Az ordításmentes gyereknevelés egy szülő számára kishíján elérhetetlen célnak tűnik. Holott a megfelelő technikákkal és önmagunk tudatos irányításával igenis lehetséges, hogy a családi életünk harmonikus és békés legyen. Hal Edward Runkel család- és házasságterapeuta, az Ordításmentes gyereknevelés módszer egyik kiemelkedő személye szerint

Amikor ez sikerül, vagy legalábbis elindul valamerre, a második lépés a reaktív viselkedés elkerülése. De nézzük, mit jelent ez pontosan, és hogyan valósítható meg öt lépésben az ordításmentes gyereknevelés.

1. Szülői felelősség

A szülők gyakran hajlamosak azt gondolni, hogy minden, a gyerekük viselkedésével kapcsolatos felelősség őket terheli. De Hal Edward Runkel szerint a szülőnek elsősorban saját magát kell irányítania:

Ez azt jelenti, hogy a saját viselkedésünk és reakcióink kézben tartása a legfontosabb szülői feladatunk. Mert amikor mi nyugodtak maradunk, akkor a gyerekeink is könnyebben megtanulják ezt a viselkedést. Ne feledjük el, hogy számukra a szülői minta az elsődleges példa. „A szülő adja meg az alaphangot a hangnem megadásával" – hangsúlyozza Runkel, vagyis a szülőknek kell példát mutatniuk abban, hogyan kezelik a stresszt és a kihívásokat, és amikor a gyerekek látják, hogy az anyjuk vagy apjuk nem esik kétségbe a legapróbb fennakadás láttán, akkor ők maguk is higgadtabban fognak reagálni a apróbb-nagyobb dolgokra. Vagyis, ha a szülő általában nyugodt, akkor a gyerek ritkábban fogja a földhöz verni magát, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelte.

2. Az érzelmi reaktivitás csökkentése

Runkel szerint ha kiabálunk, az a stressz és a tehetetlenség jele. „Az érzelmi reaktivitás a legnagyobb ellenségünk a fontos kapcsolatainkban.

A családterapeuta arra buzdítja a szülőket, hogy először ismerjék fel és próbálják csökkenteni a saját érzelmi reakcióikat. Amennyiben hatékonyak szeretnénk lenni, először önmagunkat kell uralnunk. Csak ezután lehet megválasztani a reakcióinkat, a viselkedésünket – a gyerekeink által választott viselkedéstől függetlenül.

3. Tér kell a nyugalomhoz

Kevesen tudják, pedig az ilyen nevelés egyik kulcsa, ha békén hagyjuk a gyereket, más szóval, ha teret adunk annak, hogy hibázzon anélkül, hogy állandóan bírálatot kapna. „A gyereknek hely kell, és most ez a hely nem csak fizikai tér, hanem érzelmi tér is, amely lehetővé teszi számára, hogy felfedezze a világot és megtanulja kezelni a saját hibáit.

Mindezt a megfelelő keretek között, tehát ha azt látjuk, hogy veszélybe sodorja magát a gyerek, akkor nyilvánvalóan oda kell lépni hozzá és megtiltani neki. Vagyis adjunk teret, de mindig a biztonságos keretek között.

4. Megfelelő kommunikáció

A siker érdekében elengedhetetlen a hatékony kommunikáció. De mit jelent ez pontosan? „A szülőknek világosan kell kifejezniük érzéseiket és elvárásaikat, miközben megőrzik a nyugalmukat, ugyanis egy szülő hangneme a kapcsolat alapját képezi.

Ez a trükk növeli a gyerek érzelmi biztonságát és a szülővel szembeni bizalmat. Már csak hab a tortán, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen megtapasztalják otthon, hogy többre mennek ésszel, mint erővel, kevésbé látványosan fogják feszegetni a határaikat.

5. A tetteknek súlya van

Örök dilemma, hogy lehet-e büntetni a gyereket? Runkel szerint nemhogy lehet, hanem kell is, csakhogy nem mindegy, hogyan. „A kiabálás helyett a természetes következmények sokkal többet segítenek abban, hogy a gyerek megtanulja, a viselkedésének következményei vannak. Fontos, hogy

A családterapeuta elmondása alapján a következetes szülői hozzáállás egyenlő a világos határok felállításával, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a gyerek megtanulja, mi helyes és mi nem.

A tökéletes szülő nem létezik

 

Runkel leszögezi, hogy minden szülő hibázik. Éppen ezért nem az a kérdés, hogy elég jó szülők vagyunk-e, hanem az, hogy szülőként képesek vagyunk-e megbocsátani önmagunknak, amikor hibázunk? „A szülő legnagyobb ellensége nem a gyerek rossz viselkedése, hanem a saját irracionális elvárásai önmagával szemben.

Ez is része a nyugodt családi légkör megteremtésének, ahol kiabálás helyett higgadtan is képesek beszélni a problémákról a családtagok. Az Ordításmentes gyereknevelés című könyv (2024. Jaffa Kiadó) szerzője szerint ehhez nem kell más, mint jó önismeret, kellő béketűrés, elegendő bátorság ahhoz, hogy teret adjunk a gyereknek, és ami nagyon fontos: példamutatás. „A nyugodt szülővé váláshoz, a kiabálás nélküli gyerekneveléshez rögös út vezet. Akadályokat kell leküzdeni, de megéri, mert cserébe egy biztonságosabb otthoni légkört teremthetünk a gyerekünk számára.”