FONTOS
A Rovatból

Hazudik a munkáról a popkultúra, és mi nők ebben növünk fel

A filmek, a bestseller regények, a gyerekjátékok teljesen mást tanítottak nekünk, mint ami a valóság. A női karrier ezekben mindig előkészítése csak az igazi sikernek: a férfi megtalálásának.

Megosztom
Link másolása

Egy nehéz nap végén könnyű ott ragadni a képernyő előtt, és belemerülni valami romantikus film kellemesen kiszámítható sztorijába, vagy az álommunkát bemutató fordulatos sorozatba, ahol nő a főszereplő. Azonosulni vele, és közben egészen mélyen magunkévá tenni a gondolatot, hogy a női lét lényege épp ez. Hogy egy nőnek a munka mást jelent.

Mik a legnagyobb átverések ezekben a filmekben?

Jó kérdés, hogy árt vagy segít, ha ebben a hazugságban növünk fel. A popkultúra, beleértve a filmeket, bestseller regényeket és gyerekjátékokat, gyakran idealizált és leegyszerűsített képet fest a női karrierről. Ez aztán eléggé nagy hatással van a nők életre és karrierre vonatkozó elvárásaira és ambícióira is.

Csakhogy egy nő karrierje sokkal több, mint a popkultúra által sugallt előkészület az igazi siker - a férfi megtalálása - felé.

A romantikát előtérbe helyező történetek azonban gyakran követik azt a mintát, hogy a főszereplő kezdetben nagy hangsúlyt fektet a karrierjére, a szakmai sikereire, de végül rájön, hogy a valódi boldogság a házasságban rejlik.

A nők mindig is dolgoztak (csak nem fizették meg őket érte). De amióta létezik a dolgozó nő fogalma, azóta a popkultúra is úgy tekint rájuk, mint remek történeti elemre.

A filmek női főszereplőinek fiktív jóléte és önállósága a nők nagy többsége számára nem valóság.

Ugyanúgy, ahogyan az Emily Párizsban című, a 2020-as évek Franciaországában élő expat kalandjai a reklámszakmában is csak a fantázia szüleményei.

Az a gardrob és az a lakás egy közösségi média menedzser fizetéséből?? Az nem csak Magyarországon, de még Franciaországban is elképzelhetetlen lenne.

Közben a film nem csak azt befolyásolja, hogyan látják magukat a nők (vagyok-e olyan vékony és cuki, mint Emily), hanem azt is, hogy milyen célokat és álmokat tartanak elérhetőnek. Hatására a fiatalok, akik még keresik a helyüket, előbb adják fel és lépnek le a munkahelyeikről, hiszen a filmet nézve elhiszik, hogy az a normális élet. Nem veszik észre, hogy irreális célokat tűztek maguk elé.

A forgatókönyvírók imádják a vállalatoknál dolgozó női karaktereket.

Gondoljunk csak a klasszikus dolgozó nőre, az eredeti Dolgozó lány című filmre.

A film állítólag azoknak készült, akik valaha is megpróbáltak már győzni - Dolgozó lány, 1988

Melanie Griffith a nyolcvanas évek végén a szexista főnöke ellen harcoló titkárnőt alakítja benne. A mozi egyetlen erénye az volt, hogy képes volt felhívni a figyelmet arra a mélyen gyökerező nőgyűlöletre, amely annyi sok nő munkahelyi tapasztalata volt akkoriban - és sokszor még most is. Két évvel később egy másik fajta dolgozó lányról készült film, Julia Roberts a Micsoda nő!-ben egy teljesen másik világot idealizált.

Az ő munkahelyi tapasztalatai a kliensével, Richard Gere-rel teljesen idegenek sok valódi szexmunkás életétől. Sőt. Elképzelhetetlenek.

Vagy ott van a popkultúra egyik legelső dolgozó női ikonja, akivel elég sokan már kisgyerekként találkoztunk: a Barbie baba. A baba első melója 1959-ben egy tinédzser divatmodellség volt, később szép karriert futott be mint tengerészgyalogos őrmester, delfinidomár, űrhajós - ez a fiatal lányoknak szánt játék már évekkel azelőtt áttörte a nemek közötti korlátokat a foglalkoztatásban, mint a legtöbb nő a saját munkahelyén. Már az 1960-as években létezett főnök Barbie, 1992-ben még elnökjelölt Barbie is került a boltok polcaira - harminc évvel azelőtt, hogy Amerikának női haditengerészeti parancsnoka lett volna. Volt egyfajta könnyedség a Barbie karrierjében, ami azt a látszatot keltette, hogy a társadalmi mobilitás és a munkahelyi előmenetel olyan könnyen elérhető, mint egy új ruhát felvenni.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Barbie (@barbie) által megosztott bejegyzés

Egy másik klasszikus is szépen kiszínezte a nők munkával töltött életének keményebb valóságát. Andie Az ördög Pradát visel című filmben tökéletes példa erre:

miközben az ő tapasztalatait nézve a hideg futkosna bármely HR-es kolléga hátán, végül szinte kívánatossá lesz mindaz amin keresztül megy, szinte meg is győznek minket arról, hogy elviselni a megaláztatást és a visszaéléseket: megéri.

De ne menjünk a tengeren túlra, közelebb van a brit Bridget Jones, akinek románca a főnökével, Daniel Cleaverrel (Hugh Grant) a hatalmi dinamika elképesztő aránytalanságát romantikázza, amelyet ma már a #MeToo világában nem kell szó nélkül elfogadnunk.

A romantikus vígjátékok végzik el a munka nagyját

A dolgozó lány karaktere tömegével jelenik meg a romantikus vígjátékokban, ahol a női karrier mindig csak előkészítése az igazi sikernek: természetesen a férfi megtalálásának. Azzal, hogy a popkultúra ezt a narratívát hangsúlyozza, erősíti azokat a társadalmi elvárásokat, amelyek szerint a nőknek elsősorban a családi életre kell koncentrálniuk, és hogy a karrier csak másodlagos lehet számukra.

Azt is sugallja, hogy a nők szakmai törekvései és ambíciói csak ideiglenesek, változékonyak és úgy is elmúlnak.

Hogy a valódi boldogság csak a házasságon keresztül érhető el. Ez aláássa a nők megbecsülését a munkahelyen, zárójelbe teszi az elért sikereiket és azok jelentőségét.

A Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt című romantikus film főszereplője pillanatok alatt feladja a karrierjét, a forgatókönyv szerint számára a komoly újságírói pálya egyáltalán nem Pulitzer-díjhoz, hanem Mathew McConaghey karjaiba vezet.

Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, 2003 - legalább díjakat nem kaptak

Ha ez ellentmondásosnak tűnik, az nem véletlen. Furcsa módon ezek a filmek azt mutatják be, ahogyan mindannyian érezzük magunkat a munkával kapcsolatban. Imádjuk, utáljuk, ez az, aminek szentelni akarjuk az életünket, vagy a legutolsó dolog, amit csinálni szeretnénk. De ez az érzés nem független attól, amit egész életünkben látunk-hallunk a popkultúrát fogyasztva. Ráadásul ez az ábrázolás nem csak a nőknek árt, hanem a férfiaknak is, akiket gyakran csak mint pénzes fickót vagy jópasit, azaz minden nő álmát mutatnak be, ezáltal nehezítve az ő helyzetüket a való életben, ahol nem minden fickó pénzes, de a többség elhiszi magáról, hogy ha nincs pénze, már labdába sem rúghat a lányoknál.

Ez pedig visszavezet az Emily Párizsban sorozathoz.

Az ő élete, annak ellenére, hogy egy olyan közegben zajlik, ahol elméletileg hús-vér női karakterek is dolgozhatnának, ugyanolyan távol áll a tényleges tapasztalatoktól, mint a Micsoda nő! szexmunkásáé.

Elképesztően költséges az életmódja, és minden, ami a reklámügynökségi munkaadójánál történik, csak egy B-terv része, ami leginkább azért létezik, hogy megkönnyítse az életében zajló összes többi változást, a barátságoktól kezdve az internetes hírnév megszerzésén át a romantikus pillantásokig a szexi szakáccsal. A valóságban egy marketingesre sokkal kevesebb, a munkaadó által fizetett dél-franciaországi kiruccanás vagy elegáns estély jut párizsi kastélyokban, mint ahogyan Emily élete sugallná.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Emily In Paris (@emilyinparis) által megosztott bejegyzés

A munka nem egy, a sok választható opció közül

A legtöbb igazi dolgozó lány számára a munka sokszor frusztráló, unalmas, messze van attól, amit Barbie súgott a fülünkbe 5 éves korunkban. A nők, akik a valóságban élnek, a munkát nem az élet háttéralkalmazásaként fogják fel, számukra ez maga az élet - nem azért, mintha egy mindent felemésztő szenvedély lenne, hanem a stressz, a végtelen munkaidő és a kiégés miatt, amelyeknek szükségszerűen mindent áldozatul dobunk. Barátságokat, szerelmeket, hobbikat.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy arra vágynánk, hogy végre láthassunk egy 30-as nőt a képernyőn, aki otthonról, melegítőnadrágban dolgozik, Zoom hívásokkal és kisgyerekkel zsonglőrködik, miközben a boomer főnöke arra kéri, hogy még egyszer mutassa meg neki, hogyan kell egy GIF-et beilleszteni egy chatbe. Ehhez elég bekapcsolnunk Zoom közben a kamerát.

Mégis, legalább a lányaink miatt fontos lenne, hogy a dolgozó nők ábrázolása árnyaltabb legyen, persze szórakoztató, de a valóságtól ne ennyire nyomasztóan elrugaszkodott.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Élő fiókáikat dobálják ki a fészekből a magyar gólyák – egy brutális ösztön miatt látni ennyi elpusztult gólyafiókát
A közösségi médiában terjedő felvételek mutatják, ahogy a felnőtt gólyák kilökik élő fiókáikat a fészekből. A jelenség oka a túlélési ösztön: a szülők mindig a legerősebb, legkövetelőzőbb utódot etetik meg először.

Megosztom
Link másolása

A Gólyák világa Facebook-csoportban 24 órán belül két poszt is befutott arról, ahogy a szülőmadár fogja a még élő fiókáját, és különösebb teketória nélkül kihajítja a fészekből.

Na de miért történik ez a brutális szelekció? A válasz: kőkemény evolúciós erőnléti megmérettetés. A gólyáknak rövid idő áll rendelkezésükre cseperedni, erősödni. Március 15. körül érkeznek, összerakják a fészket, áprilisban már jönnek a tojások. Egy hónap kotlási idő, majd három hónap, mire a fiókák röpképesek lesznek, és lassan készülni kell a hosszú útra augusztus 20. táján. Nincs B-terv, nincs második fészekalj. A szülők a legerősebb, legagresszívabban követelőző fióka csőrébe tolják a táplálékot, és amikor az jóllakottan kidől, jöhet a következő a rangsorban.

Ha valamelyik utód gyenge, beteg, vagy csak peches, és lemarad a versenyben, a szülők egyszerűen leírják.

Kidobják, elpusztítják, sőt, ha még elég kicsi, akár meg is eszik, hogy az értékes fehérje ne vesszen kárba. És ha a szülők nem lépnek, az erősebb tesók simán megoldják a helyzetet, és kilökik a gyengébbet.

A természet egyszerűen csak teszi a dolgát, ami emberi szemmel kegyetlennek tűnhet, de a faj fennmaradása szempontjából ez a leghatékonyabb stratégia.

Amíg a gólyacsaládok belső drámáin szörnyülködünk, addig az ember és gólya közötti konfliktusok sokkal gyakoribbak és prózaibbak. Gyakori jelenség például, hogy a madarak működő kéményekre építik a gólyafészket, ami a szén-monoxid-mérgezés kockázata miatt a ház lakóira is életveszélyes. A fészek eltávolítása viszont nem opció, mivel a fehér gólya védett állat, és aki engedély nélkül nyúl hozzá, akár százezer forintos bírságra is számíthat. A javasolt megoldás egy, a kémény fölé szerelt fészektartó állvány, ami biztonságos magasságba emeli a fészket, így a füst szabadon távozhat, a madarak pedig háborítatlanul költhetnek.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
A közterületen álló gyümölcsfa termése nem a tied, nem szedheted le itt a szabály, amit rengetegen megszegnek
A tulajdonjog szempontjából teljesen lényegtelen, hogy ki ültette vagy gondozza a közterületen álló gyümölcsfát. A termés minden esetben a terület tulajdonosát, azaz az önkormányzatot illeti.

Megosztom
Link másolása

Állsz a házad előtt, nézed, ahogy a cseresznyefa ágai a súlytól roskadnak, és legszívesebben létráért rohannál. A tiéd, hiszen te gondoztad, te locsoltad, a te ablakod alatt nőtt fel.

Aztán jön a hideg zuhany: jog szerint az a fa és a rajta lógó gyümölcs nem a tiéd.

A nyár nagy, visszatérő kérdése ismét pörög a közösségi oldalakon.

Különösen, hogy többen arra buzdítanak, hogy szüreteljük le a közterületen álló fák gyümölcsét, mert az ingyen van.

Na de szabad-e szüretelni a közterületi fákat?

A  egyszerű: ami közterületen áll, az jellemzően az önkormányzaté.

A fa, a pad, a kuka és igen, a rajta termő gyümölcs is – írta meg a legfontosabb tudnivalókat a Haon.

Teljesen mindegy, hogy a nagypapád ültette-e a fát, vagy te magad gondozod évek óta. Az is, hogy te mit gondolsz a közparkokban, játszótereken álló fákról.

A tulajdonjogot ez cseppet sem érdekli. A gyakorlatban persze az önkormányzatok ritkán küldenek ki szüretelőbrigádokat a kertvárosi utcákba, így a termés sorsa általában a helyiek kezében van. Ez pedig egyenes út a szomszédháborúhoz, mert amíg te a gondos gazda igazságérzetével nézed a fát, addig más a „senki földje” elv alapján közelít.

Szóval mit tehetsz, ha nem akarsz hajnalban kommandózni a szomszédok elől rejtőzve, de a gyümölcsöt sem hagynád szétrohadni? A törvény egyetlen apró kiskaput hagy: a szomszédjogi szabályok szerint a már lehullott termést bárki összegyűjtheti, de csak akkor, ha a tulajdonos – esetünkben az önkormányzat – láthatóan elmulasztotta a betakarítást.

Tehát ami a földön van, és már senkinek sem kellett, az a tiéd lehet.

De a fáról leszedni, az ágakat rázogatni vagy bottal verni már egy másik kategória. Fontos tudni azt is, hogy az ingatlanod előtti lakóként nincs jogod sem megtiltani, sem megengedni másoknak a szüretelést. Ezt kizárólag a tulajdonos, vagyis az önkormányzat teheti meg.

De mielőtt mégis rávetnéd magad a cseresznyékre, meggyekre, barackokra, szilvákra, van itt egy másik, kevésbé romantikus szempont: a kipufogógáz.

A nagyvárosi, forgalmas utak mentén álló fák gyümölcse jó eséllyel tele van porral és a forgalomból származó szennyeződésekkel. Kutatások igazolják, hogy a nehézfémek felhalmozódhatnak a növényen, ezért az ilyen gyümölcsöt nyersen fogyasztani kifejezetten nem ajánlott.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Húsz perc alatt lyukat éget a gyerek nyelőcsövébe – a Heim Pál Gyermekkórház drámai figyelmeztetést adott ki
A nyállal érintkezve a gombelem kémiai reakcióba lép, és súlyos égési sérüléseket okoz a nyelőcsőben, figyelmeztetett a Heim Pál kórház. A szakemberek szerint a legrosszabb, amit a szülő tehet, ha hánytatással vagy itatással próbál segíteni.

Megosztom
Link másolása

Húsz perc. Ennyi idő sem kell, és egy lenyelt gombelem szó szerint lyukat éget a gyerek nyelőcsövébe. Miközben a szülő talán még észre sem vette, hogy baj van, a csillogó kis korong a nyállal érintkezve kémiai poklot rendez a kicsi szervezetében. Ez nem valami elrettentő kampányszöveg, hanem a kőkemény valóság, amire a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet adott ki riasztást, miután egyetlen hét alatt négy gyereket kellett megmenteniük.

Az intézmény drámai közleménye szerint a négy bekerült gyerek közül háromnál még időben, endoszkópos eljárással ki tudták operálni az elemet, a negyediküknél azonban már komolyabb nyaki műtétre volt szükség – írta a Blikk.

Az ő esete a legkritikusabb, a kórházba már súlyos belső károsodásokkal érkezett. Az életéért jelenleg is küzdenek az intenzív osztályon.

A gombelem a nyállal reakcióba lépve percek alatt fekélyt, szövetelhalást vagy perforációt okoz, ami a légutak és a mellüreg végzetes sérüléséhez, belső vérzéshez vezethet.

A szakemberek üzenete egyértelmű: ha felmerül a gyanú, azonnal orvoshoz kell fordulni. A figyelmeztető jelek egy sima torokfájásnak is tűnhetnek: nyelési nehézség, hirtelen és fokozott nyálzás, öklendezés, hányás, köhögés, mellkasi fájdalom, rekedtség, légzési nehézség és étvágytalanság.

A legfontosabb szabály, amit a kórház a szülők fejébe akar vésni, hogy ilyenkor tilos bármit is csinálni, ami logikusnak tűnhet. A szakértők szerint a legrosszabb, amit tehetünk, ha otthon próbáljuk megoldani a helyzetet: semmi esetre sem szabad enni vagy inni adni a gyermeknek, szigorúan tilos őt hánytatni vagy bármilyen módon megpróbálni »lehajtani« a lenyelt tárgyat.

Az a tévhit pedig, hogy majd a széklettel magától távozik, végzetes lehet.

És hogy ez mennyire nem egyedi eset, azt a számok is mutatják. Tavaly 777, idén júniusig pedig már több mint 630 gyerek került a Heim Pálba, mert lenyelt valamilyen idegen tárgyat. A listán a pénzérmék, a nyalókapálcikák, a díszkavicsok, a hajcsatok és a mágnesek mellett ott van a legveszélyesebb, a gombelem. A helyzet évről évre rosszabbodik.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Az Operettszínházban elszabadult a pokol, Nagy Ervin átfogó vizsgálatot rendelt el
Miután az Operettszínház dolgozói a minisztériumhoz fordultak a belső konfliktusok és botrányok miatt, Nagy Ervin államtitkár átfogó vizsgálatot jelentett be. A vizsgálatok után egy új, etikai ügyeket is vizsgáló szervezet jöhet létre.

Megosztom
Link másolása

„Megvédjük a magyar művészeket, biztonságba helyezzük az állományt és véget vetünk a hatalmi visszaéléseknek” – ezzel a nem túl visszafogott ígérettel jelentette be Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár, hogy a kormányzat most már tényleg belenéz a kulturális intézmények belső ügyeibe. A lavinát az indította el, hogy a Budapesti Operettszínház dolgozói a minisztériumhoz fordultak segítségért, mert elegük lett abból, hogy a szakmai munka helyett minden másról szól az élet a Nagymező utcában, írta a Mediapiac.

A reakció szinte azonnali volt: átfogó vizsgálat indul minden, a minisztérium fenntartása alá tartozó kulturális intézményben. A bejelentés szerint elsőként azokat a helyeket veszik górcső alá, ahonnan a legsúlyosabb panaszok érkeztek.

A terv pedig nem áll meg egy egyszerű átvilágításnál: az ellenőrzések után egy olyan új szervezetet is létrehoznának, amely a jövőben a visszaéléseket vizsgálhatja és etikai eljárásokat kezdeményezhet.

Az államtitkár nem is rejtette véka alá, hogy szerinte mi a probléma gyökere, amikor arról posztolt, hogy „az előző rendszer lehetőséget adott embereknek arra, hogy a politika támogatását élvezve, visszaélhessenek a hatalmukkal és félelemben tarthassanak egész társulatokat”.

A mostani minisztériumi lépés egyáltalán nem a semmiből jött. Az Operettszínház körüli légkört az utóbbi időben több, nagy visszhangot kiváltó megszólalás is terhelte. Mészáros Árpád Zsolt egyenesen működő „titkosrendőrséget” emlegetett a falakon belül, és „élete legszomorúbb születésnapjáról” beszélt, ami elég sokat elárul a belső hangulatról.

A fojtogató légkör mellett a fizikai biztonság is egyre többször került terítékre. A színház és Széles Flóra között pereskedés van kilátásban egy színpadi baleset miatt, miután a színésznő nem írta alá a jegyzőkönyvet, mert szerinte abból kihagytak egy fontos részletet.

Más ismert művészek is jelezték, hogy a belső viszonyok már a mindennapi munkát is ellehetetlenítik. Kerényi Miklós Máté azért távozott, mert ahogy fogalmazott, a színházban tapasztalt „sok kétséget, depressziót és kétszínűséget” már nem akarta hazavinni a családjának.


Megosztom
Link másolása