosabb, hogy hogyan tároljuk: hűvös helyen, szeszes itallal átitatott vászonba csomagolva és szorosan lefedve hetekig vagy akár hónapokig is karácsony előtt. Ebben nagyon hasonlít az angol karácsonyi pudingra, csak szeletelhető verzióban.

Karácsonyi torta (Sri Lanka)

Vannak olyan karácsonyi sütemény fanatikusok, akik már a világ minden lehetséges sütiváltozatát kipróbálták, majd a szerencse, az utazás vagy házasság révén rábukkannak a Srí Lanka-i sütemény titkára. Rachel Bartholomeusz gasztronómiai író azt állítja, hogy

a Srí Lanka-i karácsonyi sütemény sokkal lelkesebben terjedt el a szigetországban, mint maga a kereszténység

(amelyhez a lakosságnak mindössze 7 százaléka ragaszkodik). Ennek ellenére a Srí Lanka-i kis keresztény közösség olyan örökséggel büszkélkedhet, amely tükrözi a sziget portugál, holland és brit gyarmati uralom alatti összetett történelmét. A sokféle hatás egy olyan karácsonyi süteményben összegződik, amelyben a gyarmati kulináris örökség keveredik a hazai hagyományokkal és összetevőkkel.

Ez a süti alapvetően különbözik sok más ünnepi desszerttől abban, hogy búzaliszt helyett nedves rulangot (egyfajta búzadara) használ, valamint rengeteg darált kesudiót (ezt például a portugálok hozták be a szigetre). Az elképesztő mennyiségű tojás - recepttől függően 12 és 55 között - és még több tojásfehérje biztosítja, hogy a sütemény rendkívül dús legyen.

A brit gyarmatosítók eperdzsem iránti vonzódása magyarázza, hogy miért adnak egész üvegekkel a helyi gyümölcsökhöz (és zöldségekhez!), köztük a sütőtökhöz és a chow chow-hoz.

A fűszerek kifejezetten ázsiaiak: a gyömbér, a fahéj és a kardamom keveredik a vaníliával és a rózsavízzel. A süteményt hagyományosan marcipánnal vonják be, amelyet a szokásos mandula alap helyett helyi kesudióból készítenek. Nem csoda, hogy decemberben az is ezt eszi Sri Lankán, akinek semmi köze a keresztény hagyományokhoz.

Fekete sütemény (Karibi szigetvilág)

A karibi édesség sötétebb, mélyebb és összességében magával ragadóbb, mint bármely más gyümölcsös karácsonyi süti a világon. A szigeteken a gazdag, sötét nádmelasz és a barna karamell mellett saját termesztésű barnacukrot is használnak ehhez a fantasztikus édességhez. A fekete sütemény receptje az angol karácsonyi sütemény alapjára épül, amelyet a gyarmatosítók hoztak a brit karibi szigetekre. A süteményben a helyi ananász és mangó helyett (drága és importált) mazsolát és aszalt szilvát használnak, és ezeket a fényűző összetevőket néha hónapokig is rumban áztatják. Sütés előtt az áztatott, megpuhult gyümölcsöt pépesítik, ettől a sütemény selymes állagú és mély ízű lesz.

A karácsony előtt sütött fekete süteményt a karácsonyi vacsorához szolgálják fel. A maradék aztán büszkén díszeleg az ünnepi asztalon év végéig is (ha addig kitart).

Nem kell attól tartani, hogy a napokig takarás nélkül kiállított sütemény kiszárad, ha véletlenül mégis ez történne vele, megvan a helyiek tökéletes megoldása: egyszerűen még több rumot kell ráönteni.

Pio Quinto karácsonyi torta (Nicaragua)

A nicaraguai Pio Quinto torta egy másik, ugyancsak rummal átitatott karácsonyi sütemény, amely az Egyenlítő közeléből származik. A közép-amerikai süteményt egy XVI. századi pápa nevét őrzi, aki kemény eretnekellenes álláspontjáról volt ismert, de a névadás oka homályba vész. Az azonban nem titok, hogy a torta miért vált a nicaraguaiak kedvenc ünnepi édességévé.

A Pio Quinto torta saját szentháromsággal rendelkezik.

Az alapját egy sütemény képezi, amelyet búzaliszt és finom fehér kukoricaliszt keverékéből, valamint kakaóporból, fahéjból és tejből sütnek. A mazsolával és aszalt szilvával fűszerezett rumot sűrű sziruppá főzik, ezt sopa borracha néven (ami részeges levest jelent) ismerünk, és amelybe a megsült süteményt áztatják. Ezt követően a tocsogó tésztát egy réteg gazdag tejes, fahéjjal ízesített pudinggal fedik be, majd mazsolával és aszalt szilvával díszítik. A lenyűgöző látványon kívül az így kapott hármasról az a hír járja, hogy olyan bűnösen finom, hogy még a névadó V. Pius sem tudott volna ellenállni neki, hírhedt szigorúsága ellenére sem.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jocy Hernandez (@beawesomesweets) által megosztott bejegyzés

Bibingka (Fülöp-szigetek)

Ki mondta, hogy a karácsonyi süteménynek desszertnek kell lennie, vagy hogy egyáltalán édesnek? A Fülöp-szigeteken a bibingka egy kedvelt karácsonyi rizstorta, amelyet a hajnali mise utáni reggelinél kínálnak, sőt, gyakran árulják a templomok előtt.

A bibingka elkészítésének klasszikus folyamata kissé bonyolult. A hagyományos tészta galapóngból, egy enyhén erjesztett, ragadós rizstésztából és kókusztejből áll.

A terrakotta edényeket banánlevelekkel bélelik ki, amelyeket a rizskeverék köré tekernek, majd forró parázsra helyezik.

Míg a modern sütőben sütés gyorsabb és kevésbé macerás - konkrétan bibingka formákban sül, ami hasonlít a muffin formára -, a régi módszerrel lapos, mégis zamatos süteményt kapunk, amelynek felülete finoman elszenesedik, és átjárja a pirított banánlevél íze.

A dolgok különösen érdekessé válnak, ha feltétet adnak hozzá. A variációk végtelenek. Édesek és sósak egyaránt, az alaptól (vaj, cukor, kókuszreszelék) a ritkaságokig (jackfruit, durian, sózott kacsatojás) terjed a skála. A bibingkát melegen eszik, és gyakran kísérik forró csokival vagy gyömbérteával. A hagyományos karácsonyi sütemények tengerében pedig csodával határos módon gluténmentes.

Kurisumasu Keki (Japán)

A karácsonyi sütemények valóságos jelenségnek számítanak Japánban, és mind az ínyenc pékségekben, mind az áruházakban árulják őket. Pedig a japánoknak csak körülbelül egy százaléka keresztény. Valójában a karácsony még csak nem is hivatalos ünnep náluk, mégis ünneplik. Az egyik kedves karácsonyi rituáléjuk, amelyet a japánok december 24-én végeznek, hogy összegyűlnek, és együtt kajálnak a KFC-ből, majd megeszik a karácsonyi sütemény saját verzióját.

A legtöbb karácsonyi süteménytől eltérően a japán Kurisumasu Keki könnyű és egyszerű, piskóta alapra tejszínhabcsúcsokat nyomnak, és művészien elrendezett, rubinvörös eperrel díszítik.

A süteménynek nincs vallási jelentősége, inkább a kereskedelem és a jólét szimbóluma.

Bár a piskótatészta a XVII. század óta ismert volt a szigetországban, a legfontosabb tortaösszetevők - cukor, tej és vaj - ritka luxuscikknek számítottak. A II. világháború után Japán gazdaságilag nem állt jól, nagy volt az élelmiszerhiány. Az édes finomságok, például azok, amelyeket az újjáépítésében segédkező amerikai katonák osztogattak, nagyon keresettek voltak. Ezek az amerikai típusú sikeres élet szimbólumaivá váltak, amelyeket a japánok utánoztak, a karácsony kereskedelmi változatával együtt,

ennek szimbóluma lett a piros-fehér színű kerek sütemény, ami a nemzeti zászló formáját és színeit utánozza.

Hogy mennyire népszerű és fontos nekik, azt mutatja az is, hogy a mobiltelefonodon a karácsonyi tortát is megtalálod az emojik között.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

okawari by azusa (@okawaribyazusa) által megosztott bejegyzés

Pavlova (Új Zéland és Ausztrália)

A pavlova népszerűségéről tanúskodik, hogy egy évszázaddal a feltalálása után az új-zélandiak és az ausztrálok még mindig azon vitatkoznak, hogy melyik ország cukrászai készítették el először ezt a klasszikus karácsonyi desszertet. A feljegyzések szerint Anna Pavlova, orosz balerina 1926-os turnéja során mindkét országban megfordult, és ez egybeesett a desszert helyi receptkönyvekben való megjelenésével. Az eredettől eltekintve, az alapreceptben az ausztrálok és az új-zélandiak is egyetértenek: ropogós habcsókalap, mályvacukrosan puha belsővel, tetején a tejszínhabtengerből kiemelkedő szezonális gyümölcsökkel.

Egy kutatócsoport két éven át 20 000 újság és 10 000 szakácskönyv átvizsgálásával próbálta véglegesen tisztázni a recept eredetét.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a pavlova nem csupán jóval a névadó balerina turnéja előtt ismert volt már, de a XIX. századi amerikai habcsók-őrületből ered, amelyet a kézi habverő feltalálása indított el.

Viszont, azzal mindkét hadviselő fél vigasztalódhat, hogy a Pavlova-ihlette ételek közül (Pavlova-fagylalt az Egyesült Államokban, a békacomb à la Pavlova Franciaországban) az egyetlen étel, amely ma népszerűbb, mint valaha, az a kiwi és/vagy ausztrál pavlova. Mert ez a desszert kivételes: könnyű és habos, nem tölti meg a hasat, így mentőcsónak lehet a karácsonyi vacsorában fuldoklók számára.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Conor Curran (@creamy_confusion) által megosztott bejegyzés

Mákos bejgli, és más közép-európai verziói a mákos kalácsnak

Kétségtelen, hogy vannak olyan karácsonyi süteményimádók, akiknek a rajongása a függőség határát súrolja, de csak a mi bejglink elfogyasztása képes pozitív drogtesztet produkálni.

A bejgli, ki ne tudná, egy felcsavart mákos sütemény, amely a közép-európai asztalokon annyiban tér el egymástól, hogy milyen tésztából készül. Lehet puha, kelt, lehet zsírosabb, tömörebb, a lényeg, hogy nem túl édes. Míg maga a tészta is elég finom, a fő attrakció mégis a mák. A sűrű, gazdag pasztává főzött, citromhéjjal, cukorral ízesített csillogó, koromfekete krém feltűnő kontrasztot alkot a halvány színű süteménytésztával.

Az alapreceptet minden család a maga módján variálja, egy dologban azonban mindenki egyetért: minél több a mák, annál jobb.

Ez nem csak azért van így, mert a mák tele van nagyon hasznos tápanyagokkal. És nem is csak azért, mert jól tudjuk, hogy a mák fogyasztása szerencsét és jólétet hoz a ház népének. A mákfogyasztástól a világ más tájain eléggé tartanak az emberek, mióta tudják, hogy az ópium, a morfium és a heroin is a mák egyes részeiből készül. Úgyhogy ha a világ más tájairól érkeznek vendégek hozzátok karácsonykor, érdemes másfajta édességet is kitenni az asztalra, mert csak kevesen olyan vállalkozó szelleműek, hogy megkóstolják a legeslegfinomabb karácsonyi süteményt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

@vivkonyha által megosztott bejegyzés


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
Egy kardiológus szerint ezt a háromféle ételt mindig kerüld el - az egyiken mindenki meglepődik
Egy kardiológus elárulta, hogy milyen ételt és italt igyekszik visszaszorítani a mindennapi étrendjében.

Megosztom
Link másolása

Mostanra már mindannyian megtanultuk, hogy általában épp a kedvenc ételeink azok, amelyek nem a legegészségesebbek. Ez az élet egyik nagy problémája, különösen azért, mert

a feldolgozott élelmiszereket kifejezetten úgy tervezték, hogy nagyon jó ízűek legyenek.

Ha egészségesebb módon szeretnél élni, vagy aggódsz a betegségek miatt, akkor olvass tovább, hiszen Dr. David Wild kardiológus egy nemrég készült TikTok-videóban beszélt arról a háromféle ételcsoportról, amelyeket nagyon igyekszik elkerülni. És ezek közül az egyik meglepő lehet.

Feldolgozott húsok

A Dr. Wild listáján szereplő három tétel közül az első a feldolgozott húsok.

„Olyan dolgok, mint a szalonna, kolbász, szalámi, virsli. Ezek mind tele vannak kalóriával, telített zsírokkal és sókkal, amelyek károsak a szívre.

Ráadásul nitrátokat tartalmaznak, amelyeket összefüggésbe hoztak bizonyos típusú rákos megbetegedésekkel.”

Dr. Wild tanácsát az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatásai is alátámasztják, akik a feldolgozott húsokat az 1. csoportba tartozó rákkeltő anyagok közé sorolták, ami ugyanolyan besorolású, mint az alkohol és a dohány.

A feldolgozott hús címke olyan termékekre vonatkozik, amelyeket „nem frissen árulnak”, hanem tartósítási folyamaton, például pácoláson, sózáson, füstölésen mentek keresztül.

Cukrászati termékek

Dr. Wild kiemelte az olyan finomságokat, mint a sütemények, torták és péksütemények, magas cukortartalmuk miatt: „A túl sok cukor fogyasztása nagyon egészségtelen a szív számára.”

A szakértők szerint semmi rossz nincs abban, ha az ember némi cukrot eszik, de azt tanácsolják, hogy a felnőttek átlagosan napi 30 g cukrot egyenek csak.

Dr. Wild azt mondja, hogy a süteményeket és a péksüteményeket mértékkel szabad csak fogyasztani.

Leginkább a hozzáadott cukrokat kell visszaszorítani, mert a természetes cukrok gyakran tartalmazhatnak hasznos anyagokat, például vitaminokat és ásványi anyagokat.

@drdavidwild Moderation is key but cutting back as much as possible on these foods will be good for your heart.. • • • #diet #food #nutrition #fitness #sport #heart #health #life #cardio #cardiology #medicine #healthcare #doctor ♬ original sound - Theheartdoc

Smoothie-k

A listán szereplő három tétel közül a legmeglepőbb a smoothie volt. Hiszen

a legtöbben,ha egészséges snackre vágynak, talán egy zöld gyümölcslevet vagy egy epres- banános turmixot választanak,

azonban Dr. Wild elmagyarázta, hogy ezek a turmixolt italok nagy mennyiségű cukrot tartalmazhatnak.

„Tudom, hogy jól hangzanak, hiszen benne van a nevükben a gyümölcs szó, de gondoljunk csak bele, hogy hány gyümölcsöt kell összeturmixolni ahhoz, hogy egy jó adag turmixot készítsünk - ettől lesz tele cukorral”

- mondta.

Dr. Wild hozzátette, hogy a turmixok készítésének folyamata megfosztja a gyümölcsöket a rostjaiktól, amelyek pedig nagyon jó hatással lennének a szívre.

Hogy akkor mit lehet enni? Szinte mindent. Kivéve az édességeket és a felvágottakat. Meg a vörös húsokat. Meg az alkoholt. Meg az alma héját. Meg a...


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
Steiner Kristóf: „Íme a világ legegyszerűbb muffinreceptje, ami tényleg mindent visz” 
Aki egyszer megtanulja a világ legegyszerűbb muffintésztájának receptjét, annak nem lesz többé szüksége útbaigazításra.

Megosztom
Link másolása

Az első „professzinális” gasztro-melóm Londonban talált rám: a Golsdmith Egyetem kreatív-írás kurzusának hallgatójaként egy helyi kávézónak készítettem muffinokat.

Napközben írtam, este interjúkat készítettem filmbemutatókon, éjszaka bulizni jártunk a lakótársaimmal, hajnalban pedig… sütöttem.

Minimum négy tálca készült, négy különböző ízben - és amíg én kavartam-kevertem, Sabina, bangladesi származású főbérlőnk dahlt, azaz vöröslencse curry-t készített, hogy ébren tartson. Eztán rohantam a friss, meleg sütikkel a kávézóba, aludni pedig bőven elég volt a metrón, buszon, vagy azokra várva.

A megszámlálhatatlan ízkombináció megalkotása után akár közzétehetnék valami puccos muffin receptet, mondjuk a citrom- vagy levendula tortácskát,

és innentől fogva időről-időre újabb muffinokkal bombáznám a népet - persze nem szó szerint, mint Lucy Liu a Charlie Angyalaiban. Én azonban megkegyelmezek, és most elárulom a nagy titkot:

aki egyszer megtanulja a világ legegyszerűbb muffintésztájának receptjét, annak nem lesz többé szüksége útba igazításra. A legjobb benne, hogy általános piskóta receptként is remekül működik - készülhet belőle brownie, répa torta, vagy kuglóf is. És természetesen gluténmentes liszttel, vagy bármilyen cukor-alternatívával is már-már elronthatatlan.

Az elronthatatlan alap-muffin recept:

Hozzávalók, 12 darabhoz:

2 csésze liszt

1 zacskó sütőpor

1 csésze cukor

⅓ csésze olaj

1 csésze víz, vagy más folyadék (ezt később kifejtem)

2 x ½ fél csésze "finomság" (ezt is később kifejtem, na)

1. A sütőt 180 fokra melegítem.

2. Egy tálba a lisztet, sütőport, fahéjat, cukrot szórok, és összekutyulom.

3. És akkor a „finomság” is mehet bele a lisztes cuccba: ez lehet fél csésze mák és fél csésze durván tört mandula, vagy lehet akár aszalt füge apróra vágva, zabpehellyel. Aki Bounty-rajongó, használhat kókuszreszeléket és csokit, akinek a Snickers a fétise, sós mogyorót, és csokival kevert datolya falatokat is önthet bele.

4. A másik tálba öntsd bele az olajat, és a vizet, vagy pedig… ismét ideje kreatívnak lenni: víz helyett az olaj mellé önthetünk narancslevet (csokival-dióval nyerő), kókusztejet (citromhéj reszelékkel, mandulával szuper), pezsgőt (fehér csokival és aranymazsolával lenyűgöző). Akár lekvárt is, vizzel lazítva, és extra ízélményért löttyinthetünk bele egy kiskanál balzsamecetet, vanília aromát, vagy akár vodkát.

6. Összeforgatom a két keveréket, de nem túl vehemensen, mert a sütőpor már dolgozik is, hogy habosra, lazára fújja fel a tésztát. Ha brutálisan kavarunk, összeesik a cucc. Olyasmi állagra gyúrunk, mint egy könnyű humusz.

7. A tésztát a muffinformába kanalazom - ha nem szilikonosat használok, négyszögekre vagdosott sütőpapírral bélelem ki a gödröcskéket. Nem szabad teljesen megtölteni őket, mert a sütőben rendesen megduzzadnak majd.

8. Ha nem akarok flancolni, már mehet is a sütőbe, ha dekorra vágyom, megszórom a tetejét valamivel, amit a tésztába tettem (tört magvak, csokimorzsa, ilyesmi). 22 percet sülnek a muffinok. Minimum 15 percig nem nyitom ki a sütő ajtaját, ám ha ezután úgy látom, hogy nagyon pirul a tetejük, finoman letakarom egy sütőpapírral. Ha letelt az idő, kikapom a tepsit, es békén hagyom tíz percre, majd a sütikéket egy rácsra rakom hűldögélni.

További receptjeink szakácsakönyveinkben, a Kristóf’s Kitchen YouTube csatornán, és az Insta oldalainkon: @kristofsteiner és @nimrodagan.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
A krumplipüré nem egy bonyolult kaja, a séf szerint azonban valószínűleg te is rosszul csinálod
Persze mindenki a saját ízlése szerint szeret főzni, de egy próbát megérhet ez a verzió.

Megosztom
Link másolása

Egy séf elárulta, hogyan készíthetjük el a lehető legkrémesebb krumplipürét, miközben megosztotta azt a hibát is, amit sokan elkövetnek a főzés során.

Rosemary Gill, a bostoni Milk Street Cooking School oktatási igazgatója a TikTok-on osztotta meg a pofonegyszerű étel receptjét, ám úgy, ahogy szerinte a legjobb.

„A krumplit tejben főzzük, ne vízben, a burgonya olyan, mint a tészta, keményítőt enged a főzőfolyadékba.”

A séf „folyékony aranynak” nevezi a krumpli főzővizét, pontosabban főzőtejét. Hiszen a kioldódott keményítő teszi majd igazán krémessé a masszát.

„Ha kidobjuk a folyadékot, amelyben a burgonyát főzzük, az összes keményítőt kidobjuk a lefolyóba, tehát pazarolunk.”

A tejbe kioldódó keményítőnek köszönhetően szinte tejszínszerű végeredményt kapunk. Ez, az apróra tört krumplival a lehető legkrémesebb végeredményt biztosítja majd Rosemary állítása szerint.

@177milkstreet Simmer your mashed potatoes in milk, not water! Potatoes are like pasta, in that they leach starches into their cooking liquid. In the case of pasta, you want to reserve some of that liquid to give sauce a luscious shine and bind it to the noodles. In mashed potatoes, cooking in milk, and preserving that starchy liquid, gives your potatoes a natural creaminess and allows you to skip the weighty heavy cream. #MilkStreetCookingSchool director Rosie Gill demonstrates. #milkstreet #milkstreetrecipes #milkstreetsides #sidesrecipes #thanksgiving #thanksgivingrecipes #potatoes #potatorecipes #mashedpotatoes #mashedpotatorecipes #vegetables #milkstreetrecipes #holiday #holidayrecipes #food #cooking #easyrecipes ♬ original sound - Milk Street

Forrás: Mail Online


Megosztom
Link másolása

Ajánljuk

GASZTRO
Így spórol Borbás Marcsi - még a csontot sem dobja ki!
Néhány trükköt elárult, van mit tanulni tőle!

Megosztom
Link másolása

Borbás Marcsi szerint a legjobb módszer az élelmiszer-pazarlás elkerülésére az otthoni tervezés. Azt javasolja, hogy ne csak egy-egy napra gondolkodjunk előre, hanem próbáljunk meg heti vagy akár havi szinten tervezni.

Gyakran azért keletkezik sok hulladék, mert egy étel elkészítéséhez túl sok alapanyagot vásárolunk, és mire újra használnánk őket, már megromlanak

vagy használhatatlanok lesznek. Ezért fontos, hogy a megmaradt élelmiszereket is figyelembe vegyük a következő heti menü tervezésénél.

Marcsi a tudatos főzés híve, és soha nem készít ételeket csak találomra. Mindig pontos adagokat főz, annyit, amennyit biztosan elfogyasztanak. Ha teheti, minden nap főz, de például lecsót gyakran készít két napra elegendő mennyiségben.

„A kertben sosincs fölösleg: eleve az ember úgy tervezi a vetést, hogy tudja, hány főre termel, és általában meg tudjuk enni a zöldségeket és a gyümölcsöket

– mondja a műsorvezető, aki azt is hozzáteszi: – Tavasztól ősz végéig, amíg terem a kert, nem köretként esszük a zöldséget, hanem főételként: zöldségebédeket főzök. Már millió receptet találtam ki, hogy minden alapanyagot felhasználjak, de azért sincs maradék, mert ami pluszban van, azt elteszem télire” - nyilatkozta a Meglepetésnek.

Így folytatta:

„Rengeteg paradicsomom van, amiből nemcsak paradicsomlevet vagy -szószt rakok el, hanem csak úgy leforrázom a zöldséget, lehúzom a héját, és negyedelve a saját levében kidunsztolom.

Külön teszem el a piros és a sárga paradicsomokat. A későbbiekben számos ételhez fel tudom majd használni, például töltött paprikához, lecsóhoz, shakshukához, de akár mártásnak is zseniális. A patisszonból általában pástétomot készítek: megsütöm, majd fűszerekkel, főként bazsalikommal leturmixolom. Finom mártogatós lesz belőle, de húsok mellé is tökéletes. Előfordul az is, hogy a zöldségeket blansírozva fagyasztom le, és arra is figyelek, hogy a héjuk se kerüljön a szemetesbe. Mindig alaposan megtisztítom őket zöldségkefével, megmosom, majd meghámozom. A leveshez használt zöldségek héjából alaplevet főzök, amit később is felhasználhatok, hogy plusz ízeket adjon az ételekhez.”

És hogy mihez kezd a csontokkal? Marcsinak erre is van megoldása:

„Amikor sült húsokat vagy oldalast készítek, lefejtem a húst, és a csontokból húslevest főzök. Hihetetlenül erős és ízletes alaplé lesz belőle, és jó érzés, hogy így máris kétszeresen hasznosítottam az ételt, hiszen a maradék csontból is kifőzöm az összes ízt.”


Megosztom
Link másolása

Ajánljuk